Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-07 / 32. szám
»mTtTTTTTTTTTmfTyTTTTTTTTTTTTWtfT^TmffmTTTTTyTy>»>fmmTyVTrrT»mTT?mTiiTtTTTmmTTTTyTmT»TTTTV»^ — 6. — — Ne búsulj, pajtás — tört ki belőle a negyedik napon — érted is megfizetek annak a gazembernek, aki a hátunk mögött összejátszott Don Calo maffiájával. Én nem félek már sem tőle, sem mástól. Én egyedül csak az istentől félek. És ezért az én pofámat földi ember nem tömheti be. — A maffia sem? — jegyezte meg csak úgy mellékesen Polacco. Pisciotta erre elhallgatott. Hosszasan mélázott. Végül, mintha egész életútját próbálná mérlegre tenni, megszólalt: — A maffia nagy úr. Azzal még Giulianosem tudott leszámolni. Pedig mi valaha meg akartuk szabadítani Szicíliát a maffia uralmától. — Hiszen ti magatok is maffiamódszerekkel dolgoztatok — szólt közbe Polacco és úgy tett, mint aki teljesen tájékozatlan. — Nem egészen. Mi megsarcoltuk a gazdagokat és adtunk a szegényeknek. A mi titkos társaságunk a szegények szövetsége volt. — És mégis, a szegényekre lőttetek Portella della Ginestra-nál. — Azok vörösök voltak. Azok ellenünk voltak— De hiszen a hercegekkel szövetkeztetek. — Azért szövetkeztünk a hercegekkel, hogy leszámoljunk az új földesurakkal. Azért ültünk belé a kereszténydemokraták kosarába is... Aztán kiderült, hogy a hercegek is, a keresztény- demokraták is a maffia zsákjában vannak. A római rendőrök, Verdiani és Scelba emberei mind a maffia akaratának engedelmeskedtek... És én, ökör, bedőltem Scelba-nak. Csúnyán elbánt velem... Én jártam nála Rómában. Személyesen ígért meg nekem mindent Érted ezt, pajtás? Ezután végeztem Giulianoval, mert azt hittem, hogy ő elárult minket... de az anyja, aki az én nagynéném, Giuliano fölött bc*z- szút esküdött és elátkozott engem. És látod, az átok fogott. Azért vagyok itt Pedig azt hittem, ha megölöm Giulianot, három legyet ütök egycsapásra: kegyelmet kapok és szabad leszek, ezt ígérte a belügyminiszter. Másodszor: megbüntetek egy embert, aki engem is belevitt egy esztelen gyilkos bandába. Harmadszor pedig öröklöm mindazt a hatalmat, amit Giuliano megteremtett.. Pajtás, nálunk, Szicíliában a vendetta szent és kegyetlen törvénye uralkodik. Most nincs fegyver a kezemben, hogy megbosszuljam a politikusok árulását, de birtokomban van Giuliano feljegyzéseinek egy példánya s ha azt én előadom, beleroppan néhány miniszteri bársonyszék. Ez lesz az énven- dettám. — Miért nem adtad közre őket Viterboban? — Te ezt nem értheted. Itt nem vagyok hazám földjén, de ha Palermoban tárgyalni kezdik peremet és megkérdezik, miért öltem meg Giulianot, akkor indul majd meg a föld, mint ahogy Messina-ban rengett minden ház, amikor az Etna dühödt szelleme kitört... Érted már, cimbora? Megbosszulok mindent és mindenkit. — És aztán mit érsz vele? Néhány nagyfejű belebukik, de a maffián egymagad nem győzhetsz. A maffia utánad nyújtja kezét, és az életedet követeli... A történtek után pedig a vörösökhöz nem menekülhetsz. — Igaz. A maffia már eddig is alkudozott a bőrömre. Én tudom ezt. De neked megmondhatom, én sem állok egyedül. Don Calo egész rothadt bandáját bele fogom dögleszteni a Carca pokolbűzös szakadékaiba. A potrohos vén gazember megtudja majd, ki is volt az a Gaspare, akit megszégyenített, akit eldobott mint egy kifacsart citromot. 9. .. .És ez így ment nap, mint nap. Harmadik hete voltak már együtt és egy fülledt augusztusi hajnalon Polacco arra ébredt, hogy Pisciotta bezárt tigrisként kereng ketrecében. — Mi történt veled pajtás? — dugta fejét az átjáró rácsához Polacco. — Szabadságot ígértek... Szabadságot! És itt rothasztanak halálra. Már Palermoban kellene lennem. Beszélni akarok... Beszélni!... Én nem akarok addig meghalni... — Ne siesd el, pajtás —- csillapította Pisciot- tat Polacco. — Mit ne siessek el? Az éjjel eljött hozzám Giuliano. Idejött a cellába és azt mondta: Gaspare, hiába öltél meg, a vérem visszahull rád... Vagy megbosszulsz minket, vagy a pokol fenekéig rágja csontodat kiontott vérem... — mondta Pisciotta és a rácson átdugta kezét. A jobbkeze fejére bal mutatóujjával izgatottan rábökött. — ... Látod? Itt. Ezen a ponton cseppent rám a vére. Látod a foltot? Fekete vérfolt és ez nem jön le... Polacco a fejét ingatta: — Semmit se látok. Nyugodj meg. Barna a bőröd és az a folt, ott, egy anyajegy. Nyugodj meg, Gaspare. Ami megtörtént, annak meg kellett történnie... Azt az isten akarta úgy. — Az isten? Azt mondod, az isten? Hát milyen isten az, aki nem ismeri az igazságot? Milyen isten az, aki testvért ölni enged? — Hát, pajtás... szerintem túl nagy fába vágtad a fejszédet. Úgy vélem, mindazzal, amit csináltál, belekeveredtél a politikába, és a politika a maffiánál is kegyetlenebb... És te igai zából azt sem tudod, mi is az a politika. Te csak menték És tanulatlan voltáL — Az igaz, de két osztályt jártam. Tudok írni és olvasni... — Ez mind kevés. Akik a politikát csinálják, azok mindannyian fiskálisok, doktorok, meg mifenék. Okos, ravasz, kegyetlen és nagy tudású férfiak. Ismerik a múltat, a jelent, meg a jövőt. A politikusok eszükkel uralkodnak a te testi erődön is. — Don Calo sosem tanult meg írni, se olvasni... — vetette ellen Pisciotta. — Akkor bizonyára olyan szolgái vannak, akik helyette írnak, olvasnak és mindenről tájékoztatják, de szelleme és akarata erős lehet. — Ez már igaz — bólintott Pisciotta. — Én is meghunyászkodtam előtte... Szóval, azt mondod, belekeveredtem a politikába, — folytatta némi töprengés után. — .. .És te mit csinálnál az én helyemben? — A helyedben? — mélázott Polacco. — A helyedben én nem feszíteném tovább a húrt A saját bőrömre, anyámra, testvéreimre gondolnék és az lenne első gondom, hogy helyre állítsam a jóviszonyt mindazokkal, akiknek nekimentem. .. — Hogy-hogy? — kapta fel fejét Pisciotta. — Hát.. sokféle módon visszakozhatsz. Úgy tudom, te nem szereted, a vöröseket.. — Nem is tudom, kik azok... — Hiszen lőttél rájuk... Megöltetek sok szakszervezeti embert és helyi parasztvezetőt Szicíliában. Azok is vörösök voltak. (Folytatjuk.) j LAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA- aAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A holdgeológia első lépései 13 év telt el az első szovjet mesierseges hold feioocsatasa óta; ez megnyitotta a kozmikus korszakot. Csaknem 10 éve, hogy az első emDer, Ju- rij Gagarin felment a világűrbe. S aztán az amerikai űrhajósok hagyták ott a hol- felszin porában nyomaikat. Sok mindent láttunk az eltelt 13 év alatt, amikor az embernek a világűrbe való behatolását figyeltük, a Duna—16 útja nyomán azonban megújult lelkesedéssel szemléljük az emberi munka hatalmát, az emberi gondolat vakmerő szárnyalását. A Luna—16 útjának sikere mindenekelőtt a szovjet tudomány és technika stratégiájának sikere; ez a stratégia arra irányul, hogy maximálisan kihasználja az automa- tikát a kozmosz tanulmányozásában és meghódításában. Az automatika nem zárja ki, hogy az ember részt vegyen abban a munkában, s nem állítja szembe az embert a technikával; megnyitja az utat a kozmoszba, biztosítja az űrhajósok munkáját, előzetesen felderíti a helyzetet, amelyben az űrhajósoknak tevékenykedniük kell. Az automatika megnöveli az ember lehetőségeit a kozmoszban, kiegészíti erőfeszítéseit a különösen nehéz vagy az ember számára egyelőre megoldhatatlan feltételek között ÜJ TUDOMÁNY SZÜLETÉSE A Földet tanulmányozó kutatók számára a Luna—16 útja különleges esemény; időpontja egybeesik egy új tudomány: a holdgeológia keletkezésével. Beszélhetünk-e egyáltalán holdgeológiáról? Hiszen ez a szó „geo” annyit jelent, hogy föld, s a geológia a Föld felépítésével és fejlődésével foglalkozó tudomány. Nem volna-e jobb, ha az új tudományt szelenológiának neveznénk a Hold görög neve, a „szelena” után, s bevezetnénk a szele- nofizika és a szelenokémia fogalmát a geofizika és a geokémia mintájára. Most, amikor hozzálátunk, hogy a Hold felszínét és mélyét olyan közvetlen módszerekkel tanulmányozzuk, amelyeket a Földön dolgoztak ki, a legegyszerűbb, ha a holdgeológia, a holdgeofizika, vagy a holdgeokémia kifejezéseket használjuk. (Mellesleg, már régóta tudjuk, hogy a Holdon a sötét foltok köves, puszta síkságok, amelyeken egyáltalán nincs víz; ezeket mégis holdtengernek nevezzük, s ezt egyáltalán nem érezzük furcsának.) Mi is hát az a holdgeológia és két húga: a holdgeofizikaés a holdgeokémia. E tudományok tárgya a holdkéreg anyaga, külső burka, a rajta lévő kőzetek és ércek, a holdfelület fizikai térsége és a Hold körüli térség kutatása. A holdtudomány módszerei az űrhajózás sikerei és az automatika használata következtében sok tekintetben hasonlatosak lesznek a Földdel foglalkozó tudományok módsze- szereihez. ADATGYŰJTÉS A HOLDON A holdgeológia felhasználja azt a mintagyűjteményt, amelyet a Hold területéről szereztünk és a lyukak fúrását, a fényképfelvételeket. A holdgeológia a légi felvételek alapján tanulmányozni fogja a Holdon lévő ásványok, kőzetek és ércek szerkezetét és összetételét A Hold felszínén végbemenő folyamatok, amelyeket a holdgeológiának tanulmányoznia kell, sok tekintetben különböznek azoktól, amelyek a Föld arculatát Kialakítják A magmatizmus és a vulka- nizmus jelensége mellett a Holdon fontos szerepet fog játszani a felszínnek a meteoritbombázása. a holdkőzetek lekopása és alakváltozása az éles hőmérs"'-ie*-ingadozások, vatarrir,t a ..napszél ’ és a világmindenség távoli területeiről érkező nagy energiájú kozmikus sugarak hatasára. A Földön elég sűrű légkör véd bennünket a meteoritcsapások aktív hatásától, a napradiációtól és a kozmikus sugaraktól. A Holdon még csak nyoma sincs a légkörnek. Viszont nincs ott meg a kőzetek elkopása a szelek és vizek hatására, nincs az a könyörtelen erózió, amely ismételten letörölte a Föld arculatáról a nagy hegyi képződményeket és sok kilométer hosszúságú völgyeket töltött fel az elkoptatott kőzetek anyagából. Az első fúrólyuk a Holdon, amelyet a Luna—16 segítségével fúrtak, mindössze 35 cm mély volt. A jövőben 100 és 1000 méter mélységű fúrólyukak is lesznek ott. A holdgeológia kétségkívül teljesen fel fogja használni a mélyfúrások földi tapasztalatát. A Föld és a Hold nagy mélységei mégis hozzáférhetetlenek lesznek a klasszikus geológiai módszerek számára. A Hold mélyének tanulmányozására az ember — akárcsak a Földön — geofizikai kutatási módszereket fog használni. A7. EMBERISÉG HASZNA Mit nyerhet az emberiség az új tudománytól, a holdgeológiától? A holdgeológia a Földről szóló tudományokhoz hasonlóan fog fejlődni elméleti és gyakorlati tekintetben egyaránt. A földtörténet kialakulásának megértésében új távlatokat tárnak fel azok a kutatások, amelyeket a holdkéreg felszínén és a Hold na év mélységeiben végeznek majd. Miért van az, hogy a Hold és a Föld között olyan nagy a különbség az alkotóelemek arculatában. Az emberiség bölcsőjét, a Földet több mint 40 %-ban a világóceán vizei borítják, többrétegű légkör veszi körül, felületén gazdag és változatos szerves élet van. Semmi ehhez hasonlót nem találunk a Holdon. Pedig a Hold és a Föld körülbelül azonos időben jött létre, szinte ugyanabból az anyagból alakult ki, a naprendszernek ugyanazon területén vagyis megközelítőleg ugyanolyan kozmikus feltételek között van. A geofizika alkalmazása a Föld mélységeinek kutatásában és az óceánológiai kutatások, amelyek a legutóbbi 15—20 év folyamán fejlődtek ki, már eddig is forradalmat idéztek elő a Földdel foglalkozó tudományokban és arra késztették a tudósokat, hogy felülvizsgálják, sőt jelentős mértékben, elvessék az ezen a területen korábban kialakult felfogásokat. A holdgeológia fejlődése kétségkívül arra vezet, hogy ez a tudományos forradalom elmélyül, és a Földdel foglalkozó tudományokat új, magasabb szintre emeli, ez viszont nem csupán közelebb hozza a Föld szerkezetéről és fejlődéséről alkotott tudományos elképzeléseket a valósághoz, hanem a legkedvezőbb hatással lesz a geológiai tudományok gyakorlati eredményességére is, Kszevolod Fediszkij professzor a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja
