Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-20 / 92. szám
Kürti Andrást „A jövőben az igazgatás egyre inkább az elektronikus agyak segítségével történik” (Isaac Asimov fizikusnak a L’Europeo-ban megjelent futurológiái cikkéből.) L fejezet „ÁLLJON A KÖRBE.1” Kevés nyomasztóbb dolog lehet a világon, mint amikor az ember késő este, esős, szeles, hideg időben megérkezik külföldön valahová, ahol még sohasem járt, és — jóllehet egész utazása alatt abban reménykedett, hogy valaki várni fogja — nem vár rá senki. Keserves hajózás állt mögöttem. Igaz. délután, amikor a fredericiai öbölben felszálltam a Sonderborg nevű Diesel-motoros bárkára, még igencsak kellemesnek ígérkezett a kirándulás. Sütött a nap, gyenge szellő futkosott a fedélzeten, körülöttem nevetgélő emberek, daloló táskarádiók, hancúrozó gyerekek. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, fogyott a nép, csitult a kellemes zsivaj. Ez a Sonderborg ugyanis vizi vicinálisnak bizonyult, majd minden dűnénél kikötött, partra tette az utasok kisebb-nagyobb csoportját. Közben elborult az ég is, a szellő süvítő széllé izmosodott, a bárka előbb döcögni, tántorogni kezdett, aztán már úgy hányta-vetette magát, a méteresre nőtt hullámok oly gorombán pofozták ide-oda, hogy csontjaim megpuhultak, gyomrom félpercenként helyet cserélt a tüdőmmel, szédélegtem, émelyegtem. Féltem is, mi tagadás. A szóban forgó vizi- jármű tudniillik apró jószág volt, nem sokkal nagyobb, mint a dunai kishajók, amelyek Pesten az átkelő forgalmat bonyolítják le a két part között. És ahogyan erősödött a szél, nőttek, taraj osodtak a hullámok, mind kisebbnek tűnt. Dióhéj! Minthogy az útnak ezen az utolsó szakaszán már egyedüli utasként tartózkodtam a fedélzeten, még csak arra sem volt alkalmam, hogy társaim viselkedéséből állapítsam meg, megszokott dolog-e az effajta időjárás ezen a tájon, a Kis-Belt tengerszorosban, jelentéktelen ügy-e az ilyen ugrabugrálás, vagy tényleges viharba, életveszélybe kerültünk. A fedélzeten néha átkacsázó matrózok arcáról semmit sem tudtam leolvasni aggályaimmal kapcsolatban a gyenge világítás és a sűrű eső miatt. Megkérdezni — restelltem. így hát csak ott kuporogtam, a kormányfülke szárnyéka alatt, és alig vártam, hogy végre ismét szilárd talajt érezzék a talpam alatt. Most már érzek, ha nem is a talpam alatt. Itt ülök ugyanis az aarlesi hajóállomás várótermében, de a hangulatom nem jobb, mint korábban. Hiába táviratoztam Renátának még tegnap Odenseéből, nem jött ki elém. Nem kapta volna meg az üzenetemet? Beteg? Szabadságát tölti valahol? Vagy másfél hónap után már azt is elfelejtette, hogy kicsoda lehet az a Kopra Tibor, Budapestről? Bennem nemcsak megismerkedésünk minden mozzanata eleven, az együtt töltött órák legapróbb részleteire is emlékszem. Szerdai nap volt, kora délután, színhely Budapest, a Béke Szálló hallja. Könnyű nyári ruhában a közepesnél valamivel alacsonyabb termetű, fiatal nő jön lefelé a lépcsőn. Bal karján apró táska, a jobb kezében selyempapírba göngyölt hosszúkás csomag. A recepciós pult elé ér, szól valamit a portásnak, az felém int. Felállók a karosszékből, félúton találkozunk. — Renate Lins kisasszonyhoz van szerencsém? — kérdem németül, Ö mosolyogva biccent, kezet nyújt, bemutatkozom. Elmondom, a főszerkesztőm engem bízott meg. hogy kalauzoljam Budapesten. <3 közli, hogy átutazóban van, este hétkor indul tovább a vonata. Ezt sajnálattal veszem tudomás sül, egyidejűleg kijelentem, hogy számomra öröm és megtiszteltetés, hogy kísérője lehetek, és remélem, hogy legközelebb több időt tölt nálunk. Ez nem farizeus udvaijaskodás. így is gondoltam. Mert szép és vonzó ez az ifjú dán kolléganő. Még ilyen csinos közgazdász-újságíróval nem találkoztam. Sötétkék szeme pompásan illik a szőke hajkoronához, fitos orra, akaratos álla merész, harcias jellemet sejtet. Alsó ajka kicsit duzzadtabb, be-beszívja,' úgy tűnik, mintha bármely pillanatban kibuggyanhatna belőle a visszafojtott kacagás. Egyáltalán, ennek a lánynak minden porcikájából sugárzik a derű, az életkedv. Átsétáltunk a haliból nyíló presszóba, hogy egy fekete mellett programot csináljunk. Mielőtt bármit is ajánlhatnék, átnyújtja a selyempapírba burkolt valamit. Ezüstdugós palack. — Dán konyak — mondja, ötcsillagos: Főtábornok. Azért adom, hogy lekenyerezzem és teljesítse egy nagy kérésemet. ............. : ö sszeteszi két kévét' űstv néz rám, mint aki ' az életéért könyörög. De a szeme sarkában huncut szikra ugrál. — Állok rendelkezésére. Mi volna az a nagy kérés ? — Tulajdonképpen nem is egy, hanem három. Először is, ne vigyen engem se múzeumba, se kiállításra. — Rendben van. — És ne mutasson nekem se új lakótelepeket, se régi barokk, gót, román épületeket, szob^ rókát. —•: Jó, vesszen a kultúra. — Ugyan — tiltakozik hevesen. — Nem erről van szó. Biztosan gyönyörű dolgaik vannak, már vettem is néhány albumot a maguk szép fővárosáról. Dehát most oly kevés az időnk és én nagyon szeretnék eljutni.« — Hova? — Olyan helyekre, ahol emberek ügyeit intézik. — Bocsánat, nem értem. Miféle emberek, miféle ügyeit? — Mindegy. Olyan hivatalokra gondolok, ahová bemehetünk külön engedély nélkül. Borzasztóan szeretném látni, amikor egy tisztviselő egy ügyféllel foglalkozik. Vagy sok tisztviselő sok ügyféllel. Az csodás volna. Ahol tárgyalnak, esetleg még veszekednek is. Meg lehet ezt csinálni? Hát erre most mit feleljek? Ez a tündér ilyen helyekre kívánkozik. Külföldön I Átutazóban! Klinikai eset, sajnos. — Nálunk a vendég óhaja «— parancs! — mondom. Miközben kifizettem a két feketekávét, tervet készítettem magamban e különös lány különös kérésének teljesítésére. Nagyvonalú plánumot. Az IBUSZ-kirendeltség nincs messze, elsőnek oda kukkantunk be, a többit majd meglátjuk. Percek alatt odarepített ötszázas Fiatom. Bevonultunk, körülnéztem. A helyiség kétharmadán végighúzódó félköríves pult mögött három ifjú és egy kevésbé ifjú hölgy, meg egy Krisztus-szakállas fiatalember. A pult innenső oldalán tucatnyi érdeklődő, utazni vágyó kliens. — Hát eddig eljutottunk — állapítom meg elégedetten. — Ez egy utazási iroda, amint látja a plakátokból. Mi a további teendő? — Azt csináljuk — súgta Lins kisasszony izgatottan —, hogy leülünk a sarokba, ahhoz az asztalkához, úgy teszünk, mintha a prospektusokat nézegetnénk, közben maga lefordítja nekem, hogy miről tárgyalnak az emberek. Helyet foglaltunk. Fülelek, figyelek, jelentek. — Az a fiatal házaspár Olaszország után érdeklődik. Felelet helyett kapnak egy füzetet, olvassák el, abban minden benne van. — És az az idős, fehér hajú hölgy? —» faggat lázasan csillogó szemmel Lins kisasszony. — ö miért van úgy felháborodva? — Nem mehét augusztusban autóbusszal Romániába, Kolozsvárra. Betelt a létszám. A Krisztus-szakállas fiú azt ajánlotta, utazzék Csehszlovákiába, a Csorba-tóhoz, az sem kerül többe, ott is pompás a kilátás és abban a csoportban van még szabad hely. A néni viszont a bátyját szándékozott volna meglátogatni. Most azt magyarázza éppen, hogy a fivére Kolozsvárott él, nem pedig a Csorba-tóban. Nyugdíjas iskolaigazgató, nem pedig tükörponty. (Folytatjuk.) hí \ Döntött a Legfelsőbb Bíróság Kié legyen a kislány? Kamilla helyett kártérítés Kukoricát termelni a vadaknak? Netm mindennapos ügy került a Legfelsőbb Bírpság elé. Ugyanis a per „gyermek kiadására” irányult. Az ügy előzménye az, hogy a házastársak válásakor 6 éves kislányuk az apához került, mert az anya, aki külön költözött, megfelelő lakással nem rendelkezett. "Viszont a szünidőket a gyermek anyjánál töltötte. Később a volt házastársak újabb házasságot kötöttek. A két évvel ezelőtti iskolai vakációban a kislány ismét anyjához került, de többé nem tért vissza apjához. Szert indult meg a per. Á pesti központi kerületi bíróság, majd fellebbezésre a budapesti fővárosi bíróság a gyermeket az anyánál helyezte el, és az apát havi tartásdíj fizetésére kötelezte. A* jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely határozatában a következőket mondta ki: — Igaz, hogy a serdülő korban lévő, 12 éves leány érdeke az anyjánál való elhelyezést indokolja. Az ilyen korú leány lelkivilágát, érzelmeit az anya jobban megérti, mint az a mostohaanya, akit a gyermek nem szeret. Ugyanis a kislányt a bíróság meghallgatta, s kijelentette: anyjánál kíván maradni, mert ott jobban érzi magát, mint az apai házban. Az alsó fokú bíróságok azonban nem voltak tekintettel arra, — mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság —, hogy a meghallgatás időpontjában a gyermek már egy éve anyai környezetben élt és lehetséges, hogy nyilatkozata megtételében anyja befolyásolta. Figyciemmel kell lenrw ana is, hogy a kislányt egész kicsi kora óta apja megfelelően nevelte és gondozta. Adat van azonban arra. hogy a gyermek mostohaanyjával szemben okkal alakult ki ellenérzés. Mindezek tisztázása érdekében szükséges pszichológus meghallgatása, arra vonatkozóan, mi váltotta ki az apai környezettel való, szembefordulást és a kialakult ellenérzés tartósnak tekinthető-e? Tisztázni kell azt is. milyen a gyermek viszonya az anyai környezettel szemben. Ezenkívül meg kell hallgatni a szülök házastársát is, vállalják-e a neveléssel kapcsolatos feladatúikat? Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fővárosi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. • A Szövetkezetek Hajdú-Bihar megyei Értékesítő Központja a Drogunion Gyógynövény- begyűjtő és Forgalmazó Közös Vállalkozással kötött szerződésben kötelezettséget vállalt, hogy 200 ezer kilogramm nyers kamillát gyűjt be és kilogrammonként 4 forintért folyamatosan átadja. Egy hónappal később azonban közölte a Drogunionnal, hogy a szerződést semmisnek tekinti, ment irányító szerveinek (SZÜVOSZ, SZÖVÉRT, MÉSZÖV) tájékoztatása szerint — a fennálló rendelkezések érelmében — termésártékesítési szerződést nem köthet, ezért kötelezettségét nem teljesítheti. A Drogunion azonban ezt nem vette tudomásul és kártérítési pert indított ellene. A debreceni megyei bíróság ítéletében kimondta: az alperes jogtalanul állt el a szerződéstől, a teljesítést jogos ok nélkül tagadta meg, ezért kártérítéssel tartozik, amelynek összegét 903 ezer forintban állapította meg. Fellebbezésre az ügy a Legfelsőbb ’ Bíróság elé került, amely a következő álláspontra helyezkedett: — A megyei bíróság helyesen állapította meg, hogy a peres felek között érvényes szerződés jött létre, amelyet a Szövetkezetek Hajdú-Bihar megyei Értékesítő Központja jogellenes elállásával megszegett. ezért kártérítéssel tartozik. Az elmaradt vagyoni előny összegének megállapításánál azonban vizsgálni kell, vajon a károsult kárelhárítási, illetve kárcsökkentési kötelezettségének eleget tett-e? Ugyanis szocialista gazdálkodó szervektől — üzemi szervezettségüknél fogVa ,— elvárható, hogy ha a kár bekövetkezését másképp nem lehet elhárítani, munkáj uk kisebb-nagyobb mérvű átszervezésével is, ennek megelőzésére, illetve csökkentésére törekedjenek. Az ilyen módon elhárítható kár megtérítését nem követelhetik. A megyei bíróság ezt a szempontot nem értékelte kellően. Nem vette figyelembe, hogy a Drogunion működése az egész ország területére kiterjed és így széles körű lehetősége volt újabb szerződésekkel kára1 elhárítására. Ez a kötelezettség még akkor is terhelte, ha esetleg csaik magasabb felvásárlási áron tudta volna biztosítani a hiányzó kamilla mennyiségét. Legfeljebb ebben az esetben megillette volna a két ár közötti különböziet. A vállalat azonban ezzel a lehetőséggel nem élt. Ehhez járul, hogy az alperes a begyűjtési idény kezdetén tagadta meg a teljesítést, így a vállalatnak nemcsak területileg, de időben is bőven volt lehetősége, hogy a kárcsökkentés érdekében újabb szerződéseket kössön. Ha ezt megteszi, a kamilla egy részét pótolhatta volna, ezért csak 24 ezer kilogramm szárított kamilla után elmaradt haszon fejében érvényesíthet kártérítést. Éhnek összegét a Legfelsőbb Bíróság 480 ezer forintban állapította meg és a szövetkezeti központot ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte. * Egy mezőgazdasági termelő- szövetkezet a szomszédos állami erdő- és vadgazdaság ellen 450 ezer forint megfizetéséért pert indított. Arra hivatkozott, hogy a gazdaság nagyvadjai a kukoricavetésben súlyos károkat okoztak. Fellebbezésre az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következőképpen döntött: — A gazdaság kártérítéssel tartozik, de az összegszerűség megállapításához nem elegendő a megyei bíróság által beszerzett vadkárbecslői bizottsági jelentés, hanem vadászati szakértő meghallgatására is szükség van. Ugyanis a vadak a tsz gazdaságában korábban is kárt okoztak. Ezért vizsgálni keli azt is, vajon a tsz-nek nem volt-e módja a nagyvadak által kedvelt kukorica helyett mást növényt termelni, amelyben az állata^ lényegesen kisebb kárt tehetnek. Ha a szövetkezet ezt gazdasági érdekeinek sérelme nélkül megtehette, akkor a vadkár elhárítása, illetve csökkentése érdekében nem járt el megfelelően. Ennék pedig az a következménye, hogy magatartása kifogásolható és a kárt — felróhatósága mérve arányában — viselni tartozik. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróságot a kifejtettek szerint szükséges eljárás lefolytatására és ennek alapján új határozat hozatalára utasította. HAJDÚ ENDRE
