Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-09 / 33. szám

Az élettel en fa megszólaltató ja Az eredeti foglalkozása re­pülőtiszt, de már nyugdí­jazták. A fafaragás pedig hobbija. Még otthon, Erdély­ben vett. először faragókést a kezébe — nyolcéves korában. Valami különös örömet lelt már gyermekfejjel is a fa­darabok megformálásában, s végül eljutott oda. hogy él­tetője nem más, mint meg­szólaltatni az élettelen fát. Balásy Gyula beteg. A szí­vével van baj, kezdi unni a sok évtizedes szakadatlan munkát. ' Az orvos szigorú fekvést és nyugalmat rendelt. — Ha vigyáz magára, hely­rejön, de veszélyes a leg­kisebb izgalom is. . Felesége az előszobában kellő ' figyelemmel próbálja tudtunkra adni, hogy a mű­vész. egészségi állapotának nem tenne jót, ha zavarnánk. i W A december 22-én megkez­dődött erős havazás, január első napjaiban is folytatódott, majd 6-tól 26-ig kitartóan, megszakítás nélküli csapadék­mentes napok következtek, azután, a hó végén, 3 napon már eső formában kaptunk csapadékot. Az egész hónap csapadékmennyisége — a ha­li átlagokat megközelítő: 48,5 mm-t tett ki. A maximum cca 40 cm-re emelkedett vastag hótakaró január 1. és 25. között fokozatosan csökkenő mérték­ben, de tartotta magát. 24 szá­raz és a hó első és utolsó nap­jaiban 7 csapadékos napunk svát, a közbeeső száraz 3 hét A Kölesdi Téglagyár felvesz NŐI-FÉRFI MUNKAERŐKET. 3 férfit DIESEL­VONTATÓ VEZETŐNEK. Jelentkezés a téglagyár vezetőjénél. (135) Az iránta érzett tiszteletet, az egészségi állapota miatti ag­gódásunk könnyen beláttatja velünk, hogy ezúttal valóban nem kívánatos az újságíró kérdésözöne. ezért aztán el­nézést kérünk. — Reméljük, Gyula bácsi, hamarosan a műtermében lesz, nem a betegágyban... Erre kinyílik az ajtó, és megjelenik hálóingben Balásy Gyula. Arca hófehér, mozgá­sa bizonytalan. — De édesapa, hogy mersz kikelni az ágybcíl ? — Hallom, hogy a faragás ügyében keresnek... Azért ez más... Majd az ágyban ma­radok, és úgy beszélgetünk, ígérem, nem izgatom fel ma­gam... Es letagadjuk az orvos előtt... alatt a vastag hóréteg, a tar­tósan fagypont fölötti napok alatt, lassan úgy elolvadt, hogy a szőlőhegyek talaját nem hordta meg, kárt nem tett, a száraz talajba leszivá­roghatott. A napsütéses órák száma a decemberivel azonos: 71-et tett ki. Fagypont alatti hőmérsék­lettel kezdődött a január, az első héten a mínusz 10-et is meghaladta, majd némileg alábbhagyott a hideg, de 13- ón volt a leghidegebb nap: mínusz 15 Celsius fok, utána gyors és kitartó enyhülés kö­vetkezett be és a „tavaszi meleg” idő a hó végéig tar­totta magát A vastag hótakaró alatt és az azután következett meleg napokban a növényzet ez ideig jól fejlődhetett Széljárásunk januárban át­lagban enyhe volt, több napon volt szélcsend is, komolyabb szeleket az első napokban észleltünk csak. A januári időjárásról végül megállapíthatjuk, hogy a nor­máltól eltérőként a 3 hétig tartott száraz napokat vala­mint a nagy hőmérsékleti in­gadozásokat, a korai meleg napokat lehet megemlíteni. Visszafekszik az ágyba, pon­tosabban visszaül, mondván, hogy ülve könnyebben beszél. — Ha nem lenne nagyon ártalmára, szívesen vennénk, ha beszélne egy kicsi a mű­vészi pályafutásáról. — Faragtam és faragtam... Végül úgy látták, hogy én is megérdemlem a népművészét mestere címet. Meg is kap­tam. Kiállítások, megbízatá­sok, mint ahogyan az lenni szokott. Csak éppen a kálvá­riákra nem lett volna szük­ségem. Sajnos, a művészi pá­lyámat a sors teletűzdelte buktatókkal. Az hagyj án, hogy mind többet és többet vártak az embertől. Ha egvszer va­laki hivatalból népművész rangot kap, azért utána is ál­landóan meg kell dolgoznia. Csakhogy nagyon sokszor olyanok is beleszóltak a mun­kámba. akik ahhoz semmit sem értettek, mert egészen más jellegű felkészültségük volt. És itt kezdődtek a kon­fliktusok. Utazgattam Pestre — és veszekedtünk. Megvan az a született „rossz” tulaj­donságom, hogy nyers, szó­kimondó vagyok, és nagyon felpaprikázódom, ha azt lá­tom, hogy valaki a rossz- indulatával vagy hozzá nem értésével gáncsolni akar. Ahogy meséli a csatározá­sainak részleteit, fokozatosan „bepörög”, először lecsúszik róla a takaró, maid önkénte­lenül leszáll az ágyról, és öl­tözködni kezd. — Nem bírom már a beteg­ágyat... Azt nem nekem ta­Lapunkban rendszeresen ta­lálkozhat az olvasó hosszabb- rövidebb beszámolókkal, me­lyek a városi és járási taná­csok végrehajtó bizottságainak napirendjével, vagy ugyanitt a tanácsüléseken tárgyaltak’cal foglalkoznak. Arra nincs le­hetőségünk, de nem is tűnik szükségesriek, hogy ezt a köz­ségi tanácsülésekkel kapcso­latban is megtegyük, hiszen egy viszonylag kisebb közös­ség tagjai — tanácstagjaik ré­vén — erről könnyen tudo­mást szerezhetnek (ha szerez­nek), a helyi problémák pedig a megye más részén lakó ol­vasóinkat csak mérsékelten érdekelhetik. Tolna nagyköz­ség esetében most mégis ki­vételt teszünk. Nem azért, mintha az eseményt magát akarnánk frissen regisztrálni — hiszen a tanácsülés a múlt héten, február 4-én volt — hanem mert ennek a nagyköz­ségi „parlamentnek” napi­rendje, úgy érezzük, hogy fon­tos tanulságot kínál. Tolnán a tanácstagok az el­múlt évi és az idei költség- vetést tárgyalták, majd pedig az elkövetkező öt esztendő legfontosabb feladatáról, a IV. ötévé- terv programjáról dön­töttek. .4 döntésnek sokféle módja lehet. Legelterjedtebb az. hogy r mécs vezető tiszt­viselői — elsősorban a szak­Au tó s ze re ló k eí ’ fel véte I re k eres az A FIT 77IV. sz. Autójavító Vállalat szekszárdi üzemegysége. Jelentkezni lehet: Szckszárd, Tolnai u. 3. (149) lálták ki... Menjünk át a faragószobába. Ott láthatnak is valamit. Mert a sok vita, veszekedés közepette állandó­an készültek, alakultak a figurák. Egyediek is, széria­darabok is. És persze időköz­ben megtanítottam jó pár em­bert a faragásra. Sakk-kész­letből annyi a megrendelés, hogy már nem győztük;.. Ezért végül olyan embereket is meg kellett tanítani a sakkfaragásra, akik kezében még sosem volt faragókés. Természetesen azzal a hátsó gondolattal, hogy az ügyeseb­bek, szorgalmasabbak előbb- utóbb művészi szintre emel­kednek. A .műteremben hálömnyi sakkfigura várja a csomagolást és szállítást. — A pécsi háziipari szövet­kezetnek dolgozunk, készít­jük a sakkfigurák tömegét. A szövetkezet pedig exportálja őket. Külföldön nagy a keres­let irántuk. Egyedi munkáinak nagyobb része nem látható a mű­teremben, hiszen azok gazda­A tolnai példa igazgatási szerv vezetője — elfogadásra előterjesztenek egy javaslatot, és azt a je­lenlevők hosszabb-rövidebb vita árán elfogadják. A. vita általában részkérdésekkel kap­csolatos, ami természetesen egyáltalán nem lebecsülendő fontosságú. A részletek a nagy egész szempontjából akár dön­tő fontosságúak is lehetnek. Mégis, az ilyesfajta döntés mögött mintha már eleve va­lamiféle belenyugvás rejlene. Kétoldali belenyugvás. A ta­nácstagok a lelkűk mélyén úgy okoskodnak, hogy a ve­zetők tudják, mit csinálnak, végtére is azért vezetők. Mondjunk hát áment a ter­veikre. és menjünk mielőbb haza, mert meg kell etetni a jószágot. A vezetők — ugyan­csak a lelkűk mélyén — jól tudják, hogy az ajtófélfára felírandóan ritka eset az, ha egy előterjesztett javaslatot, a döntésre egyébként hivatott és jogosult tanácstagok leszavaz­nak. Egy javaslat van, egy fe­lett lehet dönteni. Eszi, nem eszi. nem kap mást, ra leltek az évek jnúltával. de .művészetének , fémjelzésé­hez azért bőségesen akad. .Balásy Gyula erdélyi szárma^ zású léwn, erdélyi, témát.is többször faragott már. Ezek közül nagyon szép a bivalyok vontatta, fával megpakolt szán. A béke gondolatát éb­reszti a félkör alakú és két darabból álló könyvtámasza. Az egyiken hadba induló, marcona katonaarcok látha­tók, a másikon' könnyező édes­anyák. A kohász robosztus alakja, kifejező mozdulata már nagyon sok. szakember megkülönböztetett érdeklődé- dését is kiváltotta. És a Plety­ka... Két parasztasszony bi­zalmasan társalog, az egyik a másik fülébe súg valamit. Vajon mit? És vajon miért sír olyan bánatosan a másik asszony? Az egyik jól sike­rült figura büszke édesanyát, ábrázol, és mellette a kalapos úr vajon mih tűnődik olyan önfeledten ? Balásy Gyula szóra bírta ..az élettelen fahasábokat. BODA FERENC Nos, Tolna nagyközség Ta­nácsa az elmúlt héten szakí­tott ezzel a gyakorlattal.' A negyedik ötéves terv program­jának háromféle változat f (erjesztette a tanácsülés- elé. Mindegyik melleit és ellen egyaránt szóltak érvek. A fel­adat jelen esetben tehát vá- lasztásos döntés volt, ami más szóval annyit jelent, hogy a tanácstagok (természetesen feltételezzük,. hogy az erre való szándék már eleve meg­volt bennük.) mérlegelni vol­tak kénytelenek. Végtére is egyik tolnai részére sem kö­zömbös, hogy milyen ütem­ben és hogyan alakul ki a- község új centruma, hiszen, a jelenlegi már-már egy na­gyobb tanyaközpont céljaira sem alkalmas. Nem az a szán­dékunk most, hogy a súlyos tízmilliós tételeket rendre so­roljuk. A tanácsülés egyéb­ként a variációs, lehetőségek közül a II. számú mellett döntött. A lényeges az, hogy Tolnán nagy lépést tettek elő­re a községi demokrácia út­ján, és jól megértették a ta nácsok szerepének nöi'ekrő fontosságát, aminek érdeké­ben — egyebek közt — a kor­mány a nagyközségekre vo­natkozó rendeletét is alkotta, Tolna példája máshol is kö­vetésre érdemes, (ordas) A januári időjárásról

Next

/
Thumbnails
Contents