Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-07 / 32. szám
Tablók a kereskedelmi szakközépiskolában A szekszárdi Közgazdasági Technikum; illetőleg most már néhány éve szakközépiskola emeleti folyosóján .körben tablók, levelező hallgatók tablói. Némelyiken többén, másokon kevesebben, egyhelyütt nők is vannak, másutt kizárólag férfialt, idősebbek és fiatalabbak. Sokuk a nyolc általánost is esti vagy levelező tagozaton fejezte be, aztán vállalt újra négy évet, négy- fárasztó évet. „Én hazám, fajom és emberségem/iránt ismerem szép kötelességem" — olvasom az egyik jelmondatot. A „szép kötelesség5’ vállalása azonban rengeteg lemondással, megpróbáltatással és nehézséggel jár. A tablókon csak azok vannak, akik elvégezték a középiskola négy osztályát és leérettségiztek. De hányán kezdték el! És akik abbahagyták, azok is sokszor nem azért váltak meg az iskolapadtól, mert nem volt kedvük tanulni. Akadtak persze ilyenek is, de sokuk családos ember, vagy anya, akiknek a munkahelyen túl otthon is helyt kell állni, vagy vidékről bejárni, ami rendkívül fárasztó, bármennyire is igyekszik igazodni hozzájuk az órarend, a tanári kar. Az első érettségizők tablóján a dátum: 1950, 3 nőiket. először *z 1952-ben végzettek között látni. Rendkívül érdekesen alakult a fiatalok és idősek aránya. Az Ötvenes években kevés fiatal tanult, az osztályok zömét az idősebb korosztály tette tó. Közöttük vállalati igazgatótó vagy más vezető beosztásban dolgozók tanultak, mert á pozíció mégkövetelte az iskolát. Mint az egyik tanár mesélte, ez a szituáció sokszor kényelmetlen helyzetbe is hozta a pedagógusokat: nem egyszer fordult elő, hogy feletteseik ültek az iskolapadban. Később aztán változott a helyzet, a vezető beosztás már eleve kötődött valamilyen iskolai végzettséghez. Az idő múlásával egyre több fiatal arcot látni. Üt—hat,evvel ezelőtt szinte ugrásszerűen megfiatalodott - a. hallgatóság. Nem tartozott a ritka' esetek közé az sem, hogy apa és fia e&V osztályban tanult, vagy a szülő levelező tagozatra, a gverek pedig nappalira járt. Együtt tanultak. A levelező tagozat beindítása közvetlenül a felszabadulás után kezdődött. Lehetőségként kínálkozott mindazoknak, akiknek korábban nem volt módjukban tanulni. Ekkor szervezték újjá magát az iskolát is, hiszen 1936-ban elnéptelenedés miatt kénytelenek voltak bezárni. Az érdeklődés rendkívül nagy volt és változatlanul megmaradt mind a mai napig. A különbség csupán annyi, hogy a levelező hallgatók között évről-évre több lett a fizikai dolgozó, és növekedett a nők aránya. Jelenleg a százharmincnyolc levelezőbőr nyolcvan a nő, igaz: a kereskedelmi szakmában főleg nők dolgoznak, s többségük -— hatvani százalékuk — tizennyolc, huszonegy év közötti. Ami régen gyakori, sőt természetes volt, az ma már ritka: ötven éven felüli „növendék” egy vagy kettő, ha akad évfolyamonként. Tehát a levelező hallgatók jórésze fiatal nő. Hogy tudják vállalni gyerekek, háztartás, munka mellett a középiskolát, s foglalkozni olyan, elmélyülést és teljes figyelmet kívánó tantárgyakkal, mint a statisztika, matematika, ami rég megszerzett, vagy talán már elfelejtett ismereteken alapszik? Ahogy néhány érettségi előtt álló nő mondja: a gyerekeknek apjuk is van, és a házimunkát