Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-07 / 56. szám
VÁRALJA Összenő Nagymányokkal ? Sárköz és Váralja Mózes György tanácselnök: — Nagymányok központtal egyesült Nagymányok, Kis- mányok és Váralja. Hogy ez perspektívájában mivel jár majd, nem lehet pontosan tudni. Ez idő szerint nagyon sok a fejlesztési gondunk, az anyagi erőforrásaink pedig gyérek. Nagyon időszerű lenne a nagyközséggé való nyilvánításunk, s ez talán kedvezően befolyásolja majd a helyzetünket. Az egyesüléssel párhuzamosan mindenesetre már tettünk olyan intézkedéseket, hogy Váralja körülményei javuljanak. Váralja sorvadó község, ezt nem lehet megállítani, de azt nem szabad elfelejteni, hogy az ott élő emberek igényei is természetszerűleg megnőttek. Igénylik a kulturált életmódot, és annak minél jobban adottak a feltételei, annál szívesebben maradnak falujukban az emberek. Tehát az elvándorlás, elszivárgás megelőzésének egyik leglényegesebb feltétele éppen a helyi kommunális fejlesztés. Ha különálló marad Váralja, a jelenlegi szintnél nem nagyon tud továbbjutni, most viszont lehetőséget teremtünk bizonyos közművesítésre! De erre kizárólag Nagymány okkal összefüggésben kerülhet sor. A két falu közéi fekszik egymáshoz: a nagyfnányoki bányatelep és Váralja közt egészen kicsi a távolság, s arra törekszünk, hogy itt teljesen összenőjön a két település. Ennek megfelelően módosítottuk Nagymányok fejlesztés1 tervét: családiházas építési lehetőséget itt biztosítunk, s ezzel Váralját he tudjuk majd Varga László, általános iskolai tanár: — Azt hiszem, á mi iskolánk rendelkezik a megye egyik legrosszabb iskolaépületével. Régi. tömött falú kocsmaépületből alakították ki e célra. Ez legfeljebb átmeneti megoldásnak volt jó, ma azonban már messze elmarad a minimális követelményektől. Szinte nincs egy ép porcikája, a tömésfal tele van nedvességgel* a vakolat repedezik. Nem valami kellemes ilyen környezetben tanítani. Megtekintettem az épületet, s könnyű volt megállapítani, hogy az bizony messze élmarad a megye oktatási- intézmény-épületeinek átlagszintjétől. és a minimális közoktatási követelményektől. Azt sem volt nehéz megállapítani, kapcsolni a vízműhálózatba, ami gyökeresen megváltoztatja itt a kommunális ellátottságot. Úgy számolunk, hogy Váralján ezzel párhuzamosan stabilizálódik majd a jelenlegi iélekszám. Nagy Péter iskolaigazgató, párttitkár: — A mi falunk megélhetése elsősorban nem a mezőgazdaságon, hanem az iparon és bányászaton alapszik. A mezőgazdaságból élők -zárna viszonylag kicsi, sőt, mind kisebb, de annál több az iparból és bányából élő. A bánya- művelést ugyan megszüntették Váralján és közvetlen környékén, de a bányászok nagy része nem változtatott foglalkozást, eljár oda, ahol üzemben levő bánya van. A bányászat megszüntetésével párhuzamosan jelentős iparosítás kezdődött a környéken; különböző üzemek kezdték meg működésüket, s ezek sok váraljainak adnak kenyeret. Ha jól tudom, Váralján nem is él olyan család, amelyből ne lenne ■ bányás2, vagy ipari munkás. Az ipari üzemek ' ugyan'" ftferri Váraljára települtek, dg ezekkel mégis mind szervesebben fonódik össze fálunk élete. —- Úgy veszem észre, hogy a falu arculata; perspektívájában mindinkább eltolódik az ipar felé. Ez lemérhető a nyolcadikosok pályaválasztásán is'. Jelenleg 23 nyólcadihogy itt nem tatarozási, gondviselési problémákról van szó. Ezt az épületét nem lehet megfelelően helyreállítani: a nedves tömésfaiakon, rozoga ajtókon, ablakokon legfeljebb a dózer segít... Őszintén szólva kicsit meglepődtem, hogy ez az egyébként értékes, szemre is feltűnően tetszetős művelődési otthonnal rendelkező falu hogyan felejtődött ki ennyire az iskolai fejlesztésből. Hozzátéve, hogy a tanulók száma sem éppen csekély. Amint megtudtuk, már voltak bizonyos elképzelések ennek az áldatlan iskolahelyzetnek a felszámolására. De eddig még minden jó szándékú gondolat elakadt valahol. A kérdés ma' is kérdés: „Vajon mikor költözhet megfelelő épü. letbe a váraljai iskola?”. Müller Józsefné, a tanácsi kirendeltség vezetője: — Magyarok és német nemzetiségűek vegyesen lakták és lakják Váralját. A környező falvak többnyire német lakokosunk van. Ebből három gimnáziumba, 5 szakközépiskolába (egy egészségügyi, egy vegyipari, egy mezőgazdasági gépszerelő, egy mechanikai műszerész, egy közgazdasági) jelentkezett, 1 autószerelőnek, 1 boltosnak, 1 műkőkészítőnek, 3 géplakatosnak, 1 kőművesnek, 2 textilipari szakmunkásnak, 2 fodrásznak, 1 gyors- és gépírónőnek készül és csak 1 jelentkezett mező- gazdasági szakmunkástanulónak, 2 pedig nem kíván továbbtanulni. A 23-ból tehát mindössze kettő kívánkozik a mezőgazdaságba... Kincs-rege Váralja — Szeghalmy Gyula Dunántúli vármegyék című monográfiája szerint — a Szák-nemzetség ősi szállásbirtokainak egyike. Az Anjou királyok korában a Bod'ó és Monoszló családok osztoznak birtokán. A török uralom idejében csaknem teljesen elpusztul, majd a XV11I. század elején újratelepül. A XVIII. században két emlékezetes pestisjárvány is megtizedelte lakóit, a múlt század harmadik harmadában pedig kolerajárvány szedett nagyon sok áldozatot. A helyi szájhagyomány szerint valamikor Kövesd volt a neve. A török időkből itt is fennmaradt — csakúgy, mint a legtöbb másik községben — a kincs-rege. E szerint a török basa rengeteg kincset harácsolt össze, és amikor menekülnie kellett, nem tudta magával vinni, hanem elrejtette a hegy mélyében húzódó alagútban. Azóta nagyon sokan kutattak e kincs után, de még senkinek sem sikerült nyomára bukkannia. E kincs-rege viszont minden generáció fantáziáját felcsigázza. súak, 'viszont annál érdekesebb, hogy az itteni magyarság életmódjában, szokásaiban megőrizte mindmáig sajátos hagyományait és igen jellegzetes néprajzi szigetet alkot. Ennek feldolgozásával, megörökítésével a kutatók igen sokat foglalkoztak: tudományos berkekben is felfigyeltek rá. A szekszárdi szüreti napok felvonulásáról és más rendezvényekről — úgy gondolom — sokan emlékeznek ránk. Népviseleti hagyományainkkal gyakran szerepelünk a nagy nyilvánosság előtt. Az első pillantásra is könnyű megállapítani, hogy az csaknem azonos a sárközivel. Ez nagyon érdekes, hiszen Sárköz és a mi vidékünk teljesen különálló, egymástól meglehetősen távol eső terület. Teljesen eltérőek a földrajzi adottságok is: Sárköz sík vidék, mi pedig hegyekkel övezett helység vagyunk. És mégis majdnem teljesen azonos a népviselet. Ennek a történeti előzményeit nem tudjuk pontosan, mindenesetre hallottunk már olyan magyarázatot is. amely szerint innen származna a sárközi népviselet... — Nemcsak itt dolgozom, hanem itt is születtem e faluban és jól emlékszem azokra az időkre, amikor még jobban dívott a hagyományos öltözködés. Ezt már mindinkább háttérbe szorítja a modern ruha, de nemrégiben még nagyon is általános Volt például a vászonból készült fehérnemű: -i kezdve a bőgatyátoj p „pén- tőn” keresztül a törölközőkig, lepedőkig, kendőkig. A vásznat helyileg állították elő. még a háború utáni években is. Helyben termelték a kendert. Amíg abból fehérnemű lett, nagyjáA váraljai szénbányászat múltjára vonatkozóan egyebek közt Grósz József A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig című tanulmányából tudhatunk meg értékes adatokat. Váralján a szénbánya utáni kutatást 1793-ban egy Huth nevű bányász kezdte meg, és nemsokára megindult a szén rendszeres kitermelése. Kezdetben csak egészen kis tételekben. 1809-ben 110, 1810ben 831, 1811-ben 243; 1812- ben 849, 1813-ban 3097, 1814- ben 1003 mázsa szenet bányásztak Váralján. A következő adat 1841-ből való. Ekkor 3301 mázsa volt az évi széntermelés. Egy ideig szünetelt a váraljai bányászat, majd 1866- ban Feik János váraljai lakos 5 éves szerződést kötött a káptalannal, amely szerint 400 négyszögöles szőlőterületen szén után kutathatott évi 30 forintos bérösszeg fejében. Ez a kísérlet sem vezetett nagy bánva kialakításához. ■bban fejlődtek a környező bányák, s a váraljáinak mind kisebb jelentőséget tulajdonítottak. Végül léállt a váraljai szénbánya. De a hetvenes években ismét akadt vállalkozó társulat a váraljai szén- termelés megkezdésére. A Lajos-aknát lemélvítették értékesebb szénrétegig, és minden korábbinál nagyobb mé- -etű bánvászat indult. Az 1876-os termelés meghaladta a ból a következő munkafázisokon ment keresztül. Kender- nyűvés. Ez nagyon nehéz munka volt. Aki csinálta, tudja, hogy nem könnyű tövestől ki- húzgálni a sok kendert a földből. A megszáradás után megtisztogatták levélzetétől, majd következett az áztatás. A falu mellett volt egy terület, amelyet elárasztottak vízzel, s itt áztatták ki a kendert. Kendermosás. A felnőttek félig levetkőzve belementek a kenderáztatóba és kimosták a kiázott kendert. A kimosott kendert megszárogatták, majd meg- tüolták: & pozdorját különválasztották a szálrésztől. Ezt követte a fonás, szövés, fehérítés. Szinte el sem lehetett képzelni az életet a vászon házilagos készítése nélkül, pedig ma már nagyon is elképzelhető: csak itt-ott akad már vászon fehérnemű. A hagyományos öltözködés napjainkban mindinkább csak az idősebbek körére szűkül össze, a fiatalabbak legfeljebb rendezvényekre öltik fel a régi; de nagyon szép ruhákat. Viszont akinek még van ilyen, régidig vatú ruhája, nagyon félti, nem szívesen adja senkinek sem kölcsön. — Váralja néprajzi hagyományai közé tartozik a fir- hangos ágy. Az ágyat mennyezetig érő függönnyel vették körül. Ez azzal volt összefüggésben, hogy valamikor egy-egy szobában több generáció — házaspár — lakott együtt: szülők; nagyszülők, gyermekek. Mindössze egy idős emberről tudok, aki még ilyen firhap- gos ágyban alszik... Ez is kiment a divatból. Párhuzamosan a lakások korszerűsödésével, tágasabbá válásává! és a2 életmód változásával. 46 000 mázsát. Hozzáláttak a váraljai szén kokszosításához, hogy azt a vasgyártáshoz felhasználhassák. E próbálkozás azonban kudarccal végződött, mert a váraljai szén ehhez nem bizonyult megfelelőnek. A kudarc után a társulat brikett gyártására rendezkedett be Váralján. De a váraljai brikett sem lett valami kifogástalan. Egy ideig a vasút vásárolta a zágrábi vonalon közlekedő mozdonyokhoz, de csakhamar beszüntették a brikett gyártását is. A múlt század utolsó évtizedében behatolt a külföldi tőke e vidék szénbányászatába, s Váralján is nagyobb arányú bányafejlesztés kezdődött. Ismét tovább mélyítették a Laios-aknát. A váraljai szénbányászat azonban többnyire veszteséges volt a vállalkozók részére, ezért az átmeneti fejlődés után hosszas pangás következett be. Később is igen váltakozó szinten folyt e falu bányászata, és annak perspektívája sosem vált valami kecsegtetővé. A felszabadulás utáni nekilendülés után is csakhamar kiderült, hogv nem valami gazdaságos Vá-—Íján a bányászat. s azt meg is szüntettek a Mecsek térségében az elsők közt. A váraljai szé-bánva közel két évszázadát inkább a sok nekirugaszkodás, vegetálás iellemzi, mintsem a virágzás. Mikor költözhet az iskola? Eltolódás az ipar felé Szénbányászat A falu művelődési otthona BODA FERENC
