Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-03 / 28. szám
YtfVf¥▼??▼?Vfyr» ¥¥YV¥VVfYY¥VTYTV?¥ ¥♦¥¥▼¥¥ YYWrf^V^YYYWFVYWVYrrVYWYTTWTY* E t U. ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► » ► ► ► ► ► ► E » ► ► ► ► ► ► 2. .. .Éjfél jóval elmúlt. A Göncölszekér rúdja a nyugati látóhatár pereméhez közeledett. A tenger felől alig észrevehető, sejtelmes kék homály vibrált. A Mannonia út egyik beszögellése mögött már hatodik órája várakozott Perenze százados. „Bár mindig így vánszorogna az idő” — gondolta és egyre gondterheltebben pillogott, szinte percenkint, karórája foszforeszkáló számlapjára. Ideges türelmetlenség áradt szét sejtjeiben és már látni lehetett a Fő utca néhány háza felett a halványan felszálló füstöt. — A pékek befűtöttek — mormogta fennhangon. A hátsó ülésen szorongó három csendőr is magához tért a nyitott szemű kábulatból. Az őrmester megjegyezte: — Rövidesen munkába indulnak a parasztok is... és egy óra múlva felkél a nap... Lehet, hogy ez a gazember lóvá tett minket? — Nem hinném. De ne feledjék, az utcában az akció végéig senki sem léphet be — jegyezte meg Perenze. — Kordont húzzunk, százados úr?.. . Amondó vagyok mégis, hogy a két mákvirág lelépett, mi meg, mint egy rakás tehetetlenség tétlenül nézzük, hogyan röppennek el orrunk elől a madárkák. — Ne károgjon! — intette le ingerülten őrmesterét Perenze. Ebben a pillanatban, mintha kemény héjú mogyorók koppantak volna a halott-csendes utca járdakövére. — Hallották? — kapta ki fejét izgatottan a nyitott autóablakon a százados. — Kettő... kettőt pukkant — szólt tárgyilagosan az őrmester. — Gyerünk! — ugrott ki Perenze az autóból. A századom az előttük várakozó gépkocsihoz lépett. Durván megrázta a, kormánykerékre dőlten alvó sofőr vállát. — Hé! Készüljön! .. .Palermóig meg se álljon! 3. A sötétből rohanó léptek trappolása közel- gett. Az első autó felvillantotta városi lámpáinak fényét. A járdán, mint részeg, imbolygóit Pisciotta. Perenze elkapta a bandita karját aki eszelősen hajtogatta: — Nem akarta elhinni, hogy nem vagyok aljas... Aljas vagyok! Megöltem! Nekem már az isten se irgalmaz. A véremet öltem meg.,. Maguk miatt!... — Ne rikácsolj! — sziszegte a százados és az őrmester segítségével Pisciottát az autóba tuszkolta. — Tűnj el! — förmedt a sofőrre a százados és a fekete Fiat rakoncátlan bakugrásokkal szökdécselt a városból kivezető úton. Perenze és csendőrei ekkor visszabújtak saját autójukba és bőgő motorral hajtottak be a Via Antiqua-ba. A lárma felzavarta a nyitott ablakok mögött alvókat, s mire a százados az ügyvéd háza előtt fékező autóból kiszállt és elkezdte; döngetni a kaput, a hajnali derengésben szemeiket dörzsölő emberfejek jelentek meg az ablakokban, sőt néhány hiányosan öltözött férfi már a csendőrök felé futott. De Maria ezúttal is késlekedve nyitott kaput. A százados félrelökte az útból az elhízott ügyvédet s mint aki jól ismeri a járást, egyenesen a hátsó lépcsőhöz rohant. Nyomában két csendőre loholt, míg a harmadik a kapuban őrködött. Perenze feltépte Giulíano szobájának ajtaját. Égett a villany. Pisciotta elfelejtette kikapcsolni. Az ágyon ingre vetkőzötten hason feküdt Giuliano a banditakirály. Bal hónalja alatt két sebből szivárgott a vér. A csendőrök sebbel- lobbal felhúzták a halottra a nadrágját, de zakót nem találtak. A tetemet ezután az udvarra vonszolták. Ekkor bukkant fel a keleti ég alján a nap. Perenzét az sem zavarta, hogy a keskeny udvart körbefogó szomszédos házak ablakaiból kíváncsi szemek figyelték minden mozdulatukat. Az udvar kövén a százados hasra fordította Giulianot és két rövid géppisztoly sorozatot eresztett bele. A lövések nyomán azonban már nem serkent ki. a vér. . . — Vért! Vért alá-ja — kiabált eszelősen embereire a százados. — Honnan? — dörmögött az őrmester. Az udvar végében hajnalt köszöntő rikkan- tással kukorékolt a kakas. Perenze a homlokához kapott: — Vannak itt tyúkok! Hozzon ide néhányat! — hörögte szinte rekedten és előkotorta rugós tőrkését. Az őrmester hozta a tyúkokat, fogta azok lábát, míg a százados lenyiszálta fejüket és a spriccelő tyúkvérrel behintette a legendás hírű banditakirály, Giuliano immár kihűlt tetemét. A levágott tyúkokat a százados a földszinti’ folyosóra, a konyha bejárója élé haji- gálta és az utolsó nyomában maga is az ambitus zömök dór oszlopához támolygott, öklendez- ve. .. .Reggel hatkor érkezett Rómába a hír. D’Antonio rendőrfőnök maga telefonálta meg Scelba belügyminiszternek, akinek nyolckor már a miniszterelnök. De Gasperi személyesen gratulált. Néhány perccel a gratuláció után a belügyminiszter sajtókonferencián közölte az újságírókkal: „Az elmúlt éjszaka Luca ezredes arra a meggyőződésre jutott, hogy eljött Giuliano, a bandita elfogásának ideje, s ennek megfelelően intézkedett. A bandita, abból a castelvetranoi házból, amelyben rejtőzött, megkísérelte a szökést. Hogy elfogását megakadályozza, fegyvert használt. Hosszas üldözés után végül is a kialakult tűzharcban életét vesztette. . 4. ... A jelentéktelen kisvárost már a kora délelőtti órákban az újságírók és a fotóriporterek százai özönlötték el. Perenze még a reggeli órákban intézkedett, hogy a szokásos agnosz- kálás céljából a helyszínre szállítsák Giuliano édesanyját és nővérét. Az elsők között megérkezett fotóriportereknek alkalmuk volt megörökíteni azt az ősbarbár jelenetet, amikor De Maria házának udvarán az anya a kövekről nyalta fel fia vérét és hisztériás jelenetek között átkozta el magzata gyilkosát... A hazugság füstje terült a város fölé. Perenze az újságírók érkezésére levetette tyúkvéres uniformisát és gálaruhában, mint a köztársaság hőse fogadta a sajtó tudósítókat. Ezúttal fantáziája meglepően élénknek bizonyult. — Uraim, — kezdte a rögtönzött sajtókonferencián beszámolóját — jól nézzenek meg! Önök előtt áll ugyanis az az ember, aki tűzharcban, szem től-szem ben semmisítette meg Giulianot, a banditát. Önök jól tudják, ez az alak évek óta rettegésben tartotta Nyugat-Szicí- liát. Az előzményekhez tartozik, és ezt is el keli acndanom, hogy Luca ezredes végül is értesült liuliano castelvetranoi bujkálásáról. A bandi- a ebben a városban arra várt, hogy' a közelben lévő repülőtérről idegen ügynökök segítségével Tuniszba szökhessen. A nagy kérdés a főparancsnok számára az volt, hogyan lehelne a rejtőző farkast barlangjából előcsalogatni. Szerencsére, mi is alaposan ismertük Giulianot, akiről jól tudtuk, hogy esztelen vérszomja mellett a másik nagy szenvedélye a hiúság. Főleg a nagy külföldi magazinoknak adóit, nyilatkozataiból állapítottuk meg: ez a bandita rendkívül hiú valaki és szereplési vágyának különösen nem tud ellenállni, ha filmről van szó. Nem azért mondom, de Luca ezredesnek szellemes ötlete támadt. Ennek nyomán egy teherautót reklámplakátokkal, filmfelvevő-berendezésekkel és hangszórókkal szereltünk fel és az autó alkonyat táján Castelvetrano utcáit járta. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy e vállalkozás vezetője lehettem: “Autónkkal azt hírésa- teltük, hogy dokumentumfilmet akarunk készí ’ teni a városról, lakóiról, a szókásőRfól,'és ’természetesen a Szicília szabadságáért küzdő Giulianóról... Uraim, mondanom sem kell, a trükk bevált. (Folytatjuk) ■4 « 4 1 4 < \ 4 4 4 4 < 4 4 4 « 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 ◄ 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 ■< 4 4 4-4 4 4 •4 4 0 4 4-4 Farsang idején minden pajtás lázasan készülődik az iskolai farsangi bálra. Néhány ötletes, olcsó jelmezt mutatunk be. Az első egy Odol-fogpaszta, mely világoskék kartonból egy henger, a nyakrésze sztaniollal bevont keménypapír, a sapka — a fogkrém zárókupakja — fekete hullámpapírból készül. A második ábra egy bohócot mutat. Ruhája akár krepp-papírból, akár régi színes ruhaanyagokból készülhet. A harmadik gyerek űrhajósnak öltözött. Kartonpapírból van ruhája és sapkája, melyre igen ízlésesen, ügyesen elkészített, sztaniolpapírból kivágott műszerek kerülnek. A negyedik fiú Ludas Matyinak öltözött. Ruhája, kalapja egyszerű; jelmezét a dereka köré rögzített, keménypapírból készüli lúd teszi ötletessé. A fiú lábán piros harisnya van, a liba oldalán pedig két, rongyból készült műláb lóg, s ez teszi olyanná, mintha a liba hátán lovagolna a gyerek. Farsangi mulatsághoz jó szórakozást kiuánunie. A gyermek és a sajtó Milyen könyvet vegyek a fiamnak? Mit, mikor, hol és kivel nézzen meg a kislányom? Hogyan kedveltessem meg gyerekemmel a „nemszeretem” tantárgyakat? Problematikus kérdéseire milyen megnyugtató választ adjak? No és itt a pályaválasztás is. vajon menynyiben támaszkodhat rám e sorsdöntő fordulónál gyermekem? Ilyen és ezekhez hasonló kérdéseik hosszú sora, nap mint nap probléma elé állítja a szülőket. Miit tegyenek ilyenkor? A különböző megoldások közül talán a legegyszerűbbet ajánlanánk: a szülők is ismerjék meg, és kísérjék figyelemmel azokat a lapokat, amelyeket gyermekeik is olvasnak! Hogy melyek ezek? A gyermeklapok száma sajnos meglehetősen kevés. Mindössze ötről beszélhetünk: a Dörmögő Dömötörről, a Kisdobosról, az őrsvezetőről, az Ifjú Zenebarátról — ezek havonta jelennek meg — és a Pajtás hetilapról. Természetesen nem lehet éles határvonalat húzni abban, hogy e gyermeklapoik milyen korosztályú olvasók igényeit elégítik ki, de azért nem árt figyelembe venni, hogy a Dör- mögő Dömötör a 3—6 éves, a Kisdobos a 6—10 éves, az őrsvezető a 12—15 éves, az Ifjú Zenebarát és a Pajtás pedig a 10—14 éves gyerekek lapja elsődlegesen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy kizárólag csak ők olvassák. Vannak Sfesékók, akik, sokáig hűek maradnak első lapjukhoz, továbbra is a lap rendszeres olvasói és levelezői közé tartoznak. V« A lapok többsége érdekes olvasmányokat. különféle programokat közöl az irodalmi és kulturális élet, a tudomány és technika, a sport világából, de az élet egyéb területeiről is. Fejtörőkkel, rejtvényekkel, humoros írásokkal szórakoztatják olvasóikat. A gyermeklapok azonban nemcsak támogatást nyújtanak a gyerekeknek, szülőknek, pedagógusoknak, hanem ugyanakkor segítséget is várnak tőlük. A szerkesztőségek velük együtt, az ő kívánságaik figyelembevételével kívánják kielégíteni az eléggé differenciált olvasótábor igényeit. De hogyan adjanak tanácsokat, ho gyan segítsék a gyermeklapok mind hatékonyabb munkáját a felnőttek, ha nem ismerik és nem forgatják gyermekeik közkedvelt lapjait! Mindig lebegjen a szemük előtt, hogy a gyermeksajtó személyiségformáló és olvasásra ösztönző szerepe jelentős, hogy a könyvolvasás előiskolája az újságolvasás. MÉRŐ ÉVA
