Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

Hamis önismeret valóságos értékítélet Elkerülhetők-e a fonákságok és Huszonöt éve történt A nép ítélete inunammaBBHaHnni engeteg fölöslegesen el­pazarolt energiát lehet­ne hasznosabb célra fordítani, ha az intő figyelmeztetések időben elhangzanának. A ká­dermunka követelményei rész­leteiben is ismertek, csak né­ha elmarad számonkérésük, következetes alkalmazásuk csorbul. A különböző felettes szervekhez intézett helyi pa­naszok háromnegyed része ugyanis abból ered, hogy fel­rúgták, féloldalasán, követke­zetlenül alkalmazták a helyes elveket. „Derült égből villámcsapás­ként ért az eltanácsolás” — hangzik el gyakran, s nem is valótlanul. Amikor az egzisz­tenciájában érintett, kisebb- nagyobb funkciójából leváltott ember orvoslást vár, azzal ér­vel, hogy korábban elégedet­tek volna vele, dicsérték, vagy semmit nem szóltak vezetői munkája ellen. Beköszöntött a „bizalmi válság’, meghűlt kö­rülötte a levegő, s azt sem tudja, mi történt. Tévhitben élve, kinyírásról, jogtalan és indokolatlan félreállításról szól az „igazságát kereső”, holott rendszerint a sok keserűség forrásává vált elhallgatásra de. rül fény a kivizsgáláskor. Megyénk egyik — új cikkek, kényes termékek gyártásával foglalkozó — ktsz-ében kisebb vezetői beosztások sorát járta végig néhány esztendő alatt az önmagát ma áldozatnak tekin­tő ember. Neki furcsamód amiatt változtatták beosztásait, mert a keze alatt dolgozó mun­kások rendre arra kérték az el­nököt, helyezze a csoportvezetőt máshova, mert állandó fecsegé­sével nem hagyja őket dolgozni, zavarja az elmélyült munkát. Éppen ő rontja a munkafe­gyelmet? Mindenki ismerte sa­ját feladatát, bedolgozták ma­gukat, időnként mégis alig győzték munkaidő után helyre­hozni a selejtet. Megsokallták, a fegyelmezésnek ezt a formá­ját kérték. Amikor aztán a harmadik beosztásban is betelt Tűnődhet felette váltig az ember. Gyógyszertárainkban nincs sebbenzin, illetve csak vényre kapható. A gyógyszerészek szerint azért van ez, mert mo­sásra és öngyújtótöltésre seb­benzint használt a nagyközön­ség. — Halló, háztartási bolt? Kapható önöknél háztartási benzin? — igen kérem, minden mennyiségben! — Vásárolják is? A válasz igenlő. Szó sincs tehát olyasmiről, hogy háztar­tási benzin hiányában fanya­lodik a nagyközönség seb­benzinre. a pohár, s elfogadták az illető kilépési kérelmét, fennkölt mó­don, ünnepélyesen búcsúztat­ták el. Meglepő-e, hogy ezek után vértanúi ábrázattal, s az­zal a tudattal távozott, hogy őt kinyírták? Mennyivel értelme­sebb és hasznosabb lett volna, ha időben és határozottan megmondják neki a nyomós érvekkel alátámasztott kifogá­sokat... Ha szembenéznek és szembe is nézetnek, másként alakulhat az egyén sorsa, de mindenkép­pen és feltétlenül elkerülhet­ték volna a félrevezető, hamis önismeretet és annak megerő­södését. . V| iért nem beszélnek őszintén? Így látszólag simább, népszerűbbnek tűnik. Félnek a reagálástól, a nyílt­ság nem kenyerük. Kétségtele­nül könnyebb meghűteni vala­ki körül a levegőt, mint színt vallani és bizonyítani. Nem elég a székbe ülni, ki kell mondania az igent és a nemet is a vezetőnek. Általa az érté­kes embernek gyarapodnak jó­tulajdonságai, csökkennek gyengeségei, a hozzáértő még alkalmasabbá válik. Ugyanak­kor kiderül, képes-e a fejlődés­re, vagy a türelmes és hatá­rozott intelmek ellenére, kép­telen lépést tartani. Tíz esztendeje fiatalon, szin­te az iskolapadból került egy ifjú az egyik intézmény fő­könyvelői tisztségébe. Igazga­tója kiváló éíetiskolát járatott vele, mondja bizalmas önval­lomásában, araikor