Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

CJ^VC LAPAFÖ 360 lakos-Lankás vidék, az -országos forgalomtól távol ‘eső falucs­ka. Mindössze 360 lakosa ván a közigazgatási -nyilvántartás szerint. A "helybéliek- -azzal büszkélkednek, hogy „valami­kor majd ötszázan ■ laktuk e falut”. Tehát ez a -valamikori „nagyság” is csak picinyke falucskát jelez. A jövőjét már eleve meghatározza, hogy a 3 évtizeddel ezelőtti 38—40 fős általános iskolás korú gyermeklétszám 30' alá csök­kent. Egyesek arra számíta­nak, hogy ha megépülne " a Somogy megyei Igái (napja­inkban gyorsan fejlődő meleg- vizű fürdőhely) • -felé a köves- űtv megnőne erre az átmenő forgalom, és akkor -talán fej­lődésnek indulna, a falu. AZ igaíi kövesút a fürdő köz­kedveltségére ( tekintettel előbb-utóbb mindén bizony­nyal megépül, de nem való­színű, hogy az gyökerés .'és kedvező fordulatot-hoz Lápa- fő életében." Jó pár ház eladó a faluban, áruk meglehetősen alacsony; de a vevők ennek ellenére sem tolonganak. ,4 s igaxgatóűr — Ha valamit meg akar tudni a faluról, tessék az igazgató úrhoz menni, ö tud legtöbbet mondani — igazí­tottak el a tanácsépületben is, másutt is. Az „igazgató úr" Sütő Sán­dor nyugalmazott igazgató. Negyvenhét évi tanítás után 1963-ban ment nyugdíjba. — Lápafőre 1937-ben ke­rültem, és nemcsak a nyug­díjazásomat értem meg itt, hanem a nyugdíjas éveimet is itt töltöm. Minden arról tanúskodik, hogy a más vidékről idevető­Lápfej Lápafő az okmányokban a XII. században szerepel elő­ször, mégpedig egy birtok­perrel kapcsolatban: a Derek és a Bodó-család pereskedett e falu tulajdonjogáért. Egy 1384-es oklevél szerint temp­loma van, ami arra utal, hogy akkoriban számottevő hely lehetett. A török időkben teljesen elpusztult, majd a XVIII. században települt új­já. A falunév eredetére vonat­kozóan tudni vélik a hely- Jjélifk, JlQSS’.a Nagy Lajos ki­rály idejéből, tehát a XIV. szá­zadból származik. Nagy Lajos király erre jött visszafelé az egyik déli hadjáratáról, és a lápos völgyön nem tudott át­kelni seregével, kénytelen volt nagy kerülőt tenni. Végül is a mai falu térségében talált át­kelésre alkalmas helyet, itt te­lepülés is volt, s ezt végül is elnevezték Lápfejnek, majd ez módosult Lápafővé. dött tanító végül is mély gyö­kereket eresztett új környeze­tében: megszerették az em­berek, ő maga is megkedvelte e helyet. Az évtizedek múl­tával ma már épp annyira „lá- pafőinek" tekintik az „igaz­gató úr”-at, épp annyira a faluhoz tartozik a nyugalmas éveit élő néptanító, mint mondjuk a Sobri-történet fi­náléja. — A család? — Sajnos, a feleségem ta­valy váratlanul elhunyt. Tel­jesen magamra maradtam. És most megannyi gond az ellá­tásom. Ha valamire szükségem van, mindig meg kell kérnem valakit. A? őst éppen élesztőt Megismerkedtem egy idős parasztemberrel, Bállá Mi­hállyal. Találkozásunkkor ép­pen tranzisztoros rádió volt a zsebében. — Útközben is hallgatom legalább az az idő sem veszik kárba. Jó ha az ember minél többet tud. — Hogyan élnek Lápafőn? — Dolgozunk. Aki nem saj­nálja a fáradságot, itt is jól élhet. Csak nagyon fogyunk. — Mi ennek az oka? — A fiatalok, többnyire .el­mennek városokba dolgozni, az öregek meg kihalnak. — Véleménye szerint med­dig tart ez a sorvadási fo­lyamat, azaz egyáltalában megállítható-e? — Váronggal egy termelő- szövetkezetben vagyunk, vá- rongi központtal. A tsz rek­lámozza magát, hogy szívesen fogadna népesebb családokat, akartam vinni egy asszonyhoz aki süt számomra egy kis há­jas tésztát,.. — A gyermekek? — Felnőttek, és kiröpültek a házból. Az egyik Székes-< fehérvárra, a másik Pécsre, ök ott telepedtek le, tehát elég nagy köztünk a távolság ahhoz, hogy gondomat tud­nák viselni. Már gondolkod­tam azon, hogy eladom az itteni házamat, de valahogyan úgy vagyok, hogy a feleségem, eltávozása óta nagyon nehéz a sorom ebben az eldugott kis falucskában, de közben nélküle sem tudnék élni. Min­dig hányozna az a sok ismerős arc, amelyek még az iskola­padokban is előttem voltak. s ezzel próbálná pótolni a munkaerőt, meg hát e két falu lakosságát. Az idetelepü- lőknek lakást is biztosítana kedvezményes feltételek mel­lett. Ide Lápafőre is települ­nének, de még nem jött sen­ki. Ez talán segíthetne vala­mit a mi falunkon is, de nem sejk remény van rá. Mert aki idevándorol az ország- másik sarkából, az innen is köny- nyen elvándorol. Mindeneset­re szeretném megérni á falu lakosságának gyarapodását. Kérem ennek a falunak oiyan gazdag a ' története, hogy már csak azért is kár lenne, ha végképp elsorvadna. Fel is sorol egy újságnyira valót a múltbéli adatokból, és tőle hallottam egy Sobri - versikét is. íme: Sej, haj Sobri pajtás, Hogy tetszik most a vándorlás. A vándorlás sehogy sem tetszik, Mer a babám halva fekszik. „Szerelném megérni... " Sobri Jóska végórája A - falu előtti lejtőnél hárman vagdosták az útszéli bozótot. Meg­álltunk, hogy megkérdezzünk tőlük valamit. Ki sem szálltunk a kocsi­ból, máris indultunk volna tovább, áyrt a válaszadás, az útbaigazítás után sokat sejtetően - megkérdez­ték :, ■ % — Tudják-e. hogy miről neveze­tes ez a völgy ? : i 'A " _ ? ? ? — Kát itt fogták el Sobri .Jóskát. "Erre fciszálltunk .a kocsiból, .be­szélgetni kezdtünk;1 tiisz'éh érde­keli e téma, márcsak -azért ris, mert .Lapafő mindenekelőtt: Sobri elf ogat. a Sürgl nevezetes. E picinyke falucska neve sohasem lett volna országszerte-> ismert, ha valamilyen formában ynem tapad össze a hí­res: betyár történetével. bészél- g.étőpür'tn er dpi k ' is arról győztek . meg, csakúgy, mint másgk^a;falu­ban, hogy-- & nép körében-• ma is elevenen él e hites betyeft*' emléke, de a konktét tények'- mindinkább háttérbe szorulnak, helyettük va­lamiféle praktikus' töftéHétkéket ’ kerekítenék név&»mellér. és üvegül . frÁ.. betyáráltaláríffsítoit- kép.erke- rekedik . ki. . .. ' , A Pallas Nagy Lexikonbant a kö­vetkező olvasható 'Sobrttól? Sobri, (vágy Zsübri) Jóska'a magyar-, be- ■ tyár romantika egyik kiváló aljikja, kinek számlázását, tetteit és vé­gét 'a nép, később a szenzáCió- hajhászó irodalom is, legendák ho­mályába burkolta. 1835, májusában tiint fel először a haramia. Milfajt, Magot. Pap Andor és még számos ci’ikcs4ársavai, - Vas, Sopron, .Győr később csaknem egész Uv.ná n v,ii köz bátorsága t fenyegetve. É merész zsiványokhoz a nép von­zódott. „Az urakat rabolják, de a szegényt nem bántják” — mondja róluk az egykorú nóta, és Sobri ■nagylelkűsége, gavallérsága híres lett még a művelt körökben is. E römantikából keletkezeti aztán az á rebesgetés, hogy Sobri nem más, mini a kalandjairól hires iVáy- Jó­zsef gróf. . . Vagy’.mint Dunán túl inkább, hitték: a * gazdág bifese- helyi Csuzy-család egy elzüilött^ fia, ki tíz esztendeig . csikóskodott' a- Bácskában. Sobri;- bandája 183&„ december 8-án Hunkár Antal... ezredesi rabolta ' ki szölgagyőri kastélyában. Hunkár efc/cd* niagá- tól a királytól és a nádortól köve­telt 'védelmet' a hetramiák elten. Sóbrit és a- többi 14 szegényle­gényt Tojna vármegye, somogyi határánál, a Aápafői . erdőben, 1837. február 16-án kerítették be. . , Egy­néhány betyár elesett/' & többi megugrott, Sobri. pedig . látta, hogy nem . .menekülhet, agyonlőtte ma- gát?. . V A • • köztúdat f áéofibdn nem akart'' -belertyugodn//’a v- hnrarpiá- vgzér, legpndájának* ily én .közönsé­ges megoldásába. íjipp Söpöri"''?ta- láld''útém~'kezdtek kérekeplni >mind itthon, -., .mind (lényegnél ^ regényesebb , ménae- jH'onddk, Nés' vettfk egy* egész Söpri- irodalom.»* A> neg!yvertes/épek eké­jén áz a C-hir keletkezett,- hogy Sobri Amerikába sző,kőit, éh Nétc York-ban él, mint. gyógyszerész«. Békés István is tág. teret szen­tel a Sobri-témának a néhány év­vel ezelőtt, megjelent Magyar jfonyva'• pitdóál •zfpűvében. Készletem*.üptibl* érA&tnlg&tx a.tlápa* Mi - Végó£áfc4$: ;is,v Á ‘ ■ *AmM$gr . $op,ri t a.. lápafői erdőben félü i ötté any áfa \; 'Jigzh yrr é* Jt ették á ’ kiratyi '‘parancsot/ Feléég es f El­ső ‘ Fér din éjid r. Aüitfriaj. .■ Escis/af, Magyar Ország e kévev V-C.űz'-Ki­rálya. .. kegyeim'ek;kiróífji JPero'.nt­solatjára.........Sobri''$ósej és Pap A ftdaif fő. gonosztevők túrédsági- h&z tartozó minden - egyes., Pzizn- b.óráknak ^/JeÍgéri véle- meg,,fogásá­ért 50. 'kivédiőiknek % >—, .rrrr/gá- hak - pedig "SőbrV Sóstífn.e% .és Pap veneti-Á MendÖ meg­fogásáért 100, holtan!,■való kézre kPrítcséPri 'pédig végre/'azok­nak;- kÁk az emlíieij. ■■ gonosztevők­nek hollété,t. sikerrel- bcjelent’ón- tiik, * 'ezen ciránybeíi féle - mennyi­ségű/ csaszcAai Species ara­nyok" a Királiii Kinst árból ki- fizettgßsenekjS;; .. .. — . .Sobri megmaradt, marok­nyi ■■'Csapaté/ —; iffá 'Békés István, — Verdiiért juttó.tmfc- a Xebit hatat­lan túlerőben lépő katonák és pandúrok puskái eié„ Február Í&* án délután négy óra felé, didergő hideg volt a lápafői erdőben, — a betyárok rőzseláng körül mele­gedtek. Alighanem Takács Pál lápafői uiaság értesítette ott- tartózkodásukról először a szakcsi pandúrokat, de mivel utóbb az uraság vincellére, Németh József 25 pengő forintot, Kelemen Mihály várongi jegyző 37 és fél, Dran- gensz Ferenc obsitos stázsaméster 6, s az üldözésben részt . vevő dzsidások 50 császári aranyat kap­tak a'kitűzött jutalomból, nyilván ebeknek is. bő érdemük' volt Sob- riék puskavégre, kerülésében. Sobri bandája. . . nem volt több tíz­tizenegy embernél. Ahogy a kiál­lított strázsa észrevette a közeledő lovasókat, jelt adott, a betyárok szétverték. a tüzet, átkaptattak a Magpárácl patakon túl, a szálas erdő szélére, s ott egymástól 10—15 lépés távolságra húzódva, a fatör­zsek mögött kerestek védelmet. A dzsidások tüstént rohamra indul­tak, de a fák fedezékéből sortűz dördült és feltartóztatta a táma­dást. — Három óra hosszat tartott az elkeseredett' közelharc. Sobri és társai körül voltak már kerítve, de még folyton tüzeltek. Végre töl­tényeik lassan kifogytak. . . — Kelemen Mihály szakcsi jegy­ző, aki személyesen vett részt a lápafői szegénylegény haj szán, nyomban feljegyzést készített a .■történtekről, s ebben az öngyilkos betyár személyét félreérthetetlenül így azonosította: . . midőn Sobri látta már, hogy elfogják, először a hozzá közeledő kapitányra szegezte pisztolyát, s mielőtt elsütné, utsz- szafordítván,' úgy meglőtte magét, hogy a golyóbis szívén is keresztül hatván, azonnal kimúlt a világ­ból”. így érkezett el Sobri Jóska vég­érája. A ,,csatamezőn” holtan, vagy sebesülten maradt társainak egy része, de néhányuknak sike­rült kereket oldania. Nagy volt a támadó katonák és pandúrok vér­vesztesége ií?. BODJL FERENC Mert szerelmes volt... Úton, útfélen megannyi elhagyatott családi emlékművel találkozik az em­ber. Családi jellegüket mindenekelőtt az árulja el, hogy nagyon régóta senki sem törődik velük: kihalt vagy más vidékre költözött a család, s azóta nem akad, aki gondjukat viselné. Legtöbb­jüket kikezdte az idő vasfoga. vagy éppen gondatlan kezek csonkították meg. Természetesen minden emlékmű­nek megvan a maga' története. A csa­ládiaknak is. És többnyire a családon kívüli utódoknak is mondanak valamit de kár, hogy ez a mondandó rendsze­rint előbb feledésbe merül, mint aho­gyan maga az érfilékmű megsemmisül. Az utasok ' ügyet'"sem vetnek rájuk. Igaz, művészi értékük általában kevés, de mégis megérné csokorba szedni tör­ténetüket, mert szépen kikerekedne be­lőle a vissza ném kívánt, de sos-vn feledhető műit. Lápafő határában, a kövesút mellett álló emlékműmaradványról a követ­kező szóbeszéd járja a faluban: I.ápa- főnek hét nemese volt, közülük a leg­kegyetlenebb Takács Pál. Énnek volt egy szépséges leánya, Mária, aki bele­szeretett egy hozzá társadalmi rangban nem illő jobbágyivadékba. A nemes szülők azonban megtiltották e szerel­met, úrrá akartak lenni leányuk leg­bensőbb érzésein, s a leány végső el­keseredésében öngyilkos lett: kútba ug­rott. A szülők emlékművet emeltettek leányuknak. A pénzt nem sajnálták de leányuk és a jobbágyfiú szerelmét nem tudták elviselni. Inkább lemond­tak leányukról... *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents