Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-25 / 47. szám
Kinek jó? Közös vállalatot létesítenek Ha csak egy forinttal is, de többet \T ajon a jövedelem az * egyetlen szempont? Kizárólag a tagok részesedése mutatja egv-egy termelő- szövetkezet vitalitását? Ma még sokakban az a tévhit él, hogy ennél a két kérdésnél kezdődik minden és itt fejeződik be minden. Ennek az eredetét a mezőgazdaság átszervezésének kezdeti éveire vezethetjük vissza. Arra az időszakra, amikor a munkaegység értéke nem csupán az anyagi jólét növekedését jelezte, hanem egyúttal agitá- ciós érvként használtuk az egyénileg dolgozó parasztok meggyőzésére. Jól tudjuk, hogy az ötvenes években, majd még inkább a hatvanas évek elején csakugyan nagy jelentősége volt a zárszámadási beszámolókból kiemelni az egy dolgozóra jutó részesedés nagyságát, mennyiségét. A forintérték mintegy megalapozott érvként bizonyosságul szolgált arra, hogy a dolgozó parasztok jól választottak, amikor a nagyüzemi gazdálkodás útjára léptek, hiszen az Osztalék is mutatja mennyire megtalálják számításukat. A rádió és az újságok elsősorban az egy dolgozó tagra jutó jövedelem, a munkaegységérték alapállásából közelítették meg az évzárást, a zárszámadó közgyűlést. Némelykor éppen a régi hagyományok nem éppen szerencsés túlélése folytán még ma is a forintot emelik ki a beszámolók, a tudósítások, holott erre ma már semmi szükség, hiszen a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdult, továbbá a közös gazdaság valóságos helyzetéről a munkanap értéke keveset mond. Sőt olykor dezinformál. Mindezek ellenére talán hagyománytiszteletből, talán presztizsféltésből mégis tapasztalható, hogy a termelő- szövetkezetekben ha csak egy forinttal is, de minden évben többet igyekeznek osztani. S némelykor elsősorban a vezetők fáradoznak azon, hogy az előző évi részesedési szintet „túlteljesítsék”. Nagyon szemléletesen példázza ezeket a törekvéseket a tavalyi „rossz” esztendő. Tavaly nyár óta mindenki tudja, hogy a kedvezőtlen időjárás és más szubjektív . okok következtében a termelőszövetkezetekben szinte kivétel nélkül nagy volt a forintkiesés. A szövetkezeti tagok túlnyomó többségét mégsem érte meglepetésszerűen a rendkívüli időjárás, hiszen a mezei munkát végző ember szárriol azzal, hogy egyik év jobb, a másik év gyengébb, vagy esetleg rosszabb az átlagnál. Ebből következik: némelykor a kevesebbel is be kell érni. i’zek után több mint meglepő, hogy néhány közös gazdaságban a kiesések- ellenére azon fáradoztak, hogy többet osszanak, mint tavaly. Van olyan termelő- szövetkezet, ahol „bedobták” az összes tartalékot. Másutt az állatállomány egy részét áruba bocsájtották, vagy éppen az idei termelésfejlesztési elképzelések egy részéről mondtak le annak érdekében,® hogy növeljék az egy munkanapra jutó forintösszeget. Érdemes ezen elgondolkodni, és feltétlenül hasznos a „dől- . gok eredetét”' közelebbről szemügyre venni. A termelőszövetkezeti vezetők megítélése a ' tagok körében .még mindig nem egyértelmű. Létezik egyfajta elfogult és hangulatkeltő nézet, amely szerint az a jó tsz-ve- zetés, amely évről évre többet oszt. S nem ritkán az elnök is úszik, az árral ahelyett, hogy a dolgok nehezebbik részét választaná. Ki lehet és ki kell mondani: nein' 'biztos,, hogy az a "jő tsz-yezetés, amely __ minden évben többet oszt, • sőt e&y b'izqnyös iovede- lemszint elérése 'után 'előfordulhat. hogv a „többet osztás” sérti a közösség, a tagok érdekeit. Az elmúlt évek során volt arra néhány példa, hogy a népszerűség biztosítósa érdekében envik-másik tsz-vezető envik évről a másikra moceiúplázta a tagok ré- sze-ed&ét^ különféle ’ úton- ro.ó'ton főleg olyképpen, hogv a, lövővel, a holnappal nem törődött.. Ismeretes, ho«v mi Je+t ennek 'a vége. Csőd, el- * myedés. togadhatatián, sőt káros tehát az a szemlé-., let, amely arra' kényszeríti, vagy ösztönzi a vezetést, hogy túllépje a lehetőségeket," nem törődve a közös gazdaság jelenével, jövőjével. Főleg ott, Minden üvegre jó az extra örökduoó! Vásárolja Ä- ,, azokban a termelőszövetkezetekben érdemes ezt a kérdést élesen felvetni, ahol az egy dolgozó tagra jutó átlag részesedés a 20 ezer forint körül van, vagy meghaladja azt. Ezekben a termelőszövetkezetekben semmi nem indokolja, hogy a gazdaság fejlesztése rovására, kizárólag presztizsokokból tovább nyújtózkodjanak, mint ameddig a takaró ér. Jól körülnézhette volna magát az egyéni világban az a gazda, aki soha nem eszközölt beruházSst. Az ilyen parasztember előbb-utóbb tönkrement. 'A termel őszövet- kezetekbvn talán más a helyzet? Nem más. Sőt a nagyüzemi gazdálkodás keretei között éppen az adottságok i'obb kihasználása érdekében megkülönböztetett gondot és figyelmet kell fordítani azokra a beruházásokra és felújításokra, amelyek megrövidíthetik ugyan néhány forinttal a tagok részesedését, de amelyek kamatostól a sokszorosát adják vissza pénzben, forintban a gazdáknak. Ahol tehát változatlanul ahhoz tartja magát a tsz vezetősége és tagsága, hogy minden évben, mindenképpen növelni kell a részesedést, ott ez a felfogás előbb-utóbb visszaüt. Annál is inkább, mert a termelőszövetkezetek többségében a géppark elavult, nagy az állati férőhely • igény, s egyre több műtrágyára, ' korszerű efő- és munkagépre van szükség. A IV. ötéves tervben fokozni kell a termelőszövetkezetékben is a mún- kagépállomány cseréiét, korszerűsítését. A műtrágya-felhasználást hatóanyagban közel kétszeresébe kell növelni. Az elavult férőhelyek pótlására, illetve a növekvő állatlétszám elhelyezésére a megye mezőgazdaságában 15—16 ezer szarvasmarha-, ötven- hatvanezer sertés- és hat- nyolc°?m juhférőhelv építése , szükséges. De sorolhatnánk még tovább mindazt, ami nélkülözhetetlen a termésátlagok növeléséhez, a hozamok növeléséhez. S forint, nélkül nem megy. Erre is érdemes gondolni, mert ahol erre is gondolnak, ott az elkövetkezendő évek jó zárszámadásait alapozzák meg. a fogyasztási szövetkezetek A MESZÜV-elriökség és a KPVD3Z megyei bizottsága szerdán együttes ülést tartott, amelyen az áfész-ek múlt évi versenyeredményeivel foglalkoztak ős ennek' alapján előterjesztést tettek magasabb kitüntetésre. A MÉSZÖV elnöksége szerdán külön is ülésezett, amely keretében beszerző és értékesítő társulás létrehozásával foglalkoztak. E témakör már sokszor és -sók szövetkezeti fó- ' rumon felvetődött. Arról van szó, hogy ' a gazdálkodás új rendje közepette új körülmények teremtődlek a szövetkezetek részére. Az áfész-ek széles körű önállóságot' kaptak kereskedelmi vonatkozásban is, de ugyanaltkor sok tekintetben ki vannak szolgáltatva egyes partnereknek. Közvetlenül be-» szerezhetnék például árut, bár-, milyen mennyiségben a termelőüzemektől, de a nagyobb üzemek nem állnak velük szóba, mert egy-egy szövetkezet csak kisebb volument igényel. Egyes nagykereskedelmi szervek néha kényük-kedvük szerint diktálják az árakat, és a velük külön-külöri kereskedő szövetkezetek ez ellen nem mindig tudnak tenni bármit is. Az ilyen .visszás körülmények megelőzése teszi indokolttá a társulást, amiről az ülésen szó volt. Széles, körű és izgalmas vita bontakozott ki e témával kapcsolatban. Végül is abban állapodtak meg, hogy közös vállalato-t- hoznak létre. Az előkészületekre megfelelő bizott-. Ságot alakítottak. Thűry Mária munka közben .4 Babits Mihály megyei művelődési körpont murális alko- tásainak elkészítésére Thűry Mária Munkácsy-díj as festőművész kapott megbízatást. Thűry Máriát, és a készülő művet lapunk 1970. augusztus 30-i szájúdban mutattuk be olvasóinknak. Ekkor nyilatkozott úgy a festőművésznő, hogy szeretné, ha 1971. április 4-én megtarthatnánk Szekszárdon műve avatási ünnepségét. Thűry Mária jól haladt munkájával, s a napokban már a helyszínen dolgozik segítőtársaival. Képeinken azt mutatjuk be, amikor a foyert díszítő 20,80x1,88 méteres moziaklapokat rakják fel. E. mózaiklapon két oldalt a művészeteket megjelenítő alakok, középső részén pedig a munka, a béke, a termékenység és az élet szimbóluma látható. Foto: Gottvald Károly. Gyártja a bonyhádi ktsz. (202)
