Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-16 / 63. szám
«TTTmfWTtTTVTfTiTvymmTrrfmtmyrfmrymynn TTTTTTTYTyTVYTTVYTTTTYYTT tvtytvyytttvyyyyvtvwyvtttyv « 1- ♦ % * .J & « fí $ £ * ♦ * % # ♦ $ t ls3j6«Léi. ^***>7'fai 76 Ül80 f) 4í$ — 10. — Szántódi óvatosan benyit az ajtón, s odabent a következőket látja: Luciánó még mindig az ágyon fekszik, elégedetten cigarettázik. Nagyot, szinte kéjeset nyújtózik és azt mondja: — Két hónapra előre tudom a nyerőszámokat. A kis toronyszobában most a legnagyobb, az utolsó ütközet előkészületei folynak: Szántódi kivesz a zsebéből egy lottószelvényt és leteszi az asztalra. — Melyikőnk töltse ki? — Mindegy — mondja Luciánó. — Kitöltőm én, és te diktálod. — Helyes. Szántódi leül Luciánó helyére, tollat vesz elő és olyan szertartásosan ül a lottószelvény kitöltéséhez, mint egy diplomata a nemzetközi szerződés aláírásához. Luciánó a kis füzetből diktálja neki a számokat. Az első kettőt még hangosan, aztán Szántódi óvatosságra intő tekintete után a másik hármat suttogva, noha ő egyáltalán nem érti, miért kell itt a toronyban suttogni, — 27, 28, 33, 64, 89. Szántódi kitölti a szelvényt, szabályszerűen letépi róla az igazoló szelvényt, aztán felteszi élete talán legdrámaibb kérdését. — Melyikőnk dobja be? A naív Luciánóiriak természetesen ez nem probléma. — Szívesen bedobom én. ha akarod. Szántódi olyan áthatóan néz rá, mint a vizsgálóbíró a gyilkosra. — Dobjuk be együtt. — Jó, dobjuk be együtt. —- És kinél marad a szelvény? — Maradjon nálad. Szántódi feláll, tesz egy-két lépést a szobában, s közben nézi Luciánót. — Remélem, megértesz engem... Remélem, nem sértődsz meg? Luciánó csodálkozik, nem ért belőle egy szót sem. — Miért, mi van? — Hát nézd, hogy is mondjam, ez elég kínos. Dehát voltaképp alig egy hete ismerjük egymást. Én tudom, hogy te rendes fiú vagy és tartod a szavadat, de minthogy itt milliókról van szó és a milliók, hiába, milliók. A világ legkorrektebb emberét is el tudják csábítani. — Az isten áldjon meg, nyögd már ki, mit akarsz? — No, nem, nem hát voltaképp csekélység, de gondolkozzunk csak! Mi van akkor, ha én most bedobom ezt a szelvényt, aztán eljön a húzás ideje,, a találatok összeszámlálásának az ideje és nemcsak ez az egy ötös van, hanem van még egy. Luciánó még mindig nem érti. — Eddig is volt. El lehet találni véletlenül is, Szántódi mosolyog. — Na persze, persze. De ha mondjuk, a2ért a másik öt találatosért egyelőre nem jelentkezik senki, pedig teszem azt, véletenül azt is itt dobták fel, akkor mi van? Luciánó most már kezd érteni valamit a dologból, és most is nagyon elszomorodik. Mint már annyiszor, amikor emberségében bántják meg. Szántódi ezt a szomorú arcot látva mentegetőzik : — Ezt meg kell értened, mert ez esetben ugyebár, én nagyon át lennék ejtve: a felének a felét felezném meg veled. Luciánó egy darabig komoran hallgat. — Én nem töltök ki még egy lottószelvényt, már csak azért sem, mert pillanatnyilag még 3.30 sincs a zsebemben. Szántódi nagy sóhajjal hatalmas lakatot vesz elő a zsebéből: öregem, te is nyugodtabb vagy. én is nyu- godtabb vagyok. Én ezt a kis lakatocskát most felteszem ide az ajtóra és csütörtök déli 12-kor leveszem. Természetesen az ellátásodról gondoskodom. Mit hozzak, mit szeretsz? — Kaviárt. Szántódi ezzel megnyugodva zsebreteszi a lottószelvényt, vigasztalókig, barátian megöleli a kókadt Luciánót és eltávozik. Hallani lehet, amint a hatalmas lakattal babrál, ahogy a lakatban fordul a kulcs, és ahogy kattan. Luciánó mindezt eléggé szomorúan konstatálja. „Hát érdemes volt?”. „Ezért?”. Ez van az arcán. Kis idő múlva feje fölött, a kis szoba plafonján valami gyanús mocorgás. Aztán félrehúzódik a mennyezeten egy tolóajtó. Luciánó elképedve nézi. De nem sokáig, mert az így támadt résen könnyed, artistamozdulattal Max ereszkedik alá és minden további nélkül, a lehető legtermészetesebb közvetlenséggel szembefordul Luciánóval. — Te milyen mamlasz vagy? Miért hagyod bezárni magad? — Te meg mit keresel itt? — Erre jártam, gondoltam benézek — mondja Max cinikusan. Súlyos tekintettel méregetik egymást. Max fenyegetően áil meg a bohóc előtt. — Elárultad a társulatot, öt lottószám? Kétmillió forint? Kicsoda neked ez a pasas? — s azzial az ajtó felé bök, amerre Szántódi távozott, Luciánó védekezik. — ö adott 15 ezer forint segélyt nekünk. — Tizenötezret. És te egy milliót adsz néki visz- sza. Csakhogy mi ebbe nem egyezünk beie, ba- rátocskám. Luciánó csodálkozva kérdezi: — Ki az a mi? Ugyanott, ahol Max bepottyant, bepottyan most egy sokkal súlyosabb test: Darn ógyöngyei. Ez a válasz a kérdésre. 9. A falu postahivatala. Szántódi belép és az illetékes ablaknál kér egy lottószelvényt. Elvonul vele a levélírópolchoz, óvatosan körülsandít hogy nem lesi-e valaki, aztán a zsebéből elővett papírlap alapján rendkívüli gonddal, pontossággal kitölti a szelvényt. Szabályszerűen letépi és áhítattal beleejti az urnába. Egy darabig nézi az urnát, aztán megindul kifelé Az utcán magában morfondíroz. (Folytatjuk) i *AAAA****AAAAááAAáAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*t Emberek és milliárdok Barátság II. útján A Barátság I, és a Barátság II. nyomvonala A cső, a B. II. északkeletről, a szovjet határtól délnyugatnak, Százhalombattára tart, napi kb. 550 méteres sebességgel. A stáb követi útján az acélkígyót, a kiszolgáló munkásokat többnyire ott veszik fed, helyben, ahol éppen halad, nak. amely faluhoz éppen közel érnek. Szép, izgalmas, de fárasztó utazás. Jelenleg Mán- dok térségében marják a földet, hegesztik, fektetik a csövet. 1970. október 27-én kezdték a túrát a nullpontról. A null „fokot” Talabérnál jegyzik, mint Greenwichnél a hosz. szúsági köröket és az időt. Talabér a szovjet határtól 800 méterre van. A szovjet kollégák vállalták, hogy 800 méter vezetéket áthoznak magyar földre. Egyébként az egészet a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat építi. KISZ-védnökség segítségévei. A B. I-et is ók készítették. Akkor 1958-ban ajánlották fel szovjet barátaink, hogy lengyel, cseh, NDK. és magyar területen hozzák át, Százhalombattáig a Volga-vidéki olajat. Magyar földön 1961. július í-én láttak munkához a siófoki szakemberek. És 1962. szeptember 19-én 9 óra 22 perckor Százhalombattán megcsillant a napfény az első csepp volgai olajon. Azóta több mint 17 millió tonna kőolaj érkezett a 400 milliméteres csővezetéken, amely magyar területen 123 kilométer hosszan húzódik. Egy kis olajvezeték-történelem. Az első csővezetéket az USA-ban, 1865-ben fektették le, amely mindössze 40 milliméteres volt és 6,5 kilométer hosszú. Hazánkban először 1937. novemberében fektettek le hasonló vezetéket, Báza- kerettye és Ortaháza között. Később Lovászitól Budapestig is lefektettek egy kétszáz milliméteres átmérőjű csővezetéket. Ekkor hazánkban az olajat szállító csövek hossza mindössze 220 kilométer volt. A Barátság II csővezeték átmérője 600 milliméter, hossza 298 kilométer lesz. Az elképzelések, sőt most már az elfogadott tervek szerint az 1972. év végén üzembe lépő vezetéken — kezdetként — évi 3,5 millió tonna olaj érkezik hozzánk. 1980-ban új szivattyútelep belépésével évi 10 millió tonna olaj jön. Ez már az ország energiaszükségletének mintegy 35 százalékát fedezi. Az első szakaszban több mint egymil- liárd forintot költünk a B. lire. Elkészül h teljes vezetékéi a fértyesditkai szivattyúállomás. 1972—75 között Hatvan térségében egy újabb szivattyúállomás lép közbe. És befejezik a Tiszai Kőolajipari Vállalatépítését Leninvárosban. A B. n. lefektetéséhez kétszáz ember látott. A cső, utak, vasutak és víz alatt pihenve ad majd utat az olajnak. „Csak” először a csőnek kell utat teremteni. Ebből eddig 12,5 kilométer hossszúságú csővezeték készült el, A vállalat importcsövekkel dolgozik. A nyugati szállító cégek különböző okok miatt akadozva szállítják a kért mennyiséget. Tulajdonképpen ezért tűnik csigalassúságának a mozgás. De olykor, a téli, viszontagságos időjárás is befolyásolta a munkát. Null fok körül, főleg null fok alatt, nem tanácsos a csövek hegesztése, mindenesetre körülményes, veszélyes. A hegesztéshez a csöveket előmelegítik és még így is sok a hibalehetőség, gyakori a hibás varrat. Az építés során előfordult, hogy hetven varratból negyven lett haszna- vehetetlenül hibás. Ilyenkor a szakemberek, radiológusok izo_ toppal vizsgálják a varratokat. Amíg ez nem történt meg, a csöveket nem lehet szigetelni. A vizsgálatnál készült filmfelvételeket öt évig megőrzik. (Jótállás, felelősség). Bármikor visszavezethető, hol és ki csinálta a hibát. Nehéz, emberfeletti munka a csőkígyó útját egyengetni, százkilométereken át, esőben, sárban, fagyban, sugárveszélyben. A 600 milliméteres átmérőjű cső falvastagsága mintegy 8 milliméter, kerülete két méter, súlya méterenként 1,5 mázsa. Oldalgémes traktorok sora egyszerre 8—12 méteres csöveket emelnek a helyükre. Beemelés, szigeitelés, csőfektetés — veszélyes munka ez is. Februárban a munkások 16 na. pót dolgozlak, tizenkettőt pi-. hentek, rájuk fért. Tulajdonképen itt a segédmunkások — gépkiszolgálók. A földmunkát bérmunkában a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt vállalta. Kotrógépei egyszerre közel egy köbméter földet emelnek tó, egy gép 20 perc alatt egy kubikos napi munkáját végzi. Három műszakban dolgoznak. A Barátság Il-ért nyolcszázezer köbméter földet kell megmozgatni. A vezeték árka átlagban két méter mély, ahol szükséges 3—4 méter. Homok, sár, sanyarú idő. de utazik a cső, lassan de biztosan, Százhalombatta felé. És érkeznek a beépítésre váró csövek, ,félő”, márciusban cső- dömping várható, szaporázni kell a munkát. (suba)
