Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-14 / 62. szám

Interjú

Egy évtizede a víz előlépett első számú témává. Nemcsak a világ országaiban, hanem Szekszárdon is. Mindennapi vizünkről beszélgettünk Kerekes Miklóssal, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójával. A beszélgetést indokolttá tette többek között az is, hogy a vállalat a megye negyedik ötéves tervében jelentős szerepet kapott. A szolgáltatások bővítése, illetőleg új létesítmények építése révén.

— Vállalatunknál még soha nem készítettek hosszabb lejáratú terveket. A korábbi években talán erre nem is volt igény, hisz a víz nem lépett úgy életünk porondjára, mint most. Egyre több jó ivóvizet kell adni a lakosságnak. A megye negyedik ötéves terve világosan megjelöli, vázolja, miről van szó: folytatódik Szekszárdon a város elavult víz- és csatornahálózaté, nak rekonstrukciója. Bővül a városok, valamint a járási székhelyek víz- és csatornahá. lózata. kapacitása. Az ötéves terv végére a városok és a nagy települések 75 százaléka részesül vezetékes vízellátásban. Ez. ígv természetszerűen a feladatok summ ázása. Á mi tervünk már konkrétabb. Úgy tervezzük, hopv a megye községeinek vízműellátása befejeződik.

— A terv véglegesnek tekinthető?

— Annidban, hogy a főbb tennivalókat magában foglalja. Ilyeneket például, hogy hétmillió forintot költünk gépek beszerzésére. Évenként: 5 —6 vízmű elkészültével lehet számolni. Persze ez módosulhat. A közeljövőben megkeresünk minden községi tanácsot, szeretnénk felmérni, hogy öt év alatt milyen nagy és kis munkák lesznek.

— Az nem biztos, hoev az összes megbízást a vállalat kapja.

— Minden versenytárgya.láson dől el. Legutóbb Kis- székelyben nyertünk verseny- tárgyaláson, itt még az idén elkészítjük a vízművet.

— A lakosság egészséges életéhez tartozik a víz. A vállalatnak tehát arra kell törekedni, hogy jó vizet, kellő mennyiségben adjon. Van-e víz Tolna megyében?

— Van. Meg kell keresni, felszínre kell hozni. Ugyanakkor nincs — mert gyakori a panasz. A vízhálózat legtöbb helyütt elavult. Szekszárdon például a közelmúltban két csőrepedés volt. Nagy erőfeszítés árán tudtuk a helyzetet normalizálni. Ennek ellenére a tartályokat mégsem tudtuk feltölteni. Kiderült, hogy a szivattyúk az adott időszak alatt 2500 köbméter vízzel kevesebbet tudtak szívni. Egysze. rűen nem volt víz a kutakban.

—■ Szinte hihetetlen.

— Pedig így volt. Most vizsgálják szakembereink. hogy mi lehet a víz eltűnésének oka.

— Elavult a vízműbálózat másutt is.

— Paks okoz nekünk sok gondot. Azonkívül Bonyhád. Pakson ideiglenes jelleggel egy kis teljesítményű kutat tudtunk a vezetékre kötni. Bonvbádon az év második felében fogunk a mupkához — megbízásunk még nincs: DnrtilyWár iö helyzetben van. Az elököznvu'esí- tés "megoldja a vízellátási gondokat.

— Kénvíelenek vagyunk Vissrakanvarodni ismét a szekszárdi vízhez t minőségre gnndolunk. Főleg a vastalanítóra.

— A vastalaní-ónVl most ne beszél iünk, • az külön téma. Arról külön kell írni, tájékoztatni a közönséget. A víz fogyasztásra jó. Bár sok nagyvárosban ilyen víz lenne, mint Szekszárdon.

— Ez nem vígasztal engem. s nem az olvasókat. Mint ahogy a szekszárdi

Nyomócsövet szerelnek a váll alat munkásai egy szekszárdi csőtörés után.

strand, és tisztasági fürdő ügye sem.

— Mit mondjak a strandról? Idén fel kell törni a fenékburkolatot. A fürdő? Nagyon drága mulatság. A felújítása, az örökös' felújítása felemészti összes pénzünket. Ezzel kell számolni. Mi ráfizetünk a fürdő, meg a strand üzemeltetésére. Pedig minden fürdőző után dotációt is kapunk. A strandolok után is. Drága a víz. a fürdők fenntartása. A strandra a múlt évi szezontól, napjainkig csaknem egymillió forintot költöttünk.

— Drága a víz?

— A lakosságnak nem. A lakossági vízfogyasztásba az álTemtói. kanunk dotációt, tavaly több mint kilencmillió forintot. Az tnari vize1- ’-örül- belül árán adjuk, de ebből a bevételből’ vissza is kell1 fizetnünk az államnak — a múlt évben héromrm’iió forintot tett ki ez az összeg.

— Pontosan: nocsékolhatjuk a vizet meri '* maavar

állam tize*. Egv : a, lakos. két litert az állam.

— így van.

— Ez nem jól van.

— Nem. De ez a helvzet, így határoznak a rendeletek.

— .A szolgáltatások kérdése is szóba került a negyedik ötéves tervben.

— Rólunk is szó van. Tudjuk, felmértük, hogy egyre több szolgáltatást kell a lakosságnak nyújtani. Évente több mint ezer lakásba kötik be a jó ivóvizet. A hálózat hossza öt év alatt csaknem kétszeresére nő. A régi vezetékek romlanak. Készülünk a javításra, a szolgáltatásra. Terveink, elképzeléseink részben a megvalósulás stádiumában, részben tárgyalási szinten vannak. Szakember-ellátásunk jó, munkásaink jelentős része, több mint negyvenöt százaléka, öt évnél régebben dolgozik a Vízműnél... És engedjük az emberedet, dolgozni. sbekulá'ni, tervezni. Az az elvünk, ha valami nem tud úgy megvalósulni, mint a leg- iohbnaic vélt szisz+éma, akkor Ici éöH várunk veié. Mert húszezer forintos soórolas később kétszázezer forintos ráfizetés ,4s lehet karbantartás, gyorsabb elévülés, felújítás esetén.

— Három tisztasági fürdő van a vállalat kezelésében. Bátaszéken. Pakson és Szekszárdon. S mindegy.k ráf-ze- téses. Jó úton, a meg/alósulás útién vannak a Tolna megyei hévforrások. Ha ezeket átvenné a vállalat...

— A hévforrásokat mi tanácsi témának tartjuk. Az ügy egv kézben legyen, a fejleszti támogatást, egv kézbe adják. sokkal gazdaságosabb úgy.

A strandokat, tisztasági fürdőket is a tanácsok jobban tudnák kezelni, a költségvetési üzemek, vagy más hasonlók tevékenységi körébe tar-; tozna.

— Ezzel egyet tudunk érteni, annál is inkább, mert a negyedik ötéves tervben a megye ivóvíz-ellátásában nagyot kell előre lépni. A korszerű családi ház, a korszerűen élő ember vizet kíván. Sok vizet.

— A mostani ismereteink szerint az ötéves terv végén naponta ötezer köbméterrel lasz magasabb a hálózati vízből a fogyasztás, mint napjainkban.

—- Csak a lakossá«! fogyasztás?

— Lényegében igen. Mert sok olyan regről tudunl^ ahol saját kuiat fúrnak.

— És saját derítőt is építenek. Tisztítják a vizet.

— Van erre is példa. De egészében nem lehetünk elégedettek a vizek — folyó és álló, tehát a felszíni vizek tisztaságával. Ez bennünket is izgat, mert a szennyezett víz végül a földbe jut, és mi onnan akarunk jó ivóvizet hozni, eljuttatni minden család asztalára, az iható, tiszta vizet.

— Köszönjük az interjút.

PÄLKOVÄCS JENŐ

Mire költi keresetét

egy munkás- és egy parasztcsalád?

Nehéz volt találni két olyan családot, ahol azonos a családtagok száma, ahol a férj és a feleség egyaránt földműveléssel foglalkozik, vagy az iparban dolgozik, és feltüntetik a kiadásaikat. Végül mégiscsak sikerült, mindkét család Tolna megye azonos nagyközségében él. A község mezőgazdasági jellegű, a termelőszövetkezet nem tartozik a legerősebbek közé.

A munkáscsalád kereső tagjai a község egyetlen ipari üzemében dolgoznak, üzemi konyhán, napköziben egyik családból sem étkezik senki. Nagyobb összegű spórolt pénzük nincs, mindkét család 3000 forint körüli összeget tartalékol, előre nem látható kiadásokra.

Milyenek az életkörülményeik, mennyi a bevételük. mire mennyit költenek?

Nézzük először a paraszt családot. A férfi fogatos, az asszony kertészeti brigádban dolgozik, a gyerekek 13—14 évesek, iskolába járnak. Kétszoba-konyhás saját házuk van. c.700 öl háztáji területen kukoricát, krujrp'it termelnek, az 500 öl bérelt földjük pedig meatermi az egész évre szükséges zöldségfélét és bort. Eg> anyakocát tartanak, a három sertésből inaguknak egyet vágtak a múlt évben.

A munkáscsalád albérletben lakik, havi négyszáz forint lakbért fizet. A lakás szűkös, szoba- konyhás, közművesítve nincs, viszont valameny- nyi háztartási gép megtol’'hat a száz négyszögöl tulajdonukban lévő föld"n szőlőt termesztenek. Az állatállomány mindössze nyolc tyúkból áll, sertést nem is neveltek, nem is vásároltak.

A parasztcsalád egész évi forintbevétele i?7 ezer forint körül mozog, de ehhez még 14 ezer forint körüli pénzösszeg hozzáadható, körülbelül ennyi az az összeg, ami a satát termésükből eredő élelmiszerek értéke Tehát a család összbevétele évi 50 ezer forint. A munkáscsalád évi összjövedelme 52 ezer forint.

Érdemes részletezni az elfogyott élelmiszerek mennyiségét, és hogy mennvit költőt!ruházkodásra Ebből némten kénét alkoth 1 ■ nk a két család táplálkozásának v-Mi-nzatoss -g ■’ • vi. vagy egyoldalúságáról, öltözködésük, életmódjuk színvonaláról.

A ruházkodás. A parasztember- ruházkodására 2200 ■ forintot költöttek,' a munkásemberére 1000 forintot. A munkásasszo 'vnak 4r00 forintért,, a parasztasszonynak 540 forintért (34 éves) vásárolták ruhaneműt. A gyerekek ruházkodására már többet költöttek, a műnk'scsaládben 2800 forintot, a parasztosaidban 3230 forintot.

Az élelmiszerek. A négvtaeú parasztosaid egy évben íe’hasznáR 48 H1;' -í-t. a másik

család 48 kilót Húsból fogyott ’ 'ló. a munkáscsaládnál 1*17 kiló. A pacBszicsal idő ■'' kenyérből 322 kiló. l'sztből 120 kiló. a imiokás- családnóv 311 kiló kenyér, 100 kiló Us-t fogvptt egy év alatt. Cukorból az elfogyasztott mennyiség az egyik családnál 63 kilói a mórit i >1 tő kiló, míg burgonyából a parasztosaidnál 130 kiló fogyott, addig a mim’sesni •d>v'd loa ’-jJA. Nasvobb az e'térés e'”' vas-matt s- razv>ab mennyiségnél: a munkáscsalád 18 kilót, a parasztosaid pedig ennek a felét, 9 kilót főzött meg egy év alatt.

A parasztcsalád megivott 101 liter tejet, 211 liter bort. élvezeti cikkekre (kávé. dohány) ezer forintot költöttek. A munkáscsalád sört, bort, tömény italt egész évben nem vás'' ’’olt, kávéra és cigarettára viszonylag sokat, háromezer forintot költött.

Mit is jelent ez egy napra vetítve?

Fejenként átlag napi negyed kiló kenyeret, 10—12 deka húst, és ha a paraszt.asszony italt egyáltalán nem fogyasztott, a férje megivott naponta 6 deci bort, és elszívott 15 cigarettát.

Egyéb kiadások. A parasztosa Iád háztartási felszerelésekre, bútorokra 4700 forintot, a kisegítő gazdaságra 5300 forintot költött. A munkáscsaládnál viszonylag magas összeget. 6800 forintot, emésztett fel a lakbér és a lakáskarbantartás.- Művelődéire elköltötték 2C0C forintot, közlekedésre 800 forintot, a parasztcsalád 1900 fór’.-•tért vásárolt táskarádiót, tanszereket és .1330 forintot utazott el. Tisztálkodási eszközökre évi 1900 fort-tot, borbélyra, fodrászra 500 forint körüli összeget adott ki a munkáscsalád, míg a pxm.rztesszony egész évben try alkalommal volt fodrásznál, s zap-ónra 12 forintot. e-jésrjV’ügvi cikkekre (ioe'e'e, vrtta, wc-papír) 19 forintot, te~*'polási ci’-'-ckre ípuder. krém, sampon stb) 5 forintot k"'*ött.

A felmérés rem teried 1 i -ók mir d/'"re. hisz óho'.Vanul előfordul, ho^y a háztartási feUeyy- zé-e'; ’ öl kimaradt valami. A bevéte’c’ ből, kiadóm’ ból rom követ' o-tot’'o*'ü"k e-' " ré- c’ot"'ód''ra, élet—'nvor-U-o sem. hisz az '. biztos, hopy pon*o—-o a v>~~Mt 1 't crod ’•opre-’p-’t ’Ha i '■* t*’—id"'’- ! rítt "«t TTr- dene °tre az ar-*'-‘o'c é '•-en Hlokuknk: mire hö’tött tavaly egy mur' ás- és egy parr.rzt- csal.íd.

P. VARő-.A MáRTA

Mindennapi vizünk a negyedik ötéves tervben