Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-01 / 77. szám
^mmTTTiTTfTTTTmTTTTTTTTfTnTTrrmrTTTTVTTTTTym rmrnmrnrmmTfmmTmmmTTmmmmfTmm ► — És nekem ezt miért nem jelentettétek? * í aT\.><0\ &&&&&&# - Mindegy már, nem? Ki van már fosztva ► m. I7IÍ77« w « Tíl# VH'Vfftl'D'J az egész világ. 5 ► > *• ^ IL ir, fii f — Nagy tévedés. Most fogunk rámenni a rej- 4 h. ^ ^ __ \. 12 3fl 15 / ___ tett tartalékokra. < ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ! ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► IT — 24. — — örvendek. Ismét felbukik egy ló. — Tudja, ha már egyszer itt vagyok a nagy költő szülővárosában, jobb ha megfejtem az évszázados rejtélyt. Margit is a tévét nézi, és kissé ideges. — Szívem, ezek már nagyon közelednek a célhoz, és még nagyon sok nem bukott fel. — Ne törődj vele, majd felbuknak. Tömeges bukás a kanyarban. Már csupán egy ló vágtat a cél felé. Tíz méterre sincs már a céltól. Úgy látszik, a fogadást mégiscsak elvesztik. Rogers arcán némi reménykedés. Persze, kétség is. Most közelről, egyenesből csak a ló és a lovas. A lovas nem érti, hogy mi történt, hogy semmi lódobogást nem hall maga mögött. Ennyivel nyerne? Hátranéz a válla fölött. Ez a veszte: kibillen egyensúlyából és leesik a lóról. A ló nagyon hűséges természetű, azonnal megáll, visszafordul a földön fekvő zsokéhoz és orrával böködve élesztgeti. Mindez éppen ott történik a cél előtt. A ló hátsó lábával néha majdnem átlépi a célvonalat. Mentők szaladnak be, felteszik hordágyra a zsokét és elviszik. A lovat pedig egy lovászfiú a célkarika megkerülésével elvezeti. A Zima által bérelt kastély háta mögött, az egyik gazdasági kijárat előtt egy hatalmas Hungarocamion kocsi áll. A kocsira hatalmas konténereket raknak föl. Bent a raktárban Zima és Szántódi éppen bezárják az utolsó ládát. Látható, hogy a ládát font sterlinggel rakták meg. A sofőr, aki ezt nézi, még mindig nem tud napirendre térni fölötte. — És mért nem utalják át ezt a pénzt? — Feltűnő lenne. — mondja Zima. — Befarol vele a Nemzeti Bankba és ott jelenti: Zima Jenő küldi Londonból. — Mennyi, mégis? Nem tudhatnám? — Mi sem tudjuk. — mondja Szántódi. — 3 tonna dollár és 7 tonna font sterling. A ládát bezárják. Síneken gördítik az autó felé. Hatalmas tárlókban hadműveleti térkép nagyságú földrészmakettek. Minden világrész külön. A nagy világvárosok kiemelve, jellegzetességeikkel ábrázolva. Zima és Szántódi állnak a térképek előtt. Valóban haditanács ez, de kissé furcsa: Szántódi egy listáról városneveket olvas fel, Zima pedig az említett városokat egy kis fekete gombbal letakarja. A gombokat egy dobozból veszi ki. így haladnak a térképek mellett, végig a világon, már jócskán betakarták a városokat, nem most kezdték. , — Madrid, Barcelona, Siaracusa, Palermo, Oslo, Koppenhága, Detroit, Chicago, Honolulu, Jamaica. Zima nem tud ekkorákat ugrani a térképen. — Ne olyan gyorsan. — Miért nincs ez kigyűjtve földrészek szerint? — Úgy diktálom, ahogy végeztünk velük, abban a sorrendben. Tokió, Addisz Abbéba, Nairobi, Brazzaville, Texas, Los Angeles. Zima megint nem tudja követni. — San Francisco, Brazília, Stockholm, Firenze, Róma, Atalanta, Sidney, Melbourne, Karachi, Delhi, Athén, Konstantinápoly, Oran Philadelphia. Dühösen megáll. — Luciánó hol van? Miért nem jön segíteni. — Elment a cirkuszba — mondja Szántódi. — Milyen cirkuszba? — Vett magának egy cirkuszt, és meghívott néhány vendéget. tett tartalékokra. — Én már haza akarok menni. Két éve nem láttam a családom. Zima már teljesen beleőrült a dologba. — Nem lehet. Az ítéletet végre kell hajtani. 21. Darnógyöngyei villájában a kis előszoba egyetlen berendezési tárgya egy egyszerű, hűtőszekrény nagyságú elektronikus gép, rengeteg billentyűvel. Darnógyöngyei megnyomott egy-két gombot, mire valami furcsa búgás hallatszott az egész házban. Majd magától kinyílt előttük egy teremnagyságú szoba ajtaja. Teljesen üres, csupasz fehér falak. — Parancsoljatok befáradni. Margit és Luciánó bementek az üres terembe, — nem értik a dolgot. Darnógyöngyei azonban számított meglepetésükre, és nagylelkű fölényességgel mosolygott. — Milyen miliőben óhajtja elkölteni a vacsorát, Margit kisasszony? Margit kissé bizonytalanul vállat von. Nem tudja, hogy jól válaszol-e a kérdésre, de azért kimondja: — Biedermairben, talán. — Akkor legyen szíves kifáradni az előszobába, és a miliőgépen megnyomni a zöld 6-os billentyűt, és a piros 23-ast. Margit még mindig nem érti. — És? — És aztán majd legyen szíves visszafáradni ide. Darnógyöngyei Luciánóhoz fordul: — Tegnap este ugyanis kolóniáiban vacsoráztunk a nejemmel, s elfelejtettem törölni. Most azért üres itt még minden, mert amikor bejöttünk az előszobába, töröltem. Margit az előszobában megkeresi a miliőgépen a jelzett billentyűket, és megnyomja őket. Ismét felhangzik a jellegzetes búgás. Mire Margit visszaér a szobába, már semmi sem hiányzik a jellegzetes biedermaier ebédlőből. Darnógyöngyei széles, elegáns gesztussal invitálta őket: — Parancsoljatok, helyet foglalni] 4 4 ■4 ■4 4 •4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 < 4 4 4 4 4 4 4 i 4 4 aAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA ' «. AAA (Folytatjuk) J AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA. Országos úttörőtalálkozó Mit játsszunk? Teáskanna Két évvel ezelőtt indult el Miskolcról, s a tavasz első napján érkezett vissza országjáró útjáról végállomására a Tanácsköztársaság 12-es számú, újjáépített páncélvonata. Ünnepélyes keretek között adták át a vonatot a borsodi gyerekeknek, s erre az eseményre meghívtak az ország úttörői közül néhányat. Megyénk pajtásait Gazdag Zsuzsa, Mezősi Annamária és Oláh Miklós képviselték. Miklóssal beszélgettem, s tőle érdeklődtem a kétnapos programról. — Barátságos úttörők vártak, s vezettek el bennünket a gyülekezőhelyre. Onnét az ország többi úttörőivel együtt az aggteleki cseppkőbarlangba mentünk, ahol a barlang megcsodálásán kívül hangversenyben is gyönyörködhettünk. — Másnap volt a páncélvonat átadása, amit a tévé is közvetített. Azokban a. percekben mi foglalkoztatott téged? — Az átadáson végig a páncélvonat katonáira gondoltam. Müller Erzsébet A pajtások körben ülnek, a kör közepére, a földre letesznek két díványpárnát, amin \ majd a két „teáskanna” fog ülni. Ketten kimennek, ahol megállapodnak egymás között egy olyan szóban, amelynek kettős értelme van. PL: kosár. (Ennek egyik értelme a vásárláshoz, szállításhoz használt kosár, a másik pedig egf kérés visszautasítása. Pl.: „kosarat kapott” a visszautasított kérő.) Bemennek, leülnek a pár- • nákra és beszélgetni kezdenek. Mindegyik a maga kosaráról beszél, de azt a szót, hogy „kosár”, nem mondja ki egyik sem, ehelyett azt mondják: „teáskanna.” Jóska: Az én teáskannámnak nem szokott örülni az, aki kapja. Pista: Az én teáskannám nagyon hasznos. Jóska: Az én teáskannám sok sértődés okozója lehet, így megy tovább a játék, amíg a pajtások közül valaki rá nem jön, hogy miről van szó. De aki rájött, az nem mondja ki hangosan, hanem odafordul Pistához, és így szól: — A teáskannádat műhelyekben szokás fonni? Ebből Pista látja, hogy a játékos tényleg eltalálta, miről van szó. Igennel felel, mire az, aki kitalálta, ódaül hozzájuk a földre, kiválasztja magának Pista, vagy Jóska „teáskannáját” és ezentúl ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Ha a társaság egy másik tagja is rájött a kétértelmű szóra, az is így jár el, és addig megy tovább a játék, amíg mindenki kitalálta, hogy kosárról van szó, szóval míg mindenki a földön ül a „teáskannások” mellett. Aki utoljára találta ki a rejtett szót, az társat választ magának a következő játékhoz, és mindketten kimennek. Bejövetelük után újra kezdik az egészet. Kedvetlenül sompolyg'ott a róka az erdőben, mert nagy ehetnékje volt. Unta már a sok szöcskét, bogarat, s jó falatra fájt a foga. Addig ment, csavargóit, míg egyszer csak egy mókust látott meg a fán. Azt mondta neki: — Kicsi mókus, látom, unatkozol. Nos, gyere lejjebb, aztán csukd be a szemed, nyisd ki a szád. Bele fogok varázsolni egy édes bélű mogyorót. De a mókus nyomban átlátott a szitán, és nagyot kacagott. — Nem kell nekem bűvészmóka, hordd et magad, rai'asz róka! Másnak csinálj hólcusz-pókuszt, ne csapd be a kicsi mókust! Eloldalgott a koma mérgesen, s amint ment tovább, megpillantott egy nyulat. Mindjárt hanyatt dobta magát a tűben, és keservesen vinnyogott. — Ej, mi a baj, róka koma, megártott a jó lakoma? — kérdezte a nyúl, amint közelebb ért. — Tán a sok-sok jó falat csikarja a hasadat? Az éhes róka — Jaj, dehogy is — panaszolta a róka. — Tüske ment a talpamba, s rettentően szúr, sajog. Segíts, nyúlanyó, gyere, húzd ki a lábamból. Nyúlanyá közelébe merészkedett, de nyomban látta, hogy a talpának semmi baja sincs. Nézte innen, nézte onnan, aztán azt mondta: — Semmi bajd, ne is tagadd, vén ravaszdi, szégyellő megad! Ugrott a róka, után'kapott a nyúlnak, de az fürgébb volt, és messze szaladt. A koma pedig addig ment, míg egyszer csalt leszólt a fáról egy madár: — Csörren. csurran, ne menj tova, mondd, mi újság, róka kő im? A vidám szarka csörgött, s amint a róka felnézett, megnyalta a száját. — Sovány falat, de jó falat — gondolta magában, aztán hívogatni kezdte: — Gyere közelebb, szarka néne és énekelj a fülembe valami szép altatót. — Csörr-csörr, talán szarka kene a rókának ma ebédre? De a koma esküdözött, hogy teleette magát mókuscombbal, s nyúlgerinccel, és szuszogni is alig bír. Egy kicsit szundikálni szeretne, muzsika melleit No, a szarka mindjárt lejjebb szállt, s becsukott szemmel énekelt nézi: — Szép az erdő, tarka-barka, rókát altat a jó szarka. Tente-tente, aludj róka, tán már horkolsz is azóta. Félszemével a komára pillantott, s akkor vette észre, hogy a ravaszdi feléje settenkedik. Hamar felröppent egy magasabb ágra, s onnan csörögte: — Nem is horkol, nem is morog, mert az üres gyomra korog! Azzal elrepült, a róka pedig vakkan- tott egyet utána, de csak egyet, mert egy csigát látott a fűben, és elhatározta., hpgy azt eszi meg ebédre. 7gn¥,R(ff _ 7úL'E^a KESERŰ GYULA; A kis kakas Én vagyok a kis kakas, a tarajom szép piros. Kinyújtom a nyakamat., s elkiáltom magamat: — Kukoriku! kiskirály, te sem vagy ily úr talán. Alattvalóm rengeteg kodácsoló tyúksereg. Bátor vagyok, mint egy hős, harcias és jó erős. Sarkantyúm is van nekem, aki bánt, azt megverem. Kacsa, liba elkerül szomszéd kakas menekül. Felberzelem toliamat, jól kihúzom magamat. Csodál a sok tyúksereg, ekkora hős, hogy Vihet? Büszkén hordom lejemet, sok szem bámul engemet. Ám a kutya hogyha jő. nincs bátorság, nincs erő. Előle menekülök, kerítésre repülök. Onnét nézek szerteszét, azt a kutya mindenét, mit szól a sok tyúksereg, hogy a hős ott fent remeg? De ha elmegy a kutya, várakozást megunta. A hős újra én vagyok, kerítésről leszállók. Kinyújtom a nyakamat, s elkiáltom magamat: — Kukorikú! kiskirály. Te sem vagy ily hős talár. A Szekszárdi Vasipari Vállalat felvételre keres gépírni tudó ADMINISZTRÁTORT, ŰRT ÉS PORTÁST azonnali belépéssel. Jelentkezni lehet a vállalat központiában: Szekszárd, Rákóczi u. 13. sz, alatt. (28)
