Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
Egy életforma — ami még visszahúz , Hosszas vita folyt az Élet és Irodalom hasábjain a cigányság helyzetéről, és ez más fórumokon is rendszeresen visszatérő téma. Csányi László kollégám egyik terjedelmes cikkében azt fejtegette, hogy a köztudatban a cigányság fogalma összeforrt a bűnözéssel: a cigány egyenlő a tolvajjal. És ez a megbélyegzés nyomja, sújtja azokat is, akik arra nem szolgáltak rá, s akik szeretnének kiemelkedni ebből a sorból. Boncolgassuk egy kicsit e témát a mindennapok gyakorlatánál; szemüvegén át. Mi a változás a ciyáriybünózesben? Javai, vagy romlik az általános helyzet? E témakörről több gyakorlati jogásszal beszélgettem. Statisztikai adatokat — érthetően — nem tudtak felsorakoztatni, egyszerűen azért, mert ilyen statisztika nem készül. A. törvény előtt ilyen szempontból nem kategorizálják az embereket, következésképpen ilyen nyilvántartási sem vezetnek. Ott az a kizárólag is mérce, hogy valaki vétett-e a törvények ellen, vagy nem. Viszont nagyon érdekes általános jellegű megfigyeléseik lehetnek — és vannak is — o napi munkájukra alapozva. Dr. Orovicz József, tamási járási vezető ügyész: — Hosszas megfigyeléseim alapján azt mondhatnám, hogy a mi járásunkban nagyjából stagnál a cigánybűnözás. A megtelepült, dolgozó cigányok ritkán ütköznek össze a törvénnyel. A tamási cigányok közül például már nagyon régóta nem akad bűnöző, inkább a hozzájuk verődő vidéki társuk, rokonuk követ el bűncselekményt. Az a meglátásom, hogy ha számszerűleg nem is csökkennek az esetek, újabban bizonyos körzetekre korlátozódik a cigánybűnözés. Például Ozora, Pincehely nagyon fertőzőt!; hely, Tamásiban és .Nagy- kónyiban pedig aránylag semmivel sincs több megtévedt, mint a lakosság más rétegeiben. Ehhez érdemes tudni azt is. hogy éppen Tamásiban és Nágykónyiban él a járás cigányainak többsége. Pincehelyen, Ozorán is inkább családi körökre szűkül le a bűnözés. Itt egymás szemében még dicsőség, ha valaki megjárja a „pá- tyolatot” — így nevezik a börtönt. Sajnos, a cigányproblémák Jó része éppen abból adódik, hógy ezekén a helyeken minduntalan újratermelődik a törvényszegő hajlam: a fertőzött családokban a ma felnövő fietalok is fokozatosan részeseivé lesznek a szülők viselt dolgainak, és mire felnőnek, számukra is természetes lesz a bűnözés. Tamásiban és Nagy- kónyiban, ahol rendes munkahelyük va.i, és az állami és társadalmi szervek is behatóbban foglalkoztak életükkel, mind többen vannak az olyan cigányok, akik például akkor sem lopnak, ha ott van előttük a kínálkozó alkalom. Munkahelyén nem egy lát el olyan munkaköri feladatot, hogy igen jelentős értékű társadalmi tulajdon van kezeügyében, és éveken keresztül nem merül fel ellene kifogás. Dr. Forster Alfréd, szekszárdi járási-városi ügyész: — Az egyik leggyakoribb bűnelkövetési forma körükben ma is a lopás. De rendszerint kisebb értékeket tulajdonítanak el, sőt, néha annyira ba- gatell értékű dolgokat, hogy p.szcihikailag is érthetetlen, miért szennyezik be vele a kezüket A mindennapi megélhetésük szempontjából teljesen jelentéktelen, azt könnyen pótolhatnák még szerény munkával is, ám akit megfertőznek, mégis inkább lop. Véleményem szerint számszerűleg ezért is nem csökken a cigánybűnözés, és ezért kerül sokszor kellemetlen helyzetbe az egyébként rendes, dolgos, kiemelkedni akaró cigánycsalád is. Volt egy ügyem, röviden a következő: a cigánylegény magával hívja a cigánylányt a határba, és útközben kisebb mennyiségű kukoricát lopnak. A lopás a legényből indult ki, de részese a leány is. A leánynak talán sosem jut eszébe a lopás, ha nem jön ez a bűnöző, feslett előéletű legény. Jellemző, hogy az esetet a szüleinek sem merte megmondani, mert ezért semmiképpen sem dicsérték volna meg, lévén rendes, dolgos emberek. Amikor kitudódott, hogy mibe keveredett a lányuk, kétségbeestek, és a legrövidebb időn belül megtérítették még a lányuk által okozott kárt is, hogy mentsék, ami menthető. Szóval a cigányság egyik rétegétől már ennyire távol áll a bűnözés mint alap- tulajdonság. Dr. Dombai István, a dombóvári járási-városi bíróság elnöke: — Kapásból lapozzunk bele a tárgyalási naplóba. Tessék ... Ismerem az ügyfeleimet... Ez is cigány, ez is, ez is. Ha így vesszük, elég sok a cigány bűnöző: a vádlottjaimnak körülbelül egyharmada ebből a rétegből kerül ki. De azt tapasztalom. hogy mindinkább elkülönülnek a bűnözésre hajlamos A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat felvételre keres A BÁTASZÉKI TÉGLA- ÉS CSFRÉPGYÁR, valamint A MOHÁCSI FAROSTLEMEZGYÁR ÉPÍTKEZÉSI MUNKÁIRA ács, vasbetonszerelő, villanyszerelő, gépkezelő, kőműves szakmunkásokat kubikosokat, és építőipari segédmunkásokat Jelentkezni lehet a vállalat központjában, — , SZEKSZÁRD, TARCSAY U., IRODAHÁZ (328) és tisztességesen cl Igozó, élő családok. Dr. Varga Ferenc, dombóvári járási-városi vezető ügyész: — A cigányságnak ma már van egy elég élesen elkülöníthető bűnöző, és egy asszimilálódó rétege. E kettő nem azonos a dolgos és nőm dolgos réteggel, mert manapság többnyire azek is do’gn^ .ak, akik törzsvendégek a börtönökben. Igaz, e réteg gyak> an váltó gatja munkahelyé;, nem stabil munkaerő, de viszonylag megvan ^ rendszeres keresete. Mellesleg, ez is elég tűrhetően öltözködik, hogy úgy mondjam, elegánsan jár-kel az utcán, csak adandó alkalommal nem tud magán uralkodni. Főként garázdaság és tulaidon elleni vétségek miatt kerülnek skembö a törvényekkel. Keresnek, de a pénzükét elmulatják, berúgnak, és következik a garázdaság ... Tipikus cigány- bűncselekmény. nálunk is megfigyelhető, hogv területileg is elkülönül e két réteg. A kurdi, csibráki. dombóvári cigányok például gyakran fordulnak meg ebben az épületben, a kocsdaink, gyulaiak mar sokkal rókábban. A bűnöző körzetekben — sajnos — nincs elég visszatartó hatása a börtönnek sem. Jellemző. ho"*v a cigányok sokkal gyakiabban válnak visszaesőkké, mint a más rétegbeliek. Érdemes lepne ennek az okaival behatóbban foglalkozni. Általános tapasztalat, hogy a cigánybűnözés leszűkül bizonyos körzetekre, s e körzetek egyben fertőző gócok is. Viszont ez azt is igazolja, hogy nincs igazuk- azoknak, akik a cigány-probléma megoldását e réteg bármiféle elkülönítésében keresik. BODA FERENC Hová mennek a végzős hallgatók a palánki technikumhói? Az utolsó technikumi osztály idén végez Palánkon, mert az iskola szakközépiskolaként működik tovább. Ebben az évben 110 diákot vettek fel növénytermesztő és állattenyésztő-, kertész-, valamint gépészszakra. Palánkon a Csapó Dániel technikumban az 1969/70-es tanévben még negyvenkét diák tanulhatott felső fokon, idén nincs felsőoktatás, és most júniusban a középfokú technikum utolsó huszonkilenc fiú és négy lány tanulója is ballag. Néhány hónap múlva „kilépnek az életbe”. Többségük, számszerint 25 jelentkezik egyetemre, főiskolára, felsőfokú technikumba Gödöllőre, Szarvasra, Mosonmagyaróvárra, Keszthelyre, Pécsre. Még nem tudni, sikerül-e a felvételijük, bíztató azonban, hogy a tavalyi jelentkezők 80 százalékát felvettek, ami jobb az országos átlagnál. Az „itthon” maradó nyolc. diák termelőszövetkezetben, állami gazdaságban helyezkedik el. Úgy vélekedett az igazgató, némelyik középfokú végzettséggel olyan fizetést kap, mintha tív éve pedagógus lenne. ..............- - - < A z osztályvizsga után jelzik szakemberigényüket a mezőgazdasági üzemek. Bizonyos, senki sem marad munkahely nélkül. A múlt évben öt végzős tanulót kért a Szedres! Növényvédő Állomás, jelentkező viszont nem volt. Mindenki elhelyezkedett. Beszélgettem négy technikusjelölttel. ‘ A bonyhádi Ruzsics Éva kislánykorában az akkor még tsz-elnök édesapjával járta a határt. Az ott szerzett élmények hatására jelentkezett Palánkon, s úgy találja, számára a kertészet a legmegfelelőbb. Kecskeméten tanul majd tovább, ha felveszik. Gungl Zoltán Németkérről jött, a Haladás, Termelőszövetkezet ösztöndíjasa a mosonmagyaróvári egyetemre készül. A gerjeni Vajda Sándor víz mellett nőtt fel, szeret halászni, ezért is választotta a tógazdálkodást a debreceni egyetem Szarvasra kihelyezett tagozatán. Guth István naponta utazik Tévéiről Palánkra. Hívták Varasd- ra, Sárbogárdra, úgy hírlik „különleges tehetség”. Mért tanulnak tovább? Egy véleményen voltak, ma már nem elég a technikumi végzettség. Az önálló munka vonzza őket, ágazatvezetésben szeretnének dolgozni, aminek feltétele a magasabb képesítés. Ha nem sikerül a felvételi, lakóhelyükön ledolgozzák a gyakorlati időt és ismét próbálkoznak. Ht. Műveltséget árulnak Egy könyvesbolt gondjai Kezdjük közhellyel. A kereskedő ad, vesz, árusít, vagyis „kereskedik", a kereskedés forgalmából pedig hasznot húz. Kisebb-e a haszon, vagy nagyobb, ezt áruja és kereskedője válogatja. Aligha van azonban a számlálhatatlan ágra bomlott kereskedelmi hálózatnak olyan része, melyre több joggal rá lehetne fogni, hogy „kereskedésének” tárgya voltaképpen a műveltség, mint a könyvkereskedelem. — Mi kell ahhoz hogy valaki könyvkereskedő lehessen? — kérdeztük Leposa Dezsőt, a szekszárdi könyvesbolt vezetőjét. — Érettségi! Az érettségi után természetesen megfelelő szaktanfolyam is. Ilyet a Könyvterjesztő Vállalat minden év szeptemberében indít Budapesten, kétha- vonként ismétlődő tíznapos bennlakással. Ezalatt az eladó- jelöltek világirodalmi, könyvtörténeti elöadásoltat hallgatnak és ismerkednek, méghozzá sokszor személyesen is ismerkednek, mai irodalmunk jeleseivel. Tíz hónap után kerül sor az ela'm képesítést nyújtó vizsga letételére. — És azután? — Azután semmire! — vallja egyhangúan a bolt személyzete. Az eladókat ugyan számmal jelzett I., II. és Ill-as kategóriákba sorolják, ez azonban csak bérezési eltérést jelent, ami persze egyáltalán nem elhanyagolandó. De az sem, hogy hiányolják a továbbképzést, aminek egyelőre szervezett kerete a vállalaton belül nincs. — A bolton belül világosítjuk fel egymást olvasmányainkról, — mondják. Ez kevés. Rendszeresen napirenden van az információk áradatának témája. Az infor- máriódömping minden embert, de a könyvterjesztés hiva'ásos dolgozóit különösen azzal fenyegeti, hogy nem tud még csak alkalmas sajkát sem találni arra, ' hogy átevickélien ezen a tengeren. A könyvtájékoztatók tömör. írásos szövege kevés, annak ellenére is, hogy szinte már ez az anyag is beláthatatlan. Bajos lenne bármiféle tételben summázni, hogy ki a könyvkedvelő Szekszárdon. A bolt évi — jóval hárommillió forint fölötti — forgalma az ide bei árók vásárlási kedvét is tükrözi. Szívesen ábrándoznánk arról, hogy az egyelőre „földrajzilag” jól fekvő bolt követhetne cseppet sem elvetendő és megvetendő régi, sőt küHöldi, de már belföldön is látott példákat. A harmincas évek pezsgő irodalmi életű Budapestjén (amikor a „pezsgés" mögött nem rejlett a társadalom vitathatatlan támogatása) egy-egy jobb könyvesbolt a könyvkedvelők találkozóhelye szinte klubja volt. Beszélgetősarok, részben még alkotóműhely is. Utóbbira tán már nincsen szükség, de az már egyáltalán nem tartozik a túlzott képzelgés világába, hogy egy ilyen bolt még rangosabb helyet foglaljon el a város — írjuk csak le a szót — szellemi életében. Erre egyre kisebb a perspektíva. A szekszárdi könyvesbolt jelenlegi régi épületét belátható időn belül lebontják. A helycsereként felajánlott — mci — anyák boltja nem felel meg a célnak, raktára nedves. Már az újságírók is szeretnék látni a tervekben szereplő sajtóházat. Emellett kap majd helyet, másfél millió forint árán, a jövő szekszárdi központ könyvesboltja. Amíg ez fel nem épül, az új százhatvan lakásos bérház földszintjén — semmiképpen sem a helyi ét átmenő forgalom főútvonalán. Ideális tulajdonképpen a jelenlegi 50-es élelmiszerbolt helyisége lenne, melynek zsúfoltságáról és arról, hogy mennyire túlnőtte a rendeltetése szerinti kereteket, a vásári> háziasszonyok vallhatnának a legbőbeszédűbben. A közeljövőben szeretnénk lapunkban fényképesen is dokumentálni a város fejlesztésének távlati terveit. Ezek hiányában sem kell azonban megerőltetnünk fantáziánkat, hogy magunk elé varázsoljuk az eljövendő szekszárdi panorámát Garay szobrának tövében. Ebből, az eddigi elképzelések szerint, a könyvesbolt portálját és sokakat megállásra késztető kirakatát egyelőre hiányolni kell. Az újságíró nem városrendező. Csak személyes érzésének ad hangot, amikor úgy véli, hogy ez a kép hiányérzetet kelt benne. És másokban is. O. k