Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-25 / 71. szám

MAGASABB SZINTEN Egy közös gazdaság a IV. ötéves terv első hónapjaiban A felsőnyéki Egyetértés Termelőszövetkezetben ma, március 25- én tartják a tervtárgyaló kögyűlést. Acs István párttitkárral és Berek Sándor főagronómussal az idei termelési elképzelésekről, a IV. ötéves terv megkezdéséről, az üzem fejlesztéséről, a tagok és a vezetők kapcsolatáról beszélgettünk. Kormányzó és szolgáló politika Népújság: Most, az indulás hónapjaiban milyennek te­kintik termelőszövetkezetük •„egészségi” állapotát? Párttitkár: Véleményünk sze­rint jó. A IV, ötéves tervből a ránfc. eső részt megvalósítjuk. Üzenjünk ehhez a szükséges feltételekkel rendelkezik. Főagronőmus: A kezdés évét — még tavaly — úgy érzem, jól megalapoztuk. A termelő- szövetkézét fennállása óta' első ízben fordult elő, hogy tavaly ősszel maradéktalanul elvégez­tük a' mélyszántást," idejében befejeztük a vetést, a betaka­rítást. ' ' ' Népújság: Úgy tűnik, hogy az „idejében” még. kevés. Főagronőmus: Értem. AJ ta­gok is igazolhatják, idejében és jő minőségben fejeztük be az őszi mezőgazdasági mun­kákat, sőt mintegy ötszáz hold szántást végeztünk el segítség­képpen a szomszédos közös gazdaságnak. Ez nagyon nagy szó. Nem mondok mást: ná­lunk az a bizonyos öt, öt és félszáz kataszteri hóid kuko­rica mindig veszélyes ügynek számított,1 amikor a betakarí­tásra került sor. Párttitkár: 1969-ben a ku­korica egy része a határban maradt és ebből körülbelül egymillió forint kára szárma­zott a tsz-nek. Még mindig van száz mázsa ebből a kinn telelt kukoricából. Legfeljebb a halakkal -tudjuk majd meg­etetni. Főagronőmus: A IV. ötéves terv első évében 460 katasz­teri holdon' termesztünk ku­koricát. De már nem úgy, mint a korábbi években. A kézi munkát teljes egészében kiiktatjuk. Gépesítünk. Népújság: A feltételeiket meg­teremtették? Párttitkár: Megteremtettük. A szárítóberendezés megvan. Júniusban a berendezés üze­melni fog. Főagronőmus: Holdanként a 28—30 mázsás átlagtermésre állítottam be a műtrágya­mennyiséget. Minden más szükséges feltételről gondos­kodtunk. Az elmúlt öt év át­lagához képest a negyedik öt­éves tervben 8—10 métermá­zsával növeljük holdanként az átlagtermést. Népújság: Meglesz az a szá­rítóberendezés júniusra? Tető alá kerül? Nem fordult még elő;, hogy külső szervek ke­resztülhúzták a tsz számítá­sát? Párttitkár: A szárítóberen­dezés üzemképes állapotba kerül. A külső szervek ter­melőszövetkezetünk számítá­sát nem szokták áthúzni. A partneri kapcsolatok jók. Népújság: Úgy érzi az em­ber, hogy Önök túlzottan op­timisták. Főagronőmus: Én azt val­lom, optimizmus nélkül nem megy. A pesszimizmus eleve kudarc. Gondolom, az elvtárs meg akarja kérdezni, mi lesz a felszabadult kézi munkaerő­vel? Népújság: Inkább azt sze­retném megkérdezni, miként fogadták a tagok a részes mű­velés felszámolását? párttitkár: Nem mondanám, hogv: kitörő lelkesedéssel, de azt‘mondom, hogy megértés­sel, Előbbre kell jutni. Főagronőmus: Legyünk őszinték: ki szeret ma már ka­pálni? Ez az egyik oldala a dolognak. A másik meg az, hogy a termésátlagok növelése érdekében legfőbb ideje meg­tenni azt, amit az idén te­szünk. A részművelés azzal járt, hogy olykor a parcellák átlagtermésében is 10 mázsás terméskülönbsé-g mutatkozott. Nem mindenki hagyta meg a kívánatos tőszámot és némely esetben a kapálás minősége sok kívánni valót-hagyott ma­ga után. • „ Népújság: Rendben van. De mit mondanak a tagok? Volt részes, nincs részes. A háztáji gazdaságok számoltak a ré­szes kukorica mennyiségével... Főagronőmus: A viták során a gazdák azt vetették fel leg­gyakrabban: mivel etetjük a jószágot? Párttitkár: Ügy érzem, meg­találtuk a megoldást. Először is van a háztáji föld, utána a részes kukorica helyett mind­egyik ísz-tag a közösből származó száz forint részese­désre 2—3 kiló májusi mor­zsolt kukoricát kap természet­ben. Azért mondom, hogy 2— 3 kilót, mert a közgyűlés még nem fixálta le egyértelműen a mennyiséget. Népújság: A felsőnyéki ter­melőszövetkezetre egyszerűen nem lehet ráismerni. Párttitkár: 1967 óta minden megváltozott, és minden jó irányba változik. Ez mindenek­előtt a tagoknak köszönhető, és annak, hogy megfelelő egyetértés alakult ki a tagok és a vezetők között. Főagronőmus: Teli vagyunk tervekkel, elképzelésekkel. Ne. gyed millió forintot tettünk félre hízómarha alapanyag vá­sárlásra. Az elmúlt napokban ötven borjút vásároltunk Sá­rospatak környékén. Eddig évente 100—120 hízott mar­hát adtunk el. A negyedik öt­éves terv során ezt a meny- nyiséget megduplázzuk. Párttitkár: A tehénlétszámot is növelni akarjuk. A folya­mat is lassúbb, mégis évente 25-tel, harminccal növekszik a tehénlétszám. Csakhát a fé­rőhelygondok. Népújság: A környező me­zőgazdasági üzemekkel együtt­működés nem jöhet szóba? Főagronőmus: A malac­gyárról tetszett hallani? Népújság^: Nem. Párttitkár: Hat mezőgazda- sági üzem összefogásával épül­ne egy malacgyár. Az együtt­működésből ránk nem .tartoz­na más, csupán a hizlalás. Mi azt hisszük: ez az együttmű­ködés meg fog valósulni. Főagronőmus: Egyébként he­lyeseljük az együttműködést. Nemcsak szavakban helyesel­jük, hanem tettekben is, mint hogy benne vagyunk a hőgyé- szi féle juhtenyésztő társulás­ban. Ez a társulás már .jól működik. Népújság: A malacgyárra vonatkozó együttműködést a szövetkezeti tagok ismerik, he­lyeslik? Párttitkár: A tagok többsé­ge a termeléssel kapcsolatos elképzeléseket ismeri. Mi az utóbbi időben minden kérdés­ben szót tudunk váltani a gaz­dákkal. És a gazdák támogat­ják a vezetők elképzeléseit. Azért is talán, mert látják, hogy jó irányba haladunk. Három év alatt a közös gaz­daság stabilizálódott, a tagok jövedelme 47 százalékka- nőtt. Ezzel. együtt általában meg­nőtt a gazdák érdeklődése a közösség ügyei iránt. Volt itt egy 25 főre tervezett gazda­ságpolitikai tanfolyam. Rend­szerint harmincán vettek részt az előadásokon. Túlzás nélkül állítom, az embe­rekkel való kapcsolat kiépíté­sében előre léptünk. Régebben nagyon nehéz volt a helyzet. Főagronőmus: A bukfenc éveiben a tagok egy része ki­ábrándult mindenből. Párttitkár: Hogy mennyire megváltozott a helyzet, azt azzal is bizonyítanám: hosz- szú évekig nem tudtunk párt­építéssel foglalkozni. Most nemrég hat elvtársat vettünk fel a pártba, akik a termelő- szövetkezet kiváló munkásai, és egytől-egyig fizikai dolgo­zók. Főagronőmus: A vezetőség nemcsak gondoskodik, gon­dolkodik is. Tessék kinézni: az udvaron a cukorrépabeta­karító gépsor. Nálunk jól megy mind a cukorrépa, mind a napraforgó. Ennek megfele­lően a cukorépa termőterüle­tét az idén megduplázzuk. A napraforgóban és a cukorré­pában kapnak most több mun­kát a növénytermesztők. Párttitkár: Kezdenek beérni a dolgok. A kétszázhúsz dol­gozó tagból, száznyolcvannak egész évben állandó elfoglalt­sága van. De biztosítjuk