Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
— 18. — — Óriási, pajtás, óriási! — lelkendezett Marc — de ki ez a Berti, hogy a titkárnőjét ilyen jelentős fickó fuvarozza, mint ez a Coppola — töprengett Marc és hüvelykujját rágcsálta. — Ezt mi se tudjuk. Egyelőre nem találtunk semmi nyomot. A bűnügyi nyilvántartó nem ismeri dr. Bertit. Legalábbis ezen a néven ismeretlen. A szálló portása szerint komoly megjelenésű, jól szituált, zömök, jó ötvenes férfi és nagyiparos. Hogy hol? Azt a portás sem tudta megmondani, holott hat éve ismeri már. Azóta lakik ez a doktor Berti a Hotel Európában. Ellenben nagy kujon lehet, mert állandóan öt-hat csinos barátnőt tart. A jelek szerint Maria Bel- loni az első számú barátnő, ugyanis évek óta egyedül ez a lány lakik állandóan dr. Berti közelében. A többiek csak váltakozva bukkantak fel a gyáros társaságában, az Európa Szállóban. Ez a Berti, információnk szerint egy hete elutazott. A portás szerint Szicíliába, ezt onnan tudja, hogy vele rendeltette meg a Nápoly— Palermo között közlekedő Civita Vecchia nevű gőzösre a hajójegyét. Ebben a szállóban nem látnak semmi különöset, hiszen a hotelszemélyzet szerint Berti meglehetősen gyakran utazgatott. — Bravo, Luigi! Ezt nevezem gyors és alapos munkának. — Ja, pajtás, az Interpolnak könnyű dolgozni, könyebb mint saját magunknak... De van még valami. Utasításod szerint tegnap óta figyeljük a szálloda telefonjait. A lány alig egy órával ezelőtt — nyomban megérkezése után — felhívta egyik barát-, vagy kolléganőjét, ezt pillanatnyilag még nem tudom, ezekben a percekben derítik ki az embereim a hívott szám alapján ... Szóval, egy telefon és két távirat. Az egyik távirat Hongkongba ment, bizonyos Liang Yolhoz, az Evans Street 5-be. Egy Buddha-szobor vásárlást jelentett be a lány és közölte, hogy reggel személyesen megy érte... Nektek talán jobban kellene tudni, ki ez a Liang Yol... A másik távirat dr. Bertinek szólt, Palermóba, post restante a Modrano hotelbe. A lány ebben értesíti Bér* tit, hogy várjon rá holnap este a palermói repülőtéren. — Ez aztán a szervezés! ... Mi is tanulhatnánk tőlük. Gyors és alapos munka. Este indulás Hongkongba, reggel az ügylet lebonyolítása, késő délután már újra a római repülőtér és este — Palermo. Szép. Azt hiszem, Fleurot, utazhat Hongkongba. Látja, mégse hiába biflázta be a három kínai ópiumháború történetét... — Csak az a kérdés, kapok-e helyet azon a gépen. 25. Luigi elégedetten mosolygott. S mintha nem is , lenne lényeges, csak mellékesen jegyezné meg, közölte: — Utólagos engedelmetekkel már foglaltattam egy helyet a Londonból ma este érkező BEA-gépre. Nem mondom, némi szerencsém volt. Rómában négyen kiszállnak és így maradt két szabad helyük. Jim Pendergast névre szól a repülő- és helyjegyed. Parancsoljatok. A jegyek és a hamis útlevél. Csak Fleurot barátunk fényképét kell beragasztani és minden oké... Meg vagy elégedve? — s a főfelügyelő, miközben a Hotel Európa parkírozóhelyén a körözött milánói rendszámú Lancia autó mellé kormányozta félkézzel gépkocsiját, jobbjával a belső zsebéből előhúzott borítékot Marc ölébe tette. — Hánykor indul a gép? — kérdezte Fleurot. Luigi a karórájára pilantott: — Egy óra múlva. Pontosan tízkor. — És a lányt miről ismerem fel? ...Sok idő a megfigyelésre már nincs. — Apropos, majdnem elfelejtettem. íme, a hölgy képe, amint Coppola úr karján a hotelba lép. Nem a legélesebb, dehát megértitek, már este volt és vakut mégsem használhattunk... De ha szerencsénk lesz, amíg Marc a hallban megissza kávéját, és kivesz magának egy második emeleti lakosztályt, talán személyesen szemre- vehetjük a kicsikét. Az autó műszerfalán halk, szaggatott búgással jelzett a rádiótelefon. Luigi a kormánykerék közepén megnyomott egy gombot és megszólalt: .— Mizujs, Tonio? — és a kormány kerék fölé hajolt. — A kicsike még a házban van? Válaszul a műszerfalba épített hangszóró szólalt meg: — A Frank Coppola tulajdonát képező Mercedes három perce várakozik már a bejárat előtt. A főfelügyelő a kivilágított szállodabejárat felé nézett és jobbkeze hüvelykujjával mutatta Marc-nak és JNeurot-nak az irányt, ahol* a jelzett gépkocsi várakozott. — Oké, Tonio, én is látom a kocsit. A tulaj is benne van? t — Nincs. Csak a sofőr jött. — Küldd ide Marcellot. A parkírozóban várom. Sürgős. — Oké, főnök. Máris indul... Alig egy perc múlva a várakozó autó mellett a községi helvpénzszedők kopott, slampos uniformisában egy görnyedt alak bukkant fel. Láttán a főfelügyelő bosszúsan kotorászni kezdett a felöltője zsebében. — Marc — szólalt még végül zavartan —, nincs véletlenül egy százlírás érméd? ...Mert ellenkező esetben percekig elvacakol a visszaadással a parkőr és annyit dumál .... ismerem őket. — Még szép — dörmögte Marc, s mintha bolha csípné, vakarózni kezdett mellényzsebe táján, ahol az aprópénzt tartotta. Míg Luigi a római parkőrök bőbeszédűségéről panaszkodott, a díjbeszedő a vezetői ülés felől csendesen várakozott. S mert senki nem szólt hozzá, végül is megkopogtatta az ablakot — Adom már, adom!... — tekerte le a Ford ablakát a főfelügyelő és hevesen magyarázta: — de türelmetlen vagy. Nem látod, hogy keressük az obulust?! A díjbeszedő ekkor lehajolt a nyitott ablakhoz: — Hívatott főnök, — mondta halkan. — A fene egyen meg! Te vagy az, Marcello? — dugta ki fejét az ablakon a főfelügyelő. — Az ördögbe is, ezt remekül csináltad! Bíz’isten nem ismertem rád... Hagyd, Marc az obulust, fordult a még mindig zsebeiben kotorászó Interpol- főnökhöz és elvette annak öléből a jegyet és útlevelet tartalmazó borítékot — Fleurot, adjál gyorsan egy útlevélképet. Luigi agyában meg sem fordult, hogy a francia detektívnél esetleg nincs tartalékban magáról fénykép. Ezt nem írta ugyan elő a szabályzat, de a kábítószer-ügyosztály minden nyomozója, az 1951-es nagy vadászat óta — ahogyan maguk között az Interpol emlékezetes első, nagyszabású, három világrészre kiterjedő akcióját maguk között nevezték. íratlan parancsnak tartotta, hogy a revolver mellett fénykép is legyen nála, hiszen egy-egy út során nem egyszer, sem kétszer kellett útlevelet és ezzel együtt személyi adatokat változtatni. Fleurot maga is a világ legtermészetesebb dolgaként kotorta elő az útlevélképet — Ha tudna, szerezzen egy fekete diplomata- táskát is... — jegyezte még meg a díjbeszedőnek öltözött detektívhez fordulva. — Van — mondta határozottan Luigi. — Te pedig, Marcello, igyekezz, mondd meg a fiúknak: tizenöt perc múlva hozza valaki a cuccot a 17-es őr- szoba táján a trafik elé. A kocsit itt hagyjuk. — Nem is kell bezárni, főnök, most mi őrködünk itt. — Micsoda úri kiszolgálás! — jegyezte meg Marc a díjbeszedőnek öltözött detektív távozása után. — Az ám, pajtás! Barátainknak mindent, ellenségeinknek semmit, avagy még annál is kevesebbet ... Most pedig gyerünk, öreg bulldog, igyuk meg azt a kávét. (Folytatjuk.) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAA_^aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaa aa Ama a a üaaaía* Térképek minden mennyiségben A Kartográfiai Vállalat új zuglói székhazában korszerű berendezésekkel és módszerekkel készítik azokat a közhasználatú falitérképeket, földrajzi és történelmi atlaszokat, amelyek segítséget nyújtanak a tanulóifjúságnak, a nagyközönségnek és az intézményeknek a világban való tájékozódáshoz. Az iskolai atlaszokat minden évben a világban történt változásoknak megfelelően Kubik Imre gépmester a Magyarország domborzata és vizei című falitérkép színeit ellenőrzi. át javítják, a falitérképek pedig 4—5 évenként kerülnek új, átdolgozott kiadásra. A nagyközönség számára turistatérképek, várostérképek, autótérképek, valamint atlaszok készülnek. Ezenkívül térképes plakátokat, sajtótérképeket is készítenek, amelyek felvilágosítást adnak elsősorban Magyarország, de a többi szocialista ország, valamint a világ gazdasági, kulturális és poliA vállalat saját nyomdájának „sztárja” a i színnyomó svájci gyártmányú Schamion típusú ívnyomó ofszetgép. Mellette Kezdi János gépmester ellenőrzi a képes történelmi atlasz nyomatait. tikai változásairól. A vállalat mintegy 25—26 ezer darab alaptérképpel rendelkezik és ennek felhasználásával mindig valósághű térképeket készít a föld bármely területéről a hazai és külföldi megrendelők igényeinek kielégítésére. Képeink a vállalat életének, tevékenységének néhány mozzanatát örökítették meg. A Győr-Sopron megyei propaganda plakáttérképek próbanyomatát vizsgálják a Terra sajtó- térképszolgálat munkatermében. (MTI foto — Bereth Ferenc felvételei — KS)