is ügyesen meg lehet szervezni. Azt sem lehet állítani, hogy a tanulmányi eredmények rosszabbak, mint a nappali tagozaton. Tantervileg ugyanazt az anyagot kapják meg, mint a nappali tagozatosok, sűrítve, hetenként kétszer, délután fél öttől este 8-ig, és a tanultakról negyedévenként beszámolnak. A beszámolók nehezek, előtte néhány órával jóval kevesebb a hiányzó, mint egyébkor. A most végző utolsó éves, még közgazdasági technikumot végzőit ötvenhármán kezdtek, négy év alatt húszán hullottak tó a rostán. Az iskola négy éve alakult közgazdasági technikumból kereskedelmi szakközépiskolává. Idén érettségiznek az első szakközépiskolások. Sajnos, a szakközépiskola keretei nem alkalmasak arra, hogy a gimnáziumi érettségivel rendelkező, de kereskedelmi. gazdasági munkakörben dolgozók elvégezzék a kétéves, úgynevezett átképző iskolát, pedig mint tlr. Sársom- Róbert igazgató elmondja. a továbbtanulásnak erre a formájára változatlanul szükség lenne. — Évfolyamonként hárman—négyen felvételiznék eredményesen közgazdasági egyetemre, jogi egvetemre, számviteli főiskolára, kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolára. Levelező hallgatóink közül ma már többen dolgoznak felelős vezető beosztásban. a termelés és a közigazgatás különböző területein. A levelező hallgatók másként tanulnak. Tanulásukban segít a megszerzett tapasztalat, könnyít a gyakorlat. A négy év azonban többet, ad az elsajátított ismeretanyagnál. A kifejezésmód a szemlélet alakulását más, vagy módosult látásmódot —, s mindez nem kis részben a pedagógusok érdeme. A tantermekben a kifüggesztett néváor, s rajta a tanulmányi eredmény a nappalisokra utal, a kartőnpapírbő! készült kúpok, gúlák a falakon a mezőgazdasági termelés alakulása, a negyedik ötéves terv számai a nappalisok keze munkája, de nekik is szól. VARGA MÁRTA Munkások premier plánban A brigádve Ismétlés „— Kihez szóljunk a szekszárdi útseprés kérdésében? Hetenként szorgalmasan összesöprik a főutca szemetét és halmokba hordva ott hagyják, hogy a szélnek legyen mit széthányni ismét, — a jövő héten majd összekotorják ismét. Nevetséges félmunka. Akit e dolog intézése illet, szíveskedjék a szemétsöprés után az elhordásról is azonnal rendelkezni.” A fenti szöveg ismétlés. Először a Tolna megyei Közlöny 1875. évi 31-ik számában jelent meg. a harmadik oldalon, tehát kevés híjjá százéves. Változás van. A helyesírásban, melyet idézetünkben a mai szabályok szerint követtünk. Akkor az „utcát” „utczá- nak” írták, „Szekszárdot” pedig „Szegzárdnak”. Akkor is megyeszékhely volt. Archívum Thebes város alatt Régészek bebizonyították, hogy a Thebes görög város központja alatt talált leletek egy mykénei királyi palota maradványai s a leletek között talált agyagtáblácskák a királyi palota archívumából való feljegyzések A táblácskákon talált írásjelek megelőzik a görögök által hasznúit írásmódot, amiből régészek- arra következtetnek, hogy a lelet i e. 1250-ből való. Az ásatások — bár a lelet igen nagy jelentőségűnek látszik — egyelőre nem folytathatók, mert ehhez Thebes város mo- cV.rn kf: pontjának, .és piacim: éne'; kisajátítására és régészeti feltárására lenne szük- •ég. Róhr Bálint, a Bátaszéki Kádár és Fatömegcikk Ktsz brigádvezetője februárban ünnepli húszéves jubileumát a szövetkezetnél. Amikor arra kérem, beszélgessünk a munkájáról, élete fordulóiról, nem lepődik meg különösebben. Leteszi a kalapácsot — micsoda súlya lehet! — és az ebédlőbe tessékel. — Kérdezzen! — mondja, miközben megtörli a homlokát. — Hogyan látja az elmúlt húsz esztendőt? — Úgy érzem, gyorsan eltelt.. Ezzel talán el is mondtam a legfontosabbat. Szeretem a szakmámat, a fát, ami erős és meghajlíthatatlannak tűnik, a lcádár mégis úgy formálja, ahogyan akarja. Kerek, szabatos mondatokat fonnál, jegyeznem kell csak szavait. Nagyon szépen beszél, a sokat olvasott ember tömörségével. — Tizenhét évesen szabadultam, akkor alakult meg a ktsz, jelentkeztem, felvételre. Az ötvenes években volt ez, a tsz-szervezés idején. Nem sok munkánk volt akkor, mindenki félt az újtól, hordót sem rendelt senki. Aztán lassan rendbejöttek a dolgok, egyszerre sok munkánk lett. Mint fiatalember örültem, hogy megmutathatom, mit tudok, mire vagyok képes. — Nehéz munka lehet ez. — Igen. A hordókészítés ősi. manuális munka Alig lehet gépesíteni, a fát érezni kell. Nincs olyan gép, ami tudná, melyik dongát milyen puhára kell párolni, hogy hajszálpontosan simuljon a többihez. Még a híres Bordeaux-i hordókészítők is kézzel végeznek minden fontos munkát. Verejtékkel, és nagy hozzáértéssel. Erre tanítjuk a (io.talokat is. A húszfős brigád átlagéletkora huszonöt év körül lehet. A brigádvezető harmincnégy éves. — Higgye el, könnyű bánni velük. Rendes, tanulnivágyó fiatalok. Bizalom kérdése az egész. Ha látják, hogy itt emberként beszél ember az emberrel, megvan az összhang. — Mitől jó vezető valaki? — Ismernie kell a szakma minden • csínját-bínját. Itt nincs pardon! Nincs hibaszázalék. Jól emlékszem saját inaskoromra: miért is tiszteltem én a mesteremet? Azért, mert hittem benne. Mert mindent tudott, amit a. fáról, a kádármesterségröl tudni lehet. Emberként is példaképem volt. Hogy Róhr Bálintban menynyire bíznak munkatársai, ök maguk mesélték el. Volt aki csak két szóval jellemezte: „jó fej”. Mások az új üzemcsarnokban végzett társadalmi munkáját említették. Vagy: — Nem is annyira főnököt, inkább a jó szakembert választottam, amikor arról volt szó ki legyen a brigádvezetőnk. Okos ember, tapasztalt, megfontolt. A ktsz vezetőitől ugyanezt hallom. — Mi volt a legnagyobb élménye az elmúlt évben? — Másodszor is megkapta a brigádunk a szocialista brigád kitüntetést, brigádvezető lettem, és kiváló dolgozó. Jól zárta az elmúlt évet a szövetkezetünk is. Dél-Magrya.r- ország legjelentősebb hordó- termelőinek számítunk. Ez kötelezettséget is jelent. — Hogy érti Róhr elvtirs? — Arra gondolok, hogy o mi brigádunlc a szövetkezet össztermelésének elég jelentős hányadát adj a. Tavaly ötmillió forintot a huszonkét millióból. így a felelősség is nagy, hiszen csak egy öthekt.ós hordó három-négyezer forintba kerül. — Szabad idejét mivel tölti? — Két fiain vas, és egy szőlőm fenn a hegyezi. Oda megyek ki magpiheztni. Mindig akad valami teendő. Ha nem, hát kiülök a ház elé, és figyelem a fákat, iszom egykét pohár saját termésű bort. Hiába próbálom másról faggatni, újból a fához kanyarodik a beszélgetés. Arról meg bizonyára eszébe jutnak az emberek, a ■munkatársai':, a műhely, a közelgő jubileum, amit — kell-e mondani? — kollégáival ünnepel meg a Bátaszéki Kádár és Fatömegcikk Ktsz „Kiváló dolgozó” jelvénnyel kitüntetett brigád- vezetője. ÍJ rr • f ® Dong azni, egészségesen! Korunk ember« mind többször állapíthatja meg, hogy szűkül az a kör, amibe akárcsak ölvén évvel ezelőtt is a lehetetlennek látszó dolgokat soroltuk, kegyesen megengedve, hogy tollforgató és egyéb fantaszták sajátítsák ki maguknak a lehetségesként tálalható lehetetlent. Szkepticizmusra hajlamos lelkek még ma sem tudnak beszélgetni fenntartásra valló fejcsó- válgatás nélkül az ember és a világűr új kapcsolatáról, pedig hát ebben az évben ünnepeljük annak a világtörténelmi jelentőségű eseménynek a 10. évfordulóját, ami Gagarin nevéhez fűződik, ö képviselte az emberiséget elsőként a világűrben, aminek titkait oly sokáig tartottuk áthat^Ihatatlannak. Egyszóval. .. mind kevesebb a lehetetlen, a tudomány és technika forradalma szerte a világon napról napra, óráról órára publikálja szenzációit, mai valóságként a tegnapi lehetetleneket, amik fölött eltűnődve gj’&kran húzódik nevetésre az ember szája, hiszen a fölfedezések időnként meghökkentőik és a tudomány lépteinél gyakorta lassabban járó átlagelme — kételkedését leplezendő — tréfálkozni kezd. Mit tehetne egyebet, amikor egyszer csak például arról értesül, hogy a tiszta esővíz — amerikai tudósok megállapítása szerint — igen jelentő* mennyiségű B12 vitamint tartalmaz, amit — állításuk sprint *- * Föld légkörében található bizonyos organizmusok termetnek. — Szent Kleofás, — sóhajtja a tudomány fejlődésének eredményeit élvező halandó —ezek szerint a világ legnagyobb bal» gasága fölpanaszolnia bárkinek is a bőrigázást és nyűglődni« •mikor a kiadós nyári felhőszakadások alkalmából valósággal dőzsölhet a Bl2-ben, fájdalom- mentesen és ingyen. Az ember rengeteget tud az őt körülvevő világról, de ilyen és ehhez hasonló hírek kapcsán döbben rá, hogy kevés a sok és alig valami, a rengeteg és ismereteink a világról hovatovább naponta devalválódnak újabb és üjabb feltöltés nélkül. De fordítsuk komolyról ismét tréfásra a szót, mert a „vitaminfelhők*' fölfedezése csakugyan nem lebecsülendő dolog, noha nem olyan horderejű, mintha például forintfelhőkről beszélhetnénk. — mint korszaknyitó tudományos fölfedezésről — de a szenzációk és csodálkoznivalók lehetősége benne rejlik. Tessék csak emlékezni, amint a Holdra tette a lábát az első ember, mindjárt akadtak élelmes vállalkozók, akik az égitest fölparcellázásában, hétvégi holdutazások megszervezésében látták meggazdagodásuk legkézenfekvőbb lehetőségét. A B12 természetes formában, való megjelenése sem hagyja bizonyára hidegen a vállaikozókedvűeket. Lesz, aki csak önellátására rendezkedik be, ám előfordulhat, hagy társulások alakulnak a „vitaminfelhők” hasznosítására ás közel sem szerelemből. Mindehhez mit szólnak a világ gyógyszergyárai? Fogalmam sióra, A-/t viszont alapos okkal gyanítom, hogy elsőként a nyugati féltekén vetnek ki az állampolgárokra vitaminadót, meet ugyebár az mégis csak nemzeti érdek, hogy ne lubickolhassanak Ingyen a gyógyhatású esővízben, s főleg ne mindenki lubickolhasson. Hát igen, másként hatnak a. tudomány eredményei arrafelé és ismét másként a mi házunk táján. — óa — Népújság 7 WTL február 3»
