Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-02 / 51. szám

A szavaktól nem lesz tiszta a város Közismert, hogy Szekszárd nem tartozik a tiszta vámosok közé, bár tartozhatna: hiszen lehetőségei ugyanúgy adottak, mint számos más városnak, sőt községnek. Hol lehet a baj? Mi lehet az oka, hogy megyeszékhelyünkön nem le­het megszervezni a tisztasági mozgalmat? Hozzáteszem, hogy ez a kérdés nem először kerül papírra, s nem egyszer hangzott el városi, sőt megyei fórumokon. Érdemes elgondolkozni azon, hogy a 26 ezer lakosú megye­székhely miért nem képes ar­ra a — nem is túl nagy — feladatra, amit a köztisztaság jelent. Az emberek nem igénylik a tisztább várost és rendezettebb környezetet ? A kérdésre választ keresve, majdnem mindenütt elhang­zott az, hogy „irigykedve”. Szekszárd irigykedve nézi a községek eredményes tiszta udvar, rendes ház mozgalmát; irigykedve figyeli a városok közti országos tisztasági ver­senyt; irigykedve hallgatja a virágos utca vetélkedőkről szóló beszámolókat... A passzív irigykedés helyett nem lehetne valamit tenni? Érdeklődésünket a városi Vöröskereszt azzal utasította el, hogy „a tisztasági mozga­lom szervezése nem vöröske­resztes feladat”. A megyeinél viszont megcáfolták ezt, sőt azt is hozzátették, hogy az üzemek, vállalatok, intézmé­nyek, tömegszervezetek se­gítségével még ebben az év­ben megpróbálnak változtatni a tarthatatlan állapoton. A városi tanács követke­zett. Udvarának képe válto­zatlan: a kapu alatt a néhány perccel ezelőtt kiürített ku­kák — köröttük szemétkupa­cok, a sarokban két méter magas halomban kartondobo­zok — tejfeles flakonok, cit­rom- és sajtmaradék társa-1 ságában. (Ez a Bartina Áru­ház „göngyölegraktára”, ugyanis az új létesítmény ki­csire sikeredett raktárai a még kisebb valódi göngyölegraktár­ba szorítják a sört, szalon­nát, almát, konzervet.) Dr. Ferenczi „József, a vá­rosi közegészségügyi felügye­lő ezeket mondja; — Én a legnagyobb prob­lémát abban látom, hogy a szemétszállítás két kézben van: a Költségvetési Üzem szállítja el az utcai szemetet, és a tárolókban összegyűlt hulladékot, a Városgazdálko­dási Vállalat pedig az úgy­nevezett kukásszemetet A má­sik gond az, hogy kevés az utcaseprő. A megtisztítandó terület nem áll arányban a személyi állománnyal, — Véleménye szerint Szek­szárdon hogyan lehetne tisz­tasági mozgalmat szervezni? — Mindenkivel meg kelle­ne értetni azt, hogy a köztisztaság társadalmi érdek. A Vöröskeresztnek pedig nem kellene sajnálni a fáradságot: mert hiszem azt, hogy az üze­meket, intézményeket össze lehet fogni, s lehet eredményt elérni. A megyei KÖJÁL igazga­tója elmondja, hogy Szekszárd tisztaságával kapcsolatban gyakran érkezik hozzájuk pa­nasz. A probléma az, hogy az emberek hajlamosak a köz­egészségügyi érdeket, a köz­egészségügyi feladatokkal ósz- szetéveszteni. Mert a szemét eltakarítása természetesen nem a KÖJÁL feladata. De panaszt tenni valóban sokkal könnyebb, mint esetleg a ku­kába dobni a szemetet, vagy esetleg a ház elől eltakarítani a piszkot. A szemét-problémához hoz­zátartozik az is, hogy Szek- szárdon naponta átlag 40 köb­méter szemét gyűlik össze. Gyakran hivatkoznak arra, hogy a szemétszállító appará­tus ezt a mennyiséget nem képes elhordani. De miért nem? A Költségvetési Üzem naponta két Zetorral hordja a Szemetet, s ha a helyzet úgy kívánja, teherautókat is be­állítanak. A Városgazdálkodási Vállalatnak egy kukás sze­métszállítója és két Csepel gépkocsija van erre a célra. A Városgazdálkodásnál el­mondták, hogy a szemetet csali hatnaponként hordják el. A kérdés, ismételten csak — miért?! A Költségvetési Üzem ve­zetője viszont kissé nehez­tel a Vöröskeresztre, mert még soha nem kérték segít­ségüket — pedig szívesen ad­tak volna támogatást. Ezt bi­zonyítja az is. hogy a Haza­fias Népfronttal állandó a kapcsolatuk: folyamatosan beszélik meg a város parko­sításával kapcsolatos munká­kat. feladatokat. Nyugodtan tanúsíthatjuk, hogy Szekszárdon sétálni nem szívderítő. Nem is soroljuk az utcákat, tereket, minden kukát és kör­nyékét, ahol a piszok hátán szemét van. Sőt azt sem, hogy itt-ott a tömény trágyabűz miatt az ember inkább kerü­lővel közlekedik. De szóvá tesszük: a városnak kétféle belterülete van: a közigazga­tási — jóval nagyobb — és a köztisztasági. Ez utóbbi pontosan nincs is meghatá­rozva, noha szükségessége nem vitatható. Az állattartás­sal kapcsolatban legutóbb 1961-ben adtak ki rendeletet (a köztisztasági rendelet egy része) és 1966-ban módosí­tották. Ebben, utcák szerint van meghatározva, hogy hol tilos az állattartás. Nem len­ne szerencsésebb, ha a rende­let azt szabná meg, hogy hol lehet állatot tartani? Amtkor Szekszárd köztisz­taságáról beszélünk, számíta­nunk kell arra, hogy a szek­szárdiak legalább annvira szeretik városukat, mint az ország más városainak lakói. Ezért lehetünk biztosak ab­ban. hogy egy jól előkészített, felelősséggel bonyolított — akár versenyszerű — tiszta­sági mozgalom meghozná a várt eredményt. De a mozga­lomnak gazda kell, amelyik nem csak dicsér, hanem szá­mon is kér! HORVÁTH MÁRIA Termelő múzeum Magyarországon ma már egyedülálló a Selyemipari Vál­lalat tolnai gyáregységének kézi selyemfonodája. Ismeretes, hogy a tolnái selyemgyárat nemrégiben igen jelentősen kor­szerűsítették, olyan modern üzemet építettek, amelyben száz tonna' számra terjedelmcsítik a szintetikus fonalat. Ezért, s mivel hazánkban már tavaly sem termeltek selyemgubót, üzemi múzeummá változik a manufakturális részleg. A se- lyemgubófőzőt, fonót és csomózót ipartörténeti kegyeletből meghagyják termelő múzeumnak. Régen a munkacsúcsok idején 120 „lavórral” működött a gubórészleg, most ez 24 lavórrá csökkent, de így sem so­káig, mert már az utolsó selyemfonalat dolgozzák fel. Tel­jesen lecsökkentik 4 lavórra és külföldről behozott selyem- gubákat dolgoz fel majd a termelő múzeum, (-só) A gubákról lefejtik a se’.—mszálakat Gottvald Károly felvétele. Szekszárd új művészeti kincse Túry Mária Munkácsy-díjas velencei fulmosaikjának avatása; A szekszárdi Babits Mihály megyei művelődési központ színháztermének márványcsar­nokában vasárnap délelőtt ün­nepélyesen felavatták Túry Mária Munkácsy-díjas és VIT- díjas festőművésznőnek a bé­két és a művészeteket szim­bolizáló, 20,55 méter hosszú és 1,90 méter magas, velencei üvegből alkotott inozaikfest- ményét. Dr. Vadas Ferenc, a megyei művelődési központ igazgatója üdvözölte a művészt, méltatta és a szekszárdiak nevében megköszönte alkotását. Ezután Túry Mária ismertette, hogy ez a nagyméretű munkája 2 évig tartott. Megszámlálhatatlanul sok tervet készített, amíg ki­alakult a végleges, figurális­tematikus kompozíció. Figye, lembe vette a terem építészeti tagolódását, s anngk megfele­lően hármas ritmust alakított ki. A kompozíció középpontja a békés termelést, a munkát, a termelékenységet szimbolizáló nőalak, a Szekszárdra jellem­ző szőlőtőkékkel, s az életet adó, lobogó nappal. Ehhez kap­csolódnak a békét jelképező galambok és a jövőnk szá­mára oly sokat jelentő anya— gyermek-motívum. A kompozí­ció két oldalán a művészete­ket megjelenítő figurák látha­tók: balról jobbra haladva a képzőművészet — a modell és a szobrász alakjával —, a zene, az irodalom, a másik oldalon a színjátszás. A színekben szin­tén ezt a hármas tagolást tar­totta szem előtt, a vörös- szürke—vörös ritmussal, me­lyet a fény-árnyék hullámzása köt össze. A tervező: Tillai Ernő Yhl- díjas építészmérnök elismerés­sel nyilatkozott a nagy művei ékesítő mozaikképről. — Eredeti elképzelésem ia az volt. s úgy alkottam a te­ret. hogy fő témája kifejezet­ten e festmény legyen, s ezt szolgálja az egész tér. S most vált azzá. amivé tulajdonkép­pen elképzeltem. A művésznő a színházi hangulathoz illő, meleg, intim atmoszférájú fest­ményt alkotott, s ez a dinami­kus motívumok lendületes és erőteljes színezésű formák ál­tal az egész teret kitölti hatá­sával. Büszke vagyok arra, hogy méltó munkatársra lel­tem Túry Mária festőművész­ben — mondotta Tillai Ernő. Ballabás László A lakásrendelet mondja A lakáskiutalási névjegyzékről A lakásigénylést annál az el­sőfokú lakásügyi hatóságnál kell benyújtani, amelynek a működési területén kérik ala­kás kiutalását. Az igényeket — társadalmi bizottságok közreműködésével — évenként összeállított lakás­kiutalási névjegyzék alapján elégítik ki. Ezeknek a bizott­ságoknak az összetételét — or­szágos irányelvek alapján — a helyi sajátosságok figyelem­bevételével — a városi tanács állapítja meg A jogszabály értelmében a lakásigények elbírálása során elsőbbségben indokolt részesí­teni azokat, akik a jelenlegi lakásban tartós betegség ve­szélyének vannak kitéve, a megfelelő elkülönítési lehető­ség hiányában; a sokgyerme­kes igénylőket, s végül azokat, akik zsúfoltan laknak. Egyenlő körülmények esetén előnyben kell azokat részesíteni, akik kiváló munkái végeznek. Nem kell felvenni a lakás­kiutalási névjegyzékbe olyan igénylőket, akik kérik, hogy bér­lakásuk beköltözhető állapotban való átadása ellenében a tanács ajánljon fel kisebb szobaszá­mú, a jogos igény mértékét meg nem haladó lakást, vagy az átadott lakással azonos szo­baszámú, de alacsonyabb kom­fortfokozatú lakást. Ez a sza­bály vonatkozik a minőségi cserékre, az azonos szobaszá­mú, de magasabb komfortfoko­zatú, vagy azonos komfortfo­kozatú, de más szempontból értékesebb — például nagyobb alapterületű — lakások igény« lése esetén is. A jogszabály meghatározza a lakásigény mértékét is. Esze­rint az elbírálásnál azt keli alapúi venni, hány személy la­kik majd együtt az új lakás­ban. Ennek alapján két szemé­lyig 1—2 lakószoba, három sze­mély esetén másfél, két és fél, három—négy személy esetén 2 —3; ha öt személy él együtt, 3—4; ha heten vannak a csa­ládban három és fél, négy és fél, ha nyolcán 4 és fél, 5 la­kószoba. Abban az esetben, ha nyolcnál több személy él a la­kásban, legalább négy és fél lakószoba a jogos igény, s a lakásügyi hatóságra bízza a jogszabály, hogy esetenként ha­tározza meg, hány szobára van szükség. E keretek között a lakásügyi hatóság figyelembe veszi, hogy indokolt-e külön szobát bizto­sítani a család valamelyik tag­jának egészségi állapotára, munkakörére, tevékenységére való tekintettel; vagy azért, hogy a különböző nemű, korú személyeket el lehessen külö­níteni. Ezenkívül még egy esetben van lehetőség külön szoba biztosítására; ha muze­ális értékű, védett magángyűj­temény elhelyezése teszi ezt in­dokolttá. Metszési bemutatók Az Ültétvénytervező Válla­lat és a Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület . szervezésében metszési bemutatóra kerül sor március 3-án, szerdán az őcsé- nyi és decsi termelőszövetke­zetben. Csütörtökön a megyei őszibarack- és meggytermelő termelőszövetkezetek szakem­berei a Pécsi Állami Gazda­ságba látogatnak, ahol tapasz­talatcserével egybekötött met­szési bemutatót tartanak. Pén­teken a Baranya megyei ter­melőszövetkezetek szakembe­rei Szekszárdra és Paksra láto­gatnak, ahol szőlőtermesztési tapasztalatcserére és metszési bemutatóra kerül áör.

Next

/
Thumbnails
Contents