Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-25 / 47. szám

¥TTTVTTTT7"TTTTTTfTrí71TTVTTTTTyTTTTyfyTTTTTtTTTVTTTTTTT^ — 21. — — Hé, öregfiú, alszol még? — ismerte fel Luigi hangját, aki már a szálloda halijából beszélt. — Gyere fel hozzám — invitálta Marc a fő­felügyelőt. Mire Luigi Marc szobájába lépett, barátját a földön térdelve találta, mint egy kirakós koc­kával játszó gyerek, kicsiny kemény kartonjai­val a fél szőnyeget teleszórta. — Gyere csak, gyere... — fogadta Marc a belépő Luigit. — Ide nézz, cimborám, Marc tata passziánsza kezd összeállni... csak itt van még üres kocka, meg itt... Ebbe a pikk király helyére, na mit gondolsz, ki kerül? Luciano, barátocskám. — Adja isten! Oda viszont a baloldali üres kockába máris beteheted a következő kártya­lapot. Párizs is, Palermo is jelentkezett. A te drágalátos dr. Berti-det, mit gondolsz valójá­ban minek hívják? És kicsoda ő?... — és Luigi hatásos szünetet tartott. Marc töprengve néz­te végig krimi-passziánszát újra meg újra és kissé tétován a vizsgázó gyerek szendeségével, aki nem száz százalékig biztos válaszában, így szólt: — Csak nem Fleurot Matrangája? — Nyertél! Bartolomeo Mat'ranga, a hírhedt egykori maffiafőnök, Don Calogero Vizzini villalbai főjegyzője. Többször indult eilene el­járás gyilkosság gyanúja miatt, de 194 -ban el­tűnt Szicíliából, a drága. A Giuliano-ügybe belegabalyodott palermói rendőrhatóság ezután azt hitte, hogy Matranga barátunk külföldre tá­vozott. Párizs szerint pedig 1950-ben egy kábító­szer-ügylet gyanúja miatt állapították meg személyazonosságát... Feltehetően szoros üzleti kapcsolatban áll a te pikk királyoddal, Salva­tore, azaz Charles, azaz közismert alvilági ne­vén Lucky, vagy mázlis LucianovaL.. — Ezek szerint a hölgyek nem a szeretői és ’ a fickó nem egy Casanova, hanem a lánykák, Maria Bellonihoz hasonlóan, futárszolgálatot teljesítenek és Távol- és Közel-Keletről Berti úrnak szállítják a kábítószereket. — Pontosan, — bólintott Luigi. — Ugyanis Belloni kisasszony mellé még egy portrét te­hetsz. Az éjszaka egy Ankarából érkező repü­lőgép utasai közül' kiszűrtük Alida M pnese kisasszonyt, becenevén Mimit. Dupla fedelű ne- szeszeréből csekély öt júlpgramm ópium került elő és a hölgy doktor Bertit jelölte meg mun­kaadójául Elmondása szerint harmadik esz­tendeje dolgozik dr. Berti kozmetikai cégénél és mindeddig úgy tudta, hogy olcsó kölni elő­állításához szükséges nyersanyagokat csempész be az országba, azt is csak azért, mert ezekre a nyersanyagokra Berti elmondása szerint, túl­ságosan magas a védővám. Ankarai, singapoorei, saigoni, teheráni, bejrúti és adanai címeket adott meg. ö maga egy hete utazott el Rómá­ból... — Gyönyörű... csodás... Ha lány lennél, men­ten adnék egy puszit, pajtás — áradozott Marc és korát meghazudtoló fürgeséggel pattant fel a szőnyegről. — Ezt jelezte az én kártyám is, csak azt nem értem, mi az ördögöt keresett a corleonei Liggio a milánói Bonta-villabah. — Apropos, Liggio... Casetti jelentette, hogy tegnap este félkilenckor letartóztatta a paler­mói repülőtéren. A fickónál félig kiürült, János- kenyértáras géppisztoly volt. Telefonálás köz­ben ütöttek rajta, és így nem volt alkalma fegyverét használni. — Egyre szebb — mondogatta Marc — de kinek telefonálhatott? — Ezt sajnos, nem sikerült megállapítanunk, mert amire ártalmatlanná tették, a vonal meg­szakadt 30. ...Félórával a reggeli beszélgetés után Marc a párizsi központon keresztül általános riadót fújt. És hatvan perc múltán Singapoore-tól Hamburgig akcióba lépett az Interpol. A ró­mai repülőtér útlevél- és vizumnyilvánttrtása alapján három évre visszamenőleg kiválogat­ták azok neveit, elsősorban ifjú hölgyekét, akik rendszeresen utazgattak a Távol-Kelet és Elő-Ázsia országaiba. Délben már az Inter­pol török, indiai, iráni, libanoni, singapoorei, saigoni, kuwaiti, osztrák, nyugatnémet, francia, olasz, holland, svájci és belgiumi rezidensei a már hónapok óta figyelt európai csempészek­kel^ együtt 270 személyt tartóztattak le A re­pülőtéri adatok alapján nyolc római lány ke­rült rendőrkézre és a kora délutáni órákban az Interpol központja 96 kábítószerkereskedő pon­tos nevét és címét közölte délkelet-ázsiai meg­bízottjaival. Ezek között azonban nem szere­pelt a hongkongi Liang Yol. Marc nem akarta megzavarni Fleurot küldetését... Jannot még délelőtt megkapta Marc utasítá­sát, hogy a már régebb óta figyelt és felderített milánói csempészhálózat minden tagját lehető­leg egyidőban és feltűnés nélkül fogassa el és szállja meg a Bonta villa-t. Jannot nyugtázta a kapott parancsot és egyúttal közölte, hogy Antonio Amporealet nem veheti őrizetbe Mi­lanóban, mert az illető délelőtt 9-kor eltávozott a városból. Két rendőrségi autó követi. A Par­maból kapott legfrissebb jelentés szerint Am- poreale a Rómába vezető autópályára kanya­rodott. — Így is jó — mondta Marc, miközben Luigi irodájában a milánói távirat szövegét olvasta, — Ezúttal nekem lesz igazam — fordult Luigihoz — helybe jön a fickó. Luigi azonban gondterhelten töprengett. Szo­rongása Maréra is ráragadt, aki egyre azt la­tolgatta, nem siette-e el az akciót. Érdekes, hogy Maria Belloni nem táviratozott Milanóba. Nápolyból miért értesítette volna Amporealet, aki korántsem lehet olyan fontos figura, mint Berti. Bertit és a hongkongi Liang Yolt azon­ban a lány a római szállóból értesítette. De akkor ki üzent Amporealenak, hogy Belloni kisasszony érkezése idejére Rómába érjen? A két detektívfőnök okoskodása helyes volt, csak azt nem tudhatták, hogy a táviratot aznap reggel Palermoból küldték Amporealenak. A feladó dr. Berti volt, aki, miután sikertelenül kísérletezett a Hongkongból érkező áru Szicí­liából történő továbbításának megszervezésével, Amporeale révén próbálta saját nyugat-európai hálózatán Hamburgig eljuttatni. Ezért rendelte Amporealet Maria érkezésének várható idő­pontjára a római Európa Hotelhez. Amporeale és Maria ismerték egymást és Berti feltétele­zése szerint Marianak a nemzetközi repülőtér­ről előbb a szállodába kellett mennie és csak azután a belforgalmi légikikötőbe, ahonnan csak este nyolckor indult Palermoba az utolsó járat. ...Marc magába mélyedve töprengett és han­gosan szürcsölgette, ebéd előtti feketéjét. A római rendőrség központjába percenként érkez­tek a jelentések az éter hullámain. Hol Anka- ra, hol Párizs, hol Teherán, hol Singapoore München, Hamburg, hol pedig Milano... Ná­polyban még csend volt. Huszonhat nápolyi detektív figyelte Luciano nápolyi kereskedelmi cegenek irodáit, telefonjait. A sorrentoi rádió- lehallgató állomás alkalmazottjainak fele pedig az amatőr hullámhosszakat és az ultrarövid rentohél ei,lenc!nzte- A teleszkópok csápjai Sor- rentóból Capn szigete felé fordultak. tvi-Z Luigl ~ szólalt meg hosszú haligatás után Marc — amondo vagyok, ami biztos, az biz­.lehfne az autópályán még Viterbo előtt elkapni ezt az Amporealet? — Mi sem egyszerűbb ennéL Bolsena körnvé- vap efy szakasz, ahol a megengedett leg­nagyobb sebesseg nyolcvan kilométer per óra Ezt azonban senki sem tartja be. Utasítjuk a kettes számú közlekedési őrsöt, és a fiúk les­ben állnak és egy a százhoz, hogy a pasas nem tartja be a tabla utasítását. Ezért aztán gyors­hajtás miatt feltartóztatják. Máris közöltetem a rendszámot és az elfogatási parancsot. — Köszönöm, old boy, — és Marc fájdalmas fintorral hörpintette fel elhült maradék kávé­ját • (Folytatjuk.) 4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.- IAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAAAAAAAAA Koppenhágai képek Külügyminiszterünk Péter János. — mint arról a sajtó már hírt adott — a dán kormány meghívá­sára február 23 és 26 között hivatalos látogatást tesz Dániában. Ebből az alkalomból mutatjuk be Dánia fővárosának, Koppenhágának néhány nevezetessé­gét. A tengerbe ékelődő főváros, régi nevén Kop- mannaehafn, magyarra fordítva — a Kereskedők HévkikStője. Koppenhága az ötszáz dán sziget kö­zül éppen a legkeletibb fekvésű szigetnek, legkele­tibb csücskében helyezkedik el. Ennek a jó­kedvű, hangulatos városnak lesz vendége külügy­miniszterünk. Képösszeállításunkban Koppenhága néhány ne­vezetességét mutatjuk be; Szinte jelkép és örök fotótéma a „Mer­maid”, a koppenhágai szirén, amelyet néhány esztendővel ezelőtt megcsonkítottak, fejét le­vágták. A szobrot azóta helyreállították. A Radhuset, a városháza vörös téglás épü­lete a kerékpárosok városának (minden máso­dik embernek van kerékpárja) egyik neveze­tessége. Az épület belsejében őrzik a Jan Olsen által szerkesztett Világórát. A viking öltözetű fiatalembernek nem hob­byja a viselet — reklámember. (Boros felv.) I EíAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJ aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

Next

/
Thumbnails
Contents