Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-09 / 33. szám

Baráti üdvözlet Délről Levelezőih írják Jubileumi ünnepség Tamásiban Telt ház, forró siker ün­nepelte vasárnap este Szek- szárdon, a Babits Mihály mű­velődési központ színházter­mében a jugoszláviai Ruma művelődési házának és a Ma- tija Gubec Közművelődési Egyesületnek kórusát, tambu- razenekarát és táncosait, akik számos hazai fesztivál után most első ízben vendégszere­peitek Magyarországon. Mint ezt a hangulatos est műsorközlője, az újvidéki rá­dió bemondónője, Horváth Rózsa a beköszöntőjében el­mondotta, barátok jöttek ba­rátokhoz és nem üres kézzel. A Fruska Gora tövében élő rumaiak arra vállalkoztak, hogy ízelítőt adnak a jugo­szláv népek gazdag népmű­vészetéből. A vállalkozás si­került, noha a mértéktartásra valló műsor — nem tudni, mi okból — zökkenőkkel tarkítva bonyolódott; méltánytalanul sok volt a függönyhúzogatás, az üresjáratú időkiesés. A vendéglátók mentségére le­gyen mondva, nem könnyű feladat egy 120 tagú művész- együttes fogadása, bár meg­oldhatatlannak sem nevezhe­tő... Eltekintve a zavaró momen­tumoktól, érdemelt siker ün­nepelte a műkedvelő vendég- művészeket, mindenekelőtt a 12 tagú tamburazenekart, ami Zsarko Skorics vezetésével mutatkozott be, műsorán Ju­lie Nyikos, Joszip Czanits, Ti- homil Vidovics és Szava Vu- koszavljey dal- és népdalfel­dolgozásaival. Sokan sajnáltuk, hogy a tambufások bizonnyal gazdag repertoárjából mind­össze négy számot hallhat­tunk, a műsoridőbe belefért volna több tamburazene is! A rumaiak vegyeskórusa Branimir Markovics vezényle­tével ny.olc kórusszámot adott elő, ezek közül Dimitrij Ob- radovics fiatal belgrádi zene­szerző dél-szerbiai népdalcsok­rának előadása volt a legem­lékezetesebb, noha az előadá­son jelenlevő Szava Vuko- szavljev Tecse Tara (Folyik a Tara) c. kórusműve is meg­érdemelten találkozott a kö­zönség tetszésével. A táncosok — szintén rö­vidre szabott — műsorukat egy vajdasági szerb néptánc­egyveleggel nyitották meg, amit Margita Bratinosicsnak, az újvidéki színház balett­együttese szólótáncosának be­tanításában adtak elő. A ru- mai művelődési ház táncosait követően a Matija Gubec együttese egy hangulatos sze- rémségi táncfüzért mutatott be, majd ismét a rumaiak vet­ték birtokukba a színpadot az­zal a robbanó sikerű Szerbiai táncegyveleggel, amit a közön­ség vastapsa megismételtetett. Mindent egybevetve, a jugo­szláv vendégek műsora kelle­mes szórakozásra adott alkal­mat mindazoknak, akik ked­velik a népművészetet és szí­vesen figyelnek azokra a test­véri hangokra, amelyek föl­csendülnek a körülöttünk élő népek zenéjében és dalaiban. Meggyőződésünk égyébként, hogy rumai barátaink — akik hétfőn délután búcsúztak Szekszárdról — szívesen em­lékeznek bemutatkozó látoga­tásukra, a medinai és a szek­szárdi föllépés forró sikerére. Baktat Ferenc megyénkben A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa február IS— 18 között Népszava-ankétot rendez. A Népszava február 14-i számában a megye szak- szervezeti mozgalmának né­hány időszerű kérdésével fog­lalkozik, majd február 16-án 10-kor kezdődik a Népszava- ankét megyei megnyitója Szekszárdon, a Babits Mihály megyei művelődési központ kiállítási termében. Bevezetőt tart és a vitát vezeti a szek­szárdi származású Baktai Fe­renc, a Népszava szerkesztő­je. Ugyanezen a, napon 18 órakor Tolnán a művelődési házban, február 17-én 18 órakor Simontornyán a mű­velődési házban, maid febru­ár 18-án szántén ’S órakor Bonyhádon a cipőgyár mű­velődési házában kerül sor hasonló ankétra. A mezőgazdasági könyvhónap e heti rendezvényei Február 10-én, 19 órakor, a gyönkj művelődési otthonban Háztáji nyáltenyésztés. Előadó: Szikora Sándor a „Ba­romfiipar" szerkesztője. Február 10-én, 19 órakor, az ozorai moziban Nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés. Előadó: J. Horváth László tudo­mányos kutató. Február 11-én, 18 órakor, a vár­aljai művelődési házban Házinyúl- tenyésztés. Előadó: Szikora András a „Ba­romfiipar" szerkesztője. Február 12-én, 19 órakor, a zá- vodi művelődési házban Háztáji kert. Előadó: Jantner József, szak­tanár. Február 12-én, 18 órakor, a de- csi művelődési házban Nyúlte­nyésztés a háztájiban. Előadó: Szikora András a „Ba­romfiipar” szerkesztője. A térítésmentes véradómoz- galom 10. évfordulója alkal­mával, február ,4-én a járási művelődési otthonban került sor a jubileumi véradóünnep­ségre. Molnárné, dr. Dobro. vich Mária járási főorvos meg­nyitója után dr. Kolumbusz László főorvos, a megyei vér­ellátó központ vezetője ünnepi előadásában hangsúlyozta a mozgalom egyre növekvő je­lentőségét, azt az ' önzetlen, emberbarát; támogatást, mely a lakosság részéről mindinkább megnyilvánul az életmentő véradónapokon. A mozgalom jubileumi évé­ben a tamási járásban több mint 2200-an adtak 776 liter vért. Ez lehetővé tette a pince­helyi és a megye többi kórhá­zainak vérellátásához való hoz­zájárulást. Hangsúlyozta annak jélentőségét, hogy az életmen­tő véradók mellett egyre nö­vekszik azoknak a száma, akik társadalmi munkában nyújta­nak önzetlen segítséget, támo­gatást a szervező, felvilágosító munkához. Az ünnepi beszéd után — A Hazafias Népfront Dom­bóvár városi nőbizottsága feb­ruár 3-án rendezte meg a program szerinti összejövete­lét. Az első félévi mun ka ter­vet beszélték meg a részt­vevőik. Ezt kiegészítve sok hasznos és aktuális javaslat hangzott el. Megalakultak a munkacsoportok. A csoportok tartott előadást legutóbb Bony­hádon dr. Anghi Csaba pro­fesszor. A népszerű tudós be­vezetőjében a magyar nyúl- tenyésztés múltját taglalta. Hangsúlyozta, hogy ma a leg­főbb cél olyan maximális hús­hozamú fajták kitenyésztése, melyek egyben gyors fejlődé- sűek is, tehát rövid idő alatt elérik a 2,2 kg-os leadási súlyt. E súlyt elérő nyulak jelentős része exportra kerül. A nyúl- hús, mely nagy fehérjetartal­mú és élettani hasznosítása is felülmúlja valamennyi te­nyészállatét, keresett cikk kül­földön. A mintegy ötvenéves te­nyésztői és nemesítési tapasz­talatokkal rendelkező előadó kitért néhány olyan elméleti Délczeg József, a Vöröskereszt járási titkára adta át a kitün­tetéseket. A saervezésben több mint 10 éves eredményes mun­káért a Magyar Vöröskereszt kiváló szervezője kitüntetését kapták: Hideg Mihály (Tamá­si) Rózsa Andor (Tamási), Klein István (Tamási), Somo­gyi József (Alsópél), Pados Já­nos (Nagyszokoly), Dudás Ist­ván (Simontornya), Dabis Jó­zsef (Nagyszékely), Kosztyu Sándor (Tamás; ÁG), Molnár László (Tamási ÁG), dr. Kör­mend}’ Margit (Simontornya) és dr. Kóródy Gyula (Magyar- keszi). Á 20. véradásért kiváló vér­adó arany fokozat kitüntetést kapott: Pozsonyi Attila (Ta­mási), Dévényi György (Ta­mási), Szabó Andrásné és Fri2 Györgyné (Szakály). Az ezüst fokozatot kapták 12-en, míg a bronz fokozatot 39-en. A ki­tüntetések átadása után a Vö­röskereszt járási vezetősége vendégül látta az ünnepség résztvevőit. Korsós Józsefné Tamási tagjai azon a területen végzik! majd a feladataikat, amely ér­deklődési körüknek, munka- területüknek leginkább meg­felel, és a legtöbbet segíthet­nek a város gondjainak meg­oldásában. Fehérvári Lajosné Dombóvár vonatkozású kérdés tárgyalá­sára, melyek gyakorlati prob-? lémákat is felvetnek. Ezek: az anya tejhozama, a fiák száma, a házinyúl beteg­ségekkel szembeni érzékeny« sége, alkalmazkodási képessé­gének hiánya. Ez utóbbi két tényezővel magyarázható: az agytekervények szinte teljes hiánya és az agykéreg vé­konysága. A rutinos előadó diapozití­vok vetítésével tette színeseb­bé, tartalmasabbá mondani­valóját. Az előadás után több tenyésztő a helyszínen megvá­sárolta Anghi Csaba „Nyúl- tenyésztés” című, nemrég meg­jelent könyvét. Oroszt Ferenc Bonyhád Sikeres nagypréló Baján Bunyevácok báltoztak szom­bat estétől vasárnap reggelig Baján. A József Attila mű­velődési házban, a Béke Ét­teremben — s kisebb helye­ken — persze velük együtt járták a rácok, sokácok. Ilyen nagyprélóra nem emlé­keznek a legidősebbek sem. Az ünnepségre a Magyar­országi Délszlávok Demokra­tikus Szövetsége belgrádi mű­vészeket hívott meg, zene­karukkal együtt Miiá Mátity. a népdaléneklés nagyszerű művésznője, valamint Gvoz- den Rádicsevity és Zsiko Ni- kolity hálás közönség előtt lépett feL Dusán Knézevity konzul, a budapesti jugo­szláv nagykövetség első tit­kára az est többi résztvevő­jével együtt vastapssal kö­szönte meg a produkciójukat. A vendéglátók nevében sze­mélyesen fejezte ki szerenese- luvánatait dr. Kárpáti Antal, a Bajai Városi Tanács VB. titkára, valamint Ognyenovics Milán, a Magyarországi Dél­szlávok Demokratikus Szö­vetségének főtitkára. Megyénkben legtöbben Me­dinán tudják, mi is a préló. Eredeti jelentésében: fonó. Későbbi jelentésében: farsan­gi fonóünnep. Ebben az év­ben különösen fényesen tar­tották’ meg Budapesten, Ba­ján, Hercegszántón, Pécsen, Mohácson, Pomázon, Katymá- ron és Garán. A bajai művelődési házban a helyi tamburazenekar pen­gette a talpaié valót. Kis- és nagykóló — a csárdáshoz ha­sonló gyors —, de sokkal se­besebb brányánka, az arab eredetű kukunyestye, vala­mint a betyársággal semmi­nemű rokonságban nem álló betyárec szerepelt a tánc­rendben. Persze, került egy­két tangó, sőt a poraiból új- raéledett foxtrott is. Felsőszentmártonban, Kásá­don, Alsószentmártonban — de másutt már alig — még élnek, dolgoznak a fonó és míves szövést, hímzést gya­korló asszonyok. Amelyik csa­ládban még nem ment fele­désbe: féltve őrzik a titkot, miféle növényi, ásványi anyagból lehet tartós, csudás tüzű fonalfestéket készíteni. Nem véletlen, hogy míg a századfordulóban cseh szövő­székeken gyártott taítban, kí­nai brokátban pompáztak a módos délszláv asszonyok, — a női és férfiingeknek, szok­nyának, menyasszonyi ruhá­nak valót maguk készítették. Az ünneplőt — a szó szoros értelmében — a széltől is óv­ták; a gazdagon díszített kön­tösöket nem lehet kimosni; ha beszennyeződik a kényes, fehér holmi, újat kell alkotni helyette. Évek munkaijával.. B. 7. Országos galambkiállítás Budapesten A nyúl tenyésztésről Dl»bizottsági ülés Dombóváron Judy, a wamerui állatlélektani kísérleti állomás rokonszenves csimpánza, tegnapelőtt a változa­tos ság kedvéért kutyát szöktetett. Egy, az őrjöngésig harapós, gyö­nyörű fekete német juhászkutyát előbb a ketrecből, aztán a gazdá­ja autójából, végül a gazda tá­voli otthonának udvarából. Oly­kor oroszlánkísérettel, olykor anélkül, mindenesetre elég bonyo­lultan ahhoz, hogy kiérdemelje immár megszokott csodálatunkat. Emellett eltörpülnek az olyan ap­róságok, hogy Judy (kétségtele­nül a Btk.-ba ütköző cselekedet) kisebb gépkocsikarambolt oko­zott; úgy sétál Clerencevel a dup­lán látó foghíjas vén hímoroszlán­nal, mint más egy foxival; végül pedig az is, hogy az említett far­kaskutya épp egy vékonyka lánc­ra vert hatalmas bengáll tigris­ben fedezte fel a lelki szükségle­teinek megfelelő játszótársat. Ju- dynál semmitől sem lepődünk meg, hiszen fogott már lasszóval orvvadászt és szöktetett több mér­földé» távolságról beteg csimpánz- bébit, hogy kórházba vihesse. Je­len esetben egy kérges lelkű öz­vegy farmerben gyújtotta lángra az állatbarátság szikráját, nemré­giben egy hasonló lelklvilágú va­dásszal szemben egy háziasodott nőstényoroszlán életét mentette ' meg. DAKTARI Kétségtelen, hogy Judy földre szállt angyal, amelyhez viszonyít­va a veszprémi állatkert boldogult Böbe majma egy szellemi top- rongy volt. Az ember órákig el­nézegetné Judy békevcdelmi te­vékenységét, sőt olykor már az a saentségtörő gondolata ébred, hogy hasonló csimpánzokból egs7ik-má- sik világszervezet néhány tárgya­lóasztalának karosszékeibe is el kellene legalább féltucat. Ebben a filmsorozatban mindenki olyan ro­konszenves, hogy észre se vesz- szük, máris a boldog álmok ten­gerének habjain ringatózunk. Nem jut eszünkbe azon töprengeni, hogy a jóvágású Daktari és csi­nos lánya vajmi keveset foglal­kozik állatlélektannal, inkább va­lamiféle állatvédő cevesületet ve­zet a dzsungel mélyében. Annál a gondolatnál sem időzünk, hogy van-e valaani értelme az egyik földrés* veszélyes ragadozóját, a tigrist, átplántálni egy másik föld­részre, ahol még mindig kellő szá­mú rmgadozó él. (Az embereket nem számítva.) Nehogy valamiféle téves képze­teink keljenek azonban a kancsal oroszlánokról és az emberszabá­sú majmokról, talán nem árt ar­ra figyelmeztetni, hogy a Daktari sorozatban két óriási produkció van. Az egyik a filmopera­tőré, a másik az állatido­mároké. Nincs a világ összes dzsungelének sem egyetlen olyan majma, mely a Judyéhoz hason­ló gondolatfolyamatokra képes len­ne, valóságos spekulatív rendsze­reket állítana fel, beleértve pél­dául äz embernek készített csap­dákat is. Daktari világa álomvi­lág, de álmodozni mindannyian szeretünk. Alomvilág, mely egv kicsit (semmiképpen sem akarjuk azt állítani, hogy tudatosan!) el­tereli a figyelmet másirányú em­beri tevékenységekről ugyanezen a földrészen. Ez utóbbiaknak esz­köze sajnos nem a gvógvszer. a laboratórium, a receptek szerint előállított eledel és nem is a ká­bító injekciós rmska. Erre taHn a Daktari is gondol* ió műltkórában amikor az orvvadászok az ő há­tába lőtték a saját fegyverének lövedékét. Ami persze nem csökkenti .Tu­ti v Clerence a kan csal oroszlán. Daktari és a többiek — olykor kissé az érzelgősség határát sú­roló — történetsorozata iránti 10- konszenvünket. A Magyar Galambtenyész­tők Országos Szövetsége feb­ruár 12, 13 és 14-én országos galambkiállítást rendez Buda­pesten a városligeti BNV 43-as pavilonjában. Az 1000 négyzetméternyi területen, szakszerű ketrecek­ben, 64 fajtaváltozatban, 1670 galambot mutatnak be. Itt láthatja a magyar közönség először a Szovjetunióban te­nyésztett érdekes és igen szép küllemű ún. orosz galamb- fajtákat. Itt kerül bemutatásra első ízben a most kitenyésztett Zuglói pajzsos keringő ga­lamb, a törökszentmiklósi ga­lambászok által kiter.yésztett Magyar szarka galamb és az elmúlt évben kitenyésztett Kecskeméti keringő galamb. Ezek az új fajták mind a ma­gyar galambtenyésztés sike­reinek „élő’’ bizonyítékai. A gazdasági galambtenyész­tők örömére ezen a kiállítá­son látható első alkalommal nagyobb mennyiségben az Autoszex Texán, az Autoszex King galamb, valamint a franciák által széles körben tenyésztett gazdasági galamb­fajta a Kosoá galamb. Harminc volierben mutat­ják be az „élő repülőnyila­kat” a világhíres magyar röp* galambokat, amelyek falkában röptetve 8—10 órát is fent töltenek a magasban, a le­vegő tengerében. A pilóták megfigyelései szerint tiszta, napfényes időben 5 km ma­gasságig is felemelkednek. Nincs az a karvaly, vércse, sólyom s egyéb ..légikalóz” amely elfogja őket. Tehát nem egy szokványos galambbemutatóról van szó, mert a sokszínű és formájú galambokon túl sok újdonsá­got, érdekességet és új ga­lambfajtákat mutat be a ga­lambszövetségbe tömörült 150 tagegyesület 4500 tagot szám­láló tábora.

Next

/
Thumbnails
Contents