Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-11 / 59. szám
A tulajdonosi szemléletről----------------- ------------------------------------------------------------------- í N éhány év óta mindig arról számolnak be a termelőszövetkezeti zárszámadásokat összegező jelentések, hogy a gazdák közösségi érdeklődése nő, kevesebb a „háztáji.-’ az egyéni problémákkal foglalkozó felszólalás, és több a tsz ügyét feszegető vélemény- nyilvánítás. Közhelyeink egyikével van dolgunk, majdnem úgy, miként ötvenhat előtt az életszínvonallal. Az is állandóan nőtt, örökké nőtt — szavakban, ünnepi beszédekben, legalábbis többnyire abban, meg vezércikkekben. A zárszámadási felszólalásokat illetően is az a meztelen igazság, hogy alig, vagy egyáltalán nincs felszólalás. Az elnök megtartja a vezetőség beszámolóját, az ellenőrző bizottság elnöke, az ágazatvezető megteszi jelentését és utána alig-alig pislákol az aktivitás. Ebből viszont logikusan következik: egyáltalán nem nőhet a közgyűléseken a közösségi érzéseket feszegető felszólalások száma, ha nő, legfeljebb a jelentésekben nő. Inkább az tapasztalható, hogy a gazdák egy részér.e-t érdeklődése, „társtulajdonosi szemlélete” lagymatag. Némi mentegetőzéssel a közös ebéd* vagy a közös vacsora előtt azt szokták mondani az elnökök: azért a csend, mért a tagok elégedettek. Tulajdonképpen ez is igaz. De az is igaz, hogy mindegyik termelőszövetkezetben van egy aktív, mindedre odafigyelő mag, ők év közben is és érdemben is gazdafelelősséggel, segítő szándékkal nyilvánítanak véleményt. A kimozdíthatallannak látszó passzív csoport viszont a zárszámadó közgyűlésen éppen úgy, mint a tervtárgyaló közgyűlésen úgy látja jónak a dolgokat, ahogyan azok vannak. Az ütóbbiak többségükben munkásként kiválóak, szorgalmas, dolgos emberek, de tulajdonosi szemlélet tekintetében nem erősségei az üzemnek. Passzív tényezők. Ha év A Bonyhádi Vasipari ütsz felvételre keres LAKATOS SZ AKMUNKÄS OKÁT. Jelentkezni lehet: Bonyhád, Rákóczi út 20. munkaügyi osztály. (140) közben azt kérdezik tőlük, mennyi a burgonyatermő terület, milyen a búzatermés, hány liter tejet fejnek a tehenektől, rendszerint az iroda felé intenek azzal; ott majd megmondják, ott tudják. Annak érdekében tehát a szövetkezeti gazdák egy részére még mindig nem számíthat a vezetés, hogy a jó helyett a jobb, a jobb helyett lehetőleg a legjobb termelési elképzelések valósuljanak meg azon az alapon, hogy több szem többet lát, több fej többet tud. Az önállóság és a szövetkezeti demokrácia oldaláról nézve a dolgokat még közel sem lehetünk derűlátóak, mert igaz az, hogy „a felszólalók” mindinkább közösségi kérdésekkel foglalkoznak, de számottevő azoknak a rzáma, akik még egyáltalán nem szólalnak fel ahol kellene, ott nincs véleményük, illetőleg ott nem nyilvánítanak véleményt. Nyilvánvaló, hogy ezen az állapoton tovább lehet és tovább is kell jutni. A közösség károsodik attól, hogy a szövetkezeti gazdák egy része még nem érti, hogy a termelőszövetkezetnek nemcsak a gazda kezére van szüksége, hanem az eszére is. Nem érti? Nem olyan egyszerű azért ez sem. Találkozunk tsz-vezetővel, aki a tagok „értékítéletét”, javaslatait lenézi, nem igényli azzal a kimondott, vagy kimondatlan felfogással, hogy a gazdák ké- pessége-képzettsége, áttekintő készsége egy több ezer holdas mezőgazdasági üzem „viszonylatához” alacsony. írtékes segítőtársaktól fosztja meg magát az ilyerf vezető, s kimondhatjuk, az ilyen vezetés politikai képzettsége mindenképpen alacsonynak tekinthető, mivel nem érti, nem ismeri, sőt lebecsüli a társadalmi kontroll szerepét és jelentőségét, a gazdasági döntések minősítésekor. Némelykor meg a túlszer- vezés 'fékezi az aktivitást. A tagok kifáradnak és megunják a szócséplést. Gondoljuk végig a zárszámadások előkészítésének és lebonyolításának mechanizmusát. Tegyük ezt emberi oldalról. Itt van a tavalyi év. Az értékelések, az elemzések megkezdődtek még aratás után, és tartottak február végéig. Ez idő alatt a rendezvények, a termelési megbeszélések fél tucatjain várták el a tsz-tagok- tól, hogy mondjanak véleményt, hogy javaslatokkal, tanácsokkal segítsék elő az esztendő gondos, pontos, átfogó értékelését. Jó. Az ember egyszer-kétszer. vagy háromszor biztatásra elmondja ugyanazt, de négyszer-ötször már nem. Ilyenkor a közszereplés már komikussá válik. Időszerű feltenni a kérdést: kell ez a soknak látszó átfedés? Várható ezek után, hogy még a zárszámadó közgyűléseken is egymás után álljanak fel a tagok és mondják el azt, amit már brigádértekezleten, részközgyűlésen, stb., stb. elmondtak? Ügy tűnik, olykor ez a túlszervezés is csökkenti a tagok aktivitását. Az aktivitással jobban kellene gazdálkodni, s érdemesebb volna takarékosabban bánni vele. Arra hagyni az alkotó képzeletből többet, amire nagyon kell. Például a tervtárgyaló közgyűlésre. Itt is felfedezhető egyfajta ellentmondás és néhány dolog itt is átértékelésre szorul. Nyilvánvaló, hogy az évzárás a termelőszövetkezet egyik igen nagy eseménye. De talán ennél is nagyobb a tervtárgyaló közgyűlés, amikor tulajdonképpen az egész esztendő munkaprogramját kell megvitatni és szentesíteni. Nem mindegy milyen tartalmas, s mennyire gazdag ilyenkor a vita, sőt azt is kimondhatjuk: ez a vita az egész esztendőre, a majdani zárszámadás végeredményére is lóhát. Mégis, mintha évek óta a tervtárgyaló közgyűlés a zárszámadó közgyűléshez képest másodrendű esemény lenne az üzem életében. Tavaly az időjárás okozta idegesség és ingerültség során érdekes megfigyelésre tehettünk szert. Helyenként a vezetők egymást, más tsz-ben minden melléfogásért az egész közösséget, az elnököt, vagy a főagronómust hibáztatták. Hogyan is állunk ezzel ? Hol itt a kollektív kockázatvállalás? A baj okát és eredetét nyilvánvaló, hogy a tervtárgyaló közgyűlésekre vezethetjük vissza. Van olyan tsz, ahol egyik vagy másik vállalkozás, miként ezt mondani szokás „bedöglött”. Ilyen előfordul. De ilyen esetben a felelősség nem terhelhet csupán néhány embert. Terheli mindazokat, akik a tervtárgyaló közgyűlésen a vállalkozásra vita, gondolatokat ébresztő javaslat nélkül Igennel szavaztak. A következtetés egyérielmű. A termelőszövetkezeti tervet a gazdák, a társtulajdonosok tulajdonosi szemlélettel „rágják meg”, s ha elfogadják, úgy fogadják el, hogy utána a vezetés megerősödve kapjon szabad kezet az elképzelések megvalósításához— SzP — A Népi Ellenőrző Bizottság jelentéséből: Társadalmi ösztöndíjak A Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 1971. március 8- ári ülést tartott. A megvitatott vizsgálatok közül a második a társadalmi tanulmányi ösztöndíja^ megyebeli tapasztalatainak összegezése volt. A kívülálló hajlamos azt hinni, hogy nincs vonzóbb lehetőség egy főiskolára, egyetemre került fiatal részére, mint társadalmi ösztöndíjat kapni. A támogatás rendszeres, a diploma megszerzése után a munkahely ismert és biztos. Hasonlóképpen azt hihetnénk, hogy ugyanilyen vonzalmat éreznek a szakemberhiányban szenvedő munkahelyek is, hiszen előbb-utóbb szinte „saját nevelésű” szakemberekkel tölthetik be üres státuszaikat. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság nagyoh kiterjedt és alapos vizsgálata megcáfolja ezt a hiedelmet, öt év átlagában a felajánlott ösztöndíj- lehetőségek nem tették ki a tényleges szakemberszükséglet harmadát, a felajánlott ösztöndíjakra pedig csak valamivel több, mint nyolcvan százalékban, évről évre csökkenő arányban jelentkeztek fiatalok. Ahhoz, hogy ösztöndíjat egyáltalán lehet kötni, bizonyos agitációs munkára van szükség. Ez az agitáció megye- szerte gyenge volt ugyan, de nem ez a lanyhuló érdeklődés fő okg. Az évekre előre való elkötelezettség a fiatalok többségét visszariasztja. Nem utolsó sorban azért is. mert az ösztöndíjat biztosító szervek a tanulmányi idő alatt csak alig- alig tartanak fenn rendszeres kapcsolatot leendő ‘kádereikkel. Az alig-alig szószerint értendő, mert ötvennyolc megkérdezett közül .még csak a tizenhat százalékot sem ütötte meg azok aránya, akiknél az ilyen kapcsolat, a jövendő munkahely megismerése rendszeres lett volna. Az sem mondható kecsegtetőnek, hogy az ösztöndíjasok egyharmada esetenként késve, valamivel több, mint tizenhét százaléka pedig rendszeresen késve kapja meg ösztöndíját. A vizsgálat megállapításaiból: „A fiatal diplomásokat kereső vállalatok zöme többre becsüli a pályázati rendszert, úgy jobban válogathatnak, jobb kezdőkért versenyezhetnek. Az ifjú diplomásoknak is kedvezőbb, mivel kialakult érdeklődési körüknek megfelelően válogathatnak a munkahelyek között”. A diploma megszerzése után a végzett szakemberek mun- 4kába állítása megtörténik, a szerződés értelmében, képzettségüknek megfelelő munkakörben. Legelőnyösebb helyzetben az agrárpályákon elhelyezkedőle vannak, akik viszonylag rövid idő után jelentős beosztásba kerülnek A számadatok azonban mégis azt a sajátos helyzetet tükrözik, hogy a társadalmi ösztöndíjasok a későbbi bérezésnél, keresetalakulásnál hátrányosabb helyzetben vannak, mint akik nem ilyen szerződéses segítséggel szerezték meg Oklevelüket. Az ösztöndíjat folyósító mező- gazdasági termelőszövetkezetek, kiegészítő észrevételekkel bár, de általában jónak tartják a jelenlegi ösztöndíjrendszert. Az egyéb gazdálkodó szervek ellenkező véleményen vannak és megállapításaival hozzájuk csatlakozott a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is. A vidéki szakemberhiány oka ugyan nem a társadalmi ösztöndíjak rendszerében keresendő, de azért az sem lehet véletlen, hogy megyénkben — annak éllenére, hogy sok fiatal pedagógus kerül az iskolákba — nem csökken a képesítés nélküli nevelők száma. A Népi Ellenőrzési Bizottság megállapította, hogy a helyzet javítása érdekében feltétlenül szükséges lenne, hogy a megyei tanács az ösztöndíjait rendszerét az eddigieknél lényegesen részletesebben, sokkal szélesebb körben publikálja. Célszerűnek ígérkezne fokozottabb szakszervezeti támogatás, hogy az említett béraránytalanságok megszűnjenek. Ezt az átdolgozás alatt álló kollektív szerződésekben is rögzíteni lehet. Az, hogy a különböző vállalatok, intézmények tényleges szakemberszükségletüknél lényegesen kevesebb ösztöndíjat alapítanak, arra "utal, hogy nem mérik fel hosszabb távra szakemberszükségletüket. Minden szempontból jogos a tanulóknak az a kifogása, hogy a leendő munkahelyükkel való kapcsolat laza. Ezt fel kell számolni, ami egyúttal biztos csökkentené a szerződésbontások számát is. Főleg akkor, ha a tanulók már a tanulmányi idő, vagy a szünidő alatt konkrét megbízatásokat kapnának leendő munkahelyüktől. Ez utóbbira összesen csak négy példát talált az öibéves helyzetet tükröző vizsgálat. A Népi Ellenőrzési Bizottság fenti megállapításain kívül tanulságos figyelmet szentelni a már dolgozó ösztöndíjas fiatalok véleményének. Ezek között szerepei például az, hogy a tanulmányi idő alatt legyen a támogatás kisebb, viszont a kezdő szakemberek életének megindítását nagyobb összeggél segítsék az adományozók. ORDAS IVAN PÉCS—SZEKSZÁRDI TÜZÉP VÁLLALAT 35. számú termelőüzeme, Dombóvár, Gyár u. 7. sz. pályázatot hirdet: üzemgazdász munkakörre közgazdasági technikumi végzettséggel és több éves gyakorlattal. ALTALANOS ADMINISZTRÁTORI MUNKAKÖRRE, középiskolai érettségivel. GYORS- ÉS GÉPÍRÓI KÉPESÍTÉSSEL, önálló levelezési készséggel. Felveszünk még: NEHÉZGÉPKEZELŐKET, LAKATOSOKAT, ASZTALOSOKAT. ÁCSOKAT, férfi és női SEGÉDMUNKÁSOKAT. (107) A harmadik iiicvc. . . .uiii Szekszárdira a belvárosi lakótelep. Fotó: Golívald
