Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

Tablók a kereskedelmi szakközépiskolában A szekszárdi Közgazdasági Technikum; illetőleg most már néhány éve szakközépiskola emeleti folyosóján .körben tablók, levelező hallgatók tablói. Némelyiken többén, másokon kevesebben, egyhelyütt nők is vannak, másutt kizárólag férfialt, idősebbek és fiatalabbak. Sokuk a nyolc általánost is esti vagy levelező tagozaton fejezte be, aztán vállalt újra négy évet, négy- fárasztó évet. „Én hazám, fajom és emberségem/iránt ismerem szép kötelességem" — olvasom az egyik jelmondatot. A „szép kötelesség5’ vállalása azonban rengeteg lemondással, megpróbáltatással és nehézséggel jár. A tablókon csak azok vannak, akik elvégezték a középiskola négy osztályát és leérett­ségiztek. De hányán kezdték el! És akik abbahagyták, azok is sokszor nem azért váltak meg az iskolapadtól, mert nem volt kedvük tanulni. Akadtak persze ilyenek is, de sokuk családos ember, vagy anya, akiknek a munkahelyen túl otthon is helyt kell állni, vagy vidékről bejárni, ami rendkívül fárasztó, bár­mennyire is igyekszik igazodni hozzájuk az órarend, a tanári kar. Az első érettségizők tablóján a dátum: 1950, 3 nőiket. először *z 1952-ben végzettek között látni. Rendkívül érdekesen alakult a fiatalok és idősek aránya. Az Ötvenes években kevés fiatal tanult, az osztályok zömét az idő­sebb korosztály tette tó. Közöttük vállalati igazgatótó vagy más vezető beosztásban dolgozók tanultak, mert á pozíció mégköve­telte az iskolát. Mint az egyik tanár mesélte, ez a szituáció sok­szor kényelmetlen helyzetbe is hozta a pedagógusokat: nem egyszer fordult elő, hogy feletteseik ültek az iskolapadban. Ké­sőbb aztán változott a helyzet, a vezető beosztás már eleve kö­tődött valamilyen iskolai végzettséghez. Az idő múlásával egyre több fiatal arcot látni. Üt—hat,ev­vel ezelőtt szinte ugrásszerűen megfiatalodott - a. hallgatóság. Nem tartozott a ritka' esetek közé az sem, hogy apa és fia e&V osztályban tanult, vagy a szülő levelező tagozatra, a gverek pe­dig nappalira járt. Együtt tanultak. A levelező tagozat beindítása közvetlenül a felszabadulás után kezdődött. Lehetőségként kínálkozott mindazoknak, akiknek korábban nem volt módjukban tanulni. Ekkor szervezték újjá magát az iskolát is, hiszen 1936-ban elnéptelenedés miatt kény­telenek voltak bezárni. Az érdeklődés rendkívül nagy volt és változatlanul megmaradt mind a mai napig. A különbség csu­pán annyi, hogy a levelező hallgatók között évről-évre több lett a fizikai dolgozó, és növekedett a nők aránya. Jelenleg a százharmincnyolc levelezőbőr nyolcvan a nő, igaz: a kereskedelmi szakmában főleg nők dolgoznak, s többségük -— hatvani százalékuk — tizennyolc, huszonegy év közötti. Ami ré­gen gyakori, sőt természetes volt, az ma már ritka: ötven éven felüli „növendék” egy vagy kettő, ha akad évfolyamonként. Te­hát a levelező hallgatók jórésze fiatal nő. Hogy tudják vállalni gyerekek, háztartás, munka mellett a középiskolát, s foglalkozni olyan, elmélyülést és teljes figyelmet kívánó tantárgyakkal, mint a statisztika, matematika, ami rég megszerzett, vagy talán már elfelejtett ismereteken alapszik? Ahogy néhány érettségi előtt álló nő mondja: a gyerekeknek apjuk is van, és a házimunkát is ügyesen meg lehet szervezni. Azt