Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

Kollégiumot! Kollégiumot! Kollégiumot!

Hajnalban kel, órákat vár az autóbuszra vagy vonatra. Kilométereket gyalogol, napi hat-nyolc óra szellemi munkát végez, délután ismét várakozik, utazik.

Este. mire hazaér, jóllehet

Utazik á diák, mert középiskolába jár, ami harminc- negyven-ötven kilométerre van otthonától. Csak a Tamási járásban — felmérés szerint — a tanulók összlétszámúnak 46 százaléka bejáró. Többségük mezőgazda- sági vagy fizikai munkások gyereke. Ahonnan indulnak — falu. A hátrányos helyzet tehát duplán adott, meft falusi általános iskoláink közül sokban még a nagy arányú körzetesítés ellenére is osztatlan tanítás folyik. A bejáró diákok tanulmányi átlaga gyöngébb, mint helyben lakó társaiké. Az iskola és szülői ház nevelési tevékenységét is nehezebb összekapcsolni az ő esetükben. A pedagógusok — a közelebb la- 'bjik csekély kivételével —*

A (Garay gimnáziumban és az H'.észségügyi Szakközépiskolavan viszonylag nem okoz hagy gondot a bejáró

mozdulni sem tud a fáradtságtól, nem ritka, hogy még tanulnia kell.

Másnap — és egy héten hatszor ismétlődik ez — kezdődik minden élőiről

képtelenek a családlátogatásra, noha nem egyszer, nem kétszer derül ki az. hogy a bejáró diákot még a családi környezet rendezetlensége is terheli, veszélyezteti. A faluról érkező diákot a középiskolában eddig ismeretlen környezet várja, merőben új ingerek érik. Moziba gyakran, színházba ritkán jár, de rendszeres könyvolvasóvá lesz és hatalmas ismeretanyagot fogad magába középiskolásként.

Az MSZMP IX. kongresz- szusán hangzott el: fel kell kutatni a fizikai dolgozók jó képességű gyerekeit, és fel kell Számolni hátrányos helyzetüket A párt X. kongresz- szusa ismét foglalkozott ezzel a társadalmi életünk fejlődésének irányát befolyásoló, fontos kérdéssel.

középiskolás. Százhetven bejáró van, a körzeti határ Paks. A tanulmányi eredményekben nincs romlás a bejárás miatt, — mint ezt hallottuk.

— Legfontosabb pedagógiai elvünk az, hogy fejlesszük a tanulók aktivitását, önállóságát. A falusi gyereknek érthetően akadozó, szegényes a beszéde, ugyanakkor hatalmas szellemi erők rejlenek benne. A tanórákon jut idő — kell hogy jusson! — a különfoglalkozásra. óra után pedig a szakkörökben, tanuló- csoportokban oldjuk meg a továbbképzést. A bejárók így az általános iskolában töltik a napot, menzán étkeznek, csak a vonat és autóbusz indulásakor mennek ki az állomásra. Ennek tudjuk be. hogy magatartásuk ellen semmilyen kifogás nem esett még. Egy elsős osztálynak,

A Garay gimnáziumban 70—60 százalékos a szülői értekezletek látogatottsága. A megyei eredmények ennél valamivel rosszabbak. Csaknem lehetetlen, hogy távoli tanyákról, vagy falvakból be tudjon jönni a szülő értekezletre. Félmegoldás, hogy napközben, városba jártukkor

Ahhoz, hogy megszűnjön a jelenlegi problémáknak egy része, feltétlenül szükséges, hogy ne kelljen utaznia az

amelyhez 14 bejáró tartozik,

3,2 a tanulmányi átlaga — mondja Fenyvesi János iskolaigazgató.

— Mi okoz gondot?

— A KISZ-munkába nem tudnak eléggé bekapcsolódni a gyerekek, mert a szakközépiskolai osztályban délután is vannak órák. A másik probléma az. hogy az autóbuszok kalauzai gyakran nem veszik fel a diákokat „ti ráértek” jelszóval.

ök ráérnek?

A tamási járásban végzett felmérés szerint a hiányzások egyharmad (!) xésze a közlekedés miatt van. Késések, járatkimaradások és a „ti ráértek” meggondolások miatt.

nem kerülik el a szülők az iskolát, ám ez a rendszeres kapcsolattartáshoz nagyon kevés. Előfordul, hogy a túlterhelt pedagógus az egyetlen szabad napján, vasárnap megy el egy-egy olyan tanítványának otthonába, ahol veszélyeztetve van a gyerek.

1018 bejáró diáknak. Az albérlet drága és az esetek többségében a kedvezőtlen környezet miatt sem ajánlható a tanulóknak. Marad a kollégium.

Tolna megyében 1235 középiskolai kollégiumi férőhely van. Ez már eredmény, mégis kevés, mert az iskola székhelyétől távol lakó tanulóknak mindössze 23.8 százaléka jut ily módon megfelelő környezetbe. Közülük 67,5 százalék fizikai dolgozók gyereke.

1973-ra megépül a megye- székhely újabb kétszáz személyes kollégiuma, a megye területén a kollégiumi hálózat további kétszázötven férőhelyes gyarapodásával számolhatunk.

A jövő

Persze a kör még nem zárul be azzal, hogy — tételezzük fel — két év múlva már nem, vagy csak keveset utazik a diák.

Gyors eredményekre, látványos sikerekre nem számíthatunk. Esztendők sok-sok erőfeszítése kell még a hátrányos helyzetet előidéző objektív és szubjektív tényezők felszámolásához.

Ma még 1018 tanuló jár be

a megye középiskoláiba. Ennek és az egyéb gondoknak a megszüntetésében nekünk — a társadalomnak — is segítenünk kell a pedagógusok szívós, pedagógiai, politikai munkáját.

RADIOS AGNES

Egy felmérés és ami mögötte van

Mit tesz a középiskola?

Mi a végleges megoldás?

Iskola és család

s

— 12. —

— Hopp! Ez az, — mondta Marc ahogy a lapocskákat, egymás 'mellé az asztalra rakosgatta, — négy nappal ezelőtti az utolsó hír. Egy tekintélyes külsejű, ötvenöt év körüli, sötétkeretű szemüveget és dús fekete bajuszt viselő, zömök, testes férfi látogatta meg Liggio barátunkat Corleoneban... Vajon ki lehetett? — töprengett Maré s közben balkeze mutató- és hüvelykujjával, mint kitáruló és összezáruló ollóval simogatta kerek tokáját — ... Maga sem tudja, ki lehetett?

— Honnan tudnám? — kapta fel fejét Fleurot — Engem újabban ngm nyomozással bíznak itt meg, hanem mindenféle elavult történelmi históriák egybegyűjtésével, mintha nem is az Interpol, hanem a Történettudományi Akadémia tagja lennék... Ennek a Liggionak a nevét, meg a viselt dolgait ismerem. Állítólag ő gyilkolta meg Corleoneban Placido Rizotto szakszervezeti vezetőt és Michel Navarra mafiozó orvost.

Később a kis szicíliai város teljhatalmú ura és állítólag az 1947—50 közötti gyilkossági hullám elindítója és szervezője, melynek során Corleone felnőtt férfilakosságának tíz százaléka, kétszázötven ember került a temetőbe. Tízszer is bíróság elé akarták már állítani, de bizonyíték hiányában minden esetben szabadon eresztették, mert még a szemtanúk sem mertek a fickó ellen vallani...

— Bravó Fleurot! Látom, nem töltötte hiába idejét Palermóban.

— A főnök csak gúnyolódik... Bebifláztatta velem azt a sok marhaságot is a Keletindiai Társaságról, a három kínai ópiumháborúról. .. és tessék! Mi értelme volt? Itt kushadok Milánóban.

— Ne morogjon, öreg fiú. En érzem, hogy legügyesebb emberem fáradozásai nem voltak hiábavalók. Eljut még maga a Távol-Keletre is. Sajnos.,.

A milánói rendőrség ügyeletes tisztje lépett a szobába. A beszélgetés félbeszakadt A tiszt rádiógramot nyújtott át Marcnak.

—* Ez igen! — örvendezett a főfelügyelő, amint a rádiógramot elolvasta. — Gratulálok az olasz kollégáknak — fordult a milánói rendőrtiszthez. .. — Apropos, itt van ez a fénykép. Luciano Liggiot, a többszörös szicíliai gyilkost ábrázolja. Adja le képtávírón Genovának azzal, hogy a fickó egy óra múlva érkezik a palermói menetrendszerinti járattal. Ha kiszállna, kapják el. Ha nem, akkor kísérje el valaki Milánóig. .. Itt pedig vegyék át maguk a figyelését. Kövessék mindenhova, de hadd mozogjon szabadon. Nagyon érdekelne, hova megy és kikkel találkozik. Arra azonban nagyon ügyeljenek, lehet, hogy mások is követik és az ellentábor embere se vegye észre ezt. Rómának meg adja le, hogy a megtalált fekete Lancia autót nagyon diszkréten tartsák szemmel. Az esti repülőgéppel magam is odamegyek. Világos? Lehetőleg fényképeket is készítsenek a rómaiak — tette hozzá Marc.

A rendőrtiszt átvette a fényképet és megnyugtatta az Interpol főfelügyelőjét: minden úgy lesz, ahogy parancsolja. A tiszt távozása után Marc Fléurot-ra pillantott.

— Mondja, nem ismer maga véletlenül egy dr. Berti nevezetű urat?

— Berti? — tűnődött Fleurot és a fejét ingatta tagadólag.

— Na, nem baj, lényeg, hogy a Bonta-villá- ban lencsevégre kapott KZ 181700 Milánó rendszámú fekete Lanciát a római kollégák a Hotel Európa parkírozóhelyén megtalálták. Merem remélni, este tízkor Rómában már többet tudunk.

18.

A helikopter Sorrentóból érkezett és a villa kertjének alsó teraszán ért földet. Az egyetlen utast kifogástalan eleganciával öltözött, ragyás képű, nyurga, harminc év körüli férfi fogadta. Sárga, széles karimájú szalmakalapját jobb keze mutatóujjával alig észrevehetően megbökte. Közben ajkai 2ártan csámcsogtak. Rágóizmainak ritmikus járása a rágógumit őrölte végtelen egyhangúsággal. Ezért köszönt a kalapszegélyhez bökött néma ujj hanyag mozdulatával.

A teraszt szegélyező zömök dór oszlopsor mögött függőleges sziklafal zuhant a mélybe, ahol halk loccsanással ütődtek a kicsiny öböl kőtömbjeinek a Tirrén-tenger hullámai. A valószerűtlenül kék tenger ultramarinjából sárgán bukkantak elő a sziklák, a márványoszlopok és a vörös carraraival borított feljárólépcsők. A szárazságtól megfakult őszi zöld lugas alatt a jövevény, egy köpcös, döcögve lépkedő idős ember, megállt. Balkezével igazftott az üléstől kissé meggyűrődött nadrágja vasalásán. Téglalap alákú fekete, lapos útitáskáját ezalatt a helikopter vezetője a ragyás képű nyurga férfi kezébe adta, aki türelmesen várakozott, míg a vendég nadrágja ráncait lesimította.

— Hello Charly — szólalt meg végre a köpcös. Viszonozta a nyurga üdvözlését — Mehetünk. .. — és előre indult. A kényelmes pihenőkkel megnyújtott lépcsőn felfelé haladtában ezúttal újra némi irigységgel gondolt a házigazdára, aki tíz esztendővel ezelőtt potom egymillió dollárért az orra elől horgászta el ezt a tündérkertet a De Como grófi családtól. Capri szigetének erre a délnyugati csücskére még nem tört be a huszadik század. A sziget belseje felől csak gyalogosan lehetett megközelíteni ezt a szelíd sziklacsúcsot, ahol kétezer esztendővel ezelőtt Caracalla római császár ezer rabszolgája kézzel és kalapáccsal vésett három, egymás alatt elhelyezkedő teraszt a bizarr alakú kőtömbbe és építette ezt az azóta is épen álló pazar nyári palotát, szökőkutakat és fürdőmedencéket a mániákusan tisztálkodó császárnak.

Luciano egy nápolyi hivatásos idegenvezető szakszerűségével szokta mindezt elmondani vendégeinek. És Frank Coppolaból nem hiányzott a szép iránti fogékonyság. Egyre csak azon bosz- szankodott, hogy ő is megszerezhette volna magának, hiszen Luciano őnála találkozott a római társaság játékszenvedélyéről közismert grófi tagjával.

Frank Coppola, mert hiszen ő volt a látogató, miközben a lépcsőforduló korlátján túl sötétedő mélységbe pillantott, arra gondolt, hogy aki innen leesik annak már nincs szüksége utolsó kenetre. Az öbölben hófehér yacht ringatózott és Coppola, érzékelve a mélységet és magasságot, ösztönösen beljebb lépett és meggyorsította lépteit.

A villa felső teraszán a házigazda egy négy lábon függő hintaágyban ringatózott. Mellette, az óriás napernyő alá állított asztalnál, csinos, huszonéves bikinis lány üldögélt és gépelt.

— Hello, Salvatore! — lépett a teraszra, gyöngyöző homlokát törölgetve a vendég. Salvatore Luciano Frank üdvözlésére felkönyökölt a hintán, majd egy fekete párduc lomha puhaságával a márványlapokra lógatta lábait.

— Hello, Frank! Gyere közelebb — és üdvözlésre nyújtotta kezét. — Ismerd meg új titkárnőmet — és a lányra mutatott — Maria Belloni kisasszonyt.

— örvendek. Frank Coppola vagyok — hajolt meg gálánsán az idős, zömök férfi.

— Úgy vigyázzon — fordult Máriához Luciano — hogy a barátom nagy szívrabló hírében állt, de azt hiszem, ma már nincs mit tartani, tőle... Hány éves is vagy. Frank?

— Ó, még csak hatvankilenc...

(Folytatjuk.)

Ha utazik a diák