Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-11 / 59. szám

A fantázia világa Beszélgetés Iván Jefremov fantasztikusregény íróval — Hogyan lett Jefremov, a geológus és palentológus, a bio­lógiai tudományok doktora fan­tasztikus regény íróvá? — őszintén szólva nem sze­retem a „fantasztikus” szót, én magamat ábrándozónak tar­tom. A fantaszta — számom- ra olyan embernek tűnik, aki ül magának és egy adott té­makörben teljesen szabadjára, éngedi fantáziáját. Én meg gyermekkoromtól különféle találmányokon töröm a fejem, a tudományban, a geológiában csakúgy, mint az őslénytan­ban az ismeretlen, legkevés­bé kidolgozott témák foglal­koztatnak. — „A gyémánt-tölcsér” című elbeszélésében megjósolta a Ja­kutföld! gyémántkincs felfedezé­sét. — Geológus vagyok, társa­immal együtt sok-sok éven Út Szibériában dolgoztam, hogy e hatalmas országrész térképéről minél több teher folt eltűnjön. Jóslásokkal per­sze nem foglalkozom, egysze­rűen áthoztam a jelenbe an­nak idején azt, ami akkor még csak a jövő témájának tűnt, amit fel kellett tárni, de ami­ben biztos voltam, hogy nem marad el. Azt vallottam üg;. anis, hogy Szibéria geoló­giai struktúrája nagyon ha­sonlít Dél-Afrikához. ' Nem túl sok az, amit meg­sejtettem. Fiatal kutatóként azt javasoltam, hogy feltétle­nül foglalkozni kell az óceá­nok mélyének kutatásával. Cikket is írtam e témáról és elküldtem az akkori tekinté­lyes szakfolyóirathoz, a GeoJó- gische-Rundschauhoz. Egy idő múlva Otto Prattier, ne­ves szakértő válaszával visz- szakaptam: „Jeframov úr cik­ke teljesen fantasztikus. A tengerfenékről semmiféle ás­ványt rém bányászhatunk. A tengerek medre teljesen sima, nincs domborzata, vastag üle- dékréteg borítja.” Így söpörte el elméletemet Prattier, s ter­mészetesen cikkemet sem kö­zölték. Ma már tudjuk, hogy a tengem'ötletben vannak he­gyek és völgyek, szakadékok, s a meder felszínéig húzódnak ásványi rétegek. Csaknem ugyanez ismétlő­dött meg egy másik írásom­mal, amelynek a címe: „A múlt árnya”. A Lityeratúr- naja Gazetában J. N. Gye- niszjuk, a holográfia atyja maga is elismerte, hogy egy 1944-ben közölt Írásom nyo­mán kezdett foglalkozni ezzel a témával. Abban a cikkem­ben. egyébként írtam, hogy a legfőbb problémát a rendkí­vüli nagy erejű fényforrás hi­ány i okozza. A laserek és a maserek felfedezésével meg­van a fényforrás is. „A hegyi szellemek tava"* című novellában az Altáj- hegységben lévő higanytóról írtam. Ma higanyt találtak ott. Lehet, hogy még más „jósla­tom” is beválik? Mindezt persze nem az én jóstehetségem magyarázza. In­kább arról van szó, hogy a meglehetősen széles körű tu­dományos kérdésekkel foglal­kozó kutató szinte mindent „magába szív”, ami a „leve­gőben van”. Aztán már csak egy kis képzelősrőre van szük­ség és máris előttem va j min­den, mint „realitás”. Ezért vallom, hogy a fan­tázia, a képzelőerő rendkívül értékes tulajdonság. Ezt per­sze megint csak nem én fe­deztem fel, hiszen Lenin is arra hívta fel a figyelmet, hogy a fantázia drága kincs... Ezeket a szavakat gyakran is­mételjük, de ritkán gondolko­zunk el azon, mit is jelente­nek. Való igaz, fantázia nél­kül egy helyben topogna a tu­domány. A képzelőerő, a fantázia szerintem olyan hullám, amelyre feljutva sokkal mesz- szebb lát az ember, még ak­kor is, ha talán nem telje­sen világosak a körvonalak. — önt, a geológust bizonyára nagyon foglalkoztatják azok a kőzetminták, amiket a Luna—16 automatikus űrállomás magával hozott. Milyen következtetéseket vonhatunk le ezekből? Miiven titkokról lebbenthetik fel a fáty­lat a Marsról és más bolvgók- ról származó kjjzetdarabkák? Amikor valaki egy telje­sen ismeretlen tájon meglát maga előtt egy hegyvonula­tot, arra gondol, hogy ha azt eléri, már az első kalapács­ütéssel valami teljesen újat fedezhet fel. A valóság azon­ban sokkal prózaibb: fel kell tárni a hegy geológiai szer­kezetét, különböző helyekről kell kőzetmintákat ’ gyűjteni, míg fokozatosan feltárul S kép. Ugyanez a helyzet a hold­dal is. Talán sokszáz kőzet­mintát kell szereznünk föl­dünk kísérőjéről, a vizsgálati eredmények bizonyára ellent­mondanak majd egymásnak, eltérő adatokat kapunk, a tu­dósok szenvedélyes vitákat folytatnak majd, mert ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, alapos tanulmányokra van szükség. — Hogyan képzeli el a földi közlekedést 100—20# év múl­tán? — Ebben a kérdésben lé­nyegesen eltér a véleményem külföldi regényíró kollégáim­tól. Szerintem a földi közle­kedésben a sebességet nem kell nagyon növelni, hiszen a tömegközlekedésben erre nincs szükség. Rendkívüli esetekben per­sze, sürgős kérdések megol­dása, például gyors orvosi se­gély esetén, természetesen szükség van igen gyors jár­művekre. Akkor ott vannak a rakéták. A többi esetben a gazdaságosság a fö. Azt hi­szem, hogy teljesen elegendő az óránkénti 200 km-es se­besség, az a lényeg, hogy megfelelő mennyiségű árut szállítsunk. A fejlődés útját tehát e téren nem annyira a sebesség, inkább a szállítan­dó teher mennyiségének növe­lésében, a nyomtáv szélesíté­sében képzelem el. Nem tar­tom kizártnak, hogy a sze­relvények 6—10 méteres nyomtávon járjanak, s egy- egy vagon közepes hajó nagy­ságú legyen. A városi közle­kedés nagy részét — szerin­tem — a Föld alá kell vinni, hiszen a technika a jövőben ellát majd bennünket gyors alagútépítő génekkel. — Amit ön mondott, eddig el­sősorban a teher vonatokra vo­natkozott. Leszriek-e ön szerint személyvonatok, vagy valami egészen más közlekedési esz­közre számíthatunk? — Biztosan lesznek 2—300 km óránkénti sebességgel, közlekedő személyvonatok. Aki pedig siet, az re­pülőgéppel, vagy rakétá­val utazik. Ha utazásról van szó, mindig az jut eszem­be, milyen nagyszerű, érzés, amikor az ember egy hosszú expedíció után megmosakod­va, a csomagokat személy­poggyászként feladva helyet foglal a párnás, meleg, jól megvilágított vonat fülkéjé­ben. .. Akár tíz napig is szí­vesen elutazgatnék egyfolytá­ban. Szóval én inkább a „las­sú utazás híve vagyok, ami­kor nemcsak eljutok egyik helyről a másikra, hanem út­közben a tájban is gyönyör­ködhetek. — Végül a hagyományos kér* öések: Mivel tölti szabad ide­jét? — Tulajdonképpen nincs is szabad időm. Ami mégis akad, abban kissé furcsa hobbynak hódolok, amit a család „szép­ségek gyűjtésének” nevezett. Amikor ugyanis az Andromé- da köd című regényem il­lusztrációjáról volt szó, kide­rült, hogy művészeink nem tudnak szép nőket rajzolni, leszoktak róla... Akkoriban minden képeslapból kivágtam a szép nők portréit, hogy se­gítsek nekik. Most aztán nya­kamon maradt néhány dosz- szié „szépség”, csak tudnám, mit csináljak velük... — Min dolgozik most? — Lassan befejezem á Nagy Sándor koráról szóló történelmi regényemet. Egy­előre még nincs végleges cí­me, most úgy nevezném —> Thaisz legendája. V. GITKOVICS Emberek és milliárdok Százhúsz pere—nyolcvan év körül As lKARUS-program Pedig gyalog tesszük meg ezt a két t 'át a gyárban Antal Já­nos gazdasági igazgatóval. Nem is a lábunk visz, az emlékek repítenek a 75 éves múltba és előre a következő ötéves terv­be. Az udvaron érnek a meg­hökkentő számok. Milliárdakat bíztak itt tízezer emberre, de ez csupán a dolgok egyszerűbb, könnyebben felfogható fele. Az Ikarus-ban 55 percenként készül el egy busz és a gyár­nak négyszázötven bedolgozó üzem szállít. Négyszázötven, a piciny ktsz-től a patinás ma­gyar és külföldi autóiparos cé­gekig. Indulásként nem rossz, fantáziát gyújtó tények, szá­mok, nekiiramodhat a gondo­lát. Kooperáció ilyen szinten, ilyen számban, micsoda küzde­lem, veszekedés, siker, bal­siker, tapasztalat. Antal igaz­gatóval végigjárjuk a „tech­nológiát”. Ahány csarnok, mind megannyi fedett futball- pálya. Hegesztőpisztolyok va­kító fénye, sziszegő, csillag­szórójátéka, szemszámgépek sú­lyos, tompa puffogása, síró vasak visító lármája. Buszok készen, félig készen, embrio­nális lemezállapotban. És em­berek, mindenütt emberek, hangyaszorgalom nyomán élet­re kelnek a guruló csodák. Uhri Imre igencsak elcsodál­kozna, micsoda szellemet bo­csátott ő ki akkor, 1895-ben abból a palackból. Uhri 1895-ben csinálta meg kovács- és karosszériagyártó műhelyét. Lovas kocsival kezd­ték, az volt akkor a sláger. Húsz év múlva készült el az első magyar autóbusz, a ka­rosszériát Uhri Imre kisiparos készítette. Antal Imre betessékel egy luxusbuszba, amely az új, 200-as típuscsalád egyik büsz­ke rokona. Ez a kocsi 69-ben Nizzában, a nemzetközi autó­buszhéten több nagydíjat nyert. Nyugodt, nemes, szép vonal, szellemes megoldású, ál­lítható repülőüléseik. Termé- •»etes nappali fény, egyéni ol­vasólámpák, légkondicionált kiírnia, mosdó, toilette, ruhatár, hűtőszekrények, kényelem, biz­tonság. ítéljük neki mi is a teljes elismerés díját. Kísérteties. Valamivel odébb huszan-harmáncan tapogatnak egy félkész buszt, a gyárban még ma is kézzel simítják a fényezés alapozásához szüksé­ges gittet. Ez ismerős munká­nak tűnne Uhri Imrének. Jó tanárok, okosan segítő kezek építették, fejlesztették közben az üzemet, míg végül természetes örököse, munkás­ság vette birtokába jogos tu­lajdonát. 1948-ban már napi egy autóbusz gördül ki a sze­relőcsarnokokból. 51-ben a gen­fi nemzetközi autóbuszszalon kiállításán , az első Ikarus 30-as típusú, önhordó vázas autó­buszt küldték el a híres vetél­kedőre. Fejlesztési periódusok következtek, új és új típusok váltották egymást. 1954 a si­ker éve! Sőt, a feltűnő sikeré! Megszületett az Ikarus—55 far. motoros, önhordozó vázas tí­pus. Párizs, Genf, a nemzetközi autószalonok közönségének és szakembereinek teljes elisme­rése! Diuctmikus, áramvona­las formája, korszerű karosszé­riája, kiváló műszaki tulaj­donságai forradalmi változást jelentettek a magyar autóbusz, gyártás történetében. Az Ikarus élete tele van szép emlékekkel, jubileumi állomásokkal, amelyekhez ne­héz küzdelmekkel, nem egy­szer kudarcokkal teli úton ju­tott a gyár. És természetesen a gyártmányok és a gyártás ál­landó fejlesztésével. 1959-ben évenként több mint 1000 buszt exportáltak és elkészült a gyár tízezredik autóbusza. Nem sok­kal később létrejött az Ikarus 2-es számú gyártelepe és a hír. névvel együtt rohamosan nőtt a megrendelések száma. Az akkori feltételek mellett képte­lenek kielégíteni azt az igényt. 1964-ben hozzáfogtak a gyártás és a technológia rekonstrukció­jához. Az export tetőzött, a buszok 80 százaléka már kül-. földre gördül. Három év múl­va hatalmas összeget fektetnek be, megszületik a legkorsze­rűbb technika és gyártás­technológia segítségével a 200- as típuscsalád. A gyár az új típuscsalád életrehívásával azt az elképzelését váltotta valóra, hogy egész gyártmánysorozatá­nak valamennyi típusát minél kevesebb karosszéria-alkotó elemből lehessen elkészíteni, így a hosszmérettől függetle­nül. mind a tizenegy jármű­típus felépítményei azonosak, kis részben csak közel azonos típuselemékbői készülnek Te­hát: a típusváltozattól függet­lenül azonossá és egyszerűvé válik a karbantartás és javí­tás, egyszerűsödik az alkatrész- készletezés. Az Ikarus évek óta készít karosszériát külföldi alvázakra, vagy használ fel sa­ját konstrukcióhoz importált motorokat. Többek között így került sor a Közel-Kelet or­szágaiba Ikarus autóbuszok szállítására, SAURER moto­rokkal és így született meg a STEYR fenékvázra épített Ika­rus luxus felépítmény, vala­mint a svéd VOLVO-alvázas Ikarus autóbusz is. De maradjunk a 200-as tí­puscsaládnál, annál is inkább, mert ez a típuscsalád lesz hi­vatott arra, hogy átvegye nagy­nevű típuselődjeinek helyét, ebből fogják kielégíteni a bél­és külföldi piacigényeket egy­aránt. A 200-as típuscsalád 8,5 métertől 18 méterig, összesen 11 féle autóbuszt foglal magá­ba. Kényelem, biztonság, jó műszaki paraméterek. Ismét várható a siker! Mire 75 éves a gyár, kész a hosszú távú járműprogram és annak to­vábbfejlesztése, ezen belül a középtávú negved; k ötéves terv, amely szintén erre a programra épül. A gyárban mindenkit meghailyjttak min­denki eszét, ötletét bedolgoz­ták a tervbe. A magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­A nagy szerelőcsarnokból 55 percenként gördül ki egs kész autóbusz, (KS foto — Gábor Viktor felvétele] mány a „közúti járműgyártás központi fejlesztési program­jának továbbfejlesztése tárgyá­ban” határozatot hozott a IV. ötéves terv időszakára és azt kiemelt központi fejlesztési programmá nyilvánította. Az Ikarus-ban értettek a szóból, hogyne értettek volna. Hiszen a program súlypontja az autó- buszgyártás továbbfejlesztése, amely nagyságrendjével a ge­rincét képezi a közúti jármű­fejlesztésnek. A feladat summázva: öt év alatt 41 ezer 800 darab autó­busz gyártása és természetesen eladása, hazai és külföldi ve­vőiknek. Mi szükségeltetik eh­hez? Öh, persze sok minden. Mindenekelőtt pénz, átfogó koncepció, tudományos-tech­nikai felkészütség, ész, szív, piac. A pénzt az illetékesek biz­tosítják. Az okos, átfogó kon­cepció, a gyár stratégiája és taktikája vaskos, 100 oldalas kötetbe foglalva kész, bele­sűrítve mindaz, amit ebben a témában sűríteni lehetett. A kutatás, fejlesztés, haladó tech­nika, tudomány, a műszaki szakemberek és a szakmunká­sok biztosításának módja, of­fenzív piackutatás, minden. És benne a népgazdasági, válla­lati és egyéni érdek. És amit feltételez még a terv: az em­ber szíve, értelme, gyár- és munkaszeretete. A termelé­kenységet 60—70 százalékra kívánják emelni és még min­dig létszámhiánnyal számol­nak. Őszinte, reálisnak tűnő ter\f. Amikor a séta 120. percében és az Ikarus 80. évében jár­tunk. jelentették Antal János­nak, hogy jönnek a franciák, a nyugatnémetek másnapra vár. hatók, az osztrákok tegnap jártaik itt és... És holnapután Stockholmban Ikarus-buszok- kal oldják meg a városi köz­lekedést. Mellettünk a 200-as típus- család tagjai robognak, mint ahogy szerte a világon róják az országutakat, öregbítvén a ma­gyar járműipar, az Ifcarus- gyár jó hírnevét. gyártástechnológiában pionír­

Next

/
Thumbnails
Contents