Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-25 / 71. szám

nfvmywfyymfrmmymmnmymyyffmvfVfVYyyfmY*

►

►

►

$ <

fí

<S>

$ % # $

**■*■■■#* If

' í

— 18. —

— Én azonban nem mondtam semmit. Az öreg kiadta az ukázt, hogy a csődöt az utolsó pillanatig titkolni kell. Az összekötőnek mindennap azt mondja, hogy nyertünk ezer dollárt, de majd egyszerre küldjük haza...

Megállnak a szálloda előtt. A londiner közeledik a kocsi felé. Szántódi odafordul a lányhoz:

— Van magánál valami apró?

— Minek?

— A hordárnak.

— Hozza maga a csomagot.

Szántódi fölényes mosollyal hárítja el ezt a lehetőséget.

— Hogy képzeli? Meglátná, s azonnal hazazavarna.

Bemennek a szállodába.

Luciánó lakosztályában a szállodában a bohóc és a lány már túl vannak a viszontlátás első örömein. Luciánó Margit előtt térdel.

— Hát, mesélj, mi újság otthon?

— Levizsgáztam. Gazdaságtanból négyest kaptam. Anatómiából ötöst.

— Ö, te drága. Csakhogy itt vagy. És még?

— Renoválják a csárdát.

— És még? A fiúkról nem hallottál. Nem züllött szét a társulat?

— De. azt hiszem, most nem játszanak. Találkoztam a kis Darnógyöngyeivel meg Maxszal Pesten.

— Felköltöztek? Hová?

— Az ügetőre. Max segédhajtó lett és a kis Darnógyöngyei a fogadója. Azt mondja, remekül élnek.

— Tudtam..! tudtam..; — sopánkodik Luciánó, aztán elkomorodik.

— Pedig nemsokára megyünk haza. Ott leszek állás nélkül. Nem kapok működési engedélyt. Meg kellett volna esküdni, és fütyülni erre az egész marhaságra.

Aztán ellágyul.

— Szerelmem csakhogy itt vagy.

Margit a kezébe fogja az arcát.

— Lefogytál. Rossz a koszt?

Luciánó csak legyint.

— Nincs étvágyam. És állandóan reprezentálni kell. Az öregnek az a rögeszméje, hogy titkon figyelnek bennünket. Azért is nem mer utánpótlást kérni. Hamis jelentéseket küld haza.

Margit figyelmesen, hosszan nézi. Felötlik benne egy gondolat.

— Miért lettél te ilyen gyáva?

— Nem tudom.

— Már nem hiszel magadban?

— Mór nem.

— Nem hiányzik neked valami?

— Micsoda?

Margit hátradől az ágyon, forrón suttogia a fülébe.

— A gammatényező.

16.

Zima kopogtat az ajtón a szállodai folvosón. Az ajtó nem nyílik ki. Aztán végre Margit egy sebtében magára kapott pongyolában kinyitja. Zima éppen csak hogy köszön neki, nagyon ideges.

— Luciánó hol van?

— Elment a Kaszinóba.

— Hová?

— A Kaszinóba. Kért tőlem egy dollárt, kölcsön.

Ez a bejelentés összezúzza Zimát.

— Fárad jon be, Zima elvtárs. Megkínálom egy kis hazaival.

Zima beszédeleg. Most már ez az. utolsó reménysége.

— És gondola.

— Mi nők nem azért vagyunk hogy gondolkozzunk. ..

A Kaszinó előcsarnokában történik az első erőpróba.

Luciánó egy Játékautomata előtt áll. Kezében a notesze, és figyeli a gépen most játszó hölgy munkáját. A nő idegesen dobálja a pénzt a gépbe és erőszakosan rángatja a kart.

Eredménytelenül. Sok pénzt beledobál, aztán dühösen abbahagyja a játékot.

Luciánó számol. Vár.

A nő még hátranéz elmentében, hogy az utána következőnek hogyan sikerül.

Luciánó azonban számításai szerint előzékenyen maga elé enged még egy fiatalembert, aki egy érmével kísérletezik.

Luciánó éppen ezt várta. Gyorsan odaugrik, beledobja a pépzt, megtekeri a kallantyút A gép az egész tartalmát kiadja hatalmas csőröm - pöléssel.

A nő bosszúsan nézi.

Luciánó tömködi a zsebébe a pénzt. Indul a Kaszinó belső termeibe.

A zsetonváltó ablaknál kis afférja támad, mert a rengeteg aprópénzt nem szívesen fogadják el. A megszámlálása is sok időbe telik, végül csak sikerül.

A tisztviselő közli az eredményt.

— Ez ötszázhúsz frank, uram. Milyen címletekben parancsolja?

Egyben.

A tisztviselő kiad egy ötszáz frankos zsetont, és húsz frankot. Luciánó azt egy elegáns mozdulattal visszatolja. Indul beljebb.

Luciánó helyet foglal egy asztalnál a legelőkelőbb teremben, a „Salon Privé”-ben. Egy da- rabig ^csak nézi a játékot, jegyezget. Ez nem feltűnő, mert itt sok játékos jegyes:.

Noteszt is adnak mindenkinek, ö azonban a sajátját használja. Szemben vele most ugyanaz a nő ül, aki a játékautomatánál előtte állt. Gvendolin Rheinmetall, svéd milliomosnő.

Észreveszi a bohócot, figyeli. Luciánó azonban még nem tesz, egy pörgetést kihagy.

Noteszében ellenőrizte számításait, aztán a második pörgetésnél az ötszázas zsetonját felteszi a 23-as számra.

A nő látja ezt. Csakazértis ezret tesz a mellette való számra, a 24-esre. Kihívóan.

Luciánó mosolyog.

(Folytatjuk)

„Ötösre is akadt már?

Sxerencsekereaők között

A szabálytalanság ára

Lottószelvények halomban, rendezetlenül. Még mindegyik előtt a lehetőség — az ötös, a négyes találat ígérete.

Hét közepén ezrével, tízezrével érkeznek a kitöltött szelvények a begyűjtőhelyekről Budapestre a Lottó Igazgatóságra és néhány nagyvárosi gyűjtőhelyre: Győrbe,

Pécsre, Szegedre, Miskolcra és Debrecenbe. Szerdán és csütörtökön itt kezdik meg a szel- /ények rendezését, számsor- ■endbe rakását. A két részből Uó szelvényt kettévágják és •z oldalát piros vegytintával elölik meg. Duplazáras pán- élszekrénybe zárják, amelyet közjegyző is lepecsétel.

Pénteken, miután kihúzták \z' öt számot, megkezdődik az ■rtékelés, a nyertes szelvények kiválogatása.

Déli 12 óra. A kultúrterem hosszú asztalain összecsomózott kötegek. Az asztaloknál sűrűn egymás mellett ülnek a válogatók. Csendben, gépies mozdulatokkal helyezik karton sablonjukat a szelvényekre. A kartonon öt kivágott négyzet, az öt nyerőszám szerint. Ezt illesztik a szelvényekre, s így gyorsan kiválasztják a szerencsés találato- sokat.

Idős, vagy középkorú férfiak, nők. Egy asztalsor, egy brigád. Az asztalfőn ül a brigádvezető. A gyakorlottabb

Az északi fény jelenségével gyütt fellépő mágneses viharok kutatásának közös programjában állapodott meg a Szovjetunió Tudományos Akabrigádok 15 forintos órabért kapnak, a kevésbé gyakorlottak 1—2 forinttal kevesebbet. Péntek déltől este 6- ig, 7-ig dolgoznak, ezalatt valamennyi szelvényt átnézik.

Délután ötkor jön a másik csoport. Ök már a nyertes szelvényeket rakják rendbe. Szabad szemmel még egyszer ellenőrzik a számokat.

Ki, miért, hogyan? — vallatom a lottóválogatókat.

Középkorú férfi, textilipari vállalat anyagbeszerzője.

— Mióta elkezdődött a lottó, azóta minden héten itt vagyok. Jól jön az a heti 80—100 —120 forint.

— A keze, szeme nem fájdul meg az automatikus munkától?

— Ó, már észre sem veszem. Kétóránként közös szünetet tartunk, lazítunk.

G. Lászlóné, nyugdíjas. Tizenharmadik éve válogatja a szelvényeket. A leggyorsabbak brigádjába tartozik.

— A barátnőm járt ide annak idején. Ö ajánlott be, mert kevés a nyugdíjam. S itt mindjárt, a munka végeztével fizetnek.

Z. Józsefné Is nyugdíjas.

Frissen fésült hajú, jól ápolt, szépen öltözött.

—- ön miért jár ide?

démiájának Geofizikai Intézete és az Alaszkai Egy etem. A tudományos program keretében szovjet—amerikai tudósesísrét is íervfzaefc, . — Tudja, kedvesem, a társaság, a barátnők. Jól érzem itt magam. A gyerekeim

mondják, hagyjam abba, ne strapáljam magam. De nekem ez a program, szórakozás.

Ilyenkor délelőtt mindig fodrászhoz megyek, manikűröztetek. Itt „mutatom be” az új ruhámat, cipőmet. Este pedig hárman, lottón szerzett barátnők, elmegyünk a cukrászdába, egy kicsit beszélgetni.

Dr. P. Valéria vállalati jogtanácsos. Amikor foglalkozását mondja, látja rajtam a csodálkozást.

1959 óta minden pénteken eljövök. A vállalatom engedélyezte, hogy a szabad szombatot elcseréljem. Még diákként kezdtem, sajnálom abbahagyni. Élvezem, szórakozásnak tartom ezt a munkát. Játszom vele. Most is találtam már két hármas és két két- találatos szelvényt.

— Ötösre is akadt már?

— Ö, igen, kétszer is. Akkor megállt a munka; mindenki nézte, csodálta a szerencsés szelvényt.

*

Diákok, egyetemisták, szabadfoglalkozásúak; fiatalok, öregek. Jogász, orvostanhallgató, középiskolai tanár és sok nyugdíjas, mert az itt kapott összeg nem érinti az engedélyezett évi hatezer forintos keresetet. Legkésőbb este

7-ig feldolgozzák az összes beérkezett szelvényt. A találatok arányában felosztják a nyereményösszeget. És szombaton már közzéteszik a hírt, amely többnyire így kezdődik: „a héten öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot... értek el, nyereményük egyenként. .. forint.”

^KADAR MARTA

A fővárosi bíróság

A Szekszárdi Állami Gazdaságnak sürgős szüksége volt három darab olajtároló tankra. A Budapesti Kőolajipari Gépgyárhoz fordult, amely azonban — kapacitáshiányra hivatkozva — az azonnali munkát nem vállalta. A problémát úgy oldották mep„ hogy a következő megállapodást kötötték: a gépgyár kijelölt dolgozói a gazdasággal mellékfoglalkozású munkaviszonyt létesítenek és a tartályok elkészítéséért a gazdaságtól 42 ezer forintot kapnak.

A megállapodás alapján az állami gazdasag a vállalat érintett alkalmazottait az SZTK-nál biztosításra beje lentette. A munkát a gyár üzemében, gépeivel és szerszámaival végezték. Szerelés közben azonban égj” kipattant szilánkdarab az egyik munkásnál oly súlyos sérülést okozott, hogy az illető fél szemére megvakult A SZOT Társadalombiztosítási Fő- igazgatóságának Budapesti és Pest megyei Igazgatósága a gazdaság ellen a sérültnek nyújtott gyógykezelési költségek, valamint a részére megállapított havi baleseti járadék nyolcévi összegének visszatérítéséért fizetési meghagyást bocsátott ki. Fr.nek hatályon kívül helyezéséért a gazdaság pert indított. A pesti központi kerületi bíróság a keresetet elutasította, de fellebbezésre a fővárosi bíróság a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte.

A Munka Törvénykönyve megengedi, — hangzott aj intanulságos ítélete

dokolás — hogy valamely vállalat a dolgozóit egy másik vállalat részére átengedje. De ilyenkor a dolgozók munkaviszonya továbbra is az őkej; Kirendelő munkáltatóval szemben áll fenn. Ebben az esetben azonban az történt, hogy a Kőolajipari Gépgyár a’kal- mazottai nem voltak kirendelve a gazdasághoz, hanem a vállalat telepén végezték a gyár feladatkörébe tartozó munkát, nem mint a gyár, hanem mint a gazdasag alkalmazottai. Ilyen szerződés megkötését azonban jogrendünk nem engedi meg, tehát az érvénytelen.

— Nyilvánvaló — hangzott tovább az ítélet indokolása —, hogy a szerződéskötés célja a pénzügyi jogszabályok megkerülése volt. A gyár így kívánta elérni, hogy béralapját a tartályok elkészítésének munkadíja ne terhelje. A fővárosi bíróság előtt ismeretes egyes vállalatoknak hasonló irányú, eléggé el nem ítélhető törekvése. Ilyen körülmények között a gazdaság és a gyár do|gozói közötti megállapodás teljesen formális volt és csupán a jogszabályok megkerülését szolgálta. A gazdaságnak nem volt beleszólása abba, hogy a gyár dolgozói miként, milyen körülmények között végzik el feladatukat. Mivel ezek a dolgozók nőm a gazdasággal, hanem a gyárral álltak munkaviszonyban, nem lehet szó arról, hogy a gazdaság, mint munkáltató, óvórendszabályt sértett, amiért felelősséggel tartozik; ez a felelősség a gyárat terheli.

Szoviet — amerikai északifény-kutatás