Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
Hit érdemes termelni? Kitörés NEHÉZ KÉRDÉS? Inkább bonyolult. Főleg azért, mert olykor a hirtelen haragú tsz-ve- zető kijelenti — lassan nem érdemes már semmit termelni, hisz mindenre „csak ráfizetünk”. Sokan hibáztatják a szigorú minősítést, kárhoztatják a vevőt, mert válogat, s korholják a közös gazdaság áruátadóját, mert nem áll a sarkára. Megy a hangulatkeltés és nagy a hangulatkeltés. Némelyik közös gazdaság vezetője csak arra gondol ritkán, hogy a ráfizetés okait nem árt olykor házon, tsz-en belül keresni. Ez a ritkább, holott a ráfizetés nemcsak attól van, hogy a minősítő „kukacoskodik”, tartja magát az előírásokhoz, hanem legtöbbször attól van, hogy az áru, a portéka nem felel meg a követelményeknek. Elvégre ez a lényeg, és itt lenne szükség felháborodás, szit- kozódás helyett a visszakövet- keztetésre. Arra tehát, hogy az a termék, termény miért olyan, amilyen, a hozamok miért nem érik el a kívánt szintet, a válogatás, az osztályozás miért felemás? A ráfizetés nem sorscsapás, inkább az előrelátás és a visz- szakövetkeztetés hiánya. Szinte ugyanúgy előre látható, mint a jövedelmezőség. Gondoljunk akár a búzára, akár a kukoricára, akár a kertészeti növényekre: a paprikára, paradicsomra. Érdemes ma már búzát termeszteni, úgy, hogy a 12 métermázsás átlag számítson üzemi rekordnak? Nem. Ha valamelyik üzemben mégis csak erre képesek, akkor hol a hiba? A búza érvényes árában? Világos, hogy a termelőszövetkezetben, abban a közös gazdaságban. amelyik kizárólag 10 mázsás átlagtermést képes produkálni. Unatkozó, feladatot, tennivalót nem találó, munkaidőben kötögető termelőszövetkezeti üzemgazdásszal már találkoztunk, ezzel szemben egy-egy növényféleség termesztésének mélyreható elemzése az igazgatósági üléseken oly ritka, mint a fehér holló. A ráfizetést elintézik „okoskodással”, vagy ami még könnyebb, kihúzzák a „hálátlan” növényt a listáról. A dolgok ilyetén való megközelítése hibás. Köny- nyűszerrel bizonyítható, hogy ha egy mezőgazdasági üzemben „nem éri meg” új burgonyát termelni, akkor az még nem jelenti azt, hogy rosszak az ösztönzők. Legtöbbször azt jelenti: újburgonyából nem tudják produkálni a kívánt termésátlagot, a korszerű minőséget, a jobb áron értékesítés feltételeit. Közéletünk Tegnap délelőtt ülést tartott a szekszárdi járási tanács végrehajtó bizottsága, majd pedig a járási tanács. A végrehajtó bizottság ülése reggel nyolc órakor kezdődött, napirendjén a tanácsok szociálpolitikai tevékenységének értékelésével, valamint az 1971. évi fejlesztési és felújítási — községi — tervek előkészítő megvitatásával. A járási tanácsülés ezt követően, délelőtt tíz órakor kezdte meg munkáját Itt, Egyed István, a járási tanács tervcsoportvezetője számolt be arról, hogy az 1967-ben megtartott jelölőgyűléseken elhangzott lakossági javaslatokat a járás községeinek miként sikerült megvalósítani. A jelentés vitája után az ülés bejelentésekkel ért véget. SOK AGO DOLOG ez is, mert előfordulhat, hogy egy termelő- szövetkezetben csakugyan nincs meg a kívánatos termésátlagok elérésének sem a szubjektív, sem az objektív feltétele. Nincs, és valamilyen oknál fogva nem is lesz. Ezt a tényt figyelembe véve, még inkább kimondható: nagy alaposságot, mélyreható elemzést, jó piaci látásmódot igényel annak eldöntése, hogy mit érdemes termelni, és mit nem. De van ennek a kérdésnek más megközelítési módja is. Kiindulhatunk az adottságokból. Tolna megyében több termelőszövetkezet rendelkezik kertészeti növények termesztéséhez szükséges talaj- és éghajlati adottságokkal. Ebben a helyzetben az mutatja az előrelátást, ha az adottságok mellé a feltételeket is megteremtik, a szükséges gépek beszerzésével, a szakmunkás-képzéssel, a biztos kereseti lehetőség megteremtésével, és így tovább, és így tovább. Ilyenkor rendszerint összébb kellene húzni egy ici picit a nadrágszíjat, jobban kéllene szervezni, csakhát ez nehezebb, mint kinyilvánítani: nekünk ez, vagy az a növény ráfizetéses. A termelés fejlesztésére szánt összegek szemszögéből vizsgálva a dolgokat, olykor úgy tűnik, azért ráfizetéses a növény- termesztési, az állattenyésztési a kertészeti ágazatban valami, mert nincs hajlandóság befektetni, fejleszteni, summa-sum- márum, áldozatot vállalni. Az is igaz, hogy sokszor hiába a pénz, ha nem vásárolhatja meg a tsz azt a gépet, berendezést, amely segítségével a termésátlagok növelhetők, a termelési költségek csökkenthetők. A cukorrépát a múlt években éppen az előbbiek miatt iktatta ki több Tolna megyei termelőszövetkezet a vetésszerkezetből. Ami igaz. az igaz. Még akkor is. ha tudjuk, hogy a cukorrépa-termesztés területén előnyös változások várhatók a IV. ötéves tervben. SZÓCSÉPLÉS amikor a ÉS DEMAGÓGIA dolgokat leegyszerűsítve, csak az ösztönzőket, pontosabban, ha kizárólag az ösztönzők hiányát kifogásoljuk. Ha már itt tartunk, érdemes végiggondolni a dolgokat olyképpen is, hogy a gazdasági ösztönzőknek nem az a szerepük, hogy téltől-időtől, kereslettől-kínálattól, s termés- eredményektől függetlenül kedvet csináljanak a bab, a kukorica, vagy a tejtermeléshez. Az is a szerepük, hogy serkentsék a mezőgazdasági üzemeket az elérhető maximális termésátlagok eléréséhez. Az ösztönzők nem igazodhatnak azokhoz a mezőgazdasági üzemekhez, amelyekben a fejési átlag tehenenként évi kétezer- kétszáz liter. Pontosabban: ilyen esetben éppen arra ösztönöznek, hogy szakszerűséggel, befektetéssel növekedjék a lehenenRnti tejtermelés két- ezernyolcszáz—háromezer literre. Ráfizetés, vagy nem ráfizetés. Mindenki jól tudja, a tömegtermelés, a minőség, a mennyiség a függvénye ennek. A mennyiség és a minőség biztosítása viszont nem a véletle-. nek sorozatából „áll össze”, hanem az emberi tevékenységből. Kockázati tényező az időjárás, de most ez más lapra tartozik. Ott a zöldborsó, keresik, kérik. Ott a Paksi Konzervgyár, keresi, kéri az árut. Ha van minőség, jól fizet. Ebből is arra kell következtetni: úgy érdemes termelni, hogy idejében, és versenyképes minőségben jelentkezhessen a tsz a piacokon. Ha ez nem megy, akkor még mindig nem a kiiktatás az egyetlen módszer, sokkal inkább az, hogy a vezetés keresse meg a jövedelmezőség feltételeit. Ha nincs kivel, ha nincs mivel, akkor csakugyan az a legjobb, ha a növényt kihúzzák a listáról. KIVEL. ÉS MIVEL? Itt is nagyok az ellentmondások, mert egyik oldalon gondot okoz a tagok egy részének biztosítani a folyamatos munkát, a másik oldalon hallani, hogy a munka- igényes növények termesztéséhez nincs élő munkaerő. Persze, másról van szó. Arról, hogy néhány évvel ezelőtt, a termelőszövetkezeti mozgalom kezdeti éveiben még minden jó volt. Még nem lehetett t|il sokat törődni a minőséggel, a mennyiséggel, az maga pozitívumnak számított, hogy eg\ - általán a közös gazdaság termel. Napjainkban más a helyzet, és tegyük hozzá, a termelőszövetkezetek lehetőségei ösz- szehasor.líthatatlanul jobbak, éppen ezért a termelőszövetkezetekkel szemben az elvárások is változtak. • Kifogás tárgyát képezi, hogy a vállalatok olykor válogatnak, „szőröznek”, „packáznak”. Hogyan is álltfnk ez: ’ . Egyáltalán, válogaíhat-e r. vevő a pénzéért? De még mennyire! A pénzéért mindenkinek joga vari válogatni, és ha ez érvényes. — márpedig érvényes — az üzletekbe betérő vásárlókra, akkor a vállalatokba is. De a termelőszövetKezetekre is, ami. kor vevők. S melyik vállalat ellensége saját magának? A mechanizmusban szerzett tapasztalatok inkább azt mutatják, hogy a vállalatok többsége époen annak érdekében keresi a mezőgazdasági üzemekkel az együttműködést, hogy segítse a minőség, a mennyiség növekedését. Csak egy példa: a Déldunántúli Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat már hetekkel ezelőtt azzal a kéréssel fordult a termelőszövetkezetekhez: mérjék fel vetőmag-szükségletüket és küldjék el idejében a vetőmagvakra a megrendelést. Arról í; tájékoztatta a vállalat a közös gazdaságokat, hogy miből tudja az igényeket teljes egészében, és miből csak részben kielégíteni. Száz szónak is egy a vége: ahol egy közös gazdaság nem találja meg a számítását, ott ez nem mindig azt jelenti, hogy a kívülálló szervek és intézkedések rosszak, olykor azt jelenti, hogy az üzem „belvilágában” található a hiba. SZ. P. A SZE "OLNA MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLAI KSZÁRD KÖZPONTI TELEPHELLYEL portásokat alkalmaz, nyug- díjasok is jelentkezhetnek. Helybeliek előnyben. „AT Jelentkezni lebet a vállalat munkásellátási csoportjánál, Tarcsay V, «, Irodaház, (432) 1 :■ v > Aki sokai markol, keveset fog A Kitörésről, Bacsó «Péter új filmjéről rendeztek vitát pénteken a kora esti órákban a Babits Mihály megyei művelődési . központ kistermében. Amint arról már hírt adtunk a vitán részt vett Bacsó Péter rendező, g a fűm két főszereplője, Lendvai Katalin és a közgazdász Liska Tibor, aki a Kitörés egyik nem hivatásos szereplője. A vita — úgy 150— 200 fiatal részvételével kezdődött — időben hosszadalmas volt, tartalmi oldalát nézve már nem lehetünk ilyen elégedettek. Néhány felszólaló ugyanis olyan általános esztétikai kérdésekbe bonyolódott, amelyek elterelték a film valóságos problémáiról a jelenlevők figyelmét. * Bacsó Péter új filmje a fiatal generáció legidőszerűbb problémáiról szól. Arról beszél, hogy a fiatalok miként próbálják megkeresni a helyüket a társadalomban, s hogyan alakulna}; egymás közötti kapcsolataik. Bacsó Péter szerint — aki a filmnek nemcsak rendezője hanem a szociológus Konr.Vi Györggyel együtt társszerzője 's — a film fő problémája a következő: — Arról akartam filmet készíteni, hogy a társadalom vertikális mozgása társadalmi szinten mennyire biztosított Azt azonban el kell ismernem, hogy az általam feltett kérdés, re én magam semv s így a filmem sem tud megnyugtató választ adni. — Véleményem szerint azt szerettük yo'na ebbe-« a filmlsen megra'zn’ni — mondja Liske Tibor, ak; Prrr közgazdász alakjában C életét éli tovább a filmsz^ -n— hogv hogyan lehet a mat jobban gyakorolni, > a problémák csökkenjenek? Ezt a filmet egy modellnek kell tekinteni. S a film. a dóiéit figurái e modellben látsszák le saját életprogramjukat. Azt tudjuk hogy a filmhez való kapcsolatában minden egyes nézőt determinál a társadalomban elfoglalt helye. A vitában hangzott el. mint a film legnagyobb erénye, hogy a nézőt gondolkodásra készteti, hogy problémafelvetéseivel részesévé válhat a napjainkban folyó demokratizálódási folyamatnak is, s hogy az emberek egészséges elégedetlenségének kitöréséhez ma még nem biztosítottak teljes mértékben a kitörési csatornák. — Ez a film publicisztikai mű tulajdonképpen — mondotta a rendező. — Egyetlen szereplő véleményét és magatartását sem kívánom abszolutizálni. Nem törekedtem teoretikus igazságok kimondására, hanem csupán a filmbeli pillanatnyi szituáció adja szereplőim szájába a szavakat. Egy mozgó társadalom életébe kívántam valahogy beleszólni, fel akartam izgatni a nézőt és gondolkodásra akartam késztetni. Ha ez sikerült, elégedett vagyok, t És mi az újságíró véleménye a filmről? műnk. a mai életvitelünk szinte valamennyi jelentős problé-. mája felsorakozik. Társadalmi és filozófiai kérdések sokasága zúdul a nézőre. Ilyenek, mint: — A munkásosztály gyakorolja-e a hatalmat? Milyen gátjai vannak a technikai elő- , rehaladásnak? Van-e nemzedékek közötti ellentét? Mit jelent a lakásgond? Hogyan érvényesülnek az üzemekben a hatalmaskodók? Az a fiatal a mai kor eszményképe, aki hebehurgyán, de jól odamondogatva beolvas? —, hogy csak néhányat említsek a filmben elhangzott kérdések és felvetett problémák közül. Mindezekre — és az általam fel nem. sorolt többire sem — válaszolnak az alkotók. Gondolkodásra késztetni, — valóban nemes feladat. De! Felszínesen átsiklani fontos és mély értelmű kérdéseken. — felelőtlenség! A film munkás hőse, nem munkás hős. Erősen idealizált típus. Életútjának buktatói nem igazi buktatók, s elsősorban azokért nem a társadalom tehető felelőssé (ahogy erre a filmből lehet következtetni), hanem nagyon is maga a főhős. Laci, sehol sem találja a helyét. Maga Bacsó Péter fogalmazta meg alakját, úgy, hogy Laci nem más, mint egy lőporoshordó. Lőporoshordó- iáeálokat állítunk az ifjúság elé? Igaz, azt is mondta Bacsó Péter, hogy nem kívánja e típust abszolutizálni. De ha nem kívánja, akkor miért nem mondja meg ezt a filmjében is. Laci cselekedetei ugyanis okvetlenül szimpatikusak lehetnek a fiatalság előtt: újat akar, beolvas, szereti a nőket, jóképű, jóbeszédű, mindig ő lesz a . ..Artír”, s környezetében. asi begyöpösödött agyú ember között, mégis csak ő az igaz ember. De ez csak a felszín. Valójában határozatlan, hebehurgya, önkényeskedő és olyan ember, aki nem képes beilleszkedni a társadalomba. Ennek megmutatása azonban mélyebb régiókban kellett volna, hogy történjen, de a film megmaradt a felszínnél. Még csak egy mondatot. Az utóbbiakról kevés szó esett, vagy egyáltalán nem is volt téma — a vitában. Miért? Mert ilyenkor elsősorban nem gimnazistákat kellett volna meghívni. Ók ugyanis helyzetüknél fogva nem ismerhetik a filmben felvetett problémákat. Nem ismerhetik egy munkásfiatal életét, s a gyári, üzemi helyzetet sem. így aztán a leglényegesebb részekhez a jelenlevők nem szólhattak hozzá. Ezért sikeredett ez a vita szép hosszúra, de tartalmasra nem. MÉRY ÉVA Bacsó Péter olyan nagyot markolt, hogy keveset tudott adni. Egyetlen mondatban így hangzana a véleményem. A Kitörés-ben ugyanis társadatNépújság 3 1971. február 28.
