Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-09 / 33. szám

\ I Varsó A LEMP KB Határozatai Mint a PAP jelentette, feb­ruár 7-én Varsóban befejezte tanácskozásait a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának bőví­tett, teljes ülése. A központi bizottság plé­numa határozatában teljes egészében helyesli a politikai bizottság előterjesztésében és az Edward Gierek beszédé­ben foglalt értékelést a de­cemberi események értékelé­séről és a párt feladatairól. — Indítványozza a kor­mánynak, hogy a gazdasági funkcionáriusok és szakértők részvételével, valamint, a nép­gazdaság összes ága széles társadalmi aktívájával foly­tatott konzultáció útién ener­gikusan folytassa a munkát az idei és a'z ötéves terv fel­adatainak konkretizálásán. — Célszerűnek tartja a párt 8. kongresszusa összehívásá­nak meggyorsítását. A LEMP Központi Bizott­sága .értékelte a decemberi események okait és lefolyását, valamint Wiadyslaw Gomul- ka, a LEMP KB volt első titkára szerepét az események okainak és menetének létre-» jöttében és alakulásában. A központi bizottság el­ismeri Wiadyslaw Gomulká- nak a párttal és az országgal szembeni régebbi érdemeit, de egyben úgy véli. hogy a párt vezetésében az utóbbi évek­ben elkövetett . hibái, lehetet­lenné teszik, hogy továbbra is részt vegyen a központ; bizottság munkájában. A központi bizottság meg­alapította, hogy Zénón Kliszko, a politikai bizottság és KB-titkársági tagsága ide­jén a káderpolitikában, az ideológiai fronton, valamint a tevékenysége más területein elkövetett hibáival komoly károkat okozott a pártnak. A decemberi tengermelléki események idején elvesztette valóságérzékét és felelőtlenül cselekedve. hozzájárult a gdanski és gdyniai munká­sokkal való konfliktus kiéle­zéséhez. A központi bizottság elha­tározta, hogy kizárja Zénón Kliszkot a központi bizottság­ból. A központi bizottság meg- állapftotta. hogy Boleslaw Jasz- czuk politikai bizottsági és a központi bizottság gazda­sági titkári tisztsége idején megengedhetetlen módon és ellentmondást nem tűrően közvetlenül beavatkozott a kormány és a gazdásági átí­rni ni sztráció tevékenységébe, hozzájárult számos olyan hi­bás gazdasági hatarczat ke- resztülerőszakolásához, ame­lyek az 1970. decemberi ese­mények alapját képezték. A központi bizottság Bo­leslaw Jaszczukot kizárta a központi bizottság tagjai so­rából. i A központi bizottság el­fogadta Antoni Walaszek le­mondását a LEMP KB tag­ságról. A központi bizottság el­fogadta Stanislaw Kociolek és Ignacy Logasowinski lemon­dását politikai bizottsági tag­ságáról. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Vili. plénuma fontos izcmélyi elöntéseket hozott. Képünkön: Gierek első titkár a izónoki emelvényen. (Képtávírónkon érkezett) Észu k-Ir or szag Újabb összecsapások Vasárnap éjjel megint csa­tározások folytak az észak­írországi Belfastban és Lon- donderryben, az angol katona­ság és katolikus polgárjogi tüntetők között. A rend csak hajnalra állt helyre. Az angol hadsereg azt állítja, hogy Bel­fast katolikus nyomornegyedé­ben háztetőről lövöldöztek a katonákra, egy katona vissza­lőtt. s így sebesült meg két munkás. Belfasttól 20 kilomé­ternyire, mindeddig tisztázat­lan körülmények között, meg­halt egy fiatalember. Holttes­tét állítólag' gépkocsiból dob­ták ki. A hatóságok azt sugal­mazzák, hogy a betiltott ir köztársasági hadsereg végzett egy állítólagos besúgóval. Londonderryben sok kisgyer­mek is részt vett az angol ka­tonaság és ■ a rendőrség elleni polgárjogi megmozdulásokban. Az ír Köztársaság határán. Killeenben, pokolgép vetett szét egy vadonatúj vámhiva­tali épületet. Az Ír Köztársa­ság fővárosában, Dublinben vi­szont felrobbantották a XVIII. századbeli ír nemzeti hős, Wol­fe Tone csaknem 15 méter ma­gas emlékművét. Egyelőre nem tudják, ki a felelős a merény­letért. lamok saigoni nagykövetsége és Thieu, a dél-vietnami re­zsim elnöke is beszámolt. A dél-vietnami csapatok helyi idő szerint hétfőn 7.20 órakor, közép-európai idő szerint pe­dig 0.20 órakor hatoltak be laoszi területekre. Thieu elnök „Dél-Vietnam népéhez és katonáihoz” inté­zett üzenetében bejelentette: „Ma, 1971. február 8-án, el­rendeltem, hogy a Dél-vietna­mi Köztársaság fegyveres erői indítsanak támadást a Laosz első katonai körzetében