Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-21 / 44. szám

K

eszler József tizenegy forintos órabérért kapaszkodik az emelőnek kinevezett gerenda végébe. Tizenhat mázsás „I” vasgerendát tesznek helyére. Rajta kívül még hárman szorgoskodnak a hídon: Sikaci Dániel, Boros Antal és Csomortári Sándor, a gépész. A művezető szabadságon van.

A gépek a fabódéban most csendben vannak. Nincs szükség az áram- fejlesztőre, nem kell a betonkeverő sem. Most erős, inas kezek kellenek, amelyek feszülnek, hogy ezek a ménkű nagy vasgerendák helyükre kerüljenek.

A Kapos felett, a cölöpök között februári szél nyargalászik, megtalálja az utat a munkások bőréig. A beton vas mindent szétszed. Szélárnyékban vonulunk, a jobb oldali pillér tövébe. Ez már kész, erre csak a hídrészt kell ráépíteni. Még tavaly, jó időben megcsinálták. A túlsó parton is áll már a két pillér. Már csak az a föladat, hogy helyére rakni a zsaluzatot tartó hidat.

— Valamiféle láncos emelő volna jó, az ilyen pepecselő munkához az kellene. Daru nem jó, mert lódít jobbra, balra, aztán elég mellette megállni. így centizni csak valamiféle finom daruval lehetne — mondja Csomortári Sándor gépész.

Megmutatják a maguk szerkesztette darut: öt méter hosszú tízszertizes gerenda, végén egy jó erős lánchurok. A gerendát ráhelyezik a betonpillérre, a láncba belebújtatják a gerenda végét, és hórukk! Centinként. A híd közepe kilenc centivel lesz magasabb, mint a két széle.

A hídépítők Csurgópuszta alatt alig nyolc hónapja fogtak a munkához. Távol mindentől — az országút nyolcszáz méterre van ide, a puszta fél kilométerre. A Kurd községhez tartozó Csurgópuszta ad otthont a hidasoknak.

— Amolyan summás-szobát. Most csak öten lakunk benne, de tiszta, meleg, rendes, mi takarítjuk a szobát, tiszta ágyneműt a központból hoznak mindig, menetrend szerint. — Keszler József megbízott művezető mutatja be így a szállást. Ö itt az irányító, a parancsnok. A szállóba kaptak rádiót is,

Négyen a hídon

ami eddig volt, az recsegett, búgott, csak fejfájdítónak volt jó. Aztán szóltak, és kaptak újat.

— Mindig kell szólni, ha valami bajunk van. Ide ritkán jár hivatalos ember azzal a szándékkal, hogy megkérdezze, no emberek, mi újság? Mondani kell, akkor van minden. — Boros Antal több mint tíz éve munkása a hídépítőknek. Megjárta az Erzsébet hidat is, ott is vassal, betonnal bajlódott hónapokon át.

Közelebb jött a „házhoz”. Az volt a célja, hogy ne kelljen a távolba utaznia vonattal, busszal, amikor meg lehet találni közelben is a megfelelő pénzt. Akkor úgy gondolta. Most másként vélekedik.

— Az itteni mostoha körülményekhez, a veszélyes munkához képest kevés a pénzünk, nagyon kevés. Akiit bent a városban dolgoznak, többet kapnak. Meleg kosztol, jobb szállást, van kit mindennap haza tudnak szállítani. Szóval az ilyen távoli munkán nincs nagy pénz — mondja.

Keszler azonnal kiigazítja:

— Kevés, de azt mondják, nincs több. Most. De épp tegnap volt itt az építés- vezető szaktárs, azt mondta, majd májusban lesz ezen a munkán pénz. Addig? Hát hogy is mondjuk: tényleg kevés.

A nyereségrészesedés kerül szóba. Senki nem tud róla semmit. Szakszervezeti bizalmi akkor jár ide, ha a bélyeget kell kiosztani. A szakszervezeti újság ritkán jut el a munkahelyre. Azt

sem tudják, hogy a hét elején szakszervezetük új megyei bizottságot választott. Itt a Kapos fölött csak munka van.

A gépésznek nem volna kötelessége, nem kap érte külön pénzt, mégis megfogja a gerendát, segít, győzködik ő is, szintúgy a művezető. Erre az öt derék munkásra bízták a zsalu-híd megépítését. Egy jó erős hónap múlva már lehet betonozni, vasat szerelni, ha minden jól összejön, akkor őszre elkészül a híd.

Nagyon kell a híd. A régi — az épülő új hídtól karnyújtásnyira — cölöpös híd már nagyon rossz. Csak a gazdaság járművei mernek ráhajtani. Az építők, az erdészek megállnak előtte, tanakodnak, s végül lerakodnak... A híd köti majd össze Csurgót a világgal. A híd révén lehet majd tervszerűbb az erdőművelés: most négyezer köbméter fát kellene kiszállítani, de a kerülő úton tengelyig ér a sár, s nyolc kilométeren át még a lánctalpas sem bírja a terepet leküzdeni.

Hétfőn reggel élelmiszerrel tömött táskákkal megérkezett a brigád Csurgóra. Pénteken délig dolgoznak. Akkor vonatra ülnek és indulnak haza. Addig a napirend a következő: fél hétkor kezdés, munka egészen sötétedésig, aztán vacsorafőzés: „krumplit-burgonyá- val”, a pusztán semmit nem lehet vásárolni, kenyeret pedig úgy kell „íratni”, mert csak annyit hoznak hetenként kétszer, ami ott elfogy. Vacsora után magukra zárják az ajtót és a rádió zenéje, beszéde altatja el őket. Ébresztő nem kell, a vekkerre itt nincs szükség. A pusztában legalább félszáz kutya, ugyanannyi kakas minden reggel hírül adja az új nap kezdetét.

Keszler és társai értik a dolgukat. Törzsgárdához tartozónak mondják magukat. Meddig? Nem lehet tudni. A múlt év őszén a szintén bátaapáti Mi- kóczi György kubikosbrigádja csak azért ment el a hídépítőktől az állami építőkhöz, a Kiss József-féle építésvezetőségre, mert naponta hazaviszik őket autóbusszal...

PÁLKOVÁCS JENŐ

Megkérdeztük a gyerekeket

MI A HAZA?

A langaléta hatodikostól mikor megkérdezem, hogy mit érez, amikor meghallja a Himnuszt, ezt vallja:

— Április 4-e jut eszembe, meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, és az olimpia, amikor felhúzzák a nemzetiszínű magyar zászlót.

— És ha a hazádra gondolsz?

— Eszembe jutnak a vietnami gyerekek.

Arra a kérdésre, hogy mi a haza, a városban tanuló hetedikesek így feleltek:

— Minden embernek van hazája. A haza becsülendő dolog.

Védeni kell. Életünk árán. Szeretni kell. Az emberek országa. Ahol élek, és amelynek a nyelvét beszélem.

— A haza a népek otthona, és nem szívesen hagyjuk el. Itt születtünk és itt halunk meg. Itt dolgozunk a szocializmus építéséért. Én a hazámnak örök hűséggel tartozom.

— A haza a népet szolgálja, a nép a hazát. A haza mindenkié és be lehet barangolni.

— A haza egy féltett kincs.

A cikói nyolcadik osztályban kiosztjuk a kockás füzetlapokat, a gyerekek zajosak, tanácstalanok.

— írjam azt, hogy otthon mit reggeliztem?

— Hülye vagy te. Hát én tudjam, hogy neked hol a hazád? Nem megy. A cím szabályos gömb-betűkkel felkerül:

Mi a haza?

— A hazám egy nagy állam, amelyben emberek élnek.

Melyben egy társadalom van.

— Én a történelmünkre is büszke vagyok, és a régi haladó értelmiségünkre, és minden kutatónkra. És minden magyar gyerek büszke lehet a mi Magyarországunkra. Szívből szeretem, és szolgálni fogom országunkat.

— A hazám az, ahol Magyarországon belül élek. Például Cikó. Cikó — az én hazám sárfészek. Pláne télen.

— Ez a szó, hogy „haza" hűségre és kötelességre int minden magyar állampolgárt.

— Ha külföldre megyek nyaralni, mindig, minden szépről az én drága, MAGYAR hazám jut eszembe.

— Mi a szülőföld és a haza közötti különbség?

— A szülőföldön születik az ember. Hazánknak valamely részén van a szülőföld. Hazánkba az egész emberiség beletartozik, aki Magyarországon lakik.

A haza a különféle népek hazája. A szülőföld egy népnek a saját hazája.

— A szülőföld a haza egy része, aminek a keretén belül az ember szabadon és vígan él A hazát az ember elhagyhatja, a

szülőföldre visszavágyik.

Példaképek: Mátyás király, Petőfi, Dobó, Bornemissza Gergely, Kossuth, Lenin, Kun Béla, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai, Kádár János, Fock Jenő.

Példaképem a hősök, magyar munkások, akik védik a Magyar Népköztársaságot.

— Kik tesznek sokat a hazáért?

— Akik szeretik. A munkások, akik felépítik az ország hiányzó házait.

— A dolgozók, a katonák és az állam vezetői. A kongresz- szus.

— Akik nem pénzért harcolnak, hanem önfeláldozóak.

Hetedikes bölcsesség!

Feljegyzések egy nevelési értekezletről. 196G. A hazafias nevelés nem kampányjellegű feladat... Időszerűségét indokolja: hatékonyságának növelése, társadalmi igény, a békés egymás mellett élés (Vietnam), a nyugati ideológia terjedése, a társadalmi, gazdasági átalakulásokból fakadó belső ellentmondások.

Az egyik tanárnő elmondja, hogy az ő osztálya csupa szerényebb anyagi körülmények között élő gyerekekből tevődik össze, mégis tudnak lelkesedni épülő szocializmusunk eredményeiért, és józan kritikával fogadják a nyugati államokból származó dolgokat. Az igazi szocialista hasafiságra való nevelés összetett, bonyolult feladat, amely a nevelőktől nagy erőfeszítést igényel. Lényegében hasonló feljegyzések találhatók egy két évvel később készült jegyzőkönyvben.

Az ének-történelem szakos tanár szerint a gyerekek figyelme egyre inkább szétszóródik.

— Manapság egy általános iskolai tanuló korához, teherbírásához képest többet dolgozik, mint egy fizikai munkás. Ha becsülettel helyt akar állni, legalább napi három órát kell tanulnia, ezenkívül nyelv, sport, zenetanulás, úttörőfoglalkozás, társadalmi munka, névadó, esküvő, kulturális rendezvények kötik le minden percét. Nincs idejük intenzív érzelmi életet élni. Az érzelmi nevelés helyett egyre inkább helyt kap az intenzív logikai nevelés. A pedagógus egyéniségétől is függ, de például verstanuláskor háttérbe kerül a vers érzelmi, hangulati magyarázata. Vagy érti a gyerek, vagy nem.

Nézzük hát tovább.

— Ki a jó hazafi?

— Aki építi és megvédi hazáját. A katonák.

— Aki becsületesen végzi a munkáját, és mindent megtesz a hazájáért.

— Aki dolgozik. Aki nem hazaáruló.

— Aki minden erejét beleadva dolgozik.

— Aki sokat tanul (gyerek) és sokat dolgozik (ember).

— Aki vállvetve dolgozik.

— A mai világban az, aki dolgozik.

Szép ez gyerekek, még akkor is, ha a Magyarország kis m-mel sikerült, s néha így írtátok: szülét valaki, hü-en és hazáig a.

D. VARGA MÁRTA 1

Személyre szóló feladatok

M ég javában dolgoznak '* a vállalati ötéves tervek elvein, részletein, miközben a végrehajtás is elkezdődött. Az idei feladatok már ismertek, az 1971. évi tervek elkészültek. Ilyen helyzetben nélkülözhetetlen a vezetés elvi és oparatív tevékenységének összhangja. Vagyis, az előrelátás, a középtávú vállalati tervezés csak akkor lehet hatásos, ha ezekben a hetekben nagy figyelmet fordítanak az idei tennivalók széles körű ismertetésére, a konkrét termelési, fejlesztési, értékesítési feladatok megszervezésére, a növekvő távlati feladatokkal összhangban.

A IV. ötéves terv sikeres megkezdésének legfontosabb feltétele, hogy minden munkahely, részleg, brigád pontosan ismerje a vállalat, a szövetkezet egészének idei feladatait, s abból az ő szűkebb környezetére háruló tennivalókat. Az év eleji műszaki-gazdasági konferenciák. termelési tanácskozások szokásos napirendje a terv- ismertetés. Ám ezek a megbeszélések — ha előzőleg nem végzik el a tennivalók sokoldalú elemzését, részletezését — általánosak és érdektelenek. Pedig mit sem ér az olyan tervezés és tervismertetés, amely csupán a dolgozók számára érzékelhetetlen, nagy vállalati számokkal és általa-? nos jelszavakkal operál. Haszna, kellő visszhangja csak olyan megbeszéléseknek lehet, amelyek munkahelyekre, munkakörökre, személyekre szóló feladatokkal foglalkoznak. A munkások, technológusok, a szerkesztők, az anyagbeszerzők, az értékesítők egyaránt arra kíváncsiak, hogy személy szerint tőlük mit várnak 1971-? ben. Jó, ha ismerik a mérleg másik oldalát is, azt például, hogy milyen mértékben változnak a munka, az anyagi ösztönzés feltételei, mit várhatnak az együttműködő osztályoktól, üzemektől.

A z érdemleges, a személy., re szóló tervlebontás régi jogos igény, teljesítése szorosan kapcsolódik a vállalat belső irányítási rendszerének korszerűsítéséhez. Csak ott le-; hét a feladatokat üzemenként, osztályonként, s ezen belül munkakörönként, személyen-? ként megnyugtató módon rész-? létezni, ahol a hatáskör és a felelősség pontosan körülhatárolt.

Az 1971. évi feladatok részletezése, konkrétizálása nem reszorttéma, nem a központi terv és üzemgazdasági osztá-, lyok kizárólagos dolga. Részt vesz benne minden szakterület és termelőegység vezetője, s a viták során a vállalat valamennyi dolgozója. A gyáregy- ségek^ az üzemek, az osztályok vezetői saját hatáskörükben bontják fel a részlegükre jutó feladatokat műhelyekre, csoportokra, személyekre. A feladatok részletezése, az összefüggések elemzése alkaímas egyébként a szűk keresztmetszetek és a belső tartalékok feltárására, a szükséges intézkedések időbeni foganatosítására, az éves terv jobb megalapozására.

A vállalaton belüli munkamegosztás formáinak, ügyrendjének kialakítása és konkrét tartalommal való . telítése, a részletes felada (meghatározás a tulajdonosi felelősségérzet elmélyítésének, a dolgozók aktivitása, kezdeményező készsége felkeltésének is fontos eszköze. A verseny- törekvéseket, az egyéni ambíciókat csak így lehet célszerűen a vállalati feladatok szolgálatába állítani. így — ha az 1971. évi vállalati tervek figyelembe veszik a növekvő hatékonysági követelményeket, a helyileg alakuló középtávú elképzeléseket —, jó kezdetről és a negyedik ötéves terv sikeres indításáról beszélhetünk.