sem lehet állítani, hogy a tanulmányi eredmények ros­szabbak, mint a nappali tagozaton. Tantervileg ugyanazt az anyagot kapják meg, mint a nappali tagozatosok, sűrítve, heten­ként kétszer, délután fél öttől este 8-ig, és a tanultakról negyed­évenként beszámolnak. A beszámolók nehezek, előtte néhány órával jóval kevesebb a hiányzó, mint egyébkor. A most végző utolsó éves, még közgazdasági technikumot végzőit ötvenhármán kezdtek, négy év alatt húszán hullottak tó a rostán. Az iskola négy éve alakult közgazdasági technikumból ke­reskedelmi szakközépiskolává. Idén érettségiznek az első szak­középiskolások. Sajnos, a szakközépiskola keretei nem alkalma­sak arra, hogy a gimnáziumi érettségivel rendelkező, de keres­kedelmi. gazdasági munkakörben dolgozók elvégezzék a kétéves, úgynevezett átképző iskolát, pedig mint tlr. Sársom- Róbert igaz­gató elmondja. a továbbtanulásnak erre a formájára változatla­nul szükség lenne. — Évfolyamonként hárman—négyen felvételiznék eredménye­sen közgazdasági egyetemre, jogi egvetemre, számviteli főiskolá­ra, kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolára. Levelező hallga­tóink közül ma már többen dolgoznak felelős vezető beosztás­ban. a termelés és a közigazgatás különböző területein. A levelező hallgatók másként tanulnak. Tanulásukban segít a megszerzett tapasztalat, könnyít a gyakorlat. A négy év azonban többet, ad az elsajátított ismeretanyagnál. A kifejezésmód a szemlélet alakulását más, vagy módosult látás­módot —, s mindez nem kis részben a pedagógusok érdeme. A tantermekben a kifüggesztett néváor, s rajta a tanulmányi eredmény a nappalisokra utal, a kartőnpapírbő! készült kúpok, gúlák a falakon a mezőgazdasági termelés alakulása, a negyedik ötéves terv számai a nappalisok keze munkája, de nekik is szól. VARGA MÁRTA Munkások premier plánban A brigádve Ismétlés „— Kihez szóljunk a szekszárdi útseprés kér­désében? Hetenként szor­galmasan összesöprik a főutca szemetét és hal­mokba hordva ott hagy­ják, hogy a szélnek le­gyen mit széthányni is­mét, — a jövő héten majd összekotorják ismét. Nevetséges félmunka. Akit e dolog intézése illet, szí­veskedjék a szemétsöprés után az elhordásról is azonnal rendelkezni.” A fenti szöveg ismét­lés. Először a Tolna me­gyei Közlöny 1875. évi 31-ik számában jelent meg. a harmadik oldalon, tehát kevés híjjá száz­éves. Változás van. A helyesírásban, melyet idé­zetünkben a mai szabá­lyok szerint követtünk. Akkor az „utcát” „utczá- nak” írták, „Szekszárdot” pedig „Szegzárdnak”. Akkor is megyeszékhely volt. Archívum Thebes város alatt Régészek bebizonyították, hogy a Thebes görög város központja alatt talált leletek egy mykénei királyi palota maradványai s a leletek kö­zött talált agyagtáblácskák a királyi palota archívumából való feljegyzések A táblács­kákon talált írásjelek meg­előzik a görögök által hasz­núit írásmódot, amiből régé­szek- arra következtetnek, hogy a lelet i e. 1250-ből való. Az ásatások — bár a lelet igen nagy jelentőségűnek látszik — egyelőre nem folytathatók, mert ehhez Thebes város mo- cV.rn kf: pontjának, .