Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-26 / 48. szám

rtTTyf f fttyvtvtvtttvTtvTTTvyrrTyrrrr?▼▼▼▼*>T»rrryvr*'T'rr»rvt,»> TYTV»vfvTV»w»TTVi hoz térítette. Megborzongott, és a borzongás ki­rázta belőle a félelem szülte álom szorongását. „Furcsa” — emlékezett vissza kicsivel később. Mi az ördögnek kínlódhatott álmában a főnök testőrével? Mint minden szicíliai, Berti is ba­bonás volt Gyermekkorában annyiszor hallot­ta, hogy az álom nem oktalan játék, hanem a lélek jövőt megsejtő mélységeiből a tudatig fel­törő figyelmeztetés. Még mindig szentül hitt ebben. S mert ritkán álmodott, különös jelentő­séget tulajdonított minden álomképnek. Az éj­szaka, amíg éberen leste, mikor settenkednek a szálloda felé a megölésére, vagy elfogására ér­kező árnyak, sok minden eszébe Ötlött elmúlt életéből. Három utcával odébb magasodtak az Ucciardone komor falai... És tíznapos szicíliai tartózkodása után csak most figyelt fel erre. — Az Ucciardone — mormogta maga elé. A pa­lermói börtön a biztos halál. És Berti nem tud­hatta, hogy Don Russo milyen viszonyban van a jelenlegi palermói rendőrfőnökkel. Lima, a polgármester, a maffia embere. Erről szemé­lyesen győződhetett meg az ájtatos Manzella házában tartott Donok tanácskozásán, hiszen a polgármester Manzella mellett ült és állítólag személyesen is jóbarátok voltak. És Manzellá- nak mégis meg kellett halnia. Lehet, hogy Rus­so valamelyik pisciottoja már őkörülötte set­tenkedik napok óta s csak az alkalmas pillana­tot várja, hogy rásüsse a luparát, mert szembe­fordult Russoval, meg is sértette elég oktalanul Mussomelliben és szembefordult a Madre No- bile-vel, amikor Lucianohoz, az amerikásokhoz szegődött. „Nem, ez képtelenség” rázta tagadó- an a fejét. Ha el akarták volna némítani, már az éjszaka érte jöttek volna. .. .Amint Maria megérkezik, ahogy táviratoz- ta, nyomban elviszi innen északra. „Hmmm! Nem jó” — tűnődött. Luciano elől nem búj­hat el. Szembe kell néznie a nagyfőnökkel. „Talán jószántából is beleegyezik, megengedi, hogy magával vigye Mariát és kilépjen az üzletből.” Lehet, hogy igen, lehet hogy nem. Ha nem, le­lövi. „Rossz! Nagyon rossz!” Charley védi Lu- cianot. Túl nagy a kockázat. De akkor hogyan végezzen vele? Örákig töprengett, míg eldöntöt­te: meg fogja mérgezni. Lucky az utóbbi idő­ben elég sokat panaszkodott fűnek-fának a szí­vére. „Ez az! Egy hatásos szívgörcs” — és vi­heti Mariát. Az üzletet felszámolja, vagy ha nagyon szorongatják, átadja valamelyik vállal­kozó kedvű fiatalnak s ő végre szabadon, Ma­riával az oldalán visszavonulhat a Como-tó partján épült villába. Esetleg Svájcba, vagy bárhova, ahova a lány csak akarja. „Megszabadítom ettől a homoszexuális impo­tens disznótól” s ahogy erre gondolt, szoron­gása is feloldódott. — 22. — Bertit az események kizökkentették megszo­kott nyugalmából. Az utóbbi napok szorongásai­hoz hasonlót utoljára tizenegynéhány esztendő­vel ezelőtt, Szicíliából történt menekülésekor érzett Eddig azt hitte, hogy Calo bűvköréből történt kiszabadulása óta önálló és határozott egyéniséggé lett. És most mégis tanácstalan volt. Szíve szerint már tegnap este elhagyta volna Palermót. A fél éjszakát a Modranó előtti parányi térre néző ablak mellett állva töltötte. A kihalt csen­det leste, s az üvegen át halló minden egyes lé­pés koppanására összerezzent. „Most jönnek ér- ’te” ...Hogy kicsodák? Azt nem fogalmazta meg magának. Valakik biztosan jönnek majd. Első­sorban nem is a rendőrségtől félt. A Barberák jönnek... De miért lenne ő az építkezési maf­fia útjában? ...Lehet, hogy senki sem akarja eltenni láb alól?... Hajnal felé az ablak közelébe húzott fotelba roskadt, és elnyomta a fáradtság. Kábultan aludt. Nyomasztó álmok kínozták. Vissza-visz- szatért egy álomkép. Kopott irodát látott és az asztal mögött egy karvaly ült. A karvaly a rendőrség egyenruháját viselte. Hangja bántó, csőre éles volt s valahányszor Berti hazudott, kicsípett egy darabot a testéből. Szemébe vé­gül is fájdalmasan hasogató fény szúrt, mert az asztalon álló hatalmas reflektort a karvaly be- kaocsolta s a rávetített izzólámpából parányi égő nyilak zúdultak lezárt szemhéjaira. „Megöl­ted a gazdát?” — rikácsolta ritmikusan az egyenruhás madár és feje időnként Charley-re, Luciano testőrére hasonlított. És ő hiába kapta szeme elé kezét, a fénynyilak áttörték bőrét is, csontját is és tűhegyes végük agysejtieiben akadtak el. Nyögött, tiltakozott, míg csak fel nem riadt. Akkor is percekbe tellett, mire ér­telme felfogta, hogy a reflektor a nap volt, amely már meglehetősen magasra hágott a déli égen... Bambán hunyorgott és nem látott. A fürdő­szobáig vánszorgott. Nehézkesen hajolt a csap alá. A tarkójára zubogó hideg víz lassan magá­Délelőtt tíz óra volt. Megéhezett. Minden­esetre óvatosan nyitotta ki szobája ajtaját. Ag­godalma felesleges volt, a folyosón egy lélek se járt. Lent a hallban pedig, a portás, barátságo­san üdvözölte: — Szép napunk van, uram. — mondta. — Senki se keresett? — kérdezte Berti. A portás a 107-es számú kulcsrekeszre pillan­tott. Üres volt. — Nem, uram és üzenet, levél sincs... Óhajt reggelizni? Bertinek már száján volt az igen, ám az utol­só pillanatban eszébe ötlött, okosabb lesz, ha valamelyik dóm mögötti tavernában étkezik majd. — Köszönöm, nem vagyok még éhes — vála­szolta — ... ellenben készítse el a számlámat és adjon egy légimenetrendet. — Ó, már itthagy bennünket? Uram, Szicí­liában csodálatos az ősz s még csak most kez­dődik — hadarta csalódottan a portás, miköz­ben Berti elé tette a légimenetrendet. — Ma érkezik a menyasszonyom — mormog­ta Berti, mintegy ösztönösen, hogy elterelje, miért is kell neki a menetrend. S hogy a por­tástól megszabaduljon a hall sarkában a pál­mafa mellett l£vő kanajtóra ült. Noteszébe gon­dosan bejegyezte az összes, Palermóba érkező és induló járat időpontját, majd a menetrendet visszatette a pultra. A portás kérdőn nézett rá, s Berti zavartan mondta: — ... lehet — és igyekezett közömbösen be­szélni, — hogy csak reggel utazunk tovább... A menyasszonyom óhaja szerint döntök majd. — Nagyon helyes — bizonykodott a portás. — A hölgyek óhaja számomra is mindig szent volt... Legyen szerencsém, uram. 32. .. .Berti a székesegyház környékén sétálgatott. Lucianoval játszott és gondolatban már száz­szor is megölte. De mivel? Honnan szerezhetne hatásos mérget? Milánóban ez nem okozna gon­dot, csak tökfejét szidhatja, miért nem jutott eszébe korábban ez a megoldás. Milánói vegyé­sze, Arturo, néhány hete parányi fehér golyócs­kákat gurított elé a marivionali villa laborató­riumának asztalára. „A tökéletes halál” ma­gyarázta akkor Bertinek Arturo, egy elcsapott hajdani pármaí jjatikussegéd, akit örök hálára kötelezett az a tény, hogy Berti minden mun­kakönyv, erkölcsi bizonyítvány nélkül adott ne­ki menedéket és munkát. „Kleopátrának keresz­teltem őket” ötlött fel Bertiben most az Artu- roval folytatott beszélgetésének emléke és a görnyedt emberke kéjie, aki kezét dörzsölve mu­togatott a labdacsokra. „A nílusi vipera mér­géhez hasonló a hatása... színtelen, szagtalan, se íze, se bűze... És ami a legfontosabb, nincs utóhatása. Vegyész legyen a talpán, aki a szer­vezetből ki tudná mutatni. Egy korty és a bi­valy szíve is megáll tőle.” (Folytatjuk.) 4AAAAAAitAAAAAiAAAAAAliilAAAAAiliAAlAAAAiAAiAAiiAAiAiAillAA- lAÁiAAAAaUAAlAaAA*AiAAAiAi*AAAAámi*mtAUttátiU*A Döntött a Legfelsőbb Bíróság Egy mezőgazdasági terme­lőszövetkezet építőbrigádja a tsz tagjai részére családi há­zakat épített. A szükséges anyagot a szövetkezeti tagok adták. Az építkezés elkészül­tével a szövetkezet csupán a brigád részére kifizetett mun­kabérek összege után tett for- galmiadó-bevallást. A járási tanács pénzügyi osztálya a szövetkezetnél revíziót tar­tott. Ennek során arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy a forgalmi adó alapjául az építtető tsz-tagok által szol­gáltatott anyagok értékét is be kellett volna vallani és ez után az adót leróni. Ezért a szövetkezetre forgalmi adó, bírság és pótlék címén 39 ezer forintot rótt ki. Ezt a hatá­rozatot a szövetkezet megfel­lebbezte. de a megyei tanács pénzügyi osztálya a járás döntését hegyben hagyta. Ezek után a szövetkezet a bírósághoz fordult, de mind a járás-, mind a megyei bíróság elutasította. A legfőbb ügyész törvényességi óvására az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé ke­rült, amely az alsófokú ítéle­teket megsemmisítette és a já­rási, valamint a megyei ta­nács pénzügyi osztályának döntését hatályon kívül he­lyezte. TÉVEDETT A PÉNZÜGYI HATÓSÁG A törvényességi határozat iránvelvi'l s-olg ’tó hat’roza­ta rám.1 L -a. bogy a me­zőgazdasági nagyüzemek for­galmi adójáról és árkiegészí­téséről szóló rendelet értel­mében forgalmi adót kell fi­zetni a bérmunka és a szol­gáltatások után. Ez utóbbi esetben azonban csak akkor, ha az építési anyagot a vállal­kozó üzem adja. Ezúttal azon­ban az anyagot nem a szövet­kezet vásárolta, ha a családi házat építtetők vették és ad­ták át beépítésre. A megren­delők által adott anyagok ér­téke után a szolgáltatást vég­ző szövetkezet nem köteles forgalmi adót fizetni. Tévesen járt el tehát mindkét pénz­ügyi hatóság, amikor a tsz forgalmiadó-fizetési kötele­zettségét megállapította. De törvényt sértett a perben mindkét fokon eljárt bíróság is, amikor a szövetkezet kere­setét elutasította. A SOROMPÓÖR RÉSZEG VOLT... Súlyos szerencsétlenség tör­tént több mint két évvel ez­előtt az egyik Balaton kör­nyéki vasútállomás — sorom­póval ellátott — átjárójánál. A sorompóőr részeg volt, és a Nagykanizsa felé induló szerelvény előtt nem eresztet­te le a sorompót. így történt, hogy amikor egy magánautó három utasával ráhajtott a sínekre, az éppen akkor oda­érkező mozdony a kocsit el­kapta, majdnem háromszáz métert tolta maga előtt és sú­lyosan megrongálta. Az autó vezetője és tulajdonosa, vala­mint két utasa a helyszínen meghalt, a harmadik utas életveszélyesen megsebesült. A sorompóőrt a bíróság halált okozó gondatlan veszélyezteté­sért négyévi börtönre ítélte. Ilyen előzmények után a három elhunyt ember özve­gye, valamint a súlyosan megsérült, de életben maradt utas, kártérítési pert indított a MÁV ellen. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bí­róság elé került, amely a MÁV-ot kötelezte, hogy az özvegyek anyagi kárát térít­se meg, így a tönkrement autó ellenértékét is, továbbá két özvegy gyermekei részére havi járadékot állapított meg. Kimondta még azt is, hogy a baleset bekövetkezésében az autótulajdonos közrehatása olyan jelentéktelen fokú volt, ami a sorompóőr súlyos sza­bályszegéséhez képest kár- megosztás alapjául nem szol­gálhat. SZERZŐDÉSSZEGÉS VAGY KÁRTÉRÍTÉS Egy mezőgazdasági terme­lőszövetkezet úgynevezett ka­pacitáslekötési szerződésben megállapodott a szomszédos megyében lévő állami gazda­sággal, hogy részére 16,4 mil­lió forint értékű munkát vé­gez. Alig kötötték meg a szerződést, amikor az illetékes járási tanács vb mezőgazda- sági és élelmezési osztályá­nak vizsgálata megállapította: a szövetkezet a járás terüle­tén kívül is építőipari és sze­relő tevékenységet folytat, hol­ott erre engedélye nincs. Ezért felszób'totta a szövetke­zetét, hogy jogszabályellene­sen gyakorolt tevékenységét szüntesse meg és a már fo­lyamatban lévő munkálatokat megszabott határidőn belül fe­jezze be. Ezek után a tsz írás­ban közölte az állami gazda­sággal: a hatóság az építési munkák elvégzését nem en­gedélyezi, a szerződést kény­telen felbontani és kéri ennek kötbérmentes elfogadását. Az állami gazdaság azonban ka­pacitáslekötési díj fizetéséért a tsz ellen pert indított. A megyei bíróság kimondta: a szövetkezet a szerződéskötés­kor elhallgatta, hogy illeté­kessége csak a járás területé­re terjed ki. Ezzel szerződés­szegést követett el és ezért a vállalkozási összeg, azaz 16,4 millió forint három százalé­kát, vagyis 492 ezer forintot megfizetni tartozik. Fellebbe­zésre a Legfelsőbb Bíróság más álláspontra . helyezke­dett. — A tsz tevékenységi köré­nek túllépésével illetékességi területén kívül végzendő épí« tési munkákra szerződött —• hangzik az ítélet. Ezért ez a szerződés semmis, ennek foly­tán az állami gazdaságnak kapacitáslekötési díj iránti kö­vetelése alaptalan. Más meg­ítélés alá tartozik azonban a kártérítés igénye. Ugyanis a gazdaság az építkezés céljai­ra kiürített egy addig csibe- tenyésztésre használt épületet, a tenyésztést abbahagyta, és ezzel kárt szenvedett. Hogy emiatt a tsz-t mennyiben ter­heli kártérítési kötelezettség, azt új eljárásban kell tisztáz­ni. Ezért a Legfelsőbb Bíró­ság végzésében a megyei bí­róság marasztaló ítéletét ha­tályon kívül helyezte és új el­járás lefolytatására, valamint annak eredményeként új na- tározat hozatalára utasította. HAJDÚ ENDRE Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat Szekszárd Keselyűs! út. Felvesz: VILLANYSZERELŐKET, óra- és darabbéres SEGÉDMUNKÁSOKAT, valamint csőtoló és présgépre há­rom műszakba 14—40 éves korig NŐI DOLGOZÓKAT. Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál. (428)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents