Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-15 / 88. szám

9. A TÖMEGEK HANGJA AZ ÜLÉSTEREMBEN

1945 őszén megkezdődött a választási csata. A Magyar Kommunista Párt jelszava: „Kenyeret, jó pénzt, rendet!” Á fenyegető éhínség, az infláció, a bizonytalan közbiztonság viszonyai közepette ez a jelszó fejezte ki az egész ország érdekeit. Munkások festették éjszaka a falakra a 4- es számot — a 4-es lista volt a kommunista.

A sorshúzás szerint az 1-es listán a Nemzeti Parasztpárt, a 2-esen a Magyar Radikális Párt, a 3-ason a Polgári Demokrata Párt, a 4-esen az MKP, az 5-ösön a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt, a 7-esen a Szociáldemokrata Párt indult. A 6-os kocka azért maradt üresen, mert a Katolikus Néppárt, amely az Országos Nemzeti Bizottságtól — a Szövetséges Ellenőrző Bizottság jóváhagyásával, amely a békekötésig ilyen jogkörrel rendelkezett — kért és kapott pártalapítási engedélyt, közvetlenül a választások előtt visszalépett. A klérus elhatározta, hogy megőrzi a „polgárság” egységét. Amin az volt értetődő, hog” a demokratikus fejlődés minden rendű és rangú ellensége, a Független Kisgazda, Földműn kás és Polgári Párt mögött sorakozzék fel.

A magvar politikai élet már többféle kisgazdapártot ismert. Az, amely 1945-ben újjászerveződött, baloldali parasztemberek és értelmiségiek pártja volt. A jobboldal azonban, nem egy kifejezetten fasiszta,

a Horthv-rendszert restaurálni akaró politikus is, más legális lehetőség híján odatömörült Dobi István írja emlékirataiban, hogy ő, a régi baloldali parasztpolitikus, ha Szőnyből Budapestre, a pártközpontba hívták, csupa ismeretlen ficsúrt látott ott, alig akadt egy-egy ismerősre. Ennek a kisgazdapártnak volt a szövetségese a Horthy-rend- szer negyedszázados népbutítása. Közvetlenül a választások előtt Mindszenty hercegprímás pásztorlevélben támad, ta a népi demokráciát, s az inkvizíció korát idéző vallásos frázisokkal lázított a Magyar Kommunista Párt ellen, intette híveit az „isten, haza és magántulajdon” tiszteletére Révai József válaszolt ezeknek az agitátoroknak a Szabad Népben, a választás napján, 1945. november 4-én: „A kalandorpolitikusok politikája: hazafiatlan és nemzet- ellenes ... A kommunista külpolitika azért hazafias, amiért belpolitikánk is az: mi nem a reakció, hanem a demokrácia erőire alapozzuk a magyar sorsot. A hazafiság ismérve nemcsak a nemzeti érdekek védelme kifelé, hanem a népi érdekek védelme befelé is. Az a párt, a leginkább nemzeti párt, amely nem alkuszik a nép ellenségeivel. A Magyar Kommunista Párt az egyetlen párt, amely nem kötött soha alkut a nép rovására. Van-e párt, amely ezt mondhatja magáról? Nincs!”

Ezen a választáson a Kisgazdapárt — a hazai, de a nemzetközi reakció örömére is — megszerezte a szavazatok 57 százalékát, s ezzel 245

mandátumot, abszolút parlamenti többséget. A kommunista párt több mint 800 000 szavazatot, az összes szavazatok 17 százalékát kapta és 70 mandátumhoz jutott. A Szociáldemokrata Párt választási eredménye 17 százalék és 69 mandátum, a Nemzeti Parasztpárté 6,8 százalék és 23 mandátum. A Polgári Demokrata Pártnak két képviselője jutott be a t. Házba, a Radikális Pártból egy sem.

Az 1945-ben megválasztott nemzetgyűlés — amely első ízben november 29-én a ?ű- tetlen, jéghideg Országházban ült össze, — elsőként, 1948. február 1-én, a köztársaságról szóló törvényjavaslatot alkotta meg. Ahogy 1918 novemberében, a törvényjavaslat megszavazása és az első köztársasági elnök megválasztása után (az addigi miniszterelnök, a kisgazdapárti Tildy Zoltán lett a köztársasági elnök), a kormány tagjai és képviselők a parlamenti lépcsőkre vonultak és nénovűlést tartottak.

A fiatal magyar köztársaság ellenségei — akiknek még bőségesen voltak szövetségesei az országgyűlésben is — spekulációval, a közellátás elleni támadásokkal igyekeztek rontani a hangulatot. Falun a földbirtokosok — a Kisgazda- párt jobbszárnyának támogatásával — a föld visszaszerzésével próbálkoztak. A tömegek rendkívül nehéz körülmények között, sokszor éhezve dolgoztak az újjáépítésen, amelynek újabb és újabb sikerei születtek. Nem egyszer tüntetésekkel adtak hangot a reakció mesterkedései feletti felháborodásuknak. Az újonnan földhöz juttatottaí: küldöttségei egymást érték Budapesten. A földreform elleni támadásokat tették szóvá. Legnagyobb bizalmuk a kommunista pártban, a kommunista képviselőkben, miniszterekben volt. S a kommunisták is bíztak a népben. A tömegekhez fordultak a nehéz helyzetekben.

1946. március 7-én a Hősök terén a Baloldali Blokk, amelyben a kommunisták javaslatára az MKP, a Szociáldemokrata Párt, a Parasztpárt és a Szakszervezeti Tanács tömörült, hatalmas tömeggyűlést rendezett Ez a háromszázezres munkásgyűlés, s az országszerte lezajlott hasonló megmozdulások megmutatták, hogy a parlamenti arányszámok nem tükrözik a valódi erőviszonyokat A Baloldali Blokknak a nagygyűlés határozatával alátámasztott követelésére a Kisgazdapárt kizárta a pártból Sulyok Dezsőt és húsz legexponáltabb jobboldali képviselőjét miután a Kisgazdapárt demokratikus szárnya nyilvánosan is magáévá tette a Baloldali Blokk követeléseit. A jobboldal bomlása megkezdődött

S aztán tovább folytatódott az úgynevezett Magyar Közösség leleplezésével. Ez a titkos társaság, amely ellenforradalmi puccs előkészítésén munkálkodott, bizonyos szálakat talált a Kisgazdapárthoz, és a vezetése alatt álló Parasztszövetséghez. Az összeesküvést a demokratikus rendőrség. amelynek élén Rajk László kommunista belügyminiszter állt, 1947 januárjában leleplezte. Egymást követték a fejlemények. Nagy Ferenc miniszterelnök, a nyílt imperialistabarát politika támogatója Svájcba utazott „szabadságra”. Amikor 1947. május 28-án a kormány hazahívta, hogy tisztázza magát, a miniszterelnök maga helyett egy levelet küldött: lemondott és Amerikába emigrált Néhány nap múlva illegálisan átlépte a határt Varga Béla, a Kisgazdapárt alelnöke, a t Ház alelnöke is.

Amikor 1947. június hó 10- én Kossá István alelnök hosz-- szabb szünet után (az előző' ülés április 22-én volt) megnyitotta a Ház ülését, Guba Mihály képviselő, a Kisgazda- párt nevében, napirend előtt szót kért:

— A Független Kisgazdapárt nem mondhat ítéletet Nagy Ferenc és Varga Béla büntetőjogi felelősségéről, mert annak elbírálása a független bírák feladata. AzonbaSt á pártnak is meg kell állapítania, a miniszterelnök és a nemzetgyűlés elnöke szökésének ténye bűntudatuk mellett tesz tanúságot, és ebből mindenki levonhatja a természe)- tes következtetéseket... Amikor Nagy Ferenc nem tért haza külföldről, Varga Béla pedig utánaszökött, azonosították magukat a romjaiból véres verítékkel építkező Magyarország ellenségeivel és rágalmazóival, és ezért csak megvetés kísérheti őket útjukon.

