Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-14 / 38. szám
Ady Am ini'.i ri« nő szobra a Taresay-lakótclepen »ezért parkjának értékes díszeit megfelelő védőtakaróval látta el. Csak . jellegében hasonló, mivel mindkettő ülő női alakot ábrázol a tervezőiroda előtt lévő és a Tarcsay lakótelepi szobor. Utóbbinak sajnos már gúnynevet is adott az elnevezéseket gyorsan osztó helyi népnyelv, méghozzá sajnos találót. A „kukás nő' elnevezés a szobor környékének tisztasági fokára utal. melyet már lapunkban is róvá tettünk. A borkombinál- nál lévő kecses amfora talá - Idán emlékeztet a környező mely elől egy reggelre eltűnne a térdelő nőalak. Ez utóbbi fél mondatot nem véletlenül írtuk le. A szobroknak nemcsak kedvelői, de rongálói is vannak. Noha a Garay-szobrot ilyen mértékben senki nem csonkította meg, tanácsosnak tűnik felhívni a figyelmet arra, hogy Népújság i 19TI, február H. domboknak már a főmaiak ideje óta virágzó szőlőművelésére, bortermesztésére. A sort zárjuk a legújabb szoborral, mely a város — egyelőre — legnagyobb büszkesége, az új művelődési központ mellől néz a városra. Babits Mihály, a század egyik legnagyobb magyar költője, a kevesek egyike, akivel kapcsolatban nem túlzás az „európai színvonalú” jelzőt használni, végre szobrot kapott szülővárosában, mely életében alig-alíg vette tudomásul. Minden képzőművészeti alkotás értékelése körül megoszolhatnak a vélemények, végtére is az ízlések különbözők. A modern felfogású szobor egy ideig felzaklatta a kedélyeket a városban, véleményünk szerint indokolatlanul. A kitűnően kifejező arcú alkotás méltó a sokat szenvedett költőhöz, és harmonizál a nevét viselő megyei művelődési központ épületével is. Összeállításunk célja nem volt több, mint hogy felhívjuk a figyelmet arra, ami előttünk van. A Szekszárd utcáin naponta járókelőknek a szobrok már a városkép szerves részét jelentik, érthető módon nem állnak meg folyvást gyönyörködni bennük. A távolról érkező összbenyomásának kialakításához azonban a szobrok szervesen hozzátartoznak. Képzeljük el Szegedet szobrok nélkül, a Halászbástyát, melynek környékéről hiányzik István király, Julianus barát, vagy a tövéből Hunyadi János, vagy — maradjunk itthon — a Garay teret Garay János szobra nélkül, esetleg akár csak a szobrot, SZOBROK A szobrok anyaga, vagy burkolata nagyon gyakran arany volt. így amikor fordult az idő kereke, rendszerváltozásokat is mondhatunk. sűrűn folyamodtak ahhoz az egyszerű módszerhez, hogy a népszerűtlenné vált nagyság szobrának fejét leütötték, és a törzsre ráhelyezték azét, aki éppen hatalmon volt, vagy elég pénzzel rendelkezett ahhoz, hogy oz ilyesfajta „rekonstrukció” költségeit fedezze. Arra vonatkozóan, hogy a római Aliscán állt-e, és hol állt közterületi szobor, nincsen adat. A középkor és az azt követő idők szobrairól sem tudunk itt megemlékezni. A muzulmán hit tiltotta az emberábrázolást, ha voltak szobrok Szekszárdon, elpusztultak. Evlia Cselebi nevezetes útleírásában mindenesetre nem említ ilyeneket. február lévén nem tudjuk friss felvételekkel bemutatni olvasóinknak. Az egyik ülő női akt a tbc-osztály előtt, a másik álló, a B-épület mögött. A kórház volt ugyanis az egyetlen intézmény, mely gondolt arra, hogy Magyar- országon a tél szélsőséges időjárást is hozhat, ami a •zobrok anyagát rongálja, valamennyi szobrunk mindannyiunké, védelmük, megóvásuk az egész láisadalom ügye kell, hógy légyen. Ha azonban már végigvezettük az olvasót Szekszárd jelenlegi szobrain, óhatatlanul érdemes folytatni a gondolatsort azzal, hogy milyen szobrok hiányzanak a városból. Ez egy kis játék a fantáziával, hiszen egyetlen műalkotás felállítása sem olcsó szórakozás, egyaránt beleértve az anyag költségét és a művész jogos tisztéletdíját. A város azonban fejlődik és minisztertanácsi rendelet is van arra, hogy az új építkezéseknél a beruházási összeg milyen arányban fordítandó képzőművészeti alkotásokra. Szekszárd, sajnálatos módon, nem sok művészt, tudóst mutathat fel eddigi múltjából, akiknek emlékét érdemes és jogos lenne szoborban megörökíteni. Mártírjaink sora hosszabb. Mellszobraik galériája ékesíthetné a múzeumtól a most épülő pártszékházig terjedő Sétakertet. Nincs szobra Szekszárdon Wosinsky Mórnak, a megyeháza-építő Pollack Mihálynak, de magának, az apátságot alapító I. Béla királynak sem. A városba két irányba bevezető főútvonalnál levő „Delta” mindmáig a leg- sikerületlenebbül kihasznált terület, ahová egyenesen kínálkozna egy jelentős, akár Szekszárd jellegére is utaló, nagyobb méretű szobor. Hárv- ra, a Kodály révén halhatatlanná lett obsitosra, a Garay- szobor talapzatának egyetlen domborműve emlékeztet csupán. Kaphatna szobrot is. Nagy ipari üzemeink országszerte áldoznak már arra, hogy főbejáratuk környékét képzőművészeti alkotásokkal díszítsék. A mérőműszergyár, vagy az állami építőipari vállalat központja alkalmas lenne ilyen célra. Ha majd számuk szaporodik (ilyenekben ugyanis ez ideig nem bővelkedünk), szívesen látnánk játékos, mesealak figurákat a játszóterekre. Itt kellene megemlékezni arról, hogy Szekszárd nemcsak szobrokban szegény. hanem ilyenekkel kombinálható kutakban, szökőku- takban, mesterséges vízfelületekben is. A strandfürdő reBabits mélhetőleg változó jellegű területe azonban szintén ..elbírna” egy szobrot. Felvételeink és ez a néhány sor a figyelmet akarják felhívni a megyeszékhely szobraira. Azt elérni, hogy ha egy pillanat szabad időnk van, álljunk meg előttük. ORDAS' IVAN Szobor a tervezőiroda előtt EQTO- GOTTVÁLÓ KAROLY
