Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-18 / 65. szám

nrrrw ^TTmTTTTTTTfTTTTTmTVmrmfTTTTTtfTTITffm rTTYTTTYYTTrYYTTTYTTYYTYrrrTYYTYYYTYTTYTYYYTTT’rTT'rTYYTyTTVY'r ► ► ► ► ► ► %** $ f $ w </* * * ♦ * <É> # * — 12. — — Micsoda? Margit visszaretten, elcsavarja. — Hogy nyerünk. — Persze, hogy nyerünk! Amit az ultinál csi­náltál, meg a biliárdnál... Egy bókra is futja erejéből: — Pedig azokhoz nem is volt gamma-tényező! Felragad egy pohár bort, felhörpinti. A képernyőn már húznak. A kislány belenyúl a kerékbe és kivesz egy golyót. Átadja a húzás vezetőjének, aki felnyit­ja. — 64-es. Megmutatja a közjegyzőnek. A közjegyző bó­lint, megmutatja a közönségnek is. Szántódi artikulátlanul felüvölt. — Egy nulla! — Egy null! — javítja ki Margit. Szántódi az asztalhoz ugrik, ujjával belenyúl a mustárba és egy szalvétára felírja: 64. Leteríti a rekamiéra. Margit odamegy és alá tesz egy másik szal­vétát, a rekamié állagát megóvandó. Luciánó szinte egykedvűen ül, eszik, iszik, pedig ideges. — Ezt sokan eltalálhatták aíz országban. A hatvannégy évesek, meg a negyvenhat évesek. Ajaj. Szántódi előbb gyanakodva ránéz, aztán va­dul belecsap a levegőbe: — Ne legyél ilyen pesszimista! Margit int Lucíánónak, hogy ne erőlködjön, hagyja rá. A húzás folytatódik. A ceremónia pontosan ugyanaz, mint az előző húzás alkalmával, csak itt a szobában van változás. Szántódi most a televízió előtt térdel. Ami­kor most a 27-es számot húzzák ki, Szántódi ismét felüvölt és most megeszi az egész papírt, 4M* mustárostól együtt. Aztán így teleszájjal hátra­fordul Luciánóhoz. — Már ebből meg lehet élni. Heti ezer 2-es, az 20 ezer forint. Ha csak ezt vesszük. De be­dobhatunk kétezret is. Kissé elgondolkozik. — Minden héten nem lehet ötösünk, való­ban. Feltűnő lenne. Lesznek olyan passzé hete­ink. .. A húzós folytatódik, de csak egy pillanatig, mert hirtelen megszűnik a kép, és a képernyőn megjelenik az ismert felirat: A HIBA A KÖZ­VETÍTŐ VONALBAN VAN. Szántódi elveti magát. — Ezt nem bírom elviselni. Luciánó most sem izgatja magát. — Nyugi, ez a tényeken semmit sem vál­toztat. Különben is ez a 33 is olyan szám. Csak az nem találja el, aki nem akarja. Harminc- három, szeress engem télen nyáron... Ebben a pillanatban már újra van kép a kép­ernyőn, s csak az látható, amint a húzás veze­tője a 33-as számot mutatja föl a közönség­nek. Csakhogy Szántódi fektében ezt nem látja. Luciánó rászól: — Már van kép. Szántódi még éppen elkapja a 33-ast a kéo- ernyőn. Felpattan. Őrült boldogságában mustárt ken szét az arcán. Zokogva, szinte eszelősen néz Luciánóra. — Még ezt is tudtad! Zseni vagy. Még a sor­rendet is tudod? Szántódi odamegy Luciánóhoz. — Ez igaz, vagy ébren álmodom? Csípj meg! Luciánó megcsípi. — Akkor se tudom elhinni. Luciánó most is másról beszél. — Pedig nekem elhiheted. — Mit? — Hogy sok ötös lesz. Most mór azonban, a diadal kapujában Szán- tódiban is fellobban részint a becsület, részint pedig a jólelkűség. Arra gondol, hogy a későb­biek során úgyis behozhatja még ezt a vesztesé­get, most tehát bevallja, hogy ő bizony több szelvényt dobott be. Előveszi a tárcáját, és mu­tatja szelvényeit. — De ez is a családban marad. Persze, eze­ket is felezzük. Ezt látva Margit is előveszi táskáját. — Ezt is tegye hozzá. Szántódi nem örül ennek, dehát haragudni sincs joga. Luciánó mentegetőzik: — Nélküle... tudod... és miért éppen a2 ma­radjon ki, akit a legjobban szeretek? Szántódi atyailag bólogat. Margit és Luciánó boldogan csókolóznak. Most már csak Luciánónak van titka: a tár­sulat. Ez azért látszik rajta csók közben is. A húzás folytatódik. Szántódi hirtelen hátat fordít a képernyőnek, s rászól Luciánóra. — Nem bírom idegekkel, közvetítsd! Luciánó szenvtelen hangon közvetíti, ami a képernyőn történik. — A pacák megforgatja a kereket. A kerék megáll. Most nyúl bele a pipi. és kiveszi a go­lyót. Átadja a főnöknek. A főnök szétnyitja és felolvassa a számot. Azt mondja: 29-es. Luciánó arca meg se rezdül. Szántódi kétség- beesetten néz fel rá. Aztán a tévére. — 28-as? Luciánó vállat von. Biztos a dolgában, és arra gondol, hogy a húzás közben tévedtek. — Nyugi. Tévedni emberi dolog. Szántódi elszomorodik, összeomlik, aztán erőt vesz magán. Beletörődik egynéhány négyesbe. Titokban Margitot okolja. — Tudtam, hogy nem lehet jó. Eggyel mellé. Minden eggyel mellé. Tudtam. Dehát négyesünk még lehet. Az is szép. De nem milliók. És esetleg, a jövő héten jobban vigyázol. Maga is kedves, igen? A képernyőn most a zavart húzásbiztos lát­szik, aki dadogva helyesbít. — Elnézést, kedves közönségünk. A kihúzott szám nem a 29-es. hanem a 28-as. Szántódi erre feláll, rémülten hátrál az ajtó felé. — Félek tőled. Ember vagy te? Mi vagy te? Az ajtóig hátrál, ott összecsuklik, elájul. Luciánó mosolyogva elzárja a televíziót. (Folytatjuk) aAAAALAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÍ Táplálkozásunk jövője Van-e humorérzékük az állatoknak? Vajon bekövetkezik-e az a korszak, amikor táplálékun­kat tabletták és csepoek for­májában vesszük magunkhoz? Ez a feltevés minden alapot nélkülöz. Ételeink sülve, vagy főve kerülnek fogyasztásra, s a vegyipar ma már eljutott odáig, hogy mesterséges úton olyan tápanyagokat állítson elő, amelyek a természetestől meg sem különböztethetők. Nincs semmi akadálya, hogy tápanyagok cseppfolyós, vagy szilárd formában kerüljenek előállításra: az ipar pl. elő tud állítani olyan mestersé­ges rostos anyagot, amely teljesen hasonló a hús rost­jaihoz, így a „vegyi karaj” élvezésekor nem kell lemon­dani a rágásról sem. Ugyan­ez vonatkozik a szagokra és ízekre: nagy választék» áll ma már rendelkezésre szin­tetikus ízesítésre, mert hi­szen szagok és ízek nélkül mit sem ér az evés Ásványi anyag — mész, foszfor, kálium, vas stb. — tartalmú élelmiszer ma már növények nélkül is előállít­ható az emberi szervezet szükségleteinek fedezésére, ugyanez vonatkozik a leg­több vitaminra is, amelyet Jó karban lévő UAZ—4.52 D NYITOTT, KIS TEHERGÉPKOCSI azonnal megvásárolható. Cím: „Aranykalász" Mg Tsz, Ma jós. (269) ma már szintetikus úton ol­csóbban és tisztább formában lehet előállítani. Megoldatlan ma még a fehérjék, a zsírok és szénhidrátok mesterséges gyártása: ez a mesterséges táplálkozás legnagyobb megol­dásra váró feladata a követ­kező időkben. De ha rendel­kezésre fog állni megfelelő — igen nagy mennyiségű — energia, pl. atomenergia, úgy lehetségessé válik egyszerű alapanyagokból az emberi szervezet számára szükséges minden tápanyag előállítása. Ez az alapanyag a mészkő lesz, amely planétánkat hatal­mas területeken, helyenként ezer méteres vastagságban borítja. Ha egyszer sikerül a gyakorlatban felhasználható módon — és megfelelő áron — szintetikus úton, nagy energiák felhasználásával — fehérjéket előállítani, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika mil­liós tömegei számára szűnik meg az állandó éhezés. Akadhatnak, akik azt mond­ják, hogy a „vegyi koszt* sohasem fogja pótolni a ter­mészetes táplálékot és káros lesz. Ezek azonban nem ve­szik figyelembe, ’ hogy az, amit ma „természetes” táplá­léknak nevezünk, ugyancsak a természet „vegykonyhájá­ban” készült — s nem azzal a céllal és szándékkal, hogy emberi táplálékul szolgáljon. A tehéntej a borjúnak „ké­szül”, nem az embernek, a burgonyában, vagy a gabona- neműekben lévő Keményítő is eredetileg az illető növény táptartaléka. Jelenlegi kilátásaink szerint 2100 körül az emberiség már nem szorul a lassan növekvő növényekre, s nem lesz ki­szolgáltatva az időjárás sze­szélyeinek. JLégiszolgálat—71“ — Moszkva 1971. március 16—26 között „Légiszolgálat—71” elnevezés­sel nemzetközi szakkiállítást rendeznek a moszkvai Szokol- nyiki parkban. A látogatók megismerkedhetnek a leg­újabb berendezésekkel, ame­lyek az utasok ellátását szol­gálják a jegyvételtől egészen az úticél eléréséig. Bemutat­ják a kifutó- és leszállópályák fény- és jelzőberendezését, a fedélzeti csomagszállítás gé­pesítését szolgáló eszközöket, a repülőtéri tranzitüzletek be­rendezését és más felszerelé­seket. Jelenleg 16 ország érintett vállalataival és szervezetei­vel folynak megbeszélések a kiállításon való részvételről. A kiállítók listáján ismert ja­pán, francia, NSSZK-beli, finn és angol cégek szerepelnek. A „Légiszolgálat—71” lesz az idei év egyik legjelentősebb kiál­lítása a Szovjetunióban. } mélyben a rózsaolaj egyeduralma Bakui kutatók körülbelül egy tonna reketteyvirágból vonták ki azt a 250 grammnyi aromás olajat, amely kiváló minőségével a rózsaolaj mél­tó — és jóval olcsóbb — ve- télytársa lett. (Egy kiló jáz­minolaj ára körülbelül 2600 rubel.) A Krim-félszigeten és a Kaukázusban hatalmas tele­pekben tenyésző rekettyések olajának egy grammja elég több liter finom aromájú köl­ni vagy parfüm előállításához. Az állatok nagy riszt ren­delkezik bizonyos érzelmi skálával, különösen az em­lősök is a madarak. Jól szem­léltetik ezt a „Doktort” ké­pei is. Természetesen ez a skála rendkívül „hézagos". Ennek kapcsán lelmerülhet a kérdés: vajon valóban képe­sek-e az állatok arra, hogy vidámak, pajkosak, vagy akár humorosak legyenek? A humor szó emberi alko­tás, az ember fejlesztette ki és virágoztatta fel a humort. Amikor az ember e fogalmat állatokra viszi át, alapvető tévedésbe esik. Regékben, történetekben ugyanis a macs­ka, a róka és a kiskakas mint furfangos, agyafúrt kópé lép elénk, s e tulajdonságokkal a biológiai megítélés során is óhatatlanul felruházzuk az állatokat. Sok humorosnak tűnő állat­történet ismeretes, különösen az állatkertekben tartott ál­latokkal kapcsolatban. Harry például, a hatalmas ázsiai ele­fánt, egy alkalommal különös módon tréfálta meg egyik lá­togatóját, amikor annak szal­makalapját a szél a lábai elé sodorta. Felemelte a fejfedőt a főidről, majd ormányával feje fölé tartva büszkén sé­tált vele körbe-körbe a kifu­tójában. Később a feje búb­jára tette a kalapot s fejét a szokásosnál magasabbra szeg­ve egyensúlyozta, hogy le ne csússzon. Megelégelve a pro­dukciót, óvatosan leemelte a Italapot, a földre helyezte, majd diadalmasan rátaposott. Néhány másodpercig kerek 80 mázsa nehezedett a szalma­kalapra, mely a felismerhe- tetlenségig összesajtolódott. Ekkor az elefánt lassan is­mét felvette a lapos tányért és könnyed mozdulattal a bá­mészkodók közé hajította. Hozzá kell tennünk, hogy Harry korábban soha sem volt idomított cirkuszi elefánt. Vagy nézzünk egy másik■ esetet. A hatalmas tölgyfa tö­vében, a rókalyuk bejárata előtt éberen figyelve ül a ró­kapár. Előttük libasorban jár­nak körbe a kölykök, fogaival mindegyik belekapaszkodik az előtte haladó farkába. Fickán- dozva bandukolnak, vala­mennyinek vidám, pajkos a tekintete. Ki állná meg mo­soly nélkül ezt a humoros je­lenetet? Az ilyen és hasonló, az ember szemüvegén keresztül nézve humorral teli állatmeg­figyeléseknek se szeri, se szá­ma. De tudomásul kell ven­nünk, hogy Harry elefánt, kö­zel sem olyan humoros be­állítottságú, mint hisszük. Egyszerűen életmódjához tar­tozik, hogy mozgásigényét valami kielégítse, jelen eset­ben ezt történetesen egy szal­makalap segítségével tette. A kis rókák viselkedését sem szabad túlértékelnünk, hiszen csupán az anyjuk tanítja őket az egymás mögött való hala­dásra, mivel így a veszély pillanatában gyorsan bizton­ságba helyezhetők. A bei'ezetőben feltett kér­désre tehát egyértelmű lehet a válasz: egyszerűen arról van szó, hogy az ember humoros képességeket magyaráz bele olyan dolgokba, amelyek az állat mindennapos viselkedési módjának felelnek meg. És így van ez Judy esetében is.

Next

/
Thumbnails
Contents