Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-18 / 65. szám
nrrrw ^TTmTTTTTTTfTTTTTmTVmrmfTTTTTtfTTITffm rTTYTTTYYTTrYYTTTYTTYYTYrrrTYYTYYYTYTTYTYYYTTT’rTT'rTYYTyTTVY'r ► ► ► ► ► ► %** $ f $ w </* * * ♦ * <É> # * — 12. — — Micsoda? Margit visszaretten, elcsavarja. — Hogy nyerünk. — Persze, hogy nyerünk! Amit az ultinál csináltál, meg a biliárdnál... Egy bókra is futja erejéből: — Pedig azokhoz nem is volt gamma-tényező! Felragad egy pohár bort, felhörpinti. A képernyőn már húznak. A kislány belenyúl a kerékbe és kivesz egy golyót. Átadja a húzás vezetőjének, aki felnyitja. — 64-es. Megmutatja a közjegyzőnek. A közjegyző bólint, megmutatja a közönségnek is. Szántódi artikulátlanul felüvölt. — Egy nulla! — Egy null! — javítja ki Margit. Szántódi az asztalhoz ugrik, ujjával belenyúl a mustárba és egy szalvétára felírja: 64. Leteríti a rekamiéra. Margit odamegy és alá tesz egy másik szalvétát, a rekamié állagát megóvandó. Luciánó szinte egykedvűen ül, eszik, iszik, pedig ideges. — Ezt sokan eltalálhatták aíz országban. A hatvannégy évesek, meg a negyvenhat évesek. Ajaj. Szántódi előbb gyanakodva ránéz, aztán vadul belecsap a levegőbe: — Ne legyél ilyen pesszimista! Margit int Lucíánónak, hogy ne erőlködjön, hagyja rá. A húzás folytatódik. A ceremónia pontosan ugyanaz, mint az előző húzás alkalmával, csak itt a szobában van változás. Szántódi most a televízió előtt térdel. Amikor most a 27-es számot húzzák ki, Szántódi ismét felüvölt és most megeszi az egész papírt, 4M* mustárostól együtt. Aztán így teleszájjal hátrafordul Luciánóhoz. — Már ebből meg lehet élni. Heti ezer 2-es, az 20 ezer forint. Ha csak ezt vesszük. De bedobhatunk kétezret is. Kissé elgondolkozik. — Minden héten nem lehet ötösünk, valóban. Feltűnő lenne. Lesznek olyan passzé heteink. .. A húzós folytatódik, de csak egy pillanatig, mert hirtelen megszűnik a kép, és a képernyőn megjelenik az ismert felirat: A HIBA A KÖZVETÍTŐ VONALBAN VAN. Szántódi elveti magát. — Ezt nem bírom elviselni. Luciánó most sem izgatja magát. — Nyugi, ez a tényeken semmit sem változtat. Különben is ez a 33 is olyan szám. Csak az nem találja el, aki nem akarja. Harminc- három, szeress engem télen nyáron... Ebben a pillanatban már újra van kép a képernyőn, s csak az látható, amint a húzás vezetője a 33-as számot mutatja föl a közönségnek. Csakhogy Szántódi fektében ezt nem látja. Luciánó rászól: — Már van kép. Szántódi még éppen elkapja a 33-ast a kéo- ernyőn. Felpattan. Őrült boldogságában mustárt ken szét az arcán. Zokogva, szinte eszelősen néz Luciánóra. — Még ezt is tudtad! Zseni vagy. Még a sorrendet is tudod? Szántódi odamegy Luciánóhoz. — Ez igaz, vagy ébren álmodom? Csípj meg! Luciánó megcsípi. — Akkor se tudom elhinni. Luciánó most is másról beszél. — Pedig nekem elhiheted. — Mit? — Hogy sok ötös lesz. Most mór azonban, a diadal kapujában Szán- tódiban is fellobban részint a becsület, részint pedig a jólelkűség. Arra gondol, hogy a későbbiek során úgyis behozhatja még ezt a veszteséget, most tehát bevallja, hogy ő bizony több szelvényt dobott be. Előveszi a tárcáját, és mutatja szelvényeit. — De ez is a családban marad. Persze, ezeket is felezzük. Ezt látva Margit is előveszi táskáját. — Ezt is tegye hozzá. Szántódi nem örül ennek, dehát haragudni sincs joga. Luciánó mentegetőzik: — Nélküle... tudod... és miért éppen a2 maradjon ki, akit a legjobban szeretek? Szántódi atyailag bólogat. Margit és Luciánó boldogan csókolóznak. Most már csak Luciánónak van titka: a társulat. Ez azért látszik rajta csók közben is. A húzás folytatódik. Szántódi hirtelen hátat fordít a képernyőnek, s rászól Luciánóra. — Nem bírom idegekkel, közvetítsd! Luciánó szenvtelen hangon közvetíti, ami a képernyőn történik. — A pacák megforgatja a kereket. A kerék megáll. Most nyúl bele a pipi. és kiveszi a golyót. Átadja a főnöknek. A főnök szétnyitja és felolvassa a számot. Azt mondja: 29-es. Luciánó arca meg se rezdül. Szántódi kétség- beesetten néz fel rá. Aztán a tévére. — 28-as? Luciánó vállat von. Biztos a dolgában, és arra gondol, hogy a húzás közben tévedtek. — Nyugi. Tévedni emberi dolog. Szántódi elszomorodik, összeomlik, aztán erőt vesz magán. Beletörődik egynéhány négyesbe. Titokban Margitot okolja. — Tudtam, hogy nem lehet jó. Eggyel mellé. Minden eggyel mellé. Tudtam. Dehát négyesünk még lehet. Az is szép. De nem milliók. És esetleg, a jövő héten jobban vigyázol. Maga is kedves, igen? A képernyőn most a zavart húzásbiztos látszik, aki dadogva helyesbít. — Elnézést, kedves közönségünk. A kihúzott szám nem a 29-es. hanem a 28-as. Szántódi erre feláll, rémülten hátrál az ajtó felé. — Félek tőled. Ember vagy te? Mi vagy te? Az ajtóig hátrál, ott összecsuklik, elájul. Luciánó mosolyogva elzárja a televíziót. (Folytatjuk) aAAAALAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÍ Táplálkozásunk jövője Van-e humorérzékük az állatoknak? Vajon bekövetkezik-e az a korszak, amikor táplálékunkat tabletták és csepoek formájában vesszük magunkhoz? Ez a feltevés minden alapot nélkülöz. Ételeink sülve, vagy főve kerülnek fogyasztásra, s a vegyipar ma már eljutott odáig, hogy mesterséges úton olyan tápanyagokat állítson elő, amelyek a természetestől meg sem különböztethetők. Nincs semmi akadálya, hogy tápanyagok cseppfolyós, vagy szilárd formában kerüljenek előállításra: az ipar pl. elő tud állítani olyan mesterséges rostos anyagot, amely teljesen hasonló a hús rostjaihoz, így a „vegyi karaj” élvezésekor nem kell lemondani a rágásról sem. Ugyanez vonatkozik a szagokra és ízekre: nagy választék» áll ma már rendelkezésre szintetikus ízesítésre, mert hiszen szagok és ízek nélkül mit sem ér az evés Ásványi anyag — mész, foszfor, kálium, vas stb. — tartalmú élelmiszer ma már növények nélkül is előállítható az emberi szervezet szükségleteinek fedezésére, ugyanez vonatkozik a legtöbb vitaminra is, amelyet Jó karban lévő UAZ—4.52 D NYITOTT, KIS TEHERGÉPKOCSI azonnal megvásárolható. Cím: „Aranykalász" Mg Tsz, Ma jós. (269) ma már szintetikus úton olcsóbban és tisztább formában lehet előállítani. Megoldatlan ma még a fehérjék, a zsírok és szénhidrátok mesterséges gyártása: ez a mesterséges táplálkozás legnagyobb megoldásra váró feladata a következő időkben. De ha rendelkezésre fog állni megfelelő — igen nagy mennyiségű — energia, pl. atomenergia, úgy lehetségessé válik egyszerű alapanyagokból az emberi szervezet számára szükséges minden tápanyag előállítása. Ez az alapanyag a mészkő lesz, amely planétánkat hatalmas területeken, helyenként ezer méteres vastagságban borítja. Ha egyszer sikerül a gyakorlatban felhasználható módon — és megfelelő áron — szintetikus úton, nagy energiák felhasználásával — fehérjéket előállítani, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika milliós tömegei számára szűnik meg az állandó éhezés. Akadhatnak, akik azt mondják, hogy a „vegyi koszt* sohasem fogja pótolni a természetes táplálékot és káros lesz. Ezek azonban nem veszik figyelembe, ’ hogy az, amit ma „természetes” tápláléknak nevezünk, ugyancsak a természet „vegykonyhájában” készült — s nem azzal a céllal és szándékkal, hogy emberi táplálékul szolgáljon. A tehéntej a borjúnak „készül”, nem az embernek, a burgonyában, vagy a gabona- neműekben lévő Keményítő is eredetileg az illető növény táptartaléka. Jelenlegi kilátásaink szerint 2100 körül az emberiség már nem szorul a lassan növekvő növényekre, s nem lesz kiszolgáltatva az időjárás szeszélyeinek. JLégiszolgálat—71“ — Moszkva 1971. március 16—26 között „Légiszolgálat—71” elnevezéssel nemzetközi szakkiállítást rendeznek a moszkvai Szokol- nyiki parkban. A látogatók megismerkedhetnek a legújabb berendezésekkel, amelyek az utasok ellátását szolgálják a jegyvételtől egészen az úticél eléréséig. Bemutatják a kifutó- és leszállópályák fény- és jelzőberendezését, a fedélzeti csomagszállítás gépesítését szolgáló eszközöket, a repülőtéri tranzitüzletek berendezését és más felszereléseket. Jelenleg 16 ország érintett vállalataival és szervezeteivel folynak megbeszélések a kiállításon való részvételről. A kiállítók listáján ismert japán, francia, NSSZK-beli, finn és angol cégek szerepelnek. A „Légiszolgálat—71” lesz az idei év egyik legjelentősebb kiállítása a Szovjetunióban. } mélyben a rózsaolaj egyeduralma Bakui kutatók körülbelül egy tonna reketteyvirágból vonták ki azt a 250 grammnyi aromás olajat, amely kiváló minőségével a rózsaolaj méltó — és jóval olcsóbb — ve- télytársa lett. (Egy kiló jázminolaj ára körülbelül 2600 rubel.) A Krim-félszigeten és a Kaukázusban hatalmas telepekben tenyésző rekettyések olajának egy grammja elég több liter finom aromájú kölni vagy parfüm előállításához. Az állatok nagy riszt rendelkezik bizonyos érzelmi skálával, különösen az emlősök is a madarak. Jól szemléltetik ezt a „Doktort” képei is. Természetesen ez a skála rendkívül „hézagos". Ennek kapcsán lelmerülhet a kérdés: vajon valóban képesek-e az állatok arra, hogy vidámak, pajkosak, vagy akár humorosak legyenek? A humor szó emberi alkotás, az ember fejlesztette ki és virágoztatta fel a humort. Amikor az ember e fogalmat állatokra viszi át, alapvető tévedésbe esik. Regékben, történetekben ugyanis a macska, a róka és a kiskakas mint furfangos, agyafúrt kópé lép elénk, s e tulajdonságokkal a biológiai megítélés során is óhatatlanul felruházzuk az állatokat. Sok humorosnak tűnő állattörténet ismeretes, különösen az állatkertekben tartott állatokkal kapcsolatban. Harry például, a hatalmas ázsiai elefánt, egy alkalommal különös módon tréfálta meg egyik látogatóját, amikor annak szalmakalapját a szél a lábai elé sodorta. Felemelte a fejfedőt a főidről, majd ormányával feje fölé tartva büszkén sétált vele körbe-körbe a kifutójában. Később a feje búbjára tette a kalapot s fejét a szokásosnál magasabbra szegve egyensúlyozta, hogy le ne csússzon. Megelégelve a produkciót, óvatosan leemelte a Italapot, a földre helyezte, majd diadalmasan rátaposott. Néhány másodpercig kerek 80 mázsa nehezedett a szalmakalapra, mely a felismerhe- tetlenségig összesajtolódott. Ekkor az elefánt lassan ismét felvette a lapos tányért és könnyed mozdulattal a bámészkodók közé hajította. Hozzá kell tennünk, hogy Harry korábban soha sem volt idomított cirkuszi elefánt. Vagy nézzünk egy másik■ esetet. A hatalmas tölgyfa tövében, a rókalyuk bejárata előtt éberen figyelve ül a rókapár. Előttük libasorban járnak körbe a kölykök, fogaival mindegyik belekapaszkodik az előtte haladó farkába. Fickán- dozva bandukolnak, valamennyinek vidám, pajkos a tekintete. Ki állná meg mosoly nélkül ezt a humoros jelenetet? Az ilyen és hasonló, az ember szemüvegén keresztül nézve humorral teli állatmegfigyeléseknek se szeri, se száma. De tudomásul kell vennünk, hogy Harry elefánt, közel sem olyan humoros beállítottságú, mint hisszük. Egyszerűen életmódjához tartozik, hogy mozgásigényét valami kielégítse, jelen esetben ezt történetesen egy szalmakalap segítségével tette. A kis rókák viselkedését sem szabad túlértékelnünk, hiszen csupán az anyjuk tanítja őket az egymás mögött való haladásra, mivel így a veszély pillanatában gyorsan biztonságba helyezhetők. A bei'ezetőben feltett kérdésre tehát egyértelmű lehet a válasz: egyszerűen arról van szó, hogy az ember humoros képességeket magyaráz bele olyan dolgokba, amelyek az állat mindennapos viselkedési módjának felelnek meg. És így van ez Judy esetében is.
