Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
i n Unman a€ato szocialista brigád Együtt az Öra-Ékszer Hámán Kató szocialista brigádja. Foto: Gottvald Károly Fiatal muzeológusok Tahik megye aranybánya •— 4 helytörténet érdekel AFIT-garancia Két idősebb fai usi asszony találkozik az utca n. Az időjárási viszonyok megbeszélése után egyikük mej (kérdezi: , — Mond Terus,' aztán, tni lett a lányodból? Hallottuk. mindig jó tanuló temre is járt. volt. -egye— Régész — móndja a másik bizonytalanul/ , — Úristen Terus! Hát hogy engedhettétek azt a gyönge lányt a vízre? A történet nem kitalált, Horváth Jolán, a szekszárdi Béri Ealogh Ádám Múzeum, ifjú ségésze mesélte, az évfolyam- társa édesanyjával esett meg. A falusi asszonynak a révész foglalkozás volt, a régész még nem. Horváth Jolán- körülbelül egy éve a múzeum római koros régésze. — Az egyetemet már levelezőn fejeztem be, ötödéves voltam, amikor ezt az állást meghirdették. Pesten kevés volt a hely, nem volt kilátás az ottmaradásra. Elvállaltam. Tolna megye a régészek aranybányája. Sok. a római-kori, vagy régebbi, még feltáratlan lelőhely. Éppen beszélgetésünk ideje alatt hozták be nagy kosarakban a „zsákmányt”. Láttam, hogy Horváth Jolán legszívesebben faképnél hagyna és a „kincseket”, venné már számba. Aztán megtalálja a megoldást, mestferrrrívű aranyékszert vesz elő, longobárd nyakék része. Ugyanolyan sírból való, mint a behozott leletek, amiket a mázai- téglagyárban találtak. — A longobárdok-a VI. században éllek, a »Dunántúlon, aztán elvándoroltak mai Lombardié területére, amely őrzi a nevüket. - A harmincas években Mázán már találtak ékszereket, ezek fényképmásolatainak alapján próbáltuk keNépújság 7 1971. április 35. resní a többit és a. lelőhelyet, ahonnét előkerültek,' de senki sem emlékezett a dologra, lilám a téglagyár' igazgatöjá- jpnák," ő régi' munkásokkal be. szélre Közeléből adatokat ftú* dött meg. így találtuk meg ;a sírokat. .... — Mi volt az első önálló munkája? :— Györkönyben tártunk fel egy kora római-kori bennszülött temetőt. Egyetemista koromban nyáron már dolgoztam ásatásoknál, ott nagyon sokat tanultam, így nem volt nehéz a kezdés. Már mondtam, nagyon gazdag megye lelőhelyekben; -mégis nehéz-vidéken egy . pályakezdő, régésznek, a fizetés kevés, albérlet, és ami a-legnagyobb baj, kevés a szakkönyv, a folyóirat. Persze nem akarok panaszkodni, mindent pótol a munka izgalma. A régészetben azt hiszem az a legszebb, hogy mód van az örök kíváncsiság \ielégítésére, amivel a múltat, az emberiség múltját fürkésszük, hogy még többet tudjunk a jelenről és a jövőről., s. ■ — Hogyan fogja majd összeegyeztetni a munkáját — hiszen gyakran jár vidékre dolgozni — az anyasággal, a családdal? — Nem lesz könnyű feladat, de nem megoldhatatlan. , A régésznők többsége családos. Egyelőre nincsenek ilyen gondjai, tanul. A napokban Budapestre utazik egy háromhónapos intenzív angol nyelv- tanfolyamra, saját költségén, így angol szakfolyóiratokat is plvashat majd. Gaál Attilának viszont már családi gondjai is vannak, két gyermek apja, Bátaszéken albérlő, három éve a múzeum újkoros régésze;.: — Hogyan kezdődött ? — Gimnazista koromban egyéb érdeklődési köreim mellel! — sportoltam, klarinétoz- tárni — tagja voltam a múzé- umbarátok körének, a jelén- legi igazgató útmutatásai mellett megismertük a múzeumot, a régi korok emlékeit» ka szabad így mondanom, „akkor jegyeztem el magam a történettudománnyal”. A Pécsi Tanárképző Főiskola elvégzése Után tanítottam, aztán üresedett ez a hely/Édiskolás koromban én is dolgoztam ásatásoknál, érdekeltek a régebbi idők is, később alakult úgy az érdeklődésem, hogy az újkorral kezdtem foglalkozni. Persze ez sem kifejezetten a közelmúlt, körülbelül a Rákéczi- kortól napjainkig terjed időben „a területem”. Az újkoros történész feladatait nagymértékben meghatározzák az aktualitások. Időszerű kiállításokhoz gyűjtenek anyagot. Furcsa módon keveset tudunk az egészen közeli múltról. A tárgyi emlékek is hiányosak. A múzeum a gyűjtőmunkában együttműködik a pártarchívummal és a levéltárral. Nincs a múzeumnak például negyvennyolcas honvédegyenruhája, és eredeti ti- zenkilences vöröskatona-ruha. Még csendőregyenruha sem. Ügy látszik, azok, akiknek van — mert biztosan akad még nem merik bevinni — pedig bátran megtehetnék. — Mi az, amivel legszívesebben foglalkozna, vagy fog- lálkozik? — A helytörténet érdekel, azzal többet foglalkoznék, mint jelenleg, ha volna rá időm. Érdekes téma a saját múzeumunk története." Gaál Attila asztalán van egy könyv, aminek a címe számomra kissé idegenül hangzik. „Kína és az osztrák —magyar monarchia”. Egyetemi tanulmányaihoz kiegészítő olvasmány. Horváth Jolán mesélte, vidéki, helyszíni gyűjtőútjain gyakran megkérdezik tőle: — Elvesztett valamit, kedves? Nem vesztettek el semmit, keresnek és találnak értékeket — mindannyiunk számára, V -ÍHÁRQSI IBOLYA— AFIT?- — Igen. — Kérem, mikor tudnák fogadni a 412-es Moszkvicsomat garanciális szervizre? — Május tizenkettedike után. Megfelel önnek. Előjegyezzem ? — Kérem, nem felel meg. Nem lehetne egy kicsit korábban. — Sajnos nem tudjuk előbb vállalni. Sok a munkánk. Ez a telefonbeszélgetés április 22-én. reggel fél kilenc tájban hangzott el köztem és az AFIT szekszárdi kirendeltségének egyik dolgozója közt. Utólag bevallhatom, nincs garanciás kocsim, csupán azért tettem fel így a kérdést, mert a való helyzetre voltam kíváncsi e cikkem megírásához. És természetesen azt sem mondtam be a telefonba, hogy az újságtól érdeklődöm... A válasz nem lepett meg, hasonlóra számítottam az előzetes információim alapján. A napokban szem- és fültanúja voltam egyik ismerősöm telefonbeszélgetésének. A szóban forgó AFIT-kirendeltséghez telefonált garancia ügyében. Amikor letette a kagylót, felsó- hajtott: — Nem elég, hogy ember éveket várhat a kocsijára, amíg megkapja, utána heteket várhat egy szervizre. Az új kocsik tulajdonosai az egész környéken háborognak a lehetetlen szerviz-helyzet miatt, A megyeszékhelyen felépült az AFIT szervizállomása, de megépülésével már eleve ellentmondásos helyzet teremtődött: a vasiparitól megvonta az AFIT a garanciális jogot, így aztán a garanciális szerviz-lehetőség végeredményben alig javult, és mesz- sze elmaradt az igényektől. Most nem az új szervizállomás jó vagy rossz munkájáról van szó — mellesleg igen sok dicsérő megjegyzést hallottunk róla —, hanem arról, hogy a kapacitása sokkal kisebb az igényeknél. Ugyanakkor az autók száma rohamosan nő. A garanciális szervizhelyzet nem javul, hanem romlik. Három hétre vállalnak csak kocsit. Nálunk úgy alakult a gyakorlat, hogy a garanciális szerviz az AFIT monopóliumává vált. Ez a helyzet zna. *s„ Az egész gazdasági életünket érintő változások — egyebek közt a termelést serkentő konkurrencia kibontakozása — itt nem éreztetheti hatását, mert az AFIT ragaszkodik a pozícióihoz: Tolna megyében például mindeddig nem volt hajlandó lehetővé tenni, hogy más is végezzen garanciális szervizt, — van már néhány ilyen üzem a megyében és épül is néhány — és ezzel jelentősen bővüljön a kapacitás. Pedig már hivatalosan is megkeresték ez ügyben a megyei tanács képviselői. Mert itt nem egyszerű átmeneti problémáról van szó, ezért már a megyei tanács is kénytelen volt foglalkozni vele, mint nagyon is közérdekű szolgáltatási gonddal. (Mellesleg, a NEB Tolna megyei Bizottságának egyik vizsgálata is azzal a megállapítással végződött, hogy e tékdntetben tűrhetetlen a helyzet, és időszerű lenne intézkedni.) Eddig minden kérés, tárgyalás eredménytelen maradt: az AFIT hajthatatlan, és tovább romlik a helyzet. Olyan színezete van az egésznek, hogy az AFIT vajmi keveset törődik a reális követelményekkel, igényekkel, viszont annál jobban a házon belüli érdekekkel: neki nem fáj az, ami az autósoknak fáj. Minden jel szerint felsőbb szintű intézkedés kellene. Ha szép szóval nem mutat hajlandóságot az AFIT érdemi intézkedésekre a garanciális hálózat bővítése érdekében. Annál is inkább, mert nem is csak Tolna megyében merülnek fel hasonló problémák. Az autósok mindinkább úgy vetik fel, hogy népgazdasági szinten becsapják őket azzal, hogy kifizetik a magas összegeket a kocsikért, amibe benne foglaltatik a garanciális jog is, ám amikor élni kívánnak ve- vele. ilyen lehetetlen helyzet fogadja őket az AFIT merevsége miatt. Véleményünk szerint az egész probléma-komplexum megérett arra, hogy a helyi vezetők eredménytelen tárgyalásai után sürgősen rendezzék népgazdasági szinten. Különben nem látunk garanciát arra. hogy az AFIT komolyan vegye az egyébként drágán megfizetett garanciális igényeket. BODA FERENC Takács Istvánul'. '.1 vezetője, április 4-én kapta meg a Kohó- és Gépipar Kiváló Dolgozója címet.
