Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-04 / 29. szám

^v'vvif v TTf T TTyyTTTyTTyvTTTYyyyTTyTyvTv^f^vwTyTTyvTTT^yvTYyvTvyvTTW'TWT^ ► t ► ► ► ► ► ► »* ► ► ► t ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► V ► ► ► t ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► t ► ► ► ► ► ► ► ► — 3. — Tegnap este, hosszas várakozás után, pontban hajnali három óra tizenöt perc­kor Renzi csendőr őrmester két géppisztolyos férfit pillantott rreg. amint azok a gyéren vilá­gított Via Gagginin filmfelvevőnek álcázott te­herautónk felé közeledtek. Renzi társaságában a bátor Catalano tiszthelyettes, ahogy előzete­sen megmagyaráztam embereimnek, feltartóz­tatta a két fegyverest, és ezalatt Renzi őrmes­ter a visszavonulás útját állta el. Én is a hely­szín közelében voltam és a gyér világítás el­lenére az egyik alakban nyomban felismertem Giulianot. a banditát. Egyik emberemmel ek­kor az utca túloldaláról óvatosan lopakodtam a Catalanóval vitatkozó fegyveresek felé. Nem azért mondom, de én már napok óta sejtettem, hogy a bandita valahol De Maria házában rej­tőzhet. A csendőröm fülébe súgtam: tartóz­tassák még egy kicsit a két férfit, majd igazol­tassák. ..' Én ezalatt a De Maria-házhoz siettem és legnagyobb meglepetésemre a nyitva levő kapun könnyen bejutottam és az udvar árnyá­ba húzódva várakoztam. Alig álltam leshelye­men néhány percig, amikor géppisztolysoroza­tok kattogását hallottam. Már-már azt hittem, hogy a tűzharcban csendőreim végeztek a ban­ditákkal, amikor döngve kivágódott a De Maria ház kapuja és azon egy fegyveres árny ugrott az udvarba. Az árnyék bereíeszelte maga mö­gött az ajtót és amíg ezzel foglalkozott, rákiál­tottam: „Add meg magad!” Válaszul a rejtek­helyem felé lövések záporoztak. így önvédelem­ből magam is a tüzelés viszonzására kénysze­rültem: Az első rövid, jól irányzott sorozatom után az árnyék térdre rogyott, és az udvar kö­zepéig vonszolta magát. Ekkor újra felszólítot­tam: dobd el fegyveredet! ... Már hason fet- rengett és mégis lőtt. ' Én is újra rálőttem... Felkattintottam a villanyt és odamentem. Giuliano négy óra előtt tíz perccel halt meg, uraim. Pontosan emlékezem, mert a hátsó ud­varban a kakas kukorékolt és én az órámra pil­lantottam. „Bánd meg bűneidet!” — mondtam. Nem válaszolt. Vizet akartam neki adni, de ügyet se vetett rá. Magam is döbbent némasággal néz­tem rá és figyeltem, hogyan vívta haláltusáját. Vonásai meredtek voltak, mintha a túlvilág elő­szele legyintette volna meg... Hát így történt, uraim és ez a színtiszta igazság. Nem ez volt az első, sem az utolsó hazugság. Luca ezredes azonban menten megkapta a tábor­noki tölgyfalombokat, Perenze százados pedig őr­naggyá lépett elő. Az ötvenhat millió lírás vér­díjat viszont az olasz belügyminisztérium meg­takarította. De Máriát, a castelvetranoi maffiózó ügyvédet a caltanisettai bíróság először bűnpár­tolás címén hathónapi börtönre ítélte, de a fel­lebbezés során — bizonyítékok hiányában — a vád alól felmentették. 5. Nemcsak Verdiani rendőrkapitány hagyta cserben Giulianot. Luca tábornok szintén sorsára hagyta az árulót, Pisciottát. Az alvezér, a vezér unokafivére, életre s halálra szóló barátja és vé­gül orvgyilkosa, Giuliano halála után még öt hó­napig élvezte a szabadságot. Végül is monteleprei lakásán tartóztatta le a Palermo körzeti rendőr­ség új vezetője, Marzani rendőrkapitány. Pis­ciottát kihallgatták Palermoban, majd nyomban utána a Róma melletti Viterbóba szállították. Itt három hónapig tartották fogva, anélkül, hogy bárki is törődött volna vele. A negyedév eltel­tével egyszer csak váratlanul elővezették a vi- terbói tárgyalásra, ahol a Giuliano-banda negy­venkét tagjának és közöttük a Portella della Gi- r.estra-i vérengzésben részt vett banditáknak a perét tárgyalták. A „12-es majomházat” kapta, vagyis azt a ketrecet, amelyben a Giuliano- banda tizenkét kisebb-nagyobb rangú vezetője ülte végig a tárgyalási napokat. A picciottok, a „fiúcskák” a terem szemközti fala mellett lévő tömegcellában zsúfolódtak össze... Ezek mind­egyikét kegyetlenül megkínozták a csendőrségen, majd négy év után, ítélet nélkül szabadon eresztették őket. Pisciotta megjelenése felkavarta a bírósági tárgyalás temérdek formalitásába, unalmába bele­fáradt kedélyeket... Giuliano meggyilkolásának körülményeiről ekkor hivatalosan még a Pe­renze őrnagy kitalálta változat tartotta magát. Nap múlott nap után. És Pisciottát a bíróság csak nem akarta kihallgatni. Giuliano alvezére végül is megúnta ezt a komédiát és ügyvédjéhez eljuttatott egy levelet, amelyben védőjét arról tájékoztatta, hogy „Mario Scelba belügyminiszter személyes hozzájárulásával, ő ölte meg Giulia- nót”. A köztársaság vezető tisztviselőit, a kormány­zó keresztény-demokrata párt uralmon lévő jobb. oldali politikusait egymás után leplezte le a tárgyaláson. Pisciotta végül is rákényszerítette Perenze őrnagyot, hogy a korábbi, hamis tanú­zását vonja vissza és ezért a bíróság Perenzét kénytelen volt hamis tanúzás vádjával elítélni. A bíróság előtt megjelent Messana, volt paler­mói rendőrfőkapitány, Don Calo kebelbarátja, aki a maffiával együttműködve Szicíliában har­minc rablóbandát számolt fel a háború utáni években, kivéve a szeparatista mozgalom kez­Miért? Miért? Miért? — záporoztak a kér­dések. — Mert egy test voltunk — harsogott Pis­ciotta hangja a rács mögül, a tanúk emelvényén álló rendőrkapitány arcába. — Egy test voltunk a maffia, a banditák és a palermói rendőrség, mint a bibliában a szentháromság: atya, fiú és szentlélek. .. .És Messana, a nyugdíjba küldött palermói rendőrfőnök nem cáfolta meg Pisciotta állítá­sát. De nem cáfoltak, csak mentegetőztek a kis olasz államok titkosrendöri pókhálóiban évszáza­dok óta kitenyésztett jelentéktelen legyecskék, a spionok és besúgók utódai sem, Köntörfalazlak, mellébeszéltek, izzadtak és gúnárként nyújtott nyakkal keresgéltek kibúvókat szorult helyze­tükből. A viterbói perben az 1947. május elsejei Por­tella della Ginestra-i vérfürdő volt a vád tár­gya. Pisciottát is azzal vádolták, hogy részt vett a tömeggyilkosságban. A Giuliano-banda alvezére azonban kifogástalannak látszó alibit igazolt ar­ra a napra... Sőt, aki a tanúk emelvényéről tá­madni merte, annak úgy robantotta képébe a leleplezéseket, mint egy tűzijátékon hajigáit, megannyi petárdát, Pisciotta valamennyi állítását vezető kormányhivatalnokok aláírásával és hiva­talos pecsétekkel igazolta. Felmutatta Luca tá­bornoktól kapott fegyverviselési engedélyét ar­ról az időszakról, amikor hivatalosan Olasz- ország-szerte érvényes letartóztatási körözés volt ellene folyamatban. Megmutatta a belügyminisz­ter, Scelba köszönőlevelét is, amelyben hivatalo­san érdemeit sorolták fel... ... Hogy nem vehetett részt a vád tárgyává lett cselekményben, igazolta doktor Grado, aki azt állította, hogy azon a május elsején anyja társaságában kereste őt fel a fél tüdejére bete­geskedő Pisciotta, de az orvos nem tudott róla röntgenfelvételt készíteni, mert az áramszolgálta­tás erősen ingadozott. Ezért arra kérte a bete­get, hogy másnap, május másodikén újra ke­resse fel... A monreali vfllanytelep technikusa azonban az üzemi naplókkal bizonyította: pontosan az ün­nepre való tekintettel az esetleges teljesítmény­csökkenés és az áramingadozás megelőzése végett két tartalék dinamót is üzembe helyeztek. így az említett napon az áramszolgáltatás kiemelkedően jó volt és a röntgenfelvételek elkészítésének sem lehetett oly akadálya, mint amire doktor Grado hivatkozott. Pisciotta alibijének megingása után zsaro­láshoz folyamodott. Ekkor már ő is rádöbbent, hogy nemcsak Giulianot árulták el. hanem őt is. Burkolt célzásokat tett: jó lesz vigyázni, mert netán egyszer mindent kitálal... A figyelmeztetés azoknak a magas pozíciókban ülő politikusoknak szólt, akik a szicíliai baloldallal, a népfronttal való leszámoláshoz felhasználták a Giuliano- banda és a maffia segítségét. deti reményét: a Giuliano-bandát.- (Folytatjuk) ^ »aAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaaAAAAAAAAAAAAAAAAa, Több mint 600 levél érke­kezett a televízióhoz a Radar című ifjúsági adás után, amelyben egy fiatalasszony kálváriájáról volt szó, a bü­rokrácia útvesztőiben. A ri­port készítője, Regős István most Menni vagy maradni? címmel félórás dokumentum­filmet készített, amelynek fel­tehetően szintén nagy vissz­hangja lesz. Fiatal értelmisé­gieket keresett meg a Győri Vagongyárban, öt olyan mér­nököt és technikust, akik egy, két, három, illetve öt éve dol­goznak az üzemben. Mind- ánnyiuktól azt kérdezte meg: mi a véleményük: milyenek ma az érvényesülési lehetősé­gek Magyarországon? Különö­sen érdekes a története az 'egyik fiatalembernek — még nincs harminc esztendős —, aki főtechnológusként tízezer ember vezetője. Egész fiatalon, fizikai mun- - kásként került a gyárba, s a legnehezebb munkák egyikét végezte: a kohók még nem teljesen kihűlt belsejében az úgynevezett bélésjavításokon dolgozott. Egy alkalommal a még mintegy 60 fok meleg kemencébe akarta a műveze­tője beküldeni, amire nem volt hajlandó, sőt a gyárból is kilépett. Elkeseredett düh­vei tanulni kezdett. Elvégez­te a középiskolát, maja az egyetemet is, mert minden­áron vissza akart kerülni a gyárba, hogy bebizonyítsa, milyen lehetetlen módon jár­tak el vele. Vissza is került! de sokáig nem volt módja a bizonyításra. Ismét ki akart lépni. Horváth Ede, az üzem országszerte ismert igazgatója azonban — maga is a gyár egykori munkása — nem en­gedte kilépni. Egyre nagyobb feladatokat kapott és most az üzem legfontosabb vezetői kö­zé számítják — huszonkilenc évesen. A fiatalok mellett meg­szólal a riportban Horváth Ede is, akiről lassan-lassan már legendák születnek Győr­ben és a szakmában, s akiről azt is tudni kell, hogy az or­szág egyik legkorszerűbb üze­mét hozta létre a Rába part­ján. * Úgy látszik, a televízió if­júsági osztálya rákapcsolt egyre érdekesebb vitákat pro­dukálnak. Február 2-án foly­tatták a Nyílt tárgvalás-t, amelynek első részét már köz­vetítették. Mint közismert, egy példafilmet készítettek, hopv legyen vitaalagjuk a résztvevőknek. Ebben a példa­filmben konfliktus keletkezett a munkásszármazású fiú és az értelmiségi szülők leánya között, egyenesen szerelmük útjába állt az a különbség, amit az eltérő társadalmi helyzet környezetükben ered­ményezett. Rögtön hozzá kell tenni: nem volt a legszeren­csésebb ez a film, mert bár létező problémáról szólt, a példa oly mértékben volt di­daktikus, hogy már-már elvesz­tette valóságértékét. Szeren­csére a vitában részt vevő fi­atalok elrugaszkodtak a pél­dától és a filmben látható ügynél sokkal hitelesebb tör­téneteket mondtak el saját életükből, vagy környezetük tapasztalataiból merítve. Már kevésbé szólhatunk lelkesen a vitavezetés módsze­réről, amely egy önmagában rokonszenves demokratizmus jegyében olyan végleteket en­gedett meg, hogy a fiatalok minduntalan egymás szavába vágtak, nem hallgatták meg egymás érveit és ilyenformán mi, a nézők sem mindig tud­tuk nyomon követni: tulaj­donképpen az egyes felszólaló fiatalok hogyan akarnak ér­velni, milyen logikai lánc alapián foglaltak az ügyben állást? A vita nem jelenthet összevisszaságot, ilyenfajta spontaneitást, s ez nemcsak formai kérdés. A fiatalokat — s talán nem is csak a fiatalo­kat — eevebek közt vitatkoz­ni is “-eg kell tanítani. Min­dé-- *Ktt arrav hogy legyen »1 i’< egvmás érveit véeig­hallgatni, sőt tiszteletben tar­tani, még akkor is, ha nem értenek egyet azokkal. Sze­retnénk remélni, hogy a Nyílt tárgyalás folytatása e tekin­tetben is előre lép, s nemcsak rokonszenves, okos fiatalokat látunk, akik egy érdekes té­ma ürügyén egymás szavába vágva veszekednek, hanem érveket és ellenérveket hal­lunk egy szabályos vita, bi­zonyos sorrendiséget is meg­követelő formái között. * „A kapukarók kidöntése nem jelent hibát, ha a két karó között húzott képzelet­beli egyenest a síelő mindkét kötésével átszelte már”... Igen, a kapukarók kidöntése. Aki­nek televíziókészüléke van, annak lassan már ki sem kell néznie az utcára, ha meghall­ja Radványi Jánostól, hogy a ..kapukarók kidöntése”, akkor behunyt szemmel is tudjuk: január van, nem sokkal újév után, sízők ..dülöngélnek”, mintegy 60—80 kilométeres sebességgel, azok között a bi­zonyos kapukarók között, Kitzbiihelben vagvunk, itt a Hanemkarennen vissza-vissza- térő műlesi klóversenye! Téli vasárnap délelőttjeink majd­nem egyedüli sportszórakozá­sa. Az idei Hanemkarennen már túl vagyunk, de — mint a tévében megtudtuk — sí­versenyben még lesz részünk. Éppen februárban (13-án) Smo- kowetzből közvetítik a Tátra Kupa síversenyt. Aztán jön a február vissza-visszatérő sport­eseménye: a műkorcsolyázó Európa-bajnokság Zürichből, amit ez alkalommal nem Vit- rai Tamás, hanem Terlanduy Mária közvetít majd. Magunk közt szólva: azért jó lenne már megint egy kis bőrlabdát látni a képernyőn, még akkor is, ha gyakran oly gyenge mérkőzéseket is kény­telen közvetíteni a televízió. De hát erre még várni kell, a televíziós naptárban a pety- tyes bőrlabda a március hó­nap szimbóluma lehet. BERN ÁT H LÁSZLÓ A világ legnagyobb vízturbinája A leningrádi Fémmegmun­káló Gyárban a szerkesztők a világ legnagyobb vízturbiná­ján dolgoznak; nyolc ilyen turbinát szándékoznak üzem­be állítani. Az új — eddig még sohasem látott — turbina egyes szerkezeti elemeit már kialakították, megállapítva optimális méreteiket. A futó­kerék átmérője eléri a 7 mé­tert. A víz egy spirális — rozsdamentes acéllal bélelt, vasbeton keretbe öltöztetett — csőrendszerben halad majd a futókerékig. A méreteit tekintve hatal­mas vízturbina az eddigiek­nél sokkal gazdaságosabbnak ígérkezik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents