Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-14 / 62. szám
1848 március 15. * ' ! • i ... I ■ í ,í '' ' - ' - • t • és a Tolna megyei közigazgatás Aligha vitatható, hogy a múlt századbeli magyar 'történelem egyik legjelentősebb napja 1848' március 15. volt.. Sók példa van arra, hogy ázok, akik egy nemzet sorsa alakításának ritka pillanataiban, szinte kiváltságos résztvevői, nincsenek .mindig tisztában a skját • szerepükkel, súlyukkal. Március akkori fiataljairól ezt nem lehetett elmondani. Petőfi, Vasvári Pál és a többiek tiidr.dk, sőt nagyon is tudták, hogy mit csináltak. Részben talán jobban is — ezt már történészek igazolták —, mint azok, akik „főhivatúsúan” kerültek az ország kormány rúd jához, ’így a mártírhalált halt gróf Batthyány Lajos, vagy a még életében önmaga szobrává is változott Kossuth Lajos. Hogyan érzékelték ugyanezt, az 1848-as március idusát, a kisebb „hivatásosak"’, például megvénk akkori vezetői? Erre próbáltunk néhány adatot találni a Tolna megyei Levéltárban, az akkori megyei közgyűlések lapjain. Annak a Tolna megyének 1848 tavaszi közgyűléseiről van szó, melynek nem is egy kiváló fia a korábbi országgyűléseken azóta sem elévült hírnevet szerzett magának haladó magatartásával. Az 1848. március 28-i közgyűlés „magurai Augusz Antal első Alispán Űr” elnöklete alatt ijit össze. Résztvevőinek sorában szerepelt egy bizonyos Babits Mihály esküdt is. és enyhe anakronizmusként — hiszen Szek- szárdon már régen nem volt semmiféle vár — „Szévald István várkapitány”. Az 1247-es ügyrendi szám alatt, ma is érthető régi helyesírással, a következők olvashatók: „A’ közelebbi időben -felmerült Európai ■nagyszerű események azon rendkívüli visszahatásánál fogva, mellyet a' Magyar hazával Szomszédos Ausztriai tartományokba, ’s különösen Bécs fő Városában idéztek elő honunk viszonyaiban is eldöntő, a’ Nemzet kí- -vánatainak megoldását siettető fordulat áloan hé; szükségesnek tartják a Kk. és Rendek rrtinden bal hírek terjesztésének meg előzése véget a Megyei lakosságot értesíteni. . Értesíteni arról, hogy a király: „Miniszter Elnöknek nevezett Gróf Batt- hány Lajost megbízni kegyeskedett, vieVy- nek vezérlése alatt fognak átalakulásunk jő kérdései a' lehető legrövidebb idő alatt megoldatni.” Értesült továbbá „o Megyei lakosság” arról, hogy az országban a jövőben közteherviselés lesz. Éppen ezért őriztessék meg a közbátorság, hogy mindenki érdemesnek bizonyuljon az örök gondviselés által békés úton adott „nagyszerű jótétemények elnyerésére.” Néhány nappal később, április 3-án Augusz Antal nagy lelkesedéssel jelentette be, hogy „Tolna Megye első nép kép-viseletű Megyei gyűlése” összehívatott. A nagyon pontosan vezetett jegyzőkönyv a jelenlevők sorában majdnem kizárólag azokat említi, akiket a korábbi — még nem „népképviseletű" megyegyűlés alkalmával. Ä „nép” képviseletére egyetlen félmondat utal: „...úgy több Nemes Urak, és honfi polgárok jelenlétében közgyűlés tartatván”. Augusz Antal lelkesedését Barthal György tb. főjegyző már mérsékeltebben osztotta, de a szövegezésből egyelőre nem derül ki, hogy íréért. Utalás történik a pesti „böjt más havának nyugtalanságaira”, de ehhez hasonló a megyében nem fordult elő: „Illy nyugtalanság eddig nem mutatkozott, többnyire a’ sajtó megszüntetése eránti bölcs intézkedés tudomásul vétetett." A „sajtó megszüntetése” mögött hírzárlatot, vagy ehhez hasonlót kell érteni. Egyelőre a megye közgyűlése úgy dönt, hogy gróf Batthyány rendeletéit tudomásul veszi, noha minisztériumának összetétele még nem ismert. A hírszolgálat azonban már nem volt olyan lassú, mint ma esetleg hinnénk. A Dunán rendszeres gőzhajójárat közlekedett, volt közúti postaszolgálat, postakocsikat értve ezalatt. Erre vall az is, hogy két sor lerögzíti Augusz alispán jelentését a március 25 én (tehát tíz nappal a pesti „nyugtalanságok" után) megyeszerte tartott népgyűlésekről Augusz Antal szelleme és egyénisége híven visszatükröződik az 1848 tavaszi jegyzőkönyveken. A gazdag földesúr, aki Liszt Ferenccel való kapcsolata révén bőséges kultúrtörténeti (de csak kultúrtörténeti!) érdemeket szerzett, minden volt, csak nem őszinte híve a változásoknak. Még a szintén általa vezetett április 17-i közgyűlés is „A Fő Méltóságú Magyar Királyi Udvari Cancelláriával” való érintkezésről ad számot. Róla magáról azonban szokatlan őszinteséggel maga a későbbi uralkodó, I. Ferenc József vallott, amikor 1853-ban aláírta a Szent István-rcnd lovagkeresztjének adományozásáról szóló okiratot, mellyel a bárói cím is járt. A főnemesi rang adományozását félreérthetetlenül megindokolták. Augusz Antal 1848 szeptemberében „a magyarországi forradalmi zavargások idején a 7-es vértesek parancsnokló ezredesét fontos tájékoztatásával oda segítette, hogy a nevezett ezredet a legnagyobb veszély, sőt megsemmisítés elől kivonhassa”. A nyilvánvaló és az uralkodó, valamint Bach Sándor aláírásával hitelesített, hazaárulás tényén az sem változtat, hogy Augusz elnöklete alatt öt hónappal korábban, az említett áprilisi megyei közgyűlés még költséget szavazott meg „Bezerédj István Úrnak a Nagy hazafinak, a ritka emberbarátnak, az igazság tükrének arczképére.” 1848 márciusának tényeit ilyesformán tartotta megörökítésre érdemesnek a korabeli sok derék magyart is foglalkoztató, de egy vitathatatlan hazaáruló által vezetett köz- igazgatás. ORDAS IVÁN Tízezer sárközi hímes tojás Az idei húsvétra 10 000 színpompás hímes tojást fest Bálán és Decsen a Sárközi Népművészeti Htsz tizerikét népművész asszonya, a budapesti Népművészeti Vállalat megrendelésére. A szép ajándékok többségét tyúk-, kacsa-, kisebb részét libatojásból készítik, s részben már elszállították a fővárosba. Ezenkívül a Hungarocoop Vállalat közvetítésével külföldre is elküldték ezer sárközi hímes tojást. Farkas Lászlóné, a szövetkezet decsi tagja, a híres bátai „Treszka néninek", özvegy Dér Józsefnének, a népművészet mesterének a tanítványa, mintegy kilenc év óta szintén művészévé vált a hímes tojások festésének. Ennyi idő alatt húszezer hímest festett, s a mostani húsvétra háromezer elkészítését vállalta. Farkas Lászlóné Gottvald Károly felv. Lipovszky Imre, a htsz főkönyvelője közölte, hogy nemcsak húsvétra, hanem azután is folytatják a hímes tojások készítését, s a skandináv államok részére is festenek két- háromezer darab, falra, a mennyezetre akasztott fenyőágakra függeszthető hímes tojásokat. A zsinóros tojásokat kevesebb pcrafinnal töltik meg, hogy a légi szállításban könnyebbek legyenek és a „karácsonyfákra" akasztva is. (—só) 1 Tavaszi készülődés Bölcskén 0 ........ Medgyesi Mihály csoportvezető U—28-as traktor sebessér- y állóját szereli szét, A kijavított erőgépek sora a tavaszt várja. Foto; Gottvald