létesí­tett kommunista támaszpon­tok ellen”. A közlemény szerint- a had­művelet1 . „időben és térben” korlátozott. „Világos és egyet­len célja az, hogy szétzilálja a laoszi területeken lévő után­pótlási és beszivárgási hálóza­tot”. . A dél-vietnami rezsim el­nöke közleményében „ünnepé­lyesen kötelezte magát”, hogy „tiszteletben tartja Laosz füg­getlenségét, semlegességét és szuverenitását”. Az elnök to­vábbá „ünnepélyesén meg­ígérte”, hogy az akció befejez­tével „teljes egészében kivon­ják” a vietnami csapatokat Laosz területéről. Csaknem szórói szóra meg­egyező nyilatkozatot' adott ki Thieu elnök 1969. májusában amikor amerikai és dél-viet- nami' zsoldoscsapatok özönlöt- ték el a szomszédos Kam­bodzsát. A saigoni zsoldos­csapatok azonban azóta is Kambodzsában vannak és folytatják a Lón Nol-rendszert ellenző lakosság mészárlását. Hírügynökségi jelentések szerint a betörés húszezer fő- riyi saigoni zsoldoskatona rész­vételével történik. Az akciót az amerikai tüzérség támogat­ja. A behatoló saigoni csapa­tokat amerikai helikopterek kísérték és közben amerikai harci repülőgépek bombázták Laosz területeit. Eközben az amerikai repülőgépek véletle­nül a saigoni kormánycsapa­tok állásait bombázták és hat dél-vietnami , katonát meg­öltek, ötvenegyet pedig meg­sebesítettek. Laosz elözönlését nem Nixon jelentette be, hanem Thieu, ami arra mutat, hogy Nixon a kambodzsai akció után jelt a hazai közvéle­mény fölháborodásától. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy az Egyesült Ál­lamoknak nincs része Laosz elözönlésében, hisz a Dewey Canyon II. hadművelet mindkét fázisát Washing­tonban dolgozták ki, s a hadműveletekben amerikai katonák is részt vesznek, jóllehet ezt Washington igyekszik tagadni. Az első jelentések egyéb­iránt arról számolnak be, hogy a behatolók súlyos veszteségeket szenvednek. A XJPI szerint az amerikai he­likopterek a légelhárítók erős ellenállásába ütköztek s az első napon hat heli­koptert vesztettek. A laoszi királyi kormány hétfőn formálisan tiltakozott a dél-vietnami csapatok be­hatolása miatt, követelve, hogy azonnal vonják vissza a laoszi területen tartózkodó összes külföldi csapatöt. Az invázió kényes helyzetbe hozta a királyi kormányt, mert Vientianeban attól tar­tanak, hogy a Patet Lao erői, válaszként az invázió­ra, lecsapnak Luang Pra- bangra. a királyi fővárosra. Laoszban ugyanis nem ké­telkednek abban, hogy a Patet Lao bármikor képes elfoglalni a királyi székhe­lyet. Indokína Laosz. elözönlése Hírügynökségek gyorshír- Laosz ellen irányuló dél-vi- ben jelentik, hogy immár hi- etnami agresszió. Az invázió vatalosao is kezdetét vette a megkezdéséről az Egyesült Al­Gierek beszéde a LEMP KB ülésén Márkus Gyula/ az MTI tu­dósítója jelenti: A LEMP Központi Bizott­ságának 8. plénumán vasár­nap kétórás beszédet mondott Edward Gierek, a KB első .titkára. A többi között han­goztatta : 1970. december 20-án, a köz­ponti bizottság 7. plénumán fontos politikai változásokat hajtottunk végre, A változá­sokat akkor nehéz helyzetben, az ország sorsa és a szocia­lizmus ügye iránti legnagyobb felelősségérzettel valósították meg. Ily módon véget vetettünk a tragikus tengermelléki ese­ményeknek, amelyek mélyen megrázták a pártot, az egész társadalmat Megállítottuk az események veszélyes menetét. Feloldottuk a társadalmi fe­szültséget amely kiszámítha­tatlan következményekkel fe­nyegetett. A decemberi események közvetlen oka a december 12- én végrehajtott éleimiszerir- emelés volt. A robbanásra a tergermelléki városokban ke­rült sor. A munkástiltakozás, amely a későbbi szakaszban a tragikus eseményekké fejlő­dött, a gdanski hajógyárban kezdődött és elsősorban a ha­jógyárra vonatkozott. A hajó­gyári munkások fellépése Gdanskban — csakúgy, mint a többi tengermelléki város­ban — kezdetben nyugodt jel­legű volt. Nem kezdtek azon­ban őszinte megbeszélést a munkásokkal, nem tettek ele­gendő erőfeszítést a feszült­ség feloldására. Ennek követ­keztében az események kike­rültek az utcára. Az utcákon pedig gyorsan ösztönössé vat­ták, amit a munkástüntetés résztvevői nem akartak, de nem tudtak úrrá lenni a hely­zeten. A tüntetési hullámra ki­tódultak az utcára társada- lomellenes elemek is, akik pusztítottak és általános fosz­togatást folytattak. Később maguk a munkások foganato­sítottak lépéseket a további rombolás megakadályozására. A munkásosztállyal való konfliktus erő alkalmazásával térténő megoldásának kísérle­te — ami egyébként mélysé­gesen ellenkezik a szocializ­mus elveivel — csupán vér­ontáshoz vezethetett, tovább mélyítette a néphatalom és a nép közti szakadékot és tevé­kenységi teret nyitott a való­ban reakciós és antiszocialista erők előtt. A helyzet drámai volta ab­ban van, hogy olyan értékelést erőltettek, amely szerint az események ellenforradalmi jellegűek. Ennek az álláspont­nak az elfogadása nemcsak téves, hanem j következmé­nyeiben katasztrofális is lett volna. Mint Gierek elmondotta, az összecsapások során és a se­besülések következtében ösz- szesen 45-en életüket vesztet­ték, 1165-en megsebesültek. A sebesültek között 564 polgári személy, 531 rendőrségi funk­cionárius, 70 katona és tiszt. A sebesültek közül 153-5an lőtt sebet kaptak. Természetes dolog — foly­tatta Gierek —, hogy a de­cemberi válság forrását nem lehet egyedül az áremelés és az áramelés végrehajtási mód­ja okozta elkeseredésben lát­ni. A válság éveken át növe­kedett és mélyebb okai vol­tak. Fő forrása a pártvezetés, valamint a munkásosztály és a dolgozók más rétegei között a mi társadalmunkban szük­séges kapcsolat meggyengü­lése és mélv megsértése volt. Gierek szólt a továbbiakban a lakosság szükségleteinek el­hanyagolásáról, a reálbérek stagnálásáról, a lakásprobléma kiéleződéséről. Rámutatott, hogy nem volt hosszú távú társadalom- és gazdaságfej­lesztési koncepció. A növekvő társadalmi elé­gedetlenség körülményei kö­zött különösen nehéz helyzet­be került a párt. A pártveze­tés elvesztette kapcsolatait a párttal, amelyre adminisztra­tív munkamódszereket kény- szerítetf. Egyre inkább ennek az elvnek rendelték alá a ká­derpolitikát is. ami az önálló­ság és a kezdeményezés kor­látozását vonta maga után. * Az ideológiai front egyes te­rületeinek elhanyagolása foly­tán revizionista nézetek és el­képzelések jöttek létre. A LEMP 5. kongresszusa helyes« határozatokat hozott, ezeket azonban nem valósítot­ták meg. \ Nem arról van szó, hogy az elkövetett hibákért azokat a funkcionáriusokat. terheljük felelősséggel, akik kikerültek a vezetésből, rólunk mind­annyiunkról pedig teljesen le­vegyük a felelősséget. Vala­mennyiünket terhel a felelős­ség egy része, bár kétségtelen, hogy ez a felelősség nem egy­formán oszlik meg — jelen­tette ki a LEMP KB első titkára. Most még nem lehet telje­sen és sokoldalúan értékelni az elmúlt évek helyzetét, az . előző vezetőség politikáját, er­re hosszabb idő elteltére van szükség. Különösen vonatko­zik ez Wiadyslaw Gomulka elvtárs szerepének értékelé­sére. Ennek az értékelésnek igazságosnak kell lennie, már­pedig ez a közelmúltban le­játszódott események, a kese­rűség és á napi gondok kö­zepette igen nehéz. Anélkül, hogy csökkentenénk személyes eredményeit a párt és az ál­lam szolgálatában, meg kell állapítanunk, hogy sajnos va­lahol a hatvanas évek közepe táján, a 4. kongresszus után egyre inkább érződni kezdett a válság a párt és az állam vezetésében. Edward Gierek a továbbiak­ban a párt soron levő felada­tait összegezte. Hangoztatta, hogy a legfontosabb és legsür­getőbb feladat most a terme­lés fejlesztése, a munkaterme­lékenység növelése, s ezen az. alapon a dolgozók életkörül­ményeinek, szociális helyze­tének javítása. Megállapította, hogy a pártvezetés és a kor­mány mindent elkövet az élelmiszer- és az iparcikk- ellátás megjavításáért. E té­ren bizonyos javulás már ér­ződik, kifejtette, hogy új be­ruházásokat eszközölnek a fo- g.vasztási cikkeket gyártó ipar­ban. A központi bizottság 7. plés numa óta eltelt időben — je­gyezte meg Gierek — rövid látogatást tettünk szomszé­dainknál, a Szovjetunióban, az NDK-ban, Csehszlovákiában. A PB és a KB titkárság tag­jai látogatást tettek más test­vérpártoknál is. A megbeszé­léseken teljes megértésre ta­láltunk helyzetünket és je­lenlegi tevékenységünket ille­tően. Az előttünk álló feladatok, a lengyelországi szocialista építés továbbfejlesztése arra. késztet, hogy foglalkozzunk a párt 6. kongresszusának ko­rábbi összehívásával. Ezt a kérdést a központi bizottság következő plénumán megvitat­ja — hangoztatta, végül Ed­ward Gierek,

Next

/
Thumbnails
Contents