Még ezen az ülésen elmondd ta bemutatkozó beszédét Diny- nyés Lajos, az új miniszter-! elnök. Dinnyés a Kisgazdapárt polgári származású baloldali részéhez tartozott. Bemutatko-«, zó beszédében ezt mondta: jK

— A magyar reakció mély»,/ magyarjai és a múltat vissza-^ váró sámánok ügyes taktiká-yf val befészkelődtek különösen! a Kisgazdapártba és onnaa kezdték meg nép- és nemzetellenes munkájukat. Nekik; nem a nemzet, a magyar de <&. mokrácia volt a fontos, ha nem egyéni céljaik... A koalíció miniszterelnöke vagyok Nemzetgyűlés, és mint ilyen*; akarom ellátni és teljesíteni kötelességemet... f

Dinnyés — bármennyit tói, támadták a padsorokban he--/ lyet foglaló reakciósok, akik-i j kel a miniszterelnök nemrég;..'*- ben még egy párthoz tartozott!

— állta a szavát. A kormány' benyújtotta, az országgyűlés pedig elfogadta a hároméve? / tervről szóló törvényjavaslatot:^ amelyet a kommunisták dol~i goztak ki, s amely magával ! hozta az egész gyáripar államig ellenőrzésének megszigorítását/'- az állam hatékony bel eszól á-,/ sát a gazdasági irányításba. a: hároméves terv az ország újjáépítésének terve volt, végre* hajtásában, az üzemi bizottság gok révén érvényesült a közvetlen munkásellenőrzés. Ei terv megindulása a Kommunista Pártnak, amely a forinfc megteremtésével már megmu. tatta, hogy ereje az ország érdekében végrehajtott tettekben nyilvánul meg, újabb sikert jelentett.

A következő választásokon, amelyeket 1947. augusztus 31- re írtak ki, a Baloldali Blokk pártjai, s különösen a kommunisták megnövekedett te* kintéllyel indulhattak.

PINTÉR ISTVÁN

Következik:

„1-ES LISTA, ELSŐ PÁRT»

A% úttörőtalálkosó

házigazdái leszünk

Április 30-án és május 1-én nagyszabású úttörő találkozó lesz Tevelen. Ezen a találkozón hét község küldöttei, és hat Budapesti pajtás vesz részt. Már javában folynak az előkészületek a kétnapos ünnepségre. Szeretnénk kitenni magunkért. Már az új sportpálya is készen van. csak még az elszállásolásnál vannak némi problémák, de reméljük, ezek is hamarosan megoldódnak. Reméljük, hogy nagyon jól fogják érezni magukat a pajtások.

Erős Vilmos úttörőriporter

ff

A gyufákból kirakott sorok

számtanilag hibásak. Ha minden sorban egy gyufát felemeltek és azt ugyanabban a sorban más helyre teszitek az eredmények helyessé válnak.

Zala József

Mókustörténet

V ompos és Fürge testvérek

voltak. Egyforma vörös bundát viseltek, és egyforma vörös farokkal büszkélkedtek. Hanem a természetük sehogy sem hasonlított. Lompos délig heve- részeit, lustálkodott. Nem törődött azzal, hogy az erdő minden mókuslakója talpon volt már, tisztálkodtak, rendezgették moha- ágyacskájukat, vagy eleség után szélediek szét.

Fürge pedig — nem hiába kapta e nevet, — az első volt mindenben. Különösen, ha diót, mogyorót kellett Összehordani téli élelemnek. Hányszor ugrált oda testvéröccse puha vackához, és hívta :

— Gyere, Lomposka menjünk diót gyűjteni!

— Majd holnap... — nyöszörögte álmosan, — majd holnap... Most hagyj magamra.

Fürge megcsóválta pici buksiját, és otthagyta Lompost. Egész nap gyűjtögette a magokat, közben még játékra, huncutkodásra is tellett idejéből. Játékos kedvvel dolgozott, csak az bántotta, hogy Lompos nem jön vele.

Másnap megint hívta öccsét:

— Gyere, Lomposka, majd meglátod, hogy örülsz, ha a sok mag halomba gyűlik.

— Majd holnap!... — Válaszolta ingerülten Lomposka. — Most hagyj magamra.

Ez így ment egész nyáron, még kési ősszel is. Míg egy reggelrß

fehér, nagy bundába öltözött az erdő. A szél zúgott. A varjak károgva keringtek a levegőben. A mókusok pihentek meleg od- vaikban, és aki gyűjtött, annak volt mit rágcsálni.

Hanem Lomposka ott üldögélt szomorúan és éhesen a mohaágyon. Nem volt egy betevő falatja sem. Gondolta, elmegy Fürgéhez, és kér tőle egy-két szem diót, vagy mogyorót. Kidugta az orrát kis vackából, de nyomban vissza is húzta, mert olyan hideg csípte meg, hogy a szeme is könnyezni kezdett.

Meglátta egy varjú a fa tetejéről, ás odaszólt:

— Hová mennél, Lomposka ilyen hidegben?

— Fürgéhez ugranék egy kis élelemért, mert nagyon megéheztem.

— Feküd) vissza. Rettentő hideg van, várj holnapig!

Lomposka visszahúzta o fejét.

és várt.

Másnap még éhesebb lett, és a hideg sokkal nagyobb. Jeges szél cibálta a fákq.t, és olyan élesen vágott, mintha csak óriási tőrrel hadonászott volna.

A varjú megint ott volt a fán, és látta Lompos tehetetlenségét és gúnyosan biztatta:

— Szörnyű hideg van, Lomposka. Várj holnapig, majd holnap...

Harmadnap is ott volt a varjú, de akkor már telje* gúnnyal károgtam

— Majd holnap... majd holnap.* kár... kár...

Lompos megértette, mire céloz 0 varjú, szégyenkezett is miatta. Nagyon gyengének és betegnek érezte magát, hiszen napok óta egy falatot sem evett, összeszedte hát minden erejét, és Fürgéhez indult, de a szél visszakergette most is. Sírva feküdt le mohaágyára, és addig sirdo- gált, amíg mély álomba sírta magát, a gyengeségtől elaludt. Egyszer csak arra ebredt, hogy Fürge szólítja :

— Gyere, Lomposka, menjünk diót gyűjteni.

Lomposka, — bár ereje már csak leheletnyi volt, így kiáltott:

— Megyek, bátyuskám, megyek, kedves Fürge, lásd indulok márt

Kinyitotta a szemét, és valóban Fürge volt ott. Két nagy diót szorongatott a hóna alatt. Lompos sírt, nevetett, és szégyenkezve makogott. Fürge azonban komoly arcot vágott.

— Az a szerencséd, hogy a. varjú olyan hangosan beszélgetett veled, és így megtudtam, hogy éhezel. Elfutottam hát üggyel- bajjal, és egy kis eleséget hoztam.

Lomposnak, aki valósággal vergődött az éhségtől, annyi ereje sem volt, hogy szétropogtassa a diót. Fürge etette meg, de egy korholó szót sem szólt neki.

Hanem, amikor Lompos erőre kapott a diótól, megölelte Fürgét és sírva nyöszörögte:

— De jó, hogy eljöttél Fürge, mert holnapra talán meg is haltam volna az éhségtől.

A varjú hallotta Lompos beszédét, és nem állhatta, hogy oda ne kiáltson mérgesen:

— Kár, kár, aztán elrepült onnan.

Fürge pedig nézte, nézte a sovány. erőtlen Lompost és csak annyit kérdezett:

— Jössz-e velem majd dolgozni, amikor kell? — Es szeretettel nézett öccsére.

Lompos igent intett pici fejével, s bozontos ' farkával törülget- te sűrűn ömlő könnyeit.

Láng Etelka