Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-21 / 68. szám

A dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság A magyar nép, a magyar mat. E gyűléseken feladatul — ■ munkásmozgalom törté- a jobboldal vezetők erőlködése Hetének egyik legszebb szaka­sza kezdődött 1919. március 21-én, a dicsőséges tavasz el­ső napján: hazánk a nemzet­közi haladás élvonalába ke­rült! Győzött, a magyar mun­kásosztály, megteremtette sa­ját hatalmát.. Létrejött a Ma­gyar Tanácsköztársaság, az el­ső magyar proletárdiktatúra. Az orosz proletariátus után a magyar munkásság is bebizo­nyította: -a munkásság az egyetlen olyan osztály, amely kivezetheti az országot a nem­zeti és társadalmi válságból, ő az egyetlen, amely megoldhat­ja a társadalom fejlődéséből adódó feladatot: végrehajtani a dolgozó osztályok felszabadí­tását, felszámolni a tőkés tár­sadalmat. 1919. tavaszán olyan sajátos helyzet alakult ki hazánkban, amely nemcsak lehetővé tette, haneng parancsokban megköve­telte, hogy a vártnál koráb­ban vegye kézbe a munkás- osztály az ország sorsának irányítását, hozzáfogjon a tár­sadalom szerkezetének átala­kításához, megkezdje a szocia­lizmus építését. A magyar munkásosztály, amelynek alig néhány hónappal előbb ala­kult meg á forradalmi pártja, kész voit a történelmi külde­tés teljesítésére. Gyorsan terjedt a történelmi fordulat híre a fővárosban. A főbb útvonalak hamar meg­teltek a proletárdiktatúrát él­tető emberekkel. A forradalom békésen győ­zött. A budapesti munkások példáját követte a vidék la­kossága is; Tömegtüntetések voltak a nagyobb vidéki váro­sokban. A képviselőtestületek, a nemzeti tanácsok, a munkás-, paraszt-, falusi, valamint a katonatanácsok egyre-másra fogalmazták meg határozatai­kat, amelyekben üdvözlik a Magyar Tanácsköztársaságot és annak Forradalmi Kormányzó Tanácsát! Rendkívül jelentős volt elvi szempontból is a forradalom békés győzelme. Bebizonyítot­ta, hogy a szocialista forrada­lomnak nem egyetlen, nem ki­zárólagos útja a fegyveres fel­fedés. Bebizonyította, hogy a proletariátus csak akkor nyúl fegyverhez, ha erre a burzsoá­zia kényszeríti. A munkás- osztály nem nyúl öncélúan a fegyverhez. Ha a tőkés hata­lom már nem képes szerve­zetten védelmezni pozícióit, s nem képes megakadályozni a munkásosztály útját a hata­lomhoz — 1919. március 21-én ilyen helyzet volt Magyar- országon —, akkor a fegyve­rek nem dördülnek el, a fegy­veres felkelés helyett olyan harci módszereket alkalmaz a proletariátus, amelyet a ha­talom megszerzéséhez szüksé­gesnek tart. A forradalom békés győzel­mének fontos forrása volt a proletariátus politikai egysé­gének megteremtése. A refor­mizmus vereséget szenvedett, s ezt a kommunista program elfogadásával a szociáldemok­rata párt is nyilvánosan el­ismerte. * * magyar mun'kásmozga- lom születésének pil­lanatától kezdve nemzetközi volt. része volt a nemzetközi munkásmozgalomnak. Érthető tehát, hogy a nemzetközi pro­letariátus forró lelkesedéssel üdvözölte a magyar proletár- diktatúrát, kezdettől fogva magáénak vallotta azt. Első­ként a Bolsevik Párt VIII. kongresszusának elnöksége kül­dött üdvözletét a Magyar Ta­nácsköztársaság vezetőihez. Ausztriában március 23-án forradalmi hangulatú tüntető­itek és tömeggyűlések köszön­tötték a magyar munkás ha tál­éi lenére — a magyar proleta­riátus példájának követését je_ lölték meg. Lengyelország, Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia munkássága is kö­szöntötte a magyar - forradal­mat. A berlini munkás- és katonatanácsok is üdvözletü­ket küldték és . va magyar proletariátust ' küzdelmében, erejéhez képest támogatja és nem nyugszik addig, amíg a szocializmus az egész világon nem győzedelmeskedik” — hangoztatták üzenetükben. A magyar munkásosztály tu­datában volt annak, hogy óriá­si történelmi feladatot vállalt magára. E nagy felelősség- vállalás tudata határozta meg további cselekedetét. Rendkí­vül súlyosai; voltak a belső gazdasági és szociális viszo­nyok : a háború alatt tönkre­ment a termelőerők nagy há­nyada. a termelés zilált, a mezőgazdasági termelés az alapvető cikkekből alig . felét állította elő az 1913-as — az utolsó békeév — termékmeny- nyiségének. Az-üzemek egy ré­szének az üzemeléshez nem volt szene. Mérhetetlenül nagy volt a nyersanyaghiány. Ez nemeseik a termelést csökken­tette, hanem csökkentőleg ha­tott a munkahelyek számára is. Gyorsan nőtt - a munka- nélküliség, s a munkanélkü­liek számát gyarapította a frontról, vagy fogságból haza­térők magas száma is. .Száz­ezrekre rúgott a hadiözvegyek és hadiárvák száma, ugrás­szerűen megnőtt az eltartó nélkül maradt idős emberek száma. S minden percben szá­molni kellett az imperialista hatalmak intervenciójával is. Ilyen rendkívüli körülmé­nyek között — amikor a bur­zsoázia nyíltan bevallotta, hogy a bonyolult helyzettel nem tud megbirkózni — vál­lalta a magyar: munkásosztály a szinte megoldhatatlannak látszó feladat megoldását. A feladat megoldásának egyik döntő láncszeme a szo­cialista termelési viszonyok ki­alakítása, ezen belül is a ter­melőeszközök társadalmi tu­lajdonba vétele volt. A Ma­gyar Tanácsköztársaság szo­cializálta mindazokat az ipa­ri, közlekedési és bányaüze­meket, amelyekben a foglal­koztatottak száma meghaladta a húszat. Az államosított üze­mek élére termelési biztosokat állított. Az üzemekben meg­alakultak az üzemi munkásta­nácsok, amelyek a szocialista munkaerkölcs kialakításának, a nép tulajdonának védelmét tekintették fő feladatuknak. A Tanácsköztársaság a 100 holdnál nagyobb földbirtoko­kat államosította és a paraszt­ságnak adta át termelőszövet­kezeti jellegű művelésre. Ál­lami tulajdonba kerültek a bankok, a nagy kereskedések, a bérházak. Az államosítások eredmé­nyeként a proletárhatalom ki­sajátította a volt kisajátító­kat és a termelés döntő te­rületein megszűnt a kizsákmá­nyolás. A tulajdonviszonyok átala­kítása mellett nagy .gondot fordított a Tanácsköztársaság a dolgozók életkörülményei­nek javítására: adóhátraléko­kat engedett el, megszüntette az adókat, felemelte a fizeté­seket. kiszélesítetté a társada­lombiztosítást, gondoskodott a közszükségleti cikkek megfele­lő elosztásáról, biztosította a nyolcórás munkanapot, rendes lakáshoz juttatta a putrik, a pincelakások lakóit. És le­hetne hosszan sorolni. frontos feladat volt a Vö- rös Hadsereg és a pro­letárhatalom más fegyveres testületéinek szervezése. A Horthv-fasiszta rendszer mindent elkövetett, hogy meg­hamisítsa a Magyar Tanács- köztársaság emlékét. Megrá­galmazta azokat, akik a pro­letárhatalom érdekében cse­lekedtek. Ezrekre rúg azok­nak a száma, akik a különít­ményes terror áldozatai let­tek. Tízezrek kényszerültek el­hagyni hazájukat, s" ki tud­ja hányán szenvedtek inter­náló táborokban, vagy bör­tönök mélyén meggyőződésü­kért. De minden ' hiába, nem lehetett eltüntetni a magyar nép emlékeiből a Magyar Ta­nácsköztársaságot. Az utókor, különösen az elmúlt 10—15 évben sokat tett, Rogy az első magyar proletárdiktatúra em­lékeit összegyűjtse és meg­őrizze az elkövetkező nemze­dékek számára. A tudomá­nyos kutatók. a levéltárak anyagait tárták fel, írták meg tanulmányokban, tették közzé a korabeli dokumentumokat, elkészültek a mártírhalált halt személyek biográfiái " is. Sokan voltak — fiatalok és idősek, városi emberek és fair Vak lakói, fizikai dolgozók és szellemi munkások —, akik hónapokon át visszaemlékezé­seket gyűjtöttek. A múzeu­mokban ■ igen gazdag a lel­tár, amely az 1919-ből szár­mazó tárgyi emlékeket sorol­ja fel. Az úttörők felkeresték a nagyszerű történelmi múl7 tunk még élő harcosait, akik beszámoltak élményeikről, tet­teikről. " ''Örökösei vagyunk . j 1919 márciusának. Ez nemcsak azt jelenti, hogy őrizzük emlékét, egy.re pontosabbá tesszük j,a róla alkotott képet, hanem mindenekelőtt azt, hogy azok­kal a célkitűzéseket, amelye­ket 1919-ben az intervenció, az ellenforradalom, majd a fasizmus uralma miatt elérni nem lehetett,, mt megvalósít­suk. Ez a cél: a szocializmus. K. BALOG JÁNOS Metszik a barackfákat Az értényi Búzakalász Tsz 24 holdon termel őszibarackot te­raszos műveléssel. Ez a terület gépi művelésre nem alkal­mas. A hétfajta barack nagy részét a Paksi Konzervgyárnak szállítják. Foto: Gottvald A megértésről Tan szó Még a dzsip is nehezen bir­kózik meg az úttal. Nagy a sár arrafelé. A fehér falu tanya messziről világít. Szekszárd-Jobb- parászta. „Gömbös tanyaként” emlegetik. — Nem is tudom, hogy kö­szönjem meg. Nagyon jót tettek velünk. Nem túlzás, ha azt mon­dom, az életünket köszönhetjük nekik. Férjem a decsi tsz asztalosa voit. Én varrónő vagyok. Har­minchat éve. Azért vettük meg a tanyát, hogy a férjem meg­gyógyuljon. Két szobánk, meg ez a kis konyhánk van. Szegény. Tüdőembóliával volt a kórház­ban. Az orvosok mondták, — mikor visszahozták ,az életbe, — hogy olyan helyen gyógyul csak meg, ahol tiszta, oxigéndús a levegő. Tizenhatezerbe (cerült a négyszáz négyszögöl szőlői har­mincba meg a tanya. Egy évig táppénzen volt az uram, most még százszázalékos rokkant. Ha a szeneslapátot emeli fel, már fullad. Látja? Aztán meg jött az én beteg­ségem. Közel három hónap a kórházban . .. Műhasfalam van. Az orvosok sem hitték, hogy túl­élem. Havonta ezer forintot törlesz­tőnk. Néha azt sem tudom, miből. Mert géppel nem tudok varrni. Másfél lóerő kell a haj­táshoz. Nincs jdpvezetve a vil­lany — az áram nem „pedá­loz” j helyettem. Ezeket a gyöngyöket Kalocsá­ról ■ szereztem. Mindenféle min­tát hímzek velük. Még kötök, horgolok. . . Nem mondom, hogy mennyibe kerül. Ki mennyit ad. Ezt a daráb oldalast a szomszédéból kaptuk. Pedig nem koldusok vagyunk, dolgozó emberek. A gyerekek is támo­gatnak, de hát. ugye náluk is nagy a család ... A részletekkel még soha nem késtünk — egyetlen napot sem. Hétezer van vissza. Elmentem q megyei tanácsra, a Borbás elvtárshoz. Meg a vá­roshoz is. Császár elvtárs és a Nedók elvtárs olyan msgértőek voltak . . . Meg mindenki, akivel beszéltem. Megígérték, hogy ide is- elvezetik oz áramot.1 „De nincs keret... Valami megoldást azért mégis kell találni.” — mondták. Es találtak. A DÉ- DÁSZ-tól már megrendelték a munkát. Már a felmérők is itt jártak, öt oszlop kell. Aztán a villanyvarrógéppel majd tudok dolgozni. Azután egészen jól megteszünk. Mert ugye petró­leumlámpái -nem égethetek. Drága is a petróleum — lite­renként két forint — és az uram miatt sem ronthatom vele a le­vegőt. Már az is eszembe jutott, ha nem varrók: nem tudunk meg­élni. Mert mibő|? De így... A DÉDÁSZ-nál azt mondták, na­gyon megértik a helyzetünket, s azon vannak, hogy mielőbb megcsinálják a munkát. A hon­védség KISZ-szervezete pedig fel­ajánlotta, hogy a belső szere­lést elvégzik társadalmi munká­ban. Tudja, arról a nagy-nagy meg­értésről van szó, ahogy velünk tettek. Nem küldtek el a ta­nácsról, pedig elfoglalt embe­rekkel beszéltünk. Meghallgat­tak. Mindenütt és mindent meg­hallgattak. S azonnal segítet­tek. Ez a nagy dolog. Pedig ott senki nem .ismert bennünket. Mert pontosan tudják, hogy a villany mit jelent nekünk, két majdnem magatehetetlen idős embernek. Elmondta: Bese Józsefné Feljegyezte: Horváth Mária mmm Népújság 3 1971, március 21,

Next

/
Thumbnails
Contents