a gyarapo­dó és nehezebbé vjíló felada­tokról, a helytállásról folyta­tunk eszmecserét: „Neki kö­szönhetem, hogy nem szállt a fejembe a kezdetben kétségte­len elért, valódi siker, hogy el tudtam kerülni a hebehurgya intézkedéseket, s így a bukta­tókat. Tisztelem érte, soha nem árult zsákbamacskát, eleitől fogva mindig időben — se ko­rán, se későn — megmondta, hogy milyen veszélyek lesel­HOL A HIBA? Nézzük, mit mond a Gyógy­szertárközpont? — Raktári készletünk ki­merült, megrendeltük a seb­benzint, de az ÁFOR nem tel­jesítette a megrendelést, szál­lítási gondra hivatkozott, így gyógyszertárainkban automa­tikusan lépett hatályba az a rendelet, amely szerint a seb­benzint — ellátási zavar ese­tt buktatók? kednek rám, mit kell jobban csinálnom. Nem tetszett, na­gyon nem. Eleinte megesett, hogy rendkívül dühös voltam, egyízben napokon át ránézni sem tudtam, köszöntem is ne­ki, meg nem is. Aztán rájöt­tem, hogy hasznomra válik, láttam, milyen bizonytalanok ott a vezetőtársak, ahol nem ezt teszik.” Hozzá hasonlóan, az élet kü­lönböző területén felnőtt kivá­ló vezetők sokasága található, önkritikusak, fegyelmezettek, törik magukat, tudják, hogy nem lehet elválasztani a veze­tők és vezetettek fegyelmét, ne­kik kell elöl járniok jó példá­val. Más esetben nem az ön­hittség, hanem a tétova hatá­rozatlanság megszüntetéseDen játszott szerepet a felettes jó módszerrel alkalmazott ne­velő munkája. Nem ért véget a kiválasztás­sal a felettes kötelessége. A kisebb-nagyobb posztokon ál­ló vezetők szakmai, politikai felkészültségének érvényesíté­séhez elengedhetetlen a vezetői rátermettség megléte, s annak állandó csiszolása és finomítá­sa. Egyénileg is hasznos a két­oldalú megbeszélés, melynek' során összegezik a valóságos értékeket, megszabadítanak a buktatóval fenyegető fonáksá­goktól. özösségi jelentősége még nagyobb. Elsikkadhat a helyeselt, a jónak tartott or­szágos és helyi politika a ká­dermunka ötletszerűsége, eset­legessége és hézagossága ese­tén. Mit ír elő, mire kötelez a X. kongresszus? „A vezetés minden szintjén rendszereseb­ben kell foglalkozni a káderek­kel, figyelemmel kísérve és se­gítve fejlődésüket, munkájuk tökéletesítését és felkészülésü­ket az újabb feladatokra.” — olvashatjuk a határozatban. Kevesebb lesz a vargabetű, ha mindenütt ehhez tartják' ma­gukat. tén — gyógyászati célra kell tartalékolni, csak receptre kapható. * Ez pontos és korrekt felvi­lágosítás. Megköszönjük! De hozzáfűzzük azt is, nem ez az első eset, amikor valamilyen közhasználatú gyógyszertári cikk (pl. lázmérö, köhögés­csillapítók, stb.) hirtelen tű­nik el, s beszerezhetőségük sem oldódik meg a joggal el­várható iramban. Végül ennyit: további kér- dezösködésünkre még azt a választ kaptuk, hogy két há­rom nap múlva ismét lesz sebbenzin — recept nélkül. —rá— Huszonöt évvel ezelőtt, 1946. február 7-én kezdődött meg a Budapesti Népbíróság előtt Szá- lasi Ferenc és hat más hábo­rús, népellenes főbűnös, Szöl- lősi-Naszluhác Jenő, Kemény Gábor. Beregffy-Berger Ká­roly, Gera József, Vájná Gá­bor és Csia Sándor nyilas pártvezérek tárgyalása. A vád­lottak bűneit nehéz lett volna felsorolni, hiszen sok százezer ember halála, az ország erköl­csi és anyagi javainak pusztu­lása száradt a leikükön. Szá- lasi, ez a hatalomsóvárgó el­lenforradalmár katonatiszt, már a második világháború előtti években a nácik szolgá­latába szegődött, s jóllehet, azokban az években Hitler még Horthynak szövetségese volt, sose adta fel a reményt, hogy egyszer még ő kerül elő­térbe, ő nyeri, el a Führer ke­gyét, bebizonyítja a Harmadik Birodalom vezére előtt,, hogy Magyarországon nincs nála készségesebb kiszolgálója. Hitler, Horthy megingása láttán, kijátszotta utolsó ütő­kártyáját, „nemzetvezetővé” ütötte a kalandor Szálasit, aki vezérkarával, szadista gyilko­sokból, gátlás nélküli bűnözők­ből álló rohamcsapataival rá­szabadult az országra, üldö­zőbe vette mindazokat, akik túlélték a náci bérenc Sztójay- kormány deportáló, öldöklő intézkedéseit. A nyilaskeresztesek hata­lomra jutásával minden képze­letet felülmúló, vérengző rém­uralom vette kezdetét: töme­ges kivégzések a Duna-parton és a budapesti utcákon, hajtó­vadászat országszerte a ka­tonaszökevények, a zsidók, a bujdosó antifasiszták, a haladó emberek, a, bajbajutottaknak segítséget nyújtó, humánusan érző, tisztességes polgárok, ha­zafiak ellen. A nyilas—Gesta­po—SS—csendőri öldöklés ha­lálos áldozatainak számát sem akkor, sem azóta nem sikerült pontosan megállapítani. Fiatal életek ezreit oltották ki, tö­megével taszították áldozatai­kat előre megásott sírjaikba napról napra, mindenütt az or­szágban. Ahogy a felszabadító seregekkel a sarkukban mene­kültek nyugat felé, úgy terel- ték-vitték magukkal az ország felbecsülhetetlen értékű javait, gépekkel, értékes anyagokkal megrakott vagonparkját, mű­kincseit, állatállományát, s ahol akár csak néhány órára is megvetették lábukat, tömeg­sírokat, temetetlen halottakat hagytak maguk mögött. A népbírósági tárgyaláson Lázár Károly altábornagy, a kormányzói testőrség parancs­noka elmondta, hogy Szálasi Veesenmayernek, Hitler ma­gyarországi főmegbízottjának utasításait követte, nemzet­vezetői székfoglalása a német fegyveres erők közvetlen és nyílt támogatásával ment vége be. Szálasival együtt állt a Nép­bíróság előtt Beregffy, aki mint a nyilas kormány hadügymi­nisztere felkoncoltatta azokat a katonákat, akik a biztos pusz­tulás elől menekülni akartak. Kemény külügyminiszter és Vájná belügyminiszter fenn­tartás nélkül hajtották végre Ribbentropp és Himmler mun-; katársainak minden utasítását. A többiek, a nyilaskeresztes párt vezetői, elsőrendű felelői sei voltak mindazoknak az iszonyú rémtetteknek, melyek a felszabadulás előtti hónapok­ban Magyarországon végbei mentek. Szálasit és vezető csoportját a Népbíróság halálra ítélte. Ebben az időben került sor a többi magyar háborús főbűnös felelősségre vonására is. A Nép- bíróság ítéletet hozott Bárdos- sy László volt miniszterelnök ellen, akinek kormánya szöges ellentétben a magyar nép leg­elemibb érdekeivel, hadat üzent az antifasiszta koalíciói ba tömörült nagyhatalmaknak, s megindította a hadműveletei két a Szovjetunió ellen.- Mint háborús főbűnös állt bírói elé Sztójay Döme, Ja- ross Andor. Endre László, Ba- ky László, s a magyarországi német megszálláskor kineve­zett kormány több más tagja, államtitkára, akik Auschwitzba és a többi megsemmisítő tá­borba szállítottak mintegy hat­százezer zsidó magyar állam­polgárt, kiknek túlnyomó több­sége a gázkamrákban lelte ha­lálát. ítéletet mondtak a nép­bíróságok Imrédy Béla, Kolos-* váry-Borcsa Mihály és sok más hírhedt nácibérenc politi­kus fölött is, akik az országot német gyarmattá tették, s köz~ reműködtek abban, hogy a hit. leristák saját érdekeikért ka­tasztrófába döntsék Magyar- országot. Mindenki, aki ismeri e kor történetét, rádöbben, hogy az országvesztő népviták felett a végső ítéletet a történelemnek kell kimondania, hogy az em­bertelenség iszonyatos pusztí­tása sehol a világon ne marad­jon büntetlenül. V. F. SOMI BENJAMINNÉ Olcsóbban — Február 8—20-ig 20 - 30 40 százalékos árengedmény a Népbolt ruházati szaküzleteiben (63)

Next

/
Thumbnails
Contents