Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-09 / 57. szám
Ä csökkent munkaképességűekről „Saját” re^üfoffpppel tniHragv^znali öt évre k>c. élt növényvédő repülőgépet es szer-, __vét ett pilótát a Dél-Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. A helyben élő pilótákkal végzik majd el a növényvédelmi és műtrágyázást munkákat a szövetséghez tartozó öt tsz és két állami gazdaság területén. Képünkön: Készülődés a felszálláshoz. Lengyelországban él a világ második legnagyobb bölénycsordája A MUNKAÜGYI, az egészségügyi és a pénzügyminiszter 1/1967. számú közös rendeleté, amely 1968. január 1-ével lépett hatályba, kimondja a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének rendezését. A rendelet nagyobb gondoskodásról #ad tanúbizonyságot. Azok a vállalatok, amelyek „az eddigieket meghaladó mértékben különös gonddal oldják meg a csökkentett munkaképességűek foglalkoztatását”, anyagi támogatást is kaphatnak. Két év telt el a rendelet megjelenése óta. Foglalkoztatják-e a csökkent munkaképességűeket, és ha igen, hol? Elnek-e a vállalatok a kedvezménnyel, és az anyagi támogatást mire fordítják? — A megye összes vállalatánál, kisipari szövetkezetében dolgoznak csökkent munkaképességűek — mondotta Istenes Ernő, a megyei tanács munkaügyi előadója. De hogy hányán vannak, pontosan nem tudják, csak feltételezik a létszámot. A Tolna megyei Tanács 1969. szeptemberi végrehajtó bizottsági ülésén tárgyalta az 1968. augusztusi felmérés eredményeit, mely szerint megyénkben 388 munkára alkalmas, de nem dolgozó csökkent munkaképességű él. Részükre alkalmas munkahelyeken mintegy ezer dolgozót foglalkoztatnak, s közülük hétszáz az arra rászoruló. Részlet a végrehajtó bizottság elé terjesztett beszámolóból: „Ha figyelembe vesszük, továbbá azt, Hogy a vállalatok n munkahelyi jegyzékek ösz- szeállításánál nem törekedtek az összes lehetőségek feltárására, akkor számításaink szerint a megyében élő munkaképes korú, de pillanatnyilag munkaviszonyban nem álló csökkent munkaképességű személyek foglalkoztatása is biztosítható lenne.’’ Az SZMT is vizsgálta a rendelet végrehajtását, s megállapította: a vállalatok nem megfelelően tartják nyilván a csökkentett munkaképességű dolgozókat, nem kielégítő a rehabilitációs bizottság munkája, külön kiemelték, hogy a gazdasági vezetők tartózkodnak a kiközvetített csökkentett munkaké- pességűektől. Sok esetben az „illetékesek” nem, vagy csak hiányosan ismerik a rendeletet Kevés az üzemorvos és nincs független munkaképesség-csökkenést véleményező orvosi bizottság. AZ SZMT BESZÁMOLÓJA említi meg a következő esetet: „az egyes üzemek csökkent munkaképességű dolgozóit orvosilag leigazolni nehézségekbe ütközött, egyes vállalatok, mint például a Simontornyai Vegyesipari Vállalat is, 40 fő után állami támogatást igényelt. Ezt meg is kapta. A probléma akkor kezdődött, amikor igazolni kellett a dolgozók csökkent munkaképességét. A Pincehelyi Járási Kórház főorvosnője, dr. Porkoláb Erzsébet elmondása szerint az üzem által felülvizsgálatra beküldött dolgozók többsége egészséges volt..;, az üzem bármely munkakörében foglalkoztatható. Az erről kiadott igazolásokat az üzem visszaküldte, mondván nekünk ez az igazolás nem jó, olyan igazolás kell, ahol a dolgozó munkaképességcsökkenése legalább 40 százalékban megállapítható.” Az előbbiekben felvetett problémákat az SZMT és a megyei tanács 1968-ban tapasztalta. M tartásit azóta? A MEGYEI TANÁCSON ügy tájékoztattak, noha a rehabilitációs bizottságok körül akadnak némi problémák, aggodalomra nincs ok, van munkahely a csökkent munkaképességűeknek, bár a dolgozókról nincs pontos számadat — úgy tudják, — kevesen vannak. Kérdésemre, mikor volt az utolsó felmérés, azt a választ kaptam: 1968-ban. Ellenkező véleményen van viszont az SZMT. Szerintük hiányos az ellenőrzés és sok esetben rosszul értelmezik a vállalati önállóságot. Felvetődött; az emberek nem ismerik a rendeletet, amikor csökkent munkaképes- ségűekké válnak, nyugdíjaztatásukat kérik. Az SZMT Társadalombiztosítási Bizottsága kéthetenként húsz-harminc nyugdíjpanasszal foglalkozik, melynek öt-tíz százaléka rehabilitációs probléma. Jelenleg a legnagyobb gondot azok a vállalatok okozzák, melyek nem szívesen alkalmazzák a náluk rövid ideig, vagy másutt dolgozott rehabilitált munkást. Mint elmondták, a negyedik ötéves tervidőszak végére nyolc főfoglalkozású üzemorvos és egy önálló megyei főorvos lesz. Ez várhatóan csökkenti majd a problémákat. „A munkaügyi miniszter hozzájárult ahhoz, hogy a segélyezési keretből 1 500 000 forint a kért célnak megfelelően felhasználható legyen. Az így rendelkezésre álló összegből a megyei tanács vb. 29/1969. számú határozata alapján három vállalat, a Hőgyészi Textil-' feldolgozó Vállalat, a Simon- tornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat, a Szekszárdi Textiltisztító és Ruházati Vállalat részesült” — olvasom az 1969. szeptember 9-i végrehaj- . tó bizottsági ülés V/l. számú bejelentésében. Megkerestem a Szekszárdi Textiltisztító és Ruházati Vállalatot. Náluk — Horváth Jó- zsefné munkaügyi előadó, a rehabilitációs bizottság elnöke tájékoztatása szerint — a 32 csökkent munkaképességű bedolgozónak munkakönyvé van, de csak 20—22-en kapnak fizetést rendszeresen. Miért? Betegek, nem mennek dolgozni, ha elviszik a fonalat, egy hónapig nem jelentkeznek. A vállalat 267 ezer forint támogatást kapott, s ezért legalább 30 csökkent munkaképességű bedolgozót kell foglalkoztatni. Mint elmondták, a pénzt negyven motringoló, polcok, szekrények, mérlegek, a fonal tárolásához szükséges raktár átalakítására és Nysa gépkocsi vásárlására fordították. A gépkocsival hozzák Hódmezővásárhelyről és Pestről az alapanyagot, a csökkent munkaképességűeknek viszont nem szállítanak, mert szerintük ez túlságosan költséges lenne. Megjegyzésként idézek a január 27-i munkahelyi jegyzékből: „A munkát a vállalat gépkocsija viszi ki a dolgozók lakására, és készen hozza azt vissza.” No nemcsak ez lenne a probléma. Az is, hogy a Patyolat fonalmentő ellátása sem megfelelő. Egyrészt mert más vállalatok is feldolgozzák a hul- • ladékfonalat, másrészt azért, mert előfordul, hogy a vállalat nem tud fizetni, vagy éppen az időjárás akadályozza a szállítást. Egyébként a csökkent munkaképességű jelentkezőket e”' ,'1’'ezik, de nincs nagy igény. A fonalmentéshez színérzék, a bolyhok miatt jó tüdő szükséges. MIKÉNT VÉLEKEDNEK a csökkent munkaképességűek? Miután egyikük szigorúan ragaszkodott a névrövidítéshez, csak így írom: K. J.-né úgy gondolja sokan rossz szemmel néznék, hogy ötvennyolc éves korában kezd el dolgozni, mondván, nincs rászorulva. Gerincizületével 11 éve küszködik, férje 1151 forintos rokkantsági nyugdíjához jól jön a Patyolatnál kapott kiegészítés. Keresete változó, 100—500 forint között mozog Szerinte jól és igazságosan osztják el a munkát. Fájlalta. hogy a váll'',''<"ál vásárok * diádét- ’■»i* - ját” kapják, amit nehezen tudnál: bedolgoz’nini. inig az ott dolgozók w-eáingatják a szép nagy darabokat. A Bőr- és Műanyag-feldolgozó Vállalat szekszárdi gyáregységében tizenhét csökkent munkaképességű dolgozik, közülük tizenkettőt a szalagon foglalkoztatnak. A vállalatnál rehabilitációs bizottság „Dapí- ron van de nem működik, mert nincs szükség rá”, ß. E. 10 éve dolgozik h Bőrdíszműben. a szabászaton csomagoló. Csíoőficama miatt evat-ran kezelteti magát, ez viszont nem jelent hátrányt. — Érzi hátrányát, hogy beteg? — Nem. A munkahelyem jó, a szabászaton .csomagolom az alkatrészeket. Néha "meinem kell, ami fizikailag • ""eterhel. — Eredetileg nem erre a szakmára készültem — mondja Balogh István, a duna- kömlődi halászcsárda vezetője, — géplakatos-tanuló voltam. — Akárhogyan is csűrjük- csavarjuk, ez nem éppen rokonszakma a mostani beosztásával, illetve szakképesítésével ... — Érdekesek az előzmények. Szüleimnek a háború előtt Németkéren, azaz Kardon volt egy kiskocsmájuk E picinyke falusi vendéglátó- hely, ha másra nem is, arra nagyon jó volt, hogy gyermekfejjel bepillanthattam e szakmába. Tetszett is a vendéglátás, de amikor pályaválasztási korba kerültem, nem nagyon kedvezett az idő a vágyaimnak. Azokban az években ... Szóval, tudja mindenki nagyon jól... A kezdők többnyire nem ott kötöttek ki, ahova orientálódtak, hanem ahova irányították őket. Engem géplakatosnak szántait, ki is tanultam a szakmát. Aztán alig vártam, hogy az évek múltával „áttányoliak” abba a szakmába am"', ikhez gyermekkoromtól kedvem lett vol- na. — Nem először hallok ilyen esetről. — Hát... Ami azt illeti, a mi családunkban hárman kerültünk ilyen helyzetbe. Hárman vagyunk tesrtT''"'"k, és mindhárman hason]') cipőben járunk. Az öcsém legelőször — gyermekkorában — építészszakmát tanult. Ma a velencei Cápa étterem vezetője. A bátyám vasesztergályosként most Csepelen vendéglővezető. Alkalomadtán A lengyelországi erdei vadak nemrégiben történt számbavétele kimutatta, hogy a lengyel erdőkben 344 bölény él, — 243 szabadon, 98 pedig zárt tenyészgazdaságokban. A téli hónapokban mind a szabadon, mind a zárt területeken élő bölények, sózott szénát kapnak táplálékkiegészitésül, ami megkönnyíti az áttelelést az 51, néhány hónapos bölénycsemetének. A Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság adatai szerint a világon jelenleg kb. 1200 bölény él. as étíerembe tehát a testvéreim is a vendéglátószakmánál kötöttek ki. Abban, hogy mindnyájan ehhez a szakmához vonzódtunk, mindenekelőtt a családi hagyományoknak volt nagy szerepe. A vendéglátás ma különösen szép szakma, és mi talán könnyebben vettük észre annak szépségét, mint mások, éppen a családi tradícióinknál fogva. —• Köztudott, hogy minden szakmának megvan a maga szépsége. Ebben a szakmában mi a szép? — Ezt nehéz pontosan megfogalmazni, mert hiszen a szakmának sosem csak egy- egy vonása szép, hanem maga az egész. Legalábbis azok részére, akik hivatásuknak: tekintik. Az ember természetszerűen végzi napi munkáját, s közben minduntalan „felvillanyozza” valami. Magától érthetődik, hogy a legközvetlenebb örömet az jelenti számomra, amikor a vendég megelégedetten távozik. Állandóan figyelem a ven’fgeket, s az elégedetten távozóról már eleve tudom, hogy alkalom- adtán visszatér hozzánk. Többnyivé sem a nevét, sem a foglalkozását nem tudom, még csak azt sem, hogy melyik váriba való. mert hiszen nálunk zömmel átmenő vendégek fordulnak meg. De meg- rögződik bennünk a visszatérő vendégek külseje, s amikor egy-egy ilyet megpillantunk. „felismerünk”, azt mindig egy kicsit munkánk elismerésének tekintjük. — Nekem is az a véleményem, hogy egy vendéglátó helyen a 1" "nagyobb elismerés a visszatérő vendég, Nemrégiben még Lengyei- ország rendelkezett a. legnagyobb bölényállományai, ma már azonban megelőzte a Szovjetunió. A Szovjetunió európai és ázsiai részén ösz- szesen kb. 450 bölényt tartanak nyilván, 1947. óta Lengyelország együttvéve 133 bölényt adott el, cserélt el más állatokra, illetve adományozott más országoknak. Az ág- vevők között szerepel többek között Csehszlovákia, az NDH és a Szovjetunió. — Nálunk az élet a reggeQ gyorsbüfével kezdődik. Dunántúl déli részéből tömegesen özönlenek a gépjárművek a főváros irányába. Ezek közül igen sok megáll, és betér hozzánk reggelizni, vagy egy „ébresztő” kávéra. Mindennap megfigyelhetjük, hogy a nálunk reggelizők tucatszámra térnek, be hozzánk visszafelé is egy halászlére... Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a visszatérő vendégért, az elégedett mosolyért nagyon meg kell dolgoznunk mindnyájónknak. Hogy úgy mondjam, a nap minden percében tennünk kell azért, hogy a vendég elégedetten távozzon. — Mióta dolgozik ebben sa étteremben ? — Tíz éve. Először felszolgálóként, majd helyettes vezetőként. most pedig vezetőként. A pincér- és szakácsszakmából egyaránt megszereztem a szükséges szakképesítést, és mint vezető is rendelkezem az előirt képesítéssel. — Amióta Dunakömlődöra dolgozik, hány adag halat készítettek el és szolgáltak fel a vendégeknek? — Ezt nem számoltuk ősz* sze, de ha kalkulálunk a napi átlagunkból kiindulva, feltétlenül több milliós végeredmény jön ki. Nálunk ez a fő étel, hiszen halászcsárda vagyunk. Nálunk az italnak sincs olyan jelentősége, mint a vendéglátó helyek többségében. Másutt a forgalom zöme az italból származik, nálunk mintegy 65—70 százaléka az ételből. BODA FERENCI HORVÁTH TERÉZ Én és a szakmám » ...._... _. A géplalf'**o#ntííhelyből
