Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-02 / 51. szám

iivtvT^wTv?Ti»vTyTtyfyf'fvvvvvvTVVvvvyyvyyyvyfvwTr»vmnrv rryTyyyyyyyyyy’yyyyTyyyyyyyyyyyyyvyyyyyyyyyvyyyyyyyyyyyyyyyyy *• — 25. — Ez alatt Berti Maria Belionival a váróterem­ből nyíló eszpresszó egyik asztalához telepedett. A fiatal nászutasok meghittségével bújtak össze. Maria fekete utineszesSerét és Berti kézitáskáját maguk közé, a széklábhoz támasztották. — Alberto, én rosszat sejtek — suttogta a lány. — Egész úton úgy éreztem, valaki figyel, követ, mint az árnyék, de senki gyanúsat nem tudtam felfedezni. — Romlanak az idegeid, velem együtt te is képzelődsz már, drágám... — Miért kell nekünk Nápolyba menni? Fá­radt vagyok. Reggel is utazhatnánk. — Sajnos nem. A nagyfőnök vár ránk... — Ne! — és Maria a fáradtságtól, vagy a belső feszültségtől a legszívesebben elsírta volna magát. — Én nem akarok Caprin élni. Nem aka­rok visszamenni hozzá. Veled szeretnék marad­ni. .. Alberto, hagyjuk abba ezt az üzletet. És menjünk el valahová, messzire. Nem akarok to­vább Luciano rabszolgája maradni. — Bízzál bennem, kedves. Még ma meg- szabadítlak ettől a sátántól. Szeretlek, Maria. De csak akkor lehetünk boldogok, ha nincs többé ő. Amíg él, nem ereszt el minket. Én mindent ala­posan végiggondoltam. Bízzál bennem. — Ez a táska, az áru is idegesít... — nya­fogta a lány. — Ha nem tudtad megszervezni a továbbítását... — Jártál a hotelben? — rezzent a valóság­ra Berti. — Nem. Késett a gép, s nem volt rá időm. Miért kérded? — Semmi, semmi — válaszolta Berti és mel­léről nehéz kőként hullott le az aggodalom. „Am. porcaié a szálló előtt várta Mariát” — gondolta és még felötlött benne: célszerűbb lett volna a nemzetközi repülőtérre irányítania milánói em­berét. Na, mindegy, így is jó. Lényeg, hogy fe­lesleges aggodalmakkal nem kell terhelnie az együttlét perceit”. — Mit akarsz csinálni, kedves? — szólalt meg Maria és meghitt bizalmassága olyan ter­mészetes volt, mintha azonos vágyakra sarkalló gondolataikat már régesrég kicserélték volna — Figyelj rám... egy óvatlan pillanatban Lucky italaiba csempészek valamit, ami minden utóhatás nélkül, azonnal végez vele. A szívéhez fog kapni, de én már előbb felkelek és a mosdó felé indulok. Ahogy elértem a mosdót, kérj te is elnéziést és menj a női toaletthez. Annak a peronra is van kijárása. Megkerülöd és a túl­oldalon kijössz a parkírozóba. Lucky kocsijánál várlak. A ragyás Charleyt a művelet idejére va­lamilyen nesszel elküldöm a közelből..., csak te ügyelj köhintésemre... — Jaj, istenem, én úgy félek. Ha Lucky bár­mit is észrevesz és nem sikerül a terved, mind­kettőnket megölet. — Erre ne gondolj. Aminek meg kell lenni, annak meg kell lenni, drágám. Ne aggódjál. Te csak kezdjél valami női csacskaságba, amikor én könintek, hogy ezzel eltereld a figyelmét. A töb­bit bízd rám... Ha isten is úgy akarja, két óra múlva már a comoi ház felé robogunk. — Az olyan félelmes... — és Maria meg­borzongott. — Egy napot kibírunk benne. Annyi kell, amíg megszervezem a dolgokat, utána úgyis Scájcba megyünk. Most pedig, az hiszem, in­dulhatunk. mert a nápolyi gép utasait szólítják. 35. Luciano a Capodichino-i repülőtér bárhelyi­ségében üldögélt. Este fél nyolckor érkezett. Ma­gánhelikopterén, testőre, Charley kíséretében még délután átrepült Capriból Nápolyba. Néhány órát export-import vállalatának nápolyi irodájában töltött. Szeszélyes volt. jutalmazott és büntetett. Vezető tisztviselőit utasításokkal halmozta el. Közben telefonon beszélt Vito, Genovese New York-i ügyvédjével. Érdekelte, hogyan áll az öreg Cosa Nostra vezér bírósági ügye. Hivatta Mussomellit is, de a szicíliai maffia feje, Russo, nem jelentkezett. Ellenben jelentkezett Carlo és Luciano, ettől még szeszélyesebb lett. A nápolyi iroda rádiótávirásza ugyanis délután öt óra kö­rül vette az Izmíri-öbölből jövő yacht vészjeleit. Carlo hajóját a messinai szorosban az olasz parti őrség monitorai fogták körül... Hogy a későb­biekben mi történt Scylla és Charibdis sziklái között — arról már nem érkezett hír. Az össze­köttetés megszakadt. Luciano rosszat sejtett és Capriból azonnal a nápolyi bérelt kikötőbe rendeltette saját yachtját és intézkedett, hogy folyószámlájáról a Banckof England bejrúti fiókjához nagyobb összeget, másfél millió dollárt utaljanak át nevére. Ezután táviratozott dr. Bertinek, hogy még az este fo­lyamán jöjjenek Nápolyba, ahol a repülőtéren várta őket. .. .Marc, amikor a nápolyi bűnügyi rendőr­ségen elé tették Luciano rádiogramjait, gondter­helten ráncolta homlokát. „Szelet fogott a ma­dárka” — dünnyögte. Már markában érezte zsákmánya nyakát, most mégis ki akar csúszni körmei közül. Egyedül a Bertinek szóló üzenet nyugtatta meg. Mégsem szökhetik előle a sem­mibe Lucianov — Minden embert a repülőtérre utasította Luigit és határtalan elégtételt érzett. Pályafutá­sának legravaszabb és évek óta láthatatlan ellen­fele szinte menetrend szerinti pontossággal sé­tál most a karjai közé. A dolgok sokkal jobban alakultak, semmint számította. Milánóból még délelőtt Rómában érte utói a hír, hogy a Bonta- villában, mun'ka közben sikerült a rendőrségnek meglepni Arturo Vitranot. amint az éppen he­roint állított elő. Az épület alapos átkutatása so­rán különböző, szellemes rejtekhelyekről hat kiló ópium, negyedkiló hasis és húsz deka heroin ke­rült elő... A hírre, hogy Luciano kevéssel déli egy óra után elhagyta Caprit és Nápolyba repült, Marc Luigival és csoportjával ugyancsak Nápolyba he­lyezte át főhadiszállását. Kedvelt mondását dünnyögte, miközben elégedetten dörzsölte kezét: „Becserkésztük az egérlyukat”. És ma tetten éri a nemzeti hős pózában tet­szelgő gengsztervezért. Mindenki idejön. A bizo­nyíték is idejön. A táska és benne a heroin, a lány és Berti, na és, mázHs Luciano. Együtt szer­zi meg, egyszerre csap le rájuk és ezúttal Lucia* no nem tagadhat. .. .Luciano helikoptere a Capodichino, ma­gánosok bérelte kis repülőterén várakozott. Lucky Charley kíséretében a bárban szürcsölte konyak­kal ízesített coca-coláját. Délután óta száz terv forgott fejében s most megszületett az igazi meg­oldás. Ezúttal is a régi, bevált recept látszott a legjobbnak. •4 •4-4 3 (Folytatjuk) AAAAAAAAÄAAAAAAAAAAAAAAAaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA iAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi Indiát most egyhuzamban felfedezzük. Némi vitatkozni- valónk ugyan akadna az olasz dokumentumfilmesekkel, akik ezt a sorozatot készítették. Például az; hogy: nem hat jól, hogy amikor egy hitelességre törekvő dokumentumproduk­cióban minduntalan vágtató lo­vasokkal óhajtják illusztrálni a különböző nagy hadjárato­kat. Aztán az egyes népcsopor­tok életét bemutató filmrész­letek sem lesznek hatásosab­bak attól, hogy egy-két percig népi-táncolni látjuk a falusia­kat. Legfőbb kifogásunk azon­ban mégis az lehet, hogy az adott kor termelési, gazdasági viszonyai csak másodlagosan, szinte mint a folklór elemei jelentkeznek ebben az adás­sorozatban. Pedig nyilvánvaló, hogy ez sokkal inkább magya­rázza a hindu „népiélek” rej­telmeit, mintha szünet nélkül a vallás — egyébként valóban létező — Hatására hivatkoz­nánk. E kifogások ellenére azonban el kell ismerni, hogy nagy szolgálatokat tesz a televízió, amikor idegen népeket, távoli, vagy akár közeli országokat be­mutat. Ezt a célt természete­sen nemcsak ilyen hosszú so­rozatok szolgálhatják. Való­színűleg sok újat tudunk meg Hollandiáról azon a március másodiki estén, amikor az egész műsort Hollandiának szenteli a Magyar Televízió. Néhány vendég is érkezik erre a napra, bemutatnak egy tv-filmet, A sajt címmel, tánczenét, jég­vitorlázást láthatnak még a magyar nézők. A külföldet bemutató műso­rok közül azonban kimagas­lóan a legérdekesebbnek az az este ígérkezik, amikor hét szovjet újságíró és szakember érkezik Magyarországra, hogy egy Fórum-műsor keretében válaszoljanak a Szovjetunióra vonatkozó kérdésekre. A mű­sorra március 12-én este ke­rül sor, a vendegek természe­tesen hamarabb érkeznek, s megnézik azt a telerecordingra rögzített adást, amely az utol­só, külpolitikai témájú Fórum­ról készült, hogy így előre tá­jékozódjanak a műsor jellegét illetően. Ilyen típusú adásra a Szovjetunióról eddig még se­hol a világon nem került sor. A riporter egyébként ez alka­lommal Megyeri Károly lesz. * A sorozatok lassan, de biz­tosan elborítják a televízió műsorát. Nem tudni, hogy ezért panaszkodnunk kell-e, vagy örülnünk, ez majd ké­sőbb elválik. Mindenesetre itt a végeérhetetlen Forsyte Saga. J oly on bácsi már meghalt, de még tizennyolc -folytatás van hátra. Ha jól számolunk, ben­ne járunk már a nyárban, mi­re elbúcsúzhatunk a hatalmas regény — a filmen kissé il­lusztratív — hőseitől. Közben azonban az ifjabb — és kevés­bé ifjabb — korosztályok szá­mára látható a televízióban Twist Olivér az ő szomorú kalandjaival egyetemben. A jövő héten Bors Mátéval talál­kozhatunk újra. Mint ismere­tes, az első öt rész sikere -■ mán a film készítői — v! ' epizódot mo~t is más. más : dező csinált — elhatárolták, hogy a Tanácsköztársaság bu­kása utáni időszakban is nyo­mon követik a furfangos Má­té és a evikkeres Dániel tanár úr históriáját. A szinkrongyárban viszont már egy újabb, tizenkét részes sorozat magyar változata ké­szül. Alighanem a Kockázat és Kloss kapitány ihlette meg a bolgár televíziósokat, hogy ők is elkészítsék a maguk el­lenállási kalandfilmsorozatát. A film címe: Minden kilomé­terkőnél, s ugyanolyan min­denen győzedelmeskedő, 7nin- áenre elszánt hőse van, mint Kloss volt. A magyar szink­ront Székhidi József főiskolai hallgató készíti, s ha valóban olyan hatásos lesz, mint a len­gyel sorozat, akkor az a furcsa eset is előállhat, hogy egy or­szág egy színész hangját ha­marabb kedveli meg, mintsem színházban vagy moziban latta volna valaha. (Meg kell je­gyezni: volt már példa erre: annak idején az Egy nyáron át táncolt című, nagy sikerű svéd filmben a főszereplőnő Vila Jacobson magyar szink- ronhangja az akkor még főis­kolás Sturcz-Sós Edité volt, akit a film nyomán igen so­kan kedveltek meg, de sze­mélyesen csak jóval később találkozhattak vele színpadon és filmen.) m A Benczúr utcai SZOT-szál- ló különtermében három napig tanácskoztak az Intervízió tag­államai, s megfigyelőként né­hány eurovíziós állam is, pél­dául Ausztria, Svédország, el­küldte képviselőjét. Több ér­dekes együttműködési javasla­tot vitattak meg. Például a csehszlovákok A motor és az ember címmel javasoltak kö­zös sorozatot. Ugyancsak csehszlovák javaslatra úgyne­vezett Duna-díjat létesítettek a legjobb gvermei-rnűsorok ""ám ára. Mepb^zélték a .ii> r.'us J" 00 o k vt TV* on bar s'-rra 1" ílő int-' ‘ ' ’s • évr fesztivál progtv. gát is, , ahol drámai művek és riportok ver­senyeznek majd. A legnagyobb érdeklődés azonban a müncheni olimpia közvetítésének kérdéskomp­lexumát kísérte. Ezzel kap­csolatban sok sajtónyilatkozat is napvilágot látott, pedig a tanácskozás egyelőre semmi­ben nem egyezett meg. A nyi­latkozatok onnan származnak, hogy a müncheni olimpia szer­vezőbizottságának küldötte tá­jékoztatta az interviziós tag­országok képviselőit arról, mit tudnak nyújtani az olimpia alatt. Arról azonban még egyik ország sem döntött, hogy való­ban mit vesznek át a reggel kilenctől éjfélig sugárzott adá­sokból. Ez nem utolsósorban az egyes országok televíziójá­nak devizális költségvetésén is múlik. München, persze, messze van, a foci szerencsére köze­lebb. Igaz, egyelőre méz lát­hatjuk a jégkorong-világbaj­nokság küzdelmeit,"de nem so­kára igazi labdarúgó-mérkő­zést közvetít a televízió. Elő­ször egy külföldi mérkőzést, március 10-én a Kar? Zeiss Jena és a Crvena Zvezda BEK-mérkőzést, majd még ugyanazon a héten a Pécsi Dózsa—FTC I. osztályú baj* . noki labdarúgó-találkozót. Építőipari, valamint épí­tés-szerelési szakipari ár­képzésben gyakorlattal rendelkező kalkulátort felvesz a Paksi Körzeti Építőipari Ktsz. A jelentkezéseket 1971. március 15-ig személye­sen vagy írásban a szö­vetkezet irodája, Paks, Dózsa Gy. u. 40 sz. cí­men kérjük. (18) Az angol licensz alapján gyártott besj Tel. DEXION — SALGÓ acél- polcos állványok és főbb száz más berendezés készítésére alkalmas alkatrészek .érezhetők a Péesváradi Afész Vas-műszaki iruházáhan. : Pécs várad 66. (1) ^aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.aaaaaaaaaaaaaaa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents