Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-09 / 33. szám
Megismerni és képviselni! AT" alahányszor előveszem e ?5 T könyvecskét, mindig fel. fedezem benne, hogy kulcsot ad a pártmunkánkhoz és eligazít mindennapi konfliktusainkban is” — emelte fél az eszmecsere végeztével az üzem párt- titkára a X. kongresszus főbb dokumentumait tartalmazó kiadványt. Nem mindenki nézi hozzá hasonlóan, mert miközben azon rágódnak, mit, hogyan végezzenek, elfeledkeznek arról, hogy van segédeszköz. Tapasztalható a tév- hiedelem: teljes mértékben ismerni vélik a kongresszus határozatait, meglepődnek viszont, ha pontosabb információt kérnek felőle tőlük. A , teljes tájékozottság hiedelme, énnek érzete abból táplólko- J zik, hogy ezúttal ^ valóban ország-világ előtt zajlott a fórum számvetése és kissé' megnyugtatott a teljesség hatását keltő közvetítések sokasága. Most, amikor megyénkben a lakosság közel hatoda, több mint negyvenezer, a politikai .oktatásban részt vevő kommunista és pártonkívüli dolgozza •fel közös foglalkozásokon a X. kongresszus útmutatásait, érdemes párttitkárunk okos felfogása szerint is vizsgálni a minden területre, valamennyi szervre érvényes gazdag anyagot. A tanulmányozás, rendszerezéséhez propagandistáknak, hallgatóknak nagy segítséget nyújt a megyei pártbizottság által kiadott, a témákat és. irodalomjegyzéket; tartalmazó útmutató. Nem elég hallani, beszélni róla, vagy átfutni rajta, hanem egy-egy gondolatnál el . is kell időzni, össze kell vetni a helyi tapasztalattal, ismeretekkel és gyakorlattal. Felismerhetően szoros kapcsolat és összefüggés van a kongresszusi .anyagokban foglaltak és az . alapszervezetek augusztusi- szeptemberi taggyűlésein el. hangzott, észrevételek, javaslatok hasznosítása között. Most, amikor az ország legmagasabb fórumának állásfoglalását a kiadott öt, illetve hét témakörben a megyében tízezrek ismerik meg részleteiben is, kapcsolódni lehet és kell a párttagság által tett helyi értékeléshez. Kiegészíthető, segítségével kikristályosítható a fő politikai vonal, kiderülnek a gyengeségek és a mindenki számára követendő közös tennivalók még világosabbá válnak. Helyeslik, idézik, szavakban támogatják, mindez jó, de nem elég. Meg is kell valósítani teljes egészében. Ahhoz, hogy. képviselni lehessen a , kongresszus által jóváhagyott, a nép által helyeselt politikát, nem elég bólintani, hanem tüzetesen meg is kell ismerni a határozatot. így nyílik alkalom a helyileg is passzoló, az országos szinten megerősített, egységes vélemény népszerűsítésére, megteremthető, alkalmazható a sokak által sürgetett következetesség. D e eligazítást nyernek, érvekét. kapnak a politikai oktatás részesei a megalapozatlan óhajok, az irreális követelések. legyőzéséhez is. Hazánk népgazdaságának közepes fejlettsége — amit deklarált a kongresszus'— válasz- szál szolgálhat áhhoz is, hogy az ország népességének 13,4 százalékát kitevő, közel másfél milliónyi nyugdíjasok számát nem lehet felelőtlenül növelni, a nyugdíjkorhatár sokak által óhajtott, némelyek által követelt leszállításával. Ugyanúgy feltételei vannak a három műszak megszüntetésének, fontolóra kell venni annak mikéntjét és kihatáséit. Levegőbe beszél az, aki egyszerűen rendeleti úton kívánja kimondaná a kétműszakos termelésre való áttérést, nem gondolva a következményekkel. Mind az iparban, mind a mezőgazdaságban csakis a magasabb színvonalú és ténylegesen- hatékonyabb munka lehet az alapja,, a'forrása a jólét növelésének. A légvárak kergetése, a felszínes vágyálmok dédelgetése helyett az előbbi alapelvnek a kimondása és szívós képviselete hárul a pártszervezetekben dolgozó kommunistákra. A jó törekvések felkarolása, tevőleges támogatása állandó feladat. Az irreális, ma még megvalósíthatatlan követelések bizonyító érvekkel alátámasztott elutasítása szintúgy része a helyi politikának, miként az kell, hogy legyen az egyre magasabbra ívelő út állomásainak tárgyilagos elismertetése, a szélsőségektől mentes, helyes szemlélet. Akár a kongresszusi előterjesztéseket. a határozatot, akár a megyében készült tematika egészét és részleteit nézzük, mozgósító jellegük megragadja, s fogva tartja a figyelmet. Magasabb színvonalú, igényesebb munkára, kommunista odaadásra és az anyagi, technikai, tudatbéli feltételek erőteljesebb megteremtésére sarkallja azokat, akik az egyén boldogulását a közösség sorsához kötik, abban látják. Erre buzdít, mondjuk ki bátran, nemcsak buzdít, de lelkesít is a személy szerint mindenkihez szóló kongresszusi útmutatás. A kongresszusi határozat- ban kitűzött tervek megvalósítása azon is múlik, meny. nyire válnak azok ismertté és belsőleg is elfogadottá. A négyéves ciklus céljait, útját, módszereit kijelölő útmutatások élharcos gárdája megyénkben a több mint tízezer kommunista, s velük együtt len- dítői az ügynek az oktatásban alapos tájékozottságot szerző, mindezeket munkájukban hasznosító párton kívüli szövetségeseik. H. E. Őt éy alatt 30000 lakást építenek a lakásszövetkezetek Karbantartás társulásoh útján Ez évben előreláthatólag 50 —60 lakásépítő szövetkezet kezdi meg működését, s 1975 végéig mintegy harmincezer lakás felépítését tervezik. A lakásépítő szövetkezetek szervezése tavaly kezdődött el hazánkban, és az első 16 közül négy már meg is kezdte az építkezést A SZÖVOSZ-ná! nagy jövőt jósolnak az új szövetkezeti formának, amelynek életrehívásakor elsősorban a munkásokra, a fiatal házasokra és a nagycsaládosokra gondoltak. Elsősorban a kiskeresetűek számára jelent, ugyanis sokat ha előta- karekossággal, s a szakmunkákba való „besegítéssel” olcsóbbodik a magánerőből történő építkezés. Már vannak tapasztalatok arra, hogy a dolgozóik részéről érintett vállalatok is szervezetten nyújtanak segítséget, s van, ahol közreműködnek a házilagos kivitelezésben. Azonban változatlanül nagy feladatot jelent, hogy mielőbb megfelelően kibővüljön a szövetkezeti beruházó, műszaki szervezet. Az elkövetkező öt esztendőben azonban természetesen tovább növelik majd a lakás- fenntartó szövetkezetek számát is, hiszen az 1971—1975. között felépülő mintegy 180— 200 ezer állami, tanácsi lakás jelentős hányadát értékesítik, s a tulajdonosok önkéntes elhatározás alapján szövetkezeteket alakíthatnak. Napjainkban körülbelül 60 000 lakás van a szövetkezetek kezelésében, s ezek száma további 80— 90 ezerrel nő, s ilyenformán 1975-re már mintegy 150 ezer lakás fenntartásáról, karbantartásáról, felújításáról kell szövetkezeti keretekben rendszeresen és biztonságosan gondoskodni. Ennek érdekében fokozatosan ki kell alakítaniok egy legalább olyan hatékonyságú karbantartó szervezetet, mint amilyen az állami bérlakások rendelkezésére áll. A lakásszövetkezésnek éppen az a tagsági és társadalmi előnye, hogy mindezt rugalmas szervezetben, a tagok közreműködésével, tehát olcsón és hatékonyan oldhatja meg. A szövetkezetek egy része már a múlt év során létesített különféle műhelyeket, s jelentős számban kapcsolt be a javító munkák ellátásába szakmai képzettséggel rendelkező tagokat, nyugdíjasokat. i Eddig az ország 14 városában hoztak létre erős, jól felszerelt szervezet fokozatos kialakítására képes lakásszövetkezeti társulásokat. Most a SZÖVOSZ-nál arra törekszenek, hogy a lakásszövetkezetek kisebb műhelyeinek kifejlesztése mellett ezeknek a karbantartó társulásoknak a hálózata országszerte kialakuljon. (MTI) Sok éves „rétestészta A türelmetlenség indokult! Megvitatták a kollektív szerződést .4 dolgosók részletes tájékoztatást kérnek a nyereségrészesedés felosztásáról A megyében elsőként a 11. Volán Vállalat gazdasági vezetése számolt be részletesen a kollektív szerződés múlt évi tapasztalatairól. A tanácskozáson ‘ jelen volt ,dr. Szilágyi Sándor, a Közlekedési Szakszervezet gazdasági osztályának vezetője, valamint Körösi István, az SZMT közgazdásági bizottságának vezetője is. A1 vállalati szakszervezeti tanács tagjai előre megkapták a részletes beszámolót, így- volt alkalmuk alaposan áttanulmányozni. Szükség szerint a szakszervezeti bizottsággal közösen módosították a szerződést. így vált lehetővé, hogy a forgalmi nem utazók és az alkalmazottak két hetenként szabad szombatot kapjanak. Rendezték a raktárban dolgozók leltári felelősségét, külön juttatásokat, ösztönzőbb bérrendszert vezettek be a háztartási fűtőolajat házhoz szállító gépkocsivezetők és rakodómunkások. részére.’ A beszámoló javasolja a túlórarend módosítását. Az autóbuszvezetők, kalauzok, tehergépjármű-vezetők, karbantartók, rakodó- munkások, gépkezelők bérét és pótlékát emelték. Ennek következtében 1970-ben 7,2 százalékkal növekedett a bérszínvonal, de úgy, hogy az árvízi munkálatokban részt vevőkön kívül a többi dolgozónak kevesebbet kellett -túlórázni. Javították a dolgozók munka- és szociális körülményeit. A beszámoló ismertette azokat a felmerült bérproblémákat, amelyeket az új kollektív szerződésben meg kell oldani. Többek- között a teljes munkaidőt'dolgozóknál áz 1000 forintos bérminimum bevezetését, áz ipari tanulókat oktató szakmunkások pótlékát, a vonalszerelők bérezését. A beszámoló megállapítja, hogy a részesedési alapból nem használták fel a lakásépítés támogatására, valamint a tanulmányi ösztöndíjra betervezett összeget. A szakszervezeti tanácsülésen többen bírálták á kollektív szerződést. Hasznos volt a tanácskozás, sok figyelemre i méltó tanácsot adtak a résztvevők az Ót évre szóló új szerződés előkészítéséhez. A felszólalások során felvetették a javító-nevelő munkára ítélt dolgozók nyereségrészesedését, valamint azt, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a törzsgárdánál a jövőben elsősorban a Volánnál eltöltőt iuóre adjál, a nagyobb anyagi elismerést. A dolgozók kapjanak részletes tájékoztatót a nyereségrészesedés felosztásáról. Csökkentsék tovább a túlórák számát. A szerződés határozza meg az üzemegységek hatáskörét. Adjanak nagyobb anyagi támogatást a lakásépítéshez, még akkor is, ha így kevesebb dolgozó kaphat pénzt. Határozzanak a hiányzók pótlási lehetőségéről és a helyettesek anyagi elismeréséről. Szigorítsák tovább a munka- fegyelmet. Egyes gépkocsi- vezetőknél — munkájuktól függően — vezessék be az órabéres elszámolást. A nyugdíj előtt állók kapják meg a kategória szerinti legmagasabb fizetést. Ismerjék el a gépkocsi- vezetést szakmának. Ne csak 72 óra távolmaradás után kapjanak napidíjat a gépkocsivezetők. Rendezzék a rezsi-menetleve- les sofőrök bérét.. Végezetül Piegl Ferenc igazgató válaszolt a javaslatokra, és ígéretet tett, hogy a felvetett problémákat felülvizsgálja és megteszi a szükséges intézkedéseket. Egyesek szerint tíz év óta húzódik, halasztódik Decsen az újtelepiek közlekedési problémájának megoldása. Az egyszerűsítésre hajlamosak azt mondják, hogy „mindössze 300 —400 folyóméter járda megépítéséről van szó, s már nem kell naponta annyi sarat, latyakot taposni több száz embernek, gyereknek”. Mások azt mondják, hogy öt év óta, folyik „csak” a pank- ráció, s az bonyolítja a községfejlesztésben igen sokat és eredményesen tevékenykedő tanács dolgát, hogy az inkriminált útszakasz szükségképpen átszeli a vasutat, márpedig ez igen megnehezíti a lakosság jogos kívánságának teljesítését. Hogy ez utóbbi mennyire igaz. azt tekintélyes nagyságú irattári anyag dokumentálja. Levelek, válaszok, jegyzőkönyvek. Levelek, válaszok, jegyzőkönyvek, bejárások, tárgyalások. A lakossági igény tehát itt, helyben nem talált süket fülekre, nagyon is számba vette a tanács kezdettől fogva, hogy az újtelepi részen lakók járható járda iránti igénye indokolt. Nehézkességgel tehát aligha vádolható. Mi hát akkor a baj? Hol a hiba? Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a hiba forrása a MÁV ráérősségében keresendő. Neki nem volt érdeke a probléma megoldására kír nálkozó lehetőségeket gyorsan mérlegelni, noha nem állíthatnánk, hogy teljes mérték-> ben passzív maradt. Aztán, a nagy kérdés eldöntése — hogy ki viselje a kézenfekvő megoldásként kínálkozó sorompóelhelyezés költségeit — sem volt könnyű, ámbátor ennek engedélyezése is igen lassan született. Lelke rajta, aki vétkes benne! De hagyjuk-tán a nem éppen dicsőséges múltat. A ju- bilálásra sokszorosan érdemes Decs-újtelepi probléma ebben az évben megoldódik, .mint ezt Decsen, arra. illetékes vezetőktől hallottuk. Az idén sikerül a tengerikígyóvá növesztett ügy végére járni, föltéve, ha a mostani lendület elé nem gördül sehonnan akadály. 1971 első negyedévében elkészül a. sorompóáthelyezés terve, a község már — 1970 novemberében — megrendelte a szükséges munkákat, a 1 villany- és telefonoszlopok, a vízvezetékrendszer átereszének áthelyezésére, az elmúlt év decemberében megrendelték a labirintkorlátokat. Nem számítva a hatalmas földtömeg megmozgatására tervezett társa - dalmi munka értékét. 280—300 ezer forintot fordít a község az újtelep kulturált és biztonságos összekötésére a falu- központtal. Az indokolt türelmetlenség időszaka tehát lejár ebben az évben. Ez végre olyan jó hír, amit örömmel bocsátunk közre, de azzal a megjegyzéssel, hogy néhány forduló salak már most megkönnyítené az újtelepiek iskolába, dolgozni, bevásárolni jövő-menő százainak mindennapos útját. — óq —
