Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-28 / 50. szám

Egy életforma — ami még visszahúz , Hosszas vita folyt az Élet és Irodalom hasábjain a ci­gányság helyzetéről, és ez más fórumokon is rendszeresen visszatérő téma. Csányi László kollégám egyik terjedelmes cikkében azt fejtegette, hogy a köztudatban a cigányság fo­galma összeforrt a bűnözéssel: a cigány egyenlő a tolvajjal. És ez a megbélyegzés nyomja, sújtja azokat is, akik arra nem szolgáltak rá, s akik szeretnének kiemelkedni ebből a sorból. Boncolgassuk egy kicsit e témát a mindennapok gyakor­latánál; szemüvegén át. Mi a változás a ciyáriybünózesben? Javai, vagy romlik az általános helyzet? E témakörről több gyakorlati jogásszal beszélgettem. Statisztikai adatokat — érthetően — nem tudtak felsora­koztatni, egyszerűen azért, mert ilyen statisztika nem készül. A. törvény előtt ilyen szempontból nem kategorizálják az em­bereket, következésképpen ilyen nyilvántartási sem vezet­nek. Ott az a kizárólag is mérce, hogy valaki vétett-e a tör­vények ellen, vagy nem. Viszont nagyon érdekes általános jellegű megfigyeléseik lehetnek — és vannak is — o napi munkájukra alapozva. Dr. Orovicz József, tamási járási vezető ügyész: — Hosszas megfigyeléseim alapján azt mondhatnám, hogy a mi járásunkban nagyjából stagnál a cigánybűnözás. A megtelepült, dolgozó cigányok ritkán ütköznek össze a tör­vénnyel. A tamási cigányok közül például már nagyon rég­óta nem akad bűnöző, inkább a hozzájuk verődő vidéki tár­suk, rokonuk követ el bűncse­lekményt. Az a meglátásom, hogy ha számszerűleg nem is csökkennek az esetek, újabban bizonyos körzetekre korlátozó­dik a cigánybűnözés. Például Ozora, Pincehely nagyon fertő­zőt!; hely, Tamásiban és .Nagy- kónyiban pedig aránylag sem­mivel sincs több megtévedt, mint a lakosság más rétegei­ben. Ehhez érdemes tudni azt is. hogy éppen Tamásiban és Nágykónyiban él a járás cigá­nyainak többsége. Pincehelyen, Ozorán is inkább családi kö­rökre szűkül le a bűnözés. Itt egymás szemében még dicső­ség, ha valaki megjárja a „pá- tyolatot” — így nevezik a bör­tönt. Sajnos, a cigányproblé­mák Jó része éppen abból adó­dik, hógy ezekén a helyeken minduntalan újratermelődik a törvényszegő hajlam: a fertő­zött családokban a ma felnövő fietalok is fokozatosan része­seivé lesznek a szülők viselt dolgainak, és mire felnőnek, számukra is természetes lesz a bűnözés. Tamásiban és Nagy- kónyiban, ahol rendes munka­helyük va.i, és az állami és társadalmi szervek is behatób­ban foglalkoztak életükkel, mind többen vannak az olyan cigányok, akik például akkor sem lopnak, ha ott van előt­tük a kínálkozó alkalom. Mun­kahelyén nem egy lát el olyan munkaköri feladatot, hogy igen jelentős értékű társadalmi tu­lajdon van kezeügyében, és éveken keresztül nem merül fel ellene kifogás. Dr. Forster Alfréd, szekszár­di járási-városi ügyész: — Az egyik leggyakoribb bűnelkövetési forma körükben ma is a lopás. De rendszerint kisebb értékeket tulajdoníta­nak el, sőt, néha annyira ba- gatell értékű dolgokat, hogy p.szcihikailag is érthetetlen, miért szennyezik be vele a kezüket A mindennapi megél­hetésük szempontjából teljesen jelentéktelen, azt könnyen pó­tolhatnák még szerény mun­kával is, ám akit megfertőz­nek, mégis inkább lop. Véle­ményem szerint számszerűleg ezért is nem csökken a ci­gánybűnözés, és ezért kerül sokszor kellemetlen helyzetbe az egyébként rendes, dolgos, kiemelkedni akaró cigánycsa­lád is. Volt egy ügyem, rövi­den a következő: a cigányle­gény magával hívja a cigány­lányt a határba, és útközben kisebb mennyiségű kukoricát lopnak. A lopás a legényből indult ki, de részese a leány is. A leánynak talán sosem jut eszébe a lopás, ha nem jön ez a bűnöző, feslett előéletű le­gény. Jellemző, hogy az ese­tet a szüleinek sem merte megmondani, mert ezért sem­miképpen sem dicsérték volna meg, lévén rendes, dolgos em­berek. Amikor kitudódott, hogy mibe keveredett a lá­nyuk, kétségbeestek, és a leg­rövidebb időn belül megtérí­tették még a lányuk által oko­zott kárt is, hogy mentsék, ami menthető. Szóval a cigányság egyik rétegétől már ennyire távol áll a bűnözés mint alap- tulajdonság. Dr. Dombai István, a dom­bóvári járási-városi bíróság el­nöke: — Kapásból lapozzunk bele a tárgyalási naplóba. Tessék ... Ismerem az ügyfeleimet... Ez is cigány, ez is, ez is. Ha így vesszük, elég sok a cigány bű­nöző: a vádlottjaimnak körül­belül egyharmada ebből a ré­tegből kerül ki. De azt tapasz­talom. hogy mindinkább elkü­lönülnek a bűnözésre hajlamos A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat felvételre keres A BÁTASZÉKI TÉGLA- ÉS CSFRÉPGYÁR, valamint A MOHÁCSI FAROSTLEMEZGYÁR ÉPÍTKEZÉSI MUNKÁIRA ács, vasbetonszerelő, villanyszerelő, gépkezelő, kőműves szakmunkásokat kubikosokat, és építőipari segédmunkásokat Jelentkezni lehet a vállalat központjában, — , SZEKSZÁRD, TARCSAY U., IRODAHÁZ (328) és tisztességesen cl Igozó, élő családok. Dr. Varga Ferenc, dombóvá­ri járási-városi vezető ügyész: — A cigányságnak ma már van egy elég élesen elkülönít­hető bűnöző, és egy asszimilá­lódó rétege. E kettő nem azo­nos a dolgos és nőm dolgos réteggel, mert manapság több­nyire azek is do’gn^ .ak, akik törzsvendégek a börtönökben. Igaz, e réteg gyak> an váltó gatja munkahelyé;, nem stabil munkaerő, de viszonylag meg­van ^ rendszeres keresete. Mellesleg, ez is elég tűrhetően öltözködik, hogy úgy mond­jam, elegánsan jár-kel az ut­cán, csak adandó alkalommal nem tud magán uralkodni. Fő­ként garázdaság és tulaidon elleni vétségek miatt kerülnek skembö a törvényekkel. Keres­nek, de a pénzükét elmulatják, berúgnak, és következik a ga­rázdaság ... Tipikus cigány- bűncselekmény. nálunk is megfigyelhető, hogv területileg is elkülönül e két réteg. A kurdi, csibráki. dombóvári ci­gányok például gyakran for­dulnak meg ebben az épület­ben, a kocsdaink, gyulaiak mar sokkal rókábban. A bű­nöző körzetekben — sajnos — nincs elég visszatartó hatása a börtönnek sem. Jellemző. ho"*v a cigányok sokkal gyakiabban válnak visszaesőkké, mint a más rétegbeliek. Érdemes lep­ne ennek az okaival behatób­ban foglalkozni. Általános tapasztalat, hogy a cigánybűnözés leszűkül bizo­nyos körzetekre, s e körzetek egyben fertőző gócok is. Vi­szont ez azt is igazolja, hogy nincs igazuk- azoknak, akik a cigány-probléma megoldását e réteg bármiféle elkülönítésé­ben keresik. BODA FERENC Hová mennek a végzős hallgatók a palánki technikumhói? Az utolsó technikumi osz­tály idén végez Palánkon, mert az iskola szakközépisko­laként működik tovább. Eb­ben az évben 110 diákot vet­tek fel növénytermesztő és állattenyésztő-, kertész-, va­lamint gépészszakra. Palánkon a Csapó Dániel technikumban az 1969/70-es tanévben még negyvenkét di­ák tanulhatott felső fokon, idén nincs felsőoktatás, és most júniusban a középfokú technikum utolsó huszonki­lenc fiú és négy lány tanuló­ja is ballag. Néhány hónap múlva „kilépnek az életbe”. Többségük, számszerint 25 jelentkezik egyetemre, főisko­lára, felsőfokú technikumba Gödöllőre, Szarvasra, Moson­magyaróvárra, Keszthelyre, Pécsre. Még nem tudni, sike­rül-e a felvételijük, bíztató azonban, hogy a tavalyi je­lentkezők 80 százalékát fel­vettek, ami jobb az országos átlagnál. Az „itthon” maradó nyolc. diák termelőszövetkezetben, állami gazdaságban helyezke­dik el. Úgy vélekedett az igaz­gató, némelyik középfokú vég­zettséggel olyan fizetést kap, mintha tív éve pedagógus len­ne. ..............- - - < A z osztályvizsga után jelzik szakemberigényüket a mező­gazdasági üzemek. Bizonyos, senki sem marad munkahely nélkül. A múlt évben öt vég­zős tanulót kért a Szedres! Növényvédő Állomás, jelent­kező viszont nem volt. Min­denki elhelyezkedett. Beszélgettem négy techni­kusjelölttel. ‘ A bonyhádi Ruzsics Éva kislánykorában az akkor még tsz-elnök édesapjával járta a határt. Az ott szerzett élmé­nyek hatására jelentkezett Pa­lánkon, s úgy találja, számára a kertészet a legmegfelelőbb. Kecskeméten tanul majd to­vább, ha felveszik. Gungl Zol­tán Németkérről jött, a Hala­dás, Termelőszövetkezet ösz­töndíjasa a mosonmagyaróvá­ri egyetemre készül. A gerjeni Vajda Sándor víz mellett nőtt fel, szeret halászni, ezért is választotta a tógazdálkodást a debreceni egyetem Szarvasra kihelyezett tagozatán. Guth István naponta utazik Tévéi­ről Palánkra. Hívták Varasd- ra, Sárbogárdra, úgy hírlik „különleges tehetség”. Mért tanulnak tovább? Egy véleményen voltak, ma már nem elég a technikumi vég­zettség. Az önálló munka vonzza őket, ágazatvezetésben szeretnének dolgozni, aminek feltétele a magasabb képesí­tés. Ha nem sikerül a felvé­teli, lakóhelyükön ledolgoz­zák a gyakorlati időt és ismét próbálkoznak. Ht. Műveltséget árulnak Egy könyvesbolt gondjai Kezdjük közhellyel. A keres­kedő ad, vesz, árusít, vagyis „kereskedik", a kereskedés for­galmából pedig hasznot húz. Kisebb-e a haszon, vagy na­gyobb, ezt áruja és kereskedő­je válogatja. Aligha van azon­ban a számlálhatatlan ágra bomlott kereskedelmi hálózat­nak olyan része, melyre több joggal rá lehetne fogni, hogy „kereskedésének” tárgya vol­taképpen a műveltség, mint a könyvkereskedelem. — Mi kell ahhoz hogy vala­ki könyvkereskedő lehessen? — kérdeztük Leposa Dezsőt, a szekszárdi könyvesbolt vezető­jét. — Érettségi! Az érettségi után természe­tesen megfelelő szaktanfolyam is. Ilyet a Könyvterjesztő Vál­lalat minden év szeptemberé­ben indít Budapesten, kétha- vonként ismétlődő tíznapos bennlakással. Ezalatt az eladó- jelöltek világirodalmi, könyv­történeti elöadásoltat hallgat­nak és ismerkednek, méghoz­zá sokszor személyesen is is­merkednek, mai irodalmunk jeleseivel. Tíz hónap után ke­rül sor az ela'm képesítést nyújtó vizsga letételére. — És azután? — Azután semmire! — vall­ja egyhangúan a bolt személy­zete. Az eladókat ugyan számmal jelzett I., II. és Ill-as kategó­riákba sorolják, ez azonban csak bérezési eltérést jelent, ami persze egyáltalán nem el­hanyagolandó. De az sem, hogy hiányolják a to­vábbképzést, aminek egyelőre szervezett kerete a vállalaton belül nincs. — A bolton belül világosít­juk fel egymást olvasmánya­inkról, — mondják. Ez kevés. Rendszeresen na­pirenden van az információk áradatának témája. Az infor- máriódömping minden embert, de a könyvterjesztés hiva'ásos dolgozóit különösen azzal fe­nyegeti, hogy nem tud még csak alkalmas sajkát sem ta­lálni arra, ' hogy átevickélien ezen a tengeren. A könyvtájé­koztatók tömör. írásos szöve­ge kevés, annak ellenére is, hogy szinte már ez az anyag is beláthatatlan. Bajos lenne bármiféle tétel­ben summázni, hogy ki a könyvkedvelő Szekszárdon. A bolt évi — jóval hárommillió forint fölötti — forgalma az ide bei árók vásárlási kedvét is tükrözi. Szívesen ábrándoz­nánk arról, hogy az egyelőre „földrajzilag” jól fekvő bolt követhetne cseppet sem elve­tendő és megvetendő régi, sőt küHöldi, de már belföldön is látott példákat. A harmincas évek pezsgő irodalmi életű Bu­dapestjén (amikor a „pezsgés" mögött nem rejlett a társada­lom vitathatatlan támogatása) egy-egy jobb könyvesbolt a könyvkedvelők találkozóhelye szinte klubja volt. Beszélgető­sarok, részben még alkotómű­hely is. Utóbbira tán már nin­csen szükség, de az már egy­általán nem tartozik a túlzott képzelgés világába, hogy egy ilyen bolt még rangosabb he­lyet foglaljon el a város — írjuk csak le a szót — szelle­mi életében. Erre egyre kisebb a pers­pektíva. A szekszárdi könyves­bolt jelenlegi régi épületét be­látható időn belül lebontják. A helycsereként felajánlott — mci — anyák boltja nem felel meg a célnak, raktára nedves. Már az újságírók is szeretnék látni a tervekben szereplő saj­tóházat. Emellett kap majd he­lyet, másfél millió forint árán, a jövő szekszárdi központ könyvesboltja. Amíg ez fel nem épül, az új százhatvan la­kásos bérház földszintjén — semmiképpen sem a helyi ét átmenő forgalom főútvonalán. Ideális tulajdonképpen a jelen­legi 50-es élelmiszerbolt helyi­sége lenne, melynek zsúfoltsá­gáról és arról, hogy mennyire túlnőtte a rendeltetése szerinti kereteket, a vásári> háziasszo­nyok vallhatnának a legbőbe­szédűbben. A közeljövőben szeretnénk lapunkban fényképesen is do­kumentálni a város fejleszté­sének távlati terveit. Ezek hiá­nyában sem kell azonban meg­erőltetnünk fantáziánkat, hogy magunk elé varázsoljuk az el­jövendő szekszárdi panorámát Garay szobrának tövében. Eb­ből, az eddigi elképzelések sze­rint, a könyvesbolt portálját és sokakat megállásra késztető kirakatát egyelőre hiányolni kell. Az újságíró nem városrende­ző. Csak személyes érzésének ad hangot, amikor úgy véli, hogy ez a kép hiányérzetet kelt benne. És másokban is. O. k

Next

/
Thumbnails
Contents