Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-18 / 65. szám
A Párizsi Kommun 100. évfordulójára Irta: István József, a megyei pártbizottság osztályvezetője arx sírjánál elmondott beszédében Engels hívta fel a nemzetközi munkásmozgalom figyelmét arra, hogy a tudományos szocializmus halhatatlan úttörője, a munkásosztály forradalmi elméletének kidolgozója: mindenekelőtt forradalmár volt. igazi élethivatásának azt tekintette, hogy valamilyen módon közreműködjék a kapitalista társadalom lerombolásában és a modern proletariátus felszabadításában azzal, hogy tudatosítja a széles dolgozó tömegekben saját helyzetét és igényeit, felszabadulása feltételeire irányítja figyelmét. Marx széles körű és szívós harcot folytatott a tudományos szocializmus elveinek elterjedéséért világossá tette a munkásosztály előtt, hogy a kapitalista társadalmat szocialista társadalommá kell átformálnia. A Párizsi Komműn volt az első kísérlet a proletariátus diktatúrájának megteremtésére. A párizsi munkások 1871. március 18-án, midőn tíz hétig tartó uralmukhoz hozzákezdtek, még nem tudtálk, hogy ezzel a proletariátus diktatúrájának első. még tökéletlen formáját valósítják meg. Marx nagyra tartotta az „eget ostromló” párizsi munkásak hősi kísérletét, Engels pedig Marx: „A polgárháború Franciaországban” című művéhez írt bevezetését ezekkel a szenvedélyes sorokkal fejezi be: „A német filisztert újabban ismét üdvös rettegés fogja el. ha e szavakat hall ja: a proletariátus diktatúrája. Nos, hát, uraim, akarjátok-e tudni, milyen is ez a diktatúra? Nézzétek meg a Párizsi Kommünt. Az a proletariátus diktatúrája volt”. „Marx Károly tanításának történelmi sorsa” című írásában Lenin joggal tekinti a Párizsi Kommünt a munkásmozgalom és a marxista elmélet fejlődése fontos szakaszának, olyan történelmi fordulatnak, melytől kezdve „Marx tanítása teljes győzelmet arat és szélességben terjed”. A komműn megtanította az európai proletariátust arra, hogy konkrétan vesse fel a szocialista forradalom feladatait. Száz évvel ezelőtt, amikor a párizsi munkások létrehozták a történelem első munkásállamát, a burzsoázia, a nagybirtokosok és a porosz ostromlók ellen folytatott harcban, azok a tapasztalatok irányították őket. melyeket az osztályharc során szereztek. Nem volt megfelelően képzett saját politikai pártjuk, mely ki tudta volna dolgozni a leghelyesebb cselekvési módszereket. A francia munkásosztály heyzetét eldöntő eseményekre úgy válaszoltak, hogy nem állt módjukban igénybe venni semmilyen korábban felállított harci stratégia elveit. A munkásosztály uralmának egész időtartama alatt a gyakorlat megelőzte az elméletet; mivel azonban itt a széles tömegek gyakorlatáról volt szó, annak ellenére, hogy a komműn spontán keletkezett, senki sem készítette elő „tudatosan és tervszerűen”, a de mokratikus kormányzatnak olyan nagyszerűen megszervezett formáját nyújtotta, amilyenre előtte egyetlen más mozgalom sem volt képes. A francia—porosz háború szükségszerűen torkollott bele a proletárforradalomba. A francia proletariátus azzal, hogy 1871. március 18-án a történelemben először megragadta a politikai hatalmat, létrehozta a kommünt, egyszerre teljesített egy általános nemzeti és egy proletár-osztály hivatást. A Párizsi Kommünnek, a proletariátus politikai uralmának legtalálóbb jellemzését fogalmazta meg Marx, amikor a következőket írta: „A szocialista köztársaság jelszava, mellyel a párizsi proletariátus a februári forradalmat bevezette. csaik bizonytalan vágyakozást fejezett ki egy köztársaság után, melynek feladata nemcsak az, hogy az osztályuralom monarchikus formáját, hanem, hogy magát az osztályuralmat is eltávolítsa". A kommiin ennek a köztársaságnak a határozott formája. A komműn legjelentősebb intézkedéseinek sorát azzal kezdte, hogy megszüntette az állandó hadsereget, és a fel- fegyverzebt néppel helyettesítette; a rendőrséget, mely korábban a központi kormány eszköze volt, megfosztották politikai jellegétől, s bármikor elmozdíbhatóvá változtatták; ugyanezt tették a közigazgatás más szerveivel is; a társadalom valamennyi tagjának munkás-munkabérért kellett ellátnia a közszolgálatot; eltűntek a magas állami méltóságok, s velük együtt az előjogok. Ezután a komműn hozzálátott, hogy megtörje a szellemi elnyomó hatalmat, a papok uralmát; kimondotta az egyházi vagyon elkobzását, feloszlatta az egyházakat; a tanintézeteket ingyenessé tették. A népművelést kivették az egyház irányítása alól, stb. A komműn a benne ki^ fejezésre jutó érdekek sokféleségének megfelelően rugalmas kormányzati forma volt, demokratizmusát biztosította, hogy lényegében a munkásosztály kezében összpontosította a hatalmat. Fennmaradása esetén a parasztok emberibb életét is megvalósította volna. Végeredményben a francia társadalom valamennyi egészséges elemének igazi képviselője volt, „s így igazán nemzeti kormány”, egyben pedig, mivel lényegében munkáskormány, mint a munka felszabadításának bátor harcosa, határozottan nemzetközi is. A komműn nem volt homogén mozgalom, s hogy a kispolgári elemek csakhamar elpártoltak tőle, végig csak a munkások védelmezték, ők küzdöttek és haltak meg munkáskormányukért, a proletariátus felszabadításáért. A Párizsi Komműn a korábbi tapasztalatok összegzése, egyben pedig a XIX. századi európai munkásosztály forradalmi gyakorlatának csúcsa. Lezárt egy korszakot, s egy újat nyitott, nemcsak a francia dolgozó tömegek, hanem a nemzetközi munkásmozgalom történetében is. A nemzetközi munkásmozgalom számára mindenekelőtt abban áll fordulatszerű jelentősége, hogy a nagy elméleti általánosítások forrásává vált egy sor lényeges kérdésben, mint pl. a proletariátus diktatúrájának és a szocialista államnak a kérdése, vagy a hatalom megnevezésének problémája a munkásosztály uralomra jutása után. A párizsi proletariátus harcaiból a marxizmus klasszikusai fontos tanulságokat vontak le. Az 1848—49. évi forradalmi tapasztalatok alapján Marx és Engels arra a felismerésre jutottak, hogy a proletárforradalomban a munkásosztálynak a polgári államgépezetet szét kell zúznia. A Párizsi Kom- mün ezt a felismerést megerősítette és hozzájárult ahhoz. hogy Marx elmélyíthesse és továbbfejlessze. Levonja azt a következtetést, hogy „a legközelebbi francia forradalomnak nem kell megkísérelnie, amit eddig cselekedett, hogy a bürokratikus-katona; gépezetet egyik. kézből a másikba adja át, hanem, hogy azt szétzúzza, s hogy ez minden, valóban népi forradalom előfeltétele a kontinensen”. A komműn tevékenységének analízise bebizonyította, hogy a proletariátusnak a tartós győzelem eléréséhez saját politikai pártra van szüksége, mely képes arra, hogy létrehozza a munkás-paraszt szövetséget, mert ilyen szövetség nélkül a demokrácia nem lehet tartós és a szocialista átalakulás lehetetlen. A szocializmus megvalósításához szükség van a proletariátus diktatúrájára, s ezen az úton az első kísérlet a Párizsi Kom- mün. A proletariátus diklatú ráját pedig csak egy forradalmi harci párt vezetésével valósíthatja meg a munkás- osztály. A proletariátus diktatúrájának eszköze a párt. Ugyancsak a munkásosztály pártjának győzelme, a proletariátus diktatúrája teremti meg a nemzeti kérdés megoldásának előfeltételeit, biztosítja a nemzetnek az állami szuverenitást és ' függetlenséget. Mi az oka annak, hogy nemcsak Franciaország, hanem az egész világ proletariátusa is elődeit tiszteli a Párizsi Kom műn hőseiben? És mit hagyott ránk örökül a komműn? A komműn veresége után a burzsoá és nagybirtokos kormányok Franciaországban igyekeztek eltaposni minden olyan áramlatot, mely a kom- münárok hagyományaiból táplálkozott. Ennek ellenére még a legsötétebb reakció idején is elevenen élt a komműn hagyománya, Párizs munkásai sohasem szűntek meg tisztelni az „eget ostromló” komműná- rokat, bennük látva az áldozatos harc legszebb példaképéit. N emcsak a francia munkásság. hanem az egész világ proletariátusa tiszteli a kommünárok emlékét. Mert a komműn nem helyi vagy szű- kebb nemzeti feladatért, hanem az egész dolgozó emberiség, az összes megalázóitok és megbántottak felszabadításáért küzdött. A komműn. mint a szociális forradalom élenjáró harcosa, mindenütt rokonszenvet keltett, ahol szenved és harcol a proletariátus. A komműn élete és halála annak a munkáskor- mánynak a példája, amely meghódította es több mint két hónapig kezében tartotta a világ fővárosát, a proletariátus hősi harcának látvány i és kiszenvedése a vereség után bátorságot öntött a munkások millióiba, reményt keltett hennük. megnyerte rokonszen- vüket a szocializmus ügyének. A párizsi ágyúk dörgése felkeltette mély álmából a ptole- tariátus legelmaradottabb rétegeit és mindenütt fokozottabb forradalmi szocialista propagandára ösztönzött. Ezért nem halt meg a komműn ügye; ma is éi. A komműn ügye a szóckális forradalomnak, a dolgozók teljes politikai és gazdasági felszabadításának ügye, az egész világ proletariátusának ügye. És ebben az értelemben halhatatlan. Az egész világra kiterjedő kommunista mozgalom, a szocialista világrend- szer az egész világ szeme láttára folytatja azt, amit a kom- mün megkezdett. Két nap alatt 311 tanácstagjelölő gyűlést tartottak a megyében Nőtt a tanácstagi tisztség tekintélye E hét első napján, az országgyűlési képviselő-jelölésekkel párhuzamosan megye- szerte megkezdődtek a községi és városi tanácstagok jelölései. A megyében 2130 községi és 140 városi tanácstagot jelölő körzetben kerül sor március 31-ig bezárólag a jelölőgyűlésekre. Az első két nap alatt megyénkben 297 községi és 14 városi körzetben tartották meg a jelölőgyűlést Az első napok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az előterjesztett személyi javaslatok találkoznak, az esetek jórészében megegyeznek a jelölőgyűlésen megjelentek véleményével A megye községeiben fokozott érdeklődés jellemzi ezeket a jelölőgyűléseket, a körzetenkénti megjelenési létszám azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden család képviselteti magát a középületben, vagy magánháznál tartott összejövetelen. Az őszinte, nyílt és kötetlenül meghitt beszélgetéseken jó a vitakészség, gyakori, hogy a falvakban élő, a jelölőgyűlésen megjelent választópolgárok harmada, fele mond véle- ményt, közérdekű javaslatot tesz, vagy észrevételez. A jelölőgyűlések résztvevői elégedettek az ország, a megye eredményeivel, elismerik azt, viszont egészséges módon dominál ezeken az összejöveteleken a helyi közérdekű -témák és tennivalók tárgyilagos tálalása és megvitatása. Őszintén és kritikusan szóváteszik a gondnkot, az elképzeléseket, foglalkoznak a felszólalók a községfejlesztéssel, a vízmű-, az úthálózat-, a járdaépítés. a művelődési és egészségügyi ellátás javításával. Tudják, elismerik, hogy végesek az anyagiak, s mindehhez hozzá teszik a maguk vállalását is. Bátaszéken a parkosításhoz, Bogyiszlón a buszváró- és járdaépítéséhez ajánlottak fel társadalmi munkát. Az eddigi jelölőgyűléseken új igények is jelentkeztek. Tolnanémediben a községfejlesztési hozzájárulásnak a jövedelemtől függő differenciálását javasolták. Több községben igényelték a kulturált, presszós szórakozóhelyek létesítését („ne csak a kocsmákkal törődjenek”), Bátaszéken a vasutasság ellátásának javításához sürgették az állomásnál létesítendő üzletet. őcsényben az öregekről való gondoskodás jegyében öregek napközi otthonának megszervezését indítványozták. A több mint 380 helyi jelölőgyűlésen szinte mindenütt megnyilvánult, hogy nőtt a tanácstagi funkció rangja. Helyenként komoly bírálat érte az eddigi tanácstagot, vagy egyik-másik helyi vezetőt, kevesellték a korábban kapott tájékoztatást. Tolna községben jelöltjük lelkére kötötték, hogy ezen túl jobban éljen jogaival és kötelességeivel. Ne legyen titulus csupán, vagy névleges valami tanácstagnak lenni. Az eddigi gyűléseken örvendetesen javult a jelöltek között a fiatalok, a nők, a fizikai dolgozók aránya, de továbbra sem mellőzhetőek a közéleti munkára alkalmas, arra vállalkozó és felkészült új erők jelölése. A demokratizmus elmélyülését és a tanácstagi tisztség tekihtélyének növekedését jel- zi, hogy a 311 választási körzetben több községben kettős jelölést eszközöltek. Eddig a megyében 6 helyen állítottak egy-egy körzetben két jelöltet: Hőgyészen. a Bátaszékhez tartozó Leperdpusztán, Várdombon, Regölyben, Fürgédén, Iregszemcsén. Varsád község egyik választási körzetében viszont három jelöltet is állított eg,y tanácstagi jelölőgyű- lés. Az eddig megtartott jelölőgyűlések a választópolgárok érdeklődését, politikai érettségét és tettrekészségét igazolják, különösen a kisebb létszámú körzetekben. Az első napokban megmutatkozott pezsdülés bizonyára folytatódni fog, s ez újabb erőforrásokat nyit meg a helyi közösségek és a lakosság jelöltjeként induló, leendő tanácstagok számára. Tanácskozik a vasutasok szakszervezetének 8. kongresszusa Mintegy 1B0 ezer szervezett dolgozó képviseletében 230 küldött részvételével szerdán megkezdte tanácskozását a vasutasok szakszervezetének 8. kongresszusa. Jelen van Kisházi Ödön, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Földvári Aladár, a SZOT elnöke. Somoskői Gábor, a SZOT titkára, Mészáros Károly közlekedés- és postaügvj miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója, valamim az SZVSZ képviseletében Giuseppe Foco, a Szállítási S-/ak- Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének titkára. Gyócsy Jenó elnöki megnyitója után Szabó Antal főtitkár szóbeli beszámolnia egészítette ki a központi vezetőség jelentését. A beszámoló eeve-bek között szólt a vasút rekonstrukciójának gyors ütemű fejlődéséről, amely hozzájárult a dolgozók élet- és munkakörülményeinek Javításához is. Négy év alatt a MÁV dolgozóinak átlagkeresete 22,5 százalékkal növekedett, a törvényes munkaidőn felüli szolgálatot túlórával díjazzák, megemelt éjszakai pótlékot fizetnek. A szak- szervezet elérte, hogy a vasutas nők hozzátartozói is megkapják az utazási kedvezményt. Jelenleg 66 ezer vasutas dolgozik 44 órás munkaidőben. a forgalom dolgozóinak szolgálati ideje azonban jóval meghaladja a 210 órát. A szakszervezet foglalkozik azokkal a tennivalókkal. — például jobb üzemszervezéssel — amelyek elősegítenék, hogy az utazószolgálat munkaideje megközelítse a 210 órát. Az általános munkaidő-csökkentés hatására módosulnak a vasút feladatai, a szakszervezet -zor- galmazza. hogy szakítva a hagyományokkal.. az új követelményekhez alkalmazkodva alakítsák ki a vasutasok munkaidő-beosztását. (MTI)