év közben a munkát mindenki­nek. Főagronőmus: Emlékszem, annak idején az ötvenkét hol­das szőlőtelepítésre. Már úgy volt, hogy ki kell szántani, ha egyszer nincs hozzá erő. És tavaly ez a szőlő már meg­hozta a maga másfél millió­ját, a halastóval együtt a ma­ga 1,8 millióját. Népújság: Itt a tavasz. A ’felsőnyéki Egyetértés T6z-ben most, március második felé­ben hogyan állnak az idősze­rű mezőgazdasági munkákkal? Párttitkár: Minden napra­kész. Népújság: Köszönjük a be­Az elmúlt években számot­tevő fejlődésen ment át a me­gye kereskedelme, a lakosság jobb ellátását szolgálták a-, új, korszerű állami, illetve szövetkezeti áruházak, üzletek Viszont a kereskedelemnek vannak olyan, sajátos terüle­tei, a lakosságnak olyan igé­nyei, amelyeket nem tud át­fogni, nem tud kielégíteni a szocialista szektor, ezért még hosszabb távlatra szólóan is szükség van a magánkeres­kedők tevékenységére, a la­kosság ellátására. A magán-kiskereskedők szervezete, a KISOSZ évről évre értékeli ezt az állami, a szövetkezeti kereskedelmet ki­egészítő tevékenységet, ezt szolgálta a napokban megtar­tott közgyűlés is. A közgyű­lésen részt ■ vett dr. Gyüi-ki Rudolf, a KISOSZ elnökhe­lyettese. Deli Sándor, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa. Kor­sós István, a megyei tanéc* kereskedelmi osztályának ve - zetője is. A Tolna megyei kiskeres­kedők elmúlt egyéves mun­A mikor négy esztendő- ** vei ezelőtt megválasz­tottuk országgyűlési képvise­lőinket és tanácstagjainkat, nem. egyszerűen embereket választottunk, nemcsak alkot­mányos jogunkkal éltünk és állampolgári kötelességünk­nek tettünk eleget. Szavaza­tainkat a választottatok által képviselt politikára adtuk s erre készülünk most is. Nincs okunk elbizakodott­ságra, önelégültségre, de ar­ra sem, hogy szemérmesen el­hallgassuk : hazánk, társadal­munk határozottan halad a szocializmus teljes felépítésé­nek az útján. Törvényesség, alkotmányos rend van orszá­gunkban, szakadatlanul fejlő­dik a szocialista demokrácia. Gazdagodik a haza s vele együtt gyarapszanak állampol­gárai is — anyagi javakban, kulturális értékekben, ember­ségben egyaránt. Magyaror­szág megbecsült tagja a szo­cialista világrendszernek, nem­zetközi tekintélye nagy. A világ dolgaiban kicsit is járatos ember tudja: ezek az eredmények csak jó politiká­val érhetőek el. Ennek a poli­tikának pedig a munkásosz­tály, a párt a kovácsa. Az MSZMP elvi alapokról kiindulva határozta meg szö­vetségi politikáját is. amit a hétköznapi szóhasználat nép­frontpolitikaként emleget. Ennek az elvi politikának az a felismerés az alapja, hogy a szocializmus — amely kez­detben csak egy osztály — a munkások —, csak egy párt — a kommunisták ügye, ak­kor juthat el a megvalósulás korszakába, ha az egész nép céljává, gondjává, ügyévé vá­lik. Tehát a szocializmus fel­építése céljából kovácsolja a párt azt a politikai szövetsé­get, amelynek „elemi alapja a tudatosan felismert közös ér­dek, az igazi hazaszeretet és az a szándék, hogy hazánk felvirágoztatásán munkálkod­junk együtt a közösség bol­dogulására”. kájáról Borcsa Károly, a szer­vezet megyei titkára számolt be. A kiskereskedők száma az 1968. évi 92-ről 1971. elejéig 120-ra növekedett. Egy-két ki­vétellel valamennyien tagjai a KISOSZ-nak. A cél az — elsősorban érdekvédelmi meg- okolásból —, hogy minden, iparigazolvánnyal rendelkező kereskedő tagja legyen £- szer­vezetnek. Viszont a törvényes rendelkezések betartása érde­kében felül kell vizsgálni i se­gítő családtagi igazolványokat. Enélkül családtagot a tevé­kenységbe bevonni nem lehet — bár van olyan tapasztalat, hogy a piacokon, vásárokon és egyéb alkalmakkor más me­gyéből, de főleg a fővárosból érkező kiskereskedők megsze­gik ezt • a rendelkezést. A kiskereskedők tevékeny­ségének fokozásához, a jobb áruellátáshoz megfelelő tőke kell. Ehhez lehetőséget nyújt az OTP hitelakciója. 1969-ben hatan 120 000 forint. 1970-ben tizen 233 000 forint összegű hi­telt igényeltek. Ezzel a segít­séggel két vegyesüzlet, egy vendéglő nyílt egyebek közölt és új elárusítópavilonokat épí­p’zen a ponton a szilárd *-* elvi politika felmutat­ja a lényegétől elválaszthatat­lan másik arculatát is: ez a marxista—leninista politika egyben nemzeti politika is. Hi­szen az új társadalmi trend, a szocializmus átformálja a ha­zát is, s minden polgárának hazájává válik; azoknak a millióknak is, akik alig több, mint negyed százada még hontalannak, mostohagyerek­nek érezték magukat ebben az országban. Nemzeti érdekeinket, bé­kénket, függetlenségünket magunkban nem lennénk ké­pesek megvédeni. Nem is kényszerülünk erre, hála nem­zeti s egyszersmind interna­cionalista politikánknak. Bé­kénk és függetlenségünk leg­főbb biztosítéka szoros szö­vetségünk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Szö­vetségeseinkhez való viszo­nyunk „nyílt és megingatha­tatlan, szilárd elvi, interna­cionalista alapokon nyugszik, és teljes összhangban van nemzeti érdekeinkkel”. Ám in­ternacionalistának lenni nem­csak annyit jelent, hogy szá­mítunk másokra, hanem azt, hogy ránk is számíthatnak. Politikánk így is értelmezi az internacionalizmust. Szolida­ritást vállalunk minden nép­pel, amely a világ bármely ré­szén szabadságáért, nemzeti függetlenségéért, az emberi ha­ladás ügyéért harcol. Szolidá­risak vagyunk, mert tudjuk: a mi szabadságunk és függet­lenségünk is fenyegettetik az­által"; ha bárhol a világon, bármely nép szabadsága, füg­getlensége csorbát szenved; saját emberségünkben tá- madtatunk meg, ha az em­beri haladást bármilyen tá­madás éri. "NJégy esztendő múltán űj- ra választásokra készül az ország. S újfent nemcsak személyekre, hanem általuk képviselt politikára is szava­zunk. Arra a politikára, amely további boldogulásunk záloga, amely egyszerre kormányozza az országot és szolgálja a né­pet A mi politikánkra. tettek Bonyhádon, Szekszár- don, Tamásiban. A beszámolót követő hoz­zászólások is foglalkoztak egyes, áruellátási nehézségek­kel, az egymással, az állami, a szövetkezeti kereskedelem­mel folytatott versennyel. Ha verseny, az legyen tisztessé­ges, ne legyenek olyan meg­nyilvánulások, hogy „majd megfojtjuk a maszekot”, a ver­sengés ne hangban legyen, ha­nem az árukínálatban, a ki­szolgálás módjában, kulturált­ságában. Korsós István elmondotta; a kiskereskedők munkájával, tevékenységével megelégedet­tek, a lakosság is hasonlóan vélekedik. Megígérte, a keres­kedelmi osztály segít orvosolni az ellátási panaszokat. Dr. Györki Rudolf K1SÖSZ- elnökhelyettes a kiskereskedők gazdasági társadalmi szerepé­vel foglalkozott, utalva a X. pártkongresszus megállapítá­saira, határozataira. A közgyűlés ezután elfo­gadta a múlt évi bevétclek- kiadások alakulásáról tett je­lentést és az idei költségvetést. BJ. szelgetest. SzP­A kiskereskedők helye, szerepe Közgyűlést tartott a KISOSZ megyei szervezete

Next

/
Thumbnails
Contents