és piac­im: éne'; kisajátítására és ré­gészeti feltárására lenne szük- •ég. Róhr Bálint, a Bátaszéki Kádár és Fatömegcikk Ktsz brigádvezetője februárban ün­nepli húszéves jubileumát a szövetkezetnél. Amikor arra kérem, beszél­gessünk a munkájáról, élete fordulóiról, nem lepődik meg különösebben. Leteszi a kala­pácsot — micsoda súlya le­het! — és az ebédlőbe tessé­kel. — Kérdezzen! — mondja, miközben megtörli a homlo­kát. — Hogyan látja az elmúlt húsz esztendőt? — Úgy érzem, gyorsan el­telt.. Ezzel talán el is mond­tam a legfontosabbat. Szere­tem a szakmámat, a fát, ami erős és meghajlíthatatlannak tűnik, a lcádár mégis úgy for­málja, ahogyan akarja. Kerek, szabatos mondatokat fonnál, jegyeznem kell csak szavait. Nagyon szépen be­szél, a sokat olvasott ember tömörségével. — Tizenhét évesen sza­badultam, akkor alakult meg a ktsz, jelentkeztem, felvé­telre. Az ötvenes években volt ez, a tsz-szervezés idején. Nem sok munkánk volt akkor, mindenki félt az újtól, hor­dót sem rendelt senki. Aztán lassan rendbejöttek a dolgok, egyszerre sok munkánk lett. Mint fiatalember örültem, hogy megmutathatom, mit tudok, mire vagyok képes. — Nehéz munka lehet ez. — Igen. A hordókészítés ősi. manuális munka Alig le­het gépesíteni, a fát érezni kell. Nincs olyan gép, ami tudná, melyik dongát milyen puhára kell párolni, hogy haj­szálpontosan simuljon a töb­bihez. Még a híres Bordeaux-i hordókészítők is kézzel vé­geznek minden fontos mun­kát. Verejtékkel, és nagy hozzáértéssel. Erre tanítjuk a (io.talokat is. A húszfős brigád átlag­életkora huszonöt év körül lehet. A brigádvezető har­mincnégy éves. — Higgye el, könnyű bánni velük. Rendes, tanulnivágyó fiatalok. Bizalom kérdése az egész. Ha látják, hogy itt em­berként beszél ember az em­berrel, megvan az összhang. — Mitől jó vezető valaki? — Ismernie kell a szakma minden • csínját-bínját. Itt nincs pardon! Nincs hiba­százalék. Jól emlékszem saját inaskoromra: miért is tisztel­tem én a mesteremet? Azért, mert hittem benne. Mert min­dent tudott, amit a. fáról, a kádármesterségröl tudni lehet. Emberként is példaképem volt. Hogy Róhr Bálintban meny­nyire bíznak munkatársai, ök maguk mesélték el. Volt aki csak két szóval jellemezte: „jó fej”. Mások az új üzem­csarnokban végzett társadalmi munkáját említették. Vagy: — Nem is annyira főnököt, inkább a jó szakembert vá­lasztottam, amikor arról volt szó ki legyen a brigádveze­tőnk. Okos ember, tapasztalt, megfontolt. A ktsz vezetőitől ugyanezt hallom. — Mi volt a legnagyobb él­ménye az elmúlt évben? — Másodszor is megkapta a brigádunk a szocialista bri­gád kitüntetést, brigádvezető lettem, és kiváló dolgozó. Jól zárta az elmúlt évet a szö­vetkezetünk is. Dél-Magrya.r- ország legjelentősebb hordó- termelőinek számítunk. Ez kötelezettséget is jelent. — Hogy érti Róhr elvtirs? — Arra gondolok, hogy o mi brigádunlc a szövetkezet össztermelésének elég jelentős hányadát adj a. Tavaly öt­millió forintot a huszonkét millióból. így a felelősség is nagy, hiszen csak egy öthek­t.ós hordó három-négyezer fo­rintba kerül. — Szabad idejét mivel töl­ti? — Két fiain vas, és egy szőlőm fenn a hegyezi. Oda megyek ki magpiheztni. Min­dig akad valami teendő. Ha nem, hát kiülök a ház elé, és figyelem a fákat, iszom egy­két pohár saját termésű bort. Hiába próbálom másról faggatni, újból a fához ka­nyarodik a beszélgetés. Arról meg bizonyára eszébe jutnak az emberek, a ■munkatársai':, a műhely, a közelgő jubileum, amit — kell-e mondani? — kollégáival ünnepel meg a Bátaszéki Kádár és Fatömeg­cikk Ktsz „Kiváló dolgozó” jelvénnyel kitüntetett brigád- vezetője. ÍJ rr • f ® Dong azni, egészségesen! Korunk ember« mind többször állapíthatja meg, hogy szűkül az a kör, amibe akárcsak öl­vén évvel ezelőtt is a lehetet­lennek látszó dolgokat soroltuk, kegyesen megengedve, hogy tollforgató és egyéb fantaszták sajátítsák ki maguknak a lehet­ségesként tálalható lehetetlent. Szkepticizmusra hajlamos lel­kek még ma sem tudnak beszél­getni fenntartásra valló fejcsó- válgatás nélkül az ember és a világűr új kapcsolatáról, pedig hát ebben az évben ünnepeljük annak a világtörténelmi jelen­tőségű eseménynek a 10. évfor­dulóját, ami Gagarin nevéhez fűződik, ö képviselte az embe­riséget elsőként a világűrben, aminek titkait oly sokáig tartot­tuk áthat^Ihatatlannak. Egyszó­val. .. mind kevesebb a lehetet­len, a tudomány és technika forradalma szerte a világon nap­ról napra, óráról órára publi­kálja szenzációit, mai valóság­ként a tegnapi lehetetleneket, amik fölött eltűnődve gj’&kran húzódik nevetésre az ember szája, hiszen a fölfedezések időnként meghökkentőik és a tudomány lépteinél gyakorta lassabban járó átlagelme — kétel­kedését leplezendő — tréfálkoz­ni kezd. Mit tehetne egyebet, amikor egyszer csak például ar­ról értesül, hogy a tiszta eső­víz — amerikai tudósok megál­lapítása szerint — igen jelentő* mennyiségű B12 vitamint tar­talmaz, amit — állításuk sprint *- * Föld légkörében található bizonyos organizmusok termet­nek. — Szent Kleofás, — sóhajtja a tudomány fejlődésének ered­ményeit élvező halandó —ezek szerint a világ legnagyobb bal» gasága fölpanaszolnia bárkinek is a bőrigázást és nyűglődni« •mikor a kiadós nyári felhősza­kadások alkalmából valósággal dőzsölhet a Bl2-ben, fájdalom- mentesen és ingyen. Az ember rengeteget tud az őt körülvevő világról, de ilyen és ehhez hasonló hírek kapcsán döbben rá, hogy kevés a sok és alig valami, a rengeteg és isme­reteink a világról hovatovább naponta devalválódnak újabb és üjabb feltöltés nélkül. De fordítsuk komolyról ismét tréfásra a szót, mert a „vita­minfelhők*' fölfedezése csak­ugyan nem lebecsülendő dolog, noha nem olyan horderejű, mint­ha például forintfelhőkről be­szélhetnénk. — mint korszak­nyitó tudományos fölfedezésről — de a szenzációk és csodálkoz­nivalók lehetősége benne rejlik. Tessék csak emlékezni, amint a Holdra tette a lábát az első ember, mindjárt akadtak élel­mes vállalkozók, akik az égitest fölparcellázásában, hétvégi hold­utazások megszervezésében lát­ták meggazdagodásuk legkézen­fekvőbb lehetőségét. A B12 ter­mészetes formában, való megje­lenése sem hagyja bizonyára hi­degen a vállaikozókedvűeket. Lesz, aki csak önellátására ren­dezkedik be, ám előfordulhat, hagy társulások alakulnak a „vitaminfelhők” hasznosítására ás közel sem szerelemből. Mind­ehhez mit szólnak a világ gyógyszergyárai? Fogalmam sióra, A-/t viszont alapos okkal gyanítom, hogy elsőként a nyugati féltekén vetnek ki az állampolgárokra vitaminadót, meet ugyebár az mégis csak nemzeti érdek, hogy ne lubic­kolhassanak Ingyen a gyógyha­tású esővízben, s főleg ne min­denki lubickolhasson. Hát igen, másként hatnak a. tudomány eredményei arrafelé és ismét másként a mi házunk táján. — óa — Népújság 7 WTL február 3»

Next

/
Thumbnails
Contents