Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-11 / 35. szám

► yvTyv+v»TWTVVT»tT>'Tv?7TT»TYV»VTvf-ffT>fyTT TTT7VVTV7*7v»rrr7YY7 — Aham! — hümmögött Fleurot és jelentő­ségteljesen elhallgatott. Jannot megértette, új­ra övé a szó. — Ez az Amporeale Aostaból azután vissza­jött Milánóba, de a fiúk jelentése szerint a Nyu­gat-Európában nyomon követett utazó ügynö­kök közül nyolc ugyancsak Milánóba tért meg. A többiek különböző északolasz városokban lak­nak és mindegyiknek van civil foglalkozása is. Am ez az Amporeale arról győzött meg minket, hogy esetleg Milanóban lehet a kábítószercsem- pész-banda központja... — Legfeljebb alközpontja, — jegyezte meg morcosán és, kioktatóan Fleurot. Bosszantotta Jannot magabiztossága. Marckal együtt ők az­tán igazán kényszerültek jól megtanulni, hogy ez az üzlethálózat, melynek felgöngyölítésén már hónapok óta az Interpol harminc és az érintett országok több száz nyomozója dolgozik, nem pancserek gyülekezete. — Panzeca-t lekörnyeztette? — kérdezte kis­sé gúnyosan, mint a tanár a túlbuzgó stréber diákot, aki betéve fújja a logaritmustábláza­tot, ám zavarba jön az egyszerű alapművele­teknél. — Még nem! Illetve még nem érkezett meg Párizsból... — válaszolta zavartan Jannot. Fleurot kárörvendően elmosolyodott. — No lám, jól tippelt... Hiába, azok az alapművele­tek. Nem lehet eléggé gyakorolni őket. — Hisz egy hete lóg már a fickón Jannot, — jegyezte meg epésen. 13. Antonio Amporeale Milánó Calvairate negye­dében lakott; 1947-ben, mint nein kívánatos amerikai állampolgárt New Yorkból szülőhazá­jába — Szicíliába — telepítették vissza. New Yorkban a „Lucky” vagyis a ^mazlis* Lutiano gengjének egyik családjához tartozott. Ahogyan Itáliába visszatérve, 1950-től, Luciano kezdte megszervezni olasz családjait, Amporeale, mint régi szakember, a kábítószer-kereskedelemben kapott munkát és Milánóba költözött. Névleg a doktor Berti vezette kemikália cég gondnokaként szerepelt és elsődleges feladata volt, hogy a Marivione villanegyedben egy meglehetősen el­hagyott utca vegén levő és az elhanyagolt park fáinak sűrű lombjai alá rejtett villa nyugalmá­ra ügyeljen. Ebben a Marivione-i csendes villá­ban működött dr. Berti üzeme, az a vegyész­laboratóriumnak berendezett alagsori rész, ahol Arturo Vitrano gyógyszerész szorgoskodott nagy titokban. Azon az emlékezetes estén dr. Berti Maria Belloni hűségpróbáját is ebben a villában ej­tette meg, amikor is az Amporeale megmérgez- te egyik „titkárnője” holttestét Belloni kisasz- szonnyal fedeztette fél. Amporeale kitűnően ismerte Milánót. Fürge Fiat autójával naponta rendszeres időben ha­ladt át a Belvároson. Körbejárta a forgalmas utcákat. Meg-megállt és ilyenkor kiszállt a ko­csijából. Vagy a kirakatokat nézte, vagy be is ment a kiválasztott üzletbe. így figyelte, nem követik-e? Ébersége sosem lankadt. Olyan volt, mint a mezei nyúl. Álmából is felriadt a kö­zeledő veszedelem érzetére. Mérhetetlen óva­tosságával, anélkül, hogy akárcsak tudott vol­na róla, a leggondosabb figyelést is meghiúsí­totta. Mire Fleurot Milánóba érkezett, a helyi rend­őrségnek annyit már sikerült' megállapítania, hogy Amporeale-nak meglehetősen kétes foglal­kozása van és kocsijával naponta kétszer átha­lad a városon, az előkelő Marivione negyedbe, de hogy hová, kihez megy, azt hosszú ideig Mi­lánó legügyesebb detektívjeinek sem sikerült kideríteniük. Autóját ugyanis a gyéren beépí­tett negyed egv bozótos grundjának szélén hagy­ta és addig-addig sétálgatott a környéken, míg egyszercsak valamelyik parkban eltűnt, Fleurot megérkezésének idején Amporeale úticéljának rejtélye már nem volt rejtély töb­bé. Néhány nappal korábban ugyanis három, szerelmespárnak álcázott nyomozókból álló cso­portnak sikerült végre felderítenie, hogy Aporeale az úgynevezett Bonta-villa kapujá­nál tűnik el az őt figyelő nyomozók elől. A szemközti saroktelken épült házban, a kábító­szer-ügyosztály nyomozóinak szerencséjére, egy városi tisztviselő lakott, aki megengedte, hogy a villa fölé emelkedő szecessziós saroktorony cirádái ezúttal először hasznos célt szolgáljanak. A rendőrség igyekezett feltűnés nélkül egy te- léobjektívvel felszerelt fényképezőgépet elhe­lyezni a szűk toronyban. Sikerült, s mire Fleurot az Interpol milánói rezidensének iro­dájába ért, az asztalon nemcsak a Bonta-villá- ban az elmúlt huszonnégy órában megfordult személyek fényképe hevert, hanem a párizsi központ azonosítási válaszai is. „Paolo Greco és Giacomo Scirrata mindketten kábítószer­csempészés miatt az Egyesült Államokban több­ször elítélve. 1950-ben kiutasítva. Antonio Amporeale a New York-i kikötőnegyedben ténykedő gengszterrakott tagja. Többször gya­núsítva kábítószer-csempészés miatt, de bizo­nyítékok hiányában minden esetben szabad­lábra helyezve.. Kiutasítva 1948-ban.” Fleurot gondosan nézegette-vizsgálgatta a fényképeket és bár a villában megfordultak kö­zül csak hárman szerepeltek az Interpol bűn­ügyi nyilvántartójában, meg volt győződve ar­ról, hogy a többi négy fénykép gazdája sem ártatlan madárka. 14. A szomszéd asztalnál ücsörgő Jannot sem tu­dott többet az ismeretlenekről. Erről beszélget­tek, mert hisz a milánói rendőrséggel sem ke­rültek még összeütközésbe és így személyazo­nosságukat egyelőre homály fedte. Míg erről be­szélgettek, megcsörrent a telefon. Jannot emelte füléhez a hallgatót. Néhány másodpercig némán bámult maga elé, majd izgatottan felkiáltott; — Ne mondd! Várj! Azonnal intézkedem! — és le­tette a kagylót. — Most — fordult Fleurot-hoz — el lehetne kapni a bandát. Az ügyeletes sze­rint a Bonta-villa kapuján most először fordult be egy KZ 181700 Milánó rendszámú Lancia- típusú fekete autó... Tetten érhetnénk őket. — Nyugalom — hűtötte le kollégája buzgal­mát Fleurot, miközben szivarjával babrált, melynek vége sehogyan sem akart szipkája nyí­lásába férni. — De főnök!... Talán sosem tér vissza ez az alkalom. A Bonta-villa a milánói fiúk szerint is amolyan kábítószerraktár lehet... — Mi nem a raktárt, hanem az egész szer­vezetet akarjuk. Kérdeztesse meg, kié a kocsi és intézkedjen, hogy hármas váltásban köves­sék. — Igenis, — válaszolta nem túlságosan meg­győződve Jannot. Öt perccel később a nyilvántartó jelentkezett. „A KZ 181700 Milánó rendszámú gépkocsi Vincenzo Fiorenza, Milánó, Piazzo Vittore Em­manuele 5. szám alatti lakos tulajdona. — Ehhez mit szól, Jannot? Egyre érdekesebb, ugye? Küldjön néhány embert ehhez a Fioren- zahoz... És lehetőleg személyesen ügyeljen ar­ra, nehogy szelet fogjon a madárka. A Lancia-t pedig úgy kövessék, hogy megtudják, ki a kö­vetkező láncszem. (Folytatjuk) iaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaíaaaaaaaaaaaaa. Sorozatban készülnek a magyar számítógépek Az Elektronikus Mérőkészülékek ßyaräban 1969 júniu­sában adták át az első magyar gyártmányú számítógépet a megrendelőnek. Jelenleg sorozatban gyártják az ÉMG—830 típusú, közepes teljesítményű, a második generációs család­ba tartozó számítógépeket. Két változatban készítik a meg­rendelő kívánsága szerint: vagy folyamatirányítási, vagy adatfeldolgozó kivitelben. Az ÉMG—830-as építőkocka eír alapján bővíthető, így a felhasználás jellegétől függően a k. Mielőtt a számit'-répbe kerülne az alkatrészek ezreiből álló egy-egy eh-sn, í :Vossör ellenőrzik, hogy hibamentes-e. & képen Budai Jenő elektromérnök. leggazdaságosabb kialakítás érhető el vele. Egy-egy számí­tógép értéke 7—20 millió forint között van a kiépítés jelle­gétől függően. A sorozatban idáig 11 berendezés készült, többek között a Meteorológiai Intézet, a Gagarin Hőerőmű és a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat részére. Képeink némi bepillantást engednek a számítógép- gyártók munkáidba. A gyárban működés közben kipróbálják a Gagarin Hő­erőmű részére készülő ÉMG—830-as számítógép által irá­nyított automata vezérlőasztalt. GSrlTI foto — Bara István felv. — KS) Megjelent a Nemzetközi Szemle februári száma A folyóirat ez alkalommal négy kérdéscsoportra irányítja olvasói, figyelmét. Az SZKP XXIV. kongresszusa előtt a Szovjetunió Európában be­töltött szerepével foglalkozik Mo­non István. A. Szidorenkótól, a Szovjetunió geológiai miniszteré­től közöl egy beszámolót arról: milyen ásványi kincseket rejt a föld méhe a Szovjetunió európai részén? Dokumentumokkal világít­ja meg a lap a lengyelországi ese­ményeket. Külön cikkcsoport fog­lalkozik az egyház politikai sze­repével, ezúttal elsősorban spa­nyolországi viszonylatban, ahol a kormányra döntő befolyást gya­korol „Isten ötödik hadoszlopa”, az Opus Dei szervezete. Gömöri Endre egy másik tanulmányban az Opus Deinek a hagyományos fran- coista párthoz, a Falange-hoz va­ló viszonyát elemzi. Egészen más vonatkozásait tárja fel a keresz­tények és a politika kapcsolatá­nak az az interjú, amelyet George Marchais, az FKP főtitkára adott a Croix című lap munkatársai­nak, a kommunisták és hívők párbeszédéről. A lap folytatja Marxizmus és futurológia cím alatt a tudományos jövőbelátás és prognosztika problémáinak kriti­kai taglalását, s ezzel kapcsolat­ban ismerteti Lukács Györgynek a L’Espresso című olasz lapban megjelent interjúját, Napoleon és a matematika címmel. Cikket kö­zöl a Guineában élő magyar pro­fesszor, Marton Imre tollából a legutóbbi Guinea-ellenes invázió okairól és arról: miért, hogyan sikerült a támadók terveit meg­hiúsítani. Immár állandósuló vita rovatában ezúttal a folyóiratban egy korábban megjelent cikkel, Chrudinák Alajos „Az EAK bel­politikai helyzete” című írásával száll vitába Makai György, aki az osztályok és az osztályharc egyiptomi problémáiról fejti ki egyéni álláspontját. mtÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJ^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents