Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-03 / 28. szám

Épül az új textilgyár Tolnán Az utolsó „simításokat” végzik a tolnai textilgyár csaknem száz méter hosszú és 50 méter széles új szövőcsarnokában. Az új gyárépület mintegy ISO méter hosszú lesz, s benne szövőcsarnok, árutisztító, hengertároló, javítóműhely, továbbá írező és előkészítő műhely, fonalraktár, kazán- és klímagépház kap helyet. Emeletén rendezik be az irodá­kat és a. s~n iális h.p1tnsó--koi Az építkezés első ütemét az idei év végéig fejezik be, előreláthatólag, a szövőcsarnok azonban nagyjából már kész, s április végén telepítik be a gépeket. A műanyag padlót NSZK-beli céggel csináltatják meg. Ezzel a nagyobb szilárdságú, kopásállóbb és kívánt színű műanyag padlóval vonják be a szövő­csarnokot is. (-só) Szerelőt a tetőn a Klíma oereiutezesi. Hegesztés a szövőcsarnokban. (Gottvald Károly felvételei •• Összetört autók Szombaton reggel kocsiba ültem, és elindultam a 6-os úton Dunaújváros felé. Sűrű köd ülte meg a tájat, a gép­kocsi reflektorja alig tudott néhány méterre hatolni a ködtengerbe. A rádió meteorológiai jelentése szerint a hő­mérséklet fagypont feletti, tehát az út­test nem lehet síkos a ráfagyott csa­padéktól. Emberi számítások szerint... De már a város szélénél kiderül, hogy bizony síkos az út. ? Paks és Dunakömlőd közt még síko­sabb az út. A Dunakömlőd és Duna- földvár közti emelkedőnek alig tud fel­kapaszkodni a Moszkvics, pedig nem meredek. Csúsznak a gumik, korcsolyá­zik a kocsi fara. Amikor nagy keserve­sen felcammogok a tetőre, meghűl ben­nem a vér: hatalmas teherkocsi fel­borulva. Egy ember ténfereg mellette: Megállók: — Segítség? — Már eljuttattuk az értesítést. Sze­mélyi sérülés szerencsére nem történt. — Hogyan borult fel? — Jöttem Dunaföldvár felől. Óvato­san. De amikor ideértem a lejtőhöz, megcsúszott a kocsi, és nem lehetett megfogni. Olyan síkos az út, hogy nem lehet elég óvatosan vezetni. Dunaföldvárt elhagyva egész autó­konvoj verődik össze. Itt is baleset. Rédei József Dunafötdvárról Duna­újvárosba igyekezett a piacra lovas ko­csijával. Szabályosan haladt. Dobrovics János ugyanoda hajtott — Skodájával. Későn vette észre a sűrű ködben a lovas kocsit, mert a megengedettnél nagyobb tempóban hajtott, ezért aztán megcsúszott, az árok szélén kötött ki. Kocsija összetört, a benne ülő édes­anyja — szerencsére könnyebben — megsérült. A balesetet látva megállt Moszkvics kocsijával Práczki Sándor apostagi lakos. De abban a pillanatban belehajtott Trabantjával Kiss Gábor izsáki lakos. Mellesleg, a Moszkvics és a Trabant is a dunaújvárosi piacra igyekezett. Kiszálltak, és hogy ne teté- ződjön tovább a baleset, zseblámpával hátramentek, hogy jelezzenek a többi gépjárműnek. Csakhogy a gyorsan haj­tó Rosenberger János pécsváradi teher­autó-vezetőnek hiába jeleztek: nem tu­dott megállni, Pár kilométerrel odébb vontató he­ver az árokban. A vontató fejtetőn áll, a pótkocsi fele pedig kinyúlik az út­testre. Gyorsan hajtott a vontatóvezető, és nem csoda, hogy megcsúszott... Idő­közben pedig két autó is belecsúszott a pótkocsi úttesten levő részébe. Mert vezetőjük nem alkalmazkodott az üt­és látási viszonyokhoz. Itt nem álltam meg, mert láthatóan már nem volt szükség a segítségre. De pár méterrel odébb integet egy férfi, így végül is lestoppolok. — Uram, nem vinne el Dunaújváros­ba? Az egyik balesetes kocsi utasa vol­tam ... — Üljön be. — Bölcskére igyekeztünk disznó­ölésre. Dunaújvárosból. De a bátyám nagyon tekert, hogy időben odaér­jünk ... Csak eddig jutottunk el. — Pár száz méterrel odébb enyhe emelkedő következik. Kénytelen vagyok megállni, mert előttem vagy tucatnyi teherautó éviekéi: csúszik a gumijuk. Végül fél kerékkel lehúzódnak, a pad­kára, és úgy tudnak odébb döcögni. Visszatekintek, s látom, hogy mögöt­tünk is végeláthatatlan karaván. És itt perceken belül megdöbbentő vezető­pszichikai jelenségnek "Voltam szem­tanúja. Mindenki szinte magatehetet­len volt a karavánban, előzni nem lehetett, mért sem a köd, sem a lejtő miatt nem lehetett előre látni, min­denki csak azt tudta, hogy az előtte levőtől nem tud haladni. Aki az órájára pillantott, könnyen megállapíthatta, hogy kicsúszott az időből, semmiképpen sem érheti el a célját a tervezett idő­re. A személyautók egy része a fővá­rosba igyekezett. Az utasok idegessé váltak, mert hiszen bejelentették ma­gukat X. főnöknél... És — sajnos — az idegesség megdöbbentően sok gép­kocsivezetőre is átragadt. Eljöttek az összetört kocsik sora mellett, ám szem­rebbenés nélkül elkezdtek mind elő­rébb és előrébb furakodni, előzni a leglehetetlenebb helyzetekben. Hazár- díroztak. Mivel én pár száz méterrel odébb kiálltam a sorból, nem tudtán) megszámolni, közülük hány fordult a4 árokba... BODA FERENC Gergely Sándort , Egy kubikos halálára 1896. február 3-án született Gergely Sándor. Az alábbi rö­vid írást a jelentős Kommunista író 75. születésnapja alkalmából közöljük. Szabó Lajos, mezőtúri la­kos, földmunkás, három gyer­mek apja, egy faluvégi dü- ledező viskó s egy kis hízó tulajdonosa élt... De várjunk csak, még ne beszéljünk a haláláról, hiszen életében is történt feljegyzésre méltó. Szabó Lajos löldmunkás 1934-ben cséplési munkával összesen kétmázsa búzát ke­resett. Járandósága ugyan több volt, de az uradalom csak kétmázsát adott ki, a többiért, másfél mázsáért, pert kellett indítania. Szabó Lajos 1934-ben hat­szor szekerezett Mezőtúrról Pestre. Kubikos módra per­sze: nem ült szekérre, ha­nem — maga előtt tolta a talicskát, és így haladt... Me­zőtúr Pesttől majd kétszáz kilométerre van. V'.shzafelé h ennyi az út Szabd | teí i*s te i hát közel két és fél ezer kilo­méter gyalogutat tett meg 1934-ben munkáért. S haszta­lanul. 1934 végén elbúcsúzott a családapa az asszonytól s a gyerekektől. Két hétre való munkát szerzett a Kőrös-gát építésénél. A munkáért ki­lencven fillér órabér járt, volna. Szabó Lajos megcsókolta az apróságokat, elköszönt felesé­gétől, és Endrőd télé gyalo­golt. Másnap este sürgöny verte fel Szabónét. A távirat arról értesítette az asszonyt, hogy férje a gyulai kórházban.. haldoklik. Az asszony fél­kerekedett, egész éjszakán át gyalogolt, s a fáradtságtól tá­molyogva ért be Gyulára. A kórházban eszméletlenül, hö­rögve feküdt Szabó Lajos. Bal arca cafatokra volt verve, alsó és felső ajka feketére pö-mölődött. Hátán véres csí- I jä f|' j szántott valami isme­retlen szerszám. Hasát kék daganatok borították. Mind­két keze görcsbe meredt, s két csuklóján sebes árkok húzódtak. Bokáját vastag, vé­res csíkok szántották körül. Szabó Lajos eszméletlenül hörgött, szája habzott. Az ápolók azt mondták: mérge­zés. Ezért habzik a szája. De a főorvos, meg a kezelőorvos azt állította, hogy Szabó La­jos öngyilkos lett. — Felakasztotta magát az endrődi községházán — mond­ták az asszonynak. — Onnan hozták a csendőrök. Véletlenül Gyulán járt sze­kerével egy mezőtúri gazda. Ez a jó ember hazavitte a haldoklót az asszonnyal együtt. Szabó Lajos két nap múlva meghalt. Az asszonynak volt tizenöt pengő megtakarított pénzé. Ezt elkövetelte tőle temetéséit a pap. Harminc pengőt kért Szabó Lajos hazaszállításáén a gazda. Az özvegynek nem volt harminc pengője. A nagy­gazda erre lefoglalta Szabó- né viskóját. A koporsó meg az egyéb hozzávaló, ami nél­kül halott nem kerülhet a földbe — újabb ötven pen­gőt jelentett. A koporsós tehát lefoglalta Szabó Lajosné hí­zóját. Szabó Lajosné elvesztette a férjét, a házát és a hízóját. Csak három apró gyermeke maradt, meg néhány rozzant bútordarabja. Pontosabban: még egy vagyontárgya lett az asszonynak: megérkezett a hi­vatalos értesítés, amely sze­rint Szabó Lajos öngyilkos- sági kísérletet követett el, az­tán tüdőgyulladásba esett, ami halálát okozta. . * Szabó Lajos kubikost kom­munista röpiratterjesztés miatt fogták el az endrődi határban a csendőrök. Halála előtt... Szabó Lajos egyszer-egyszer eszméletre tért és elmondta, hogy a csendőrök kikötötték. Ez okozta a csuk­lósérüléseket és a kézfej görcsbemerevedését. Bokájára burkot kötöttek, felakasztot­ták, fejjel lefelé lógatva. Bokasérülése így; támadt. De Szabó nem vallott. Erre a gyomrát s a veséjét verték— A kommunistákat vagy a kommunistasággal gyanúsítot­tat minden külön törvény- széki tárgyalás, nélkül .meg-? ölhettek a csendőrök, s —: meg is ölték, nemcsak a Dunántúlon vagy a Hajdúság­ban, vagy Pesten, hanem íme, Endrődön is, a községházán, ahol előbb megmérgezték, s azután, hogy biztosak legye­nek a halálában, felakasztot­ták. Persze, Pesthez képest hátra- maradt falu volt Endrőd. A pesti főkapitányságon néha, ha halálra kínozták a hóhé­rok a befogott elvtársakat, kidobták őket az utcára. A harmadik emeletről. Endrő dön nincs harmadik emelet. Ott földszintes a községháza, s a csendőrlaktanya. Ezért is olyan komplikált az egész ügy, ezért kellett a talpalás, a gyomrozás, a kikötés után még meg is mérgezni és fel­akasztani Szabó Lajost.

Next

/
Thumbnails
Contents