Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
f : t ► ► ► ► ► \ t ► ► ► ► » ► ► ► * * > ► » : :► ► > ► *■ ► ► ► * > : : ► : ► :*■ ► : ► ► * ► ► ► ► ► l ► ► ► ► ► : ► *» UAi Da-nXxi. i-curv^ : a. 192 -et magaslaton. •'DokvJnneirx'tuivi-regény — 15. < „Az egyik bakot is lőtt,, amikor kihallgatta Manuelt: elfelejtette felolvasni neki törvényben biztosított jogait, mielőtt föltette a kérdéseit.” Aztán meg az sem jött volna rosszul, ha az ügyész :— akit Eriksson védőügyvédjének tekintett — kioktatta volna kissé, hogyan viselkedjék a tárgyalások alatt; hiába volt a hadsereg koronatanúja, gyakorlatilag „szűzen” lépett a tanúemelvényre. Igaz, az ügyész figyelmeztette, akárcsak korábban Vorst és Kirk, hogy miféle következményekkel járhat a maga és felesége számára, ha a kormány oldalán tanúskodik. „Azt mondta, hogy nagyon alaposan gondoljam ezt végig” — emlékezik Eriksson. „A hangjából őszinte aggodalmat éreztem ki.” Az ügyész még azt is javasolta, hogy menjen el pszichiáterhez, mielőtt a tárgyalások megindulnak. Látnivalóan arra számított, hogy a Védőügyvédek megpróbálják majd olyan színben feltüntetni Erikssont, mintha azért nem vette volna ki a részét a 192-es magaslaton lezajlott örömünnepből, mert gátlásos őrült. Ha azonban kéznél van a koronatanú stabil elmeállapotáról szóló bizonyítvány, könnyen visska lehet verni ezt a stratégiát. Az első hadbírósági tárgyalás előtt néhány héttel Eriksson be is ült egy kamraméretű rendelőszóbába, szemközt egy Camp Radoliff-i orvosszázadossal, aki igen rövidre nyírt sörtefrizurát viselt. Az orvos többek között megkérdezte, szereti-e az anyját, és kap-e híreket a feleségétől. Eriksson így idézte fel a beszélgetést: „Megfeleltem a kérdésre, aztán nem kérdezett semmit, együtt hallgattunk. ■, tís vüjBV-i íj-. Majd villámgyorsan valami mást kérdezett, én pedig feleltem. Nem tartott sokáig az egész, talán húsz percig, és mikor kifogyott a kérdésekből, ezt írta egy darab papírra: „Beszédhiba nincs, kiegyensúlyozott.” Eriksson így jellemezte az orvost: „Rendes fickónak Játszott. Mikor abbahagyta a kérdezést, Meserve-ről meg a többiekről kezdett beszélni, v úgyszólván hangosan gondolkodott, hogy mi is veszi elő a katonákat a háborúban. Az egész úgy hangzott, mintha á háború úgyis véget érne, még azelőtt, hogy bárki is hasznosíthatná a szakvéleményét..” ErikSsdn számára a tárgyalások egészen mást hoztak, mint amire számított. Ném szívesen gondolt rájuk, azt hitte, hogy tanúskodás közben majd kénytelen lesz újraélni a 192-es magaslaton lejátszódott epizódot. Semmi ilyesmi nem történt. Az ő szemében* — mint azt már beszélgetésünk elején is említette — a bűntény jogi kiértékelése a kibúvók, ferdítések, köntörfalazások és beugrató kérdések díszszemléje volt. Akármilyen konkrét kérdések és részletekbe menő vallomások hangzottak el, az egész csak felszínesen kapcsolódott Mao meggyilkolásához. „Az ügyvédek játéknak tekintették az egészet” — mondta. „Ahogy elhall- .gattafn őket, meg az osztag tagjainak vallomását, akár azt is hihettem volna, hogy Mao boldogan él a falujában.” Már Rafe tárgyalásának kezdetekor, és az övé volt a legelső tárgyalás, rájött, hogy hiábavaló dolog lenne azt mérlegelni, vajon méltó lesz vagy méltó lehet-e a bűnösök büntetése. Egyetlen dolog tartotta benne a lelket: az, hogy fővádlói szerepkörében azt