Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-09 / 57. szám
Áru - minőség - reklamáció „Mondjuk a nagy körnek, hogy haj van, as as ipar »»éttárja a kezét — Békaperspektíva Oegölyben beszélgettünk az elmúlt csütörtökön arról, amiről épperi azért esik ritkán szó, mert túlságosan szem előtt van. Arról, hogy az utóbbi években mennyit gyarapodott, .szépült ez a jóval több, mint ezer éves múltú község. Nem volt nehéz rendre sorolni a tényeket. A művelődési házat, a strandfürdőt, az alakuló faluközpontot, az isltola átépítését, a termelőszövetkezet csikótelepe felé vezető út burkolatát, a falut kettészelő, eltüntetett egykori vízmosást, akár a lábunk alatti gyalogjáró aszfaltját is, vagy azt, hogy az itteni falunapok hovatovább egyre rangosabb rendezvénysorozatok lesznek. Már éppen azon voltunk, hogy a minderre elköltött milliókat is megpróbáljuk összeadni, amikor beszélgetőtársaink egyike váratlanul legyintett: — Ez igaz! Idecsődítik azt a sole embert, de az én házam előtt még mindig rossz az áteresz! Néhány perc leforgása alatt kiderült, hogy a kérdéses áteresz kijavítása csakugyan nem az ő dolga lenne, bár ha akarná, egy órai munka árán megtehetné. A falu fejlődésének egészét azonban csak ebből az „áteresz-perspektívából” hajlandó nézni. Miatta akár kolbászból is fonhatnák Regölyben a kerítést és libegő szállíthatná a szőlősgazdákat ki a hegyre, az áteresz irányából nézve ez nem jelentene semmit, amiként, hogy a békét sem érdekli mennyi időt mutat a toronyóra. A békaperspektívának más példáit is lehetne idézni. A legöregebb újságíró sem tud tapasztalatai, emlékei között olyan esetet idézni, amikor bármilyen vállalat, szer'/, illetékes, hatósági, vagy magánszemély amiatt tiltakozott volna, mert méltánytalanul és indokolatlanul megdicsérték a lap hasábjain. Az ennek ellenkezőjét dokumentáló írásos példákból bármikor testes kötetet állíthatnánk össze szerkesztőségünk irattárának segítségével. Utóbbiak szintén perspektíva-tévesztésről tanúskodnak. Arról, hogy akad eset, amikor a közérdekű szolgáltatások végzésére létrehozott vállalatok, kisebb vagy nagyobb mértékben, esetenként, vagy olykor rendszeresen, elfeledkeznek arról, hogy nem a közönség van értük, hanem megfordítva. A dolgok, az élet tényeinek megítélési mércéjéről van voltaképpen szó. Nem egészen közömbös, hogy est a mércét milyen elvek alapján állítjuk fel. Számolunk-e az összefüggésekkel? Az-e a lényeges hogy egy nagyobb közösség egészéneit, érdekében, sorsa jobbra -fordításét szolgáira méhtek-e a dolgok vagy az-e, hogy nálunk, a magunk portáján (ne hivatkozzunk most a kakasra és a szemétdombra!) mim den rendjén van, utánunk pediglen jöhet a vízözön. Senkire se lehet természetesen követ vetni azért, mert fontosnak tartja és igyekszik képviseli a saját jól felfogott érdekeit. Egy vállalatra sem, ha nem akar eleget tenni túlzott, jogosulatlan, meg nem indokolt követeléseknek. A békaperspektíva kifejezést olyan értelemben használtuk, hogy az érzékeltesse a kicsinyességet, az önzést, befelé fordulást, tehát egy ol- avuitan bár, de élő. és egyelőre úgy látszik, tovább élő szemléletet. A z ember élete a választás lehetőségének jegyé- ■í®- ben zajlik. Az esetek túlnyomó többségében, legalábbis a mi társadalmi viszonyaink között, módja van választani, szűk és tág körben egyaránt, az érdekeit és valamennyiünk érdelveit jobban szolgáló lehetőségek közt. Egyáltalán nem közömbös, hogy amikor választ, mennyire tekinti át a lehetőségeket. Egy béka oldalt ülő szemei elé is tárul némi perspektíva. Az ember azonban magasabbra tekint és előre.-s. -n, Az idei maréi us a zenekedvelők hónapja lesz A jó kereskedő tydja, hogy a vevőt csak áruval leivel megfogni. Mit sem ér az olyan udvarias, „köszönő” kereskedő, akinek a pultja üres. A dunaíöídvári áfész-áruház- ban több mint tízezer árucikket tartanak. A skála széles: milliméteres csavaranyától a perzsaszőnvegi-g. Az áruház jellege megkívánja, lenni kell itt mindennek: olcsó és drága árunak, különlegesnek és egyszerűnek, tartósnak és idényei leknek. Az áruház kedvelt vásárlói körében. Havonta hét-nyolc millió forint körüli forgalmat bonyolítanak le. Egy-egy osztálynak a raktárkészlete meghaladja a kétmillió forintot. Itt tettünk körsétát, — mit mondanak a kereskedők az áruról? VEZET A MINŐSÉGI TEXTIL KTSZ A textilosztályon szembetűnő a nagy választék. Ágyneműféléből nem kevesebb, mint egy tucat közül lehet választani. Az igényesebb vevőknek a kézzel hímzett, több mint hétszáz forintos garnitúrát lehet ajánlani: díszes dobozban kínálja magát — de vehető nylon zacskóba gyömöszölt garnitúra is — fele ennyi pénzért. Különösen kedvelt a vásárlók körében a fővárosi Minőségi Textil Ktsz termékei. Beszélgetésünk első perceiben úgy tűnik, Némedi Ferenc osztályvezető csak jót tud mondani. Később azután kiderül, hogy a dicséretesen szép árukészlet legalább kilenc nagykereskedelmi vállalati le- Takatból jön össze. Utazni kell az áruért... Három-négy városba kell menni, hogy egy valamire való szállítmányt össze tudjanak állítani. A textilszakmában nagy konkurrencia van — nemcsak a környező községe^ boltjai, hanem Dunaújváros miatt is. Ez követeli, hogy' a legjobb árut kutassák a kereskedők — tenmészetszerűen több költségKözüietek, magánosok, szövetkezetünk vasipari GÉPMUNKA SZABAD KAPACITÁSSAL rendelkezik. Esztergályos, maró. gyalu, daraboló MINDENNEMŰ JAVÍTÁST, KARBANTARTÁST VÁLLALUNK. Megrendelésükkel kérjük forduljanak szövetkezetünk központjához bizalommal. GYORS, PONTOS MUNKA! Dunaföldvári Építőipari és Cementárukészítő Kisipari Termelőszövetkezet. (158) Köszönetét mondunk mindazoknak, akik szerető férjem, édesapánk nagyapánk, id. ŐSZ JÁNOS temetésén megjelentek, részvétnyilvánításukkal fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. (162) geä. Még ezt is vállalná az áruház, ha lc-nr.e több pénze, hitele áruvásárlásra. Rövid -lejáratú Kiteli a magas kamat miatt nem szívesen vesznek fel. A textitosatályon az áru- ellátás jó, — sajnos azonban a vevőknek mrégsara tudnak mindig olyan méleranyagotadni, amelyet & konfekcióiparban használnak. A közönség a múlt évben nagyon kereste például a barna színű szövetet — sehol az országban nem lehetett hozzájutni. Amikor mentolt a nagykereskedelmi vállalathoz a „hiányeikidistá- vai” — nem a dunaföldváriak voltaik az elsőit. A nagykerek mentek az iparhoz, az ipar nem tudott a-dnj — mert barna szövet nincs. Miért, nem gyártják? Nem mondták, csak azt közölték, nincs. Nem lehet a vásárlót megnyugtatni a „nincs”-csél. Legalább olyan „kifogást mondana az ipar, hogy nincs barna festék, vagy elvitte az árvíz, — ne csak a kezüket tárják szét” — mondják az osztály dolgozói. BAJÁN, PÉCSETT, KAPOSVÁROTT ELTESZIK AZ ÁRÚT A konfekcióosztály szerencsés helyzetben van. A ruhagyárak, a ruházati szövetkezetek szinte ontják az árut, — az a baj, hogy csak nagy tételben. A legtöbb ipari üzem két-három tucatos rendelést nem fogad — ezért jó, nélkülözhetetlen a nagykereskedelem. És ezért kell olyan módszert alkalmazni a földváriaknak, hogy az ország különböző részén szerzik be a konfekcionált árut, így a választék nagyobb, mintha csalt a dél-dunántúli nagykortól vásárolnának. A földváriakat mindenütt félretet t áru várja. A konfekcionált áruk nem követik az emberek „fejlődését”. Arról van szó, hogy a huszonöt évünk alatt, a fel- szabadulás óta mégiscsak job- han élünk. S a jobb élet a karcsú személyeket fceltkarcsú- vá tette, a fiatalokat nyúlánkabbá, a férfiakat pedig pocakossá. Ilyen embereknek szükséges ruha nincs — 53-as, vagy éppen feles, vagy ne- gvedes számból alig érkezik áru. Az extmmérebek gyártását kellene növelni. Ugyanakkor kívánatos volna, hogy az ipar vagy a Könnyűipari Minisztérium korszerű módszerrel vizsgálná felül: egy-egy adott vidékre miiiyen tételekben ajánlatos negyedes. feles, vagy páratlan számozású konfekcionált árut küldeni. Havonta 300—400 öltönyt adnak el a földvári áruházban, a konfekcionált női ruhák vásárlása is örvendetesen nőtt. Ez a választék bővítése — minőség, mennyiség — és kedvező ár következménye. CSAK DÉL-DUNANTÜU CIPŐK A eipőosztály a DCNV áruit tartja. Más cégek által forgalmazott lábbeliket nem árusítanak. Az áíész és a Déldunántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat megállapodása financiális szempontból érdekes, és az áfész-nek hasznos. Ugyanis az áfész-nek nem kell pénzt költeni az árukészletre, — a vásárló viszont károsodik. Nem találja meg azt az árut. melyet esetleg csak a nyugatmagyarországi CNV forgalmaz. Holott éppen az öltözködési kultúrához tartozna, hogy mennél változatosabban tudjanak a lányok, asszonyok járni. A cipő a legdinamikusabb divatcikk. Egyik szezonról a másikra óriási változásokon megy át — ez* g&V. eég SÉ&&’ meg szól as iparnak, nincs6’ sem tudja áttekinteni, az igényeket kielégíteni. Az áruház cipőosztályának ellátása az adott helyzetben kifogástalan. Amilyen lábbelit a DCNV be tud szerezni, az mind kapható a földvári áruházban. Más kérdés a lábbelik minősége. A komiéi csizmáktól szinte irtóznak már a kereskedők. A Minőségi Cipőgyár termékei minőség alattiak. Az osztály raktárában Halász József bőségesen tud példát mutatni: a bőr-, illetve gyártási hibával rendelkező cipők tucatjait mutatja. A vásárlók; januárban 7809, februárban 7700 forint értékű cipőt vittek vissza. S minden pár cipőről jegyzőkönyvet kell felvenni — tanácstag jelenlétében. A bizalmatlanság érthetetlen, hiszen minden hibás, rossz lábbeli magáról beszél. Az olyan csizmához, amelynek leválik a talpa, vagy felhólyagzik a felső része, nem kell tanácsi igazolás. MINTHA A VT-BEN NEM VOLNA MINŐSÉGI ELLENŐRZÉS Az áruház műszaki osztályán van a legtöbb probléma az áruk minőségével. És az ellátással is. Több mint hat hónapja nem kaptak például külső szerelésre alkalmas, csavarmenete« opál gömbbúrát, Hónapokig hiánycikk volt a kávéőrlő. Nincs kávéfőző, test- melegítő és rezsó. A nagykor hiába zörget állandóan az iparnál — nincs, nem tudnak szállítani. A vásárló bosszankodik — joggal. Látványos egy-egy elektroakusztikai cikk vásárlása: A vevő nem egyedül jön, hanem a család, az ismerős, netán „szakértő” is kíséri. Kicsomagolnak egy VT gyártmányú Inter Star készüléket, rossz. Kicsomagolnak még legalább Ötöt, mire egyet úgy ahogy el lehet fogadni. A napokban érkezett két darab lengyel Grun. ding manó. Mind a kettő rossz. Az asztali rádiónak legalább húsz százaléka füstöl, büdös, nem működik. A lengyel varrógépeik közül kevés a használható — amit a vevő helyett az áruház küld el javításra, az is rendszerint hiányosan érkezik vissza. A műszaki, garanciális áruk. ró! a panaszt a szerelő veszi fel. De úgy tűnik, a panasz nem érkezik el Székesfehérvárra. A tévék változatlanul gyenge minőségben, elemi hibákkal kerülnek az üzletbe. A javításra váró készülékek pedig olyan hatalmas összeget lekötnek, hogy a választékot éppen ezért nem tudják növelni. Pedig a műszaki rkkek csomagolása jó. — a hiba nem szállítás közben keletkezik. Egyedül a kerékpár kifogásolható. De amennyiben a gép hibás, nem ajánlatos visszaküldeni a negykérnék. mert ki tudja, miért lesz majd szegényebb a legközelebbi szállítmány. így aztán az áruház saját kárára leértékeli a kerékpárt. Legutóbb egy Úttörő gépet száznegyven forinttal. A vásárló — képletesen szólva — nem tud a pult mögé nézni. Nem ismeri, hogy a kereskedők mennyit fufkároz- nak, szerveznek, tárgyain ck, hogy legyen áru. Nem szeretik azt mondani, ha valamit kérnek tőlük, hogy nincs. Több ok készteti a kereskedőt arra, hogy minden vásárlót a legtökéletesebben kielégítsen. Bzek közül az okol/ közül néhány: 1. A kereskedő szereti szakmáját. 2. Szereti a vevőt. 3. És jutalékra dolgozik. A többi o’mt. úgy érzem, már nem szükséges felsorolni. >— »áikwáós jr Február az idén Ungár Imre C-bérleti zongoraestjével, továbbá a Beeíhoven-bérleí két hangversenyével három érdekes zenei eseményt kínált i zene szekszárdi barátainak. Ez a pezsdülés márciusban tovább folytatódott és folytatódik, hiszen már újabb három zenei esemény van mögöttünk. Március 1-én a B- •bérlet kamaraestjére, március 6-án Szekszárd város és a szekszárdi járás Pedagógus Kórusa fennállásának 5. évfordulójára és az elmúlt vasárnap délután pedig a Garay gimnázium színvonalas hangversenyére került sor. De a megyeszékhely zenei élete újabb és újabb zenei eseményeket tartogat az érdeklődők számára. Március 17-én lesz a Ree- thoven-bérlet harmadik hangversenye. amelyen két szekszárdi fiaté;: Lányi Péter és Thész László ad hangversenyt Beethoven szonátáiból. Március 22-én kerül sor az évad legrangosabb zenei eseményére: a Magyar Állami Hangversenyzenekar látogat el Szekszárdra, a háromszoros Kossuth-díjas Ferencsik János vezénylésével. Még ugyanazon a héten, pénteken újra világhírű vendége lesz a Ba fcíts művelődési központ színháztermének: Jeanne-Marie Darré, a női zongoraművészek egyik legnagyobb alakja jd hangversenyt 1948. évi szekszárdi hangversenye utón másodízben. A sort márciusban Bánky József zongoraestje zárja. ak; március 31-én a Beethovensorozat záróhangversenyét adja a Babits művelődési központ kamaratermében. Közben március 9-e és I2-e között Sugár Rezső zeneszerzővel találkozik a megye középiskolás tanulóifjúsága az ifjúsági sorozat záróhangversenyén, amelyen a szekszárdi Liszt Ferenc zeneiskola tanárai és pécsi művészek működnek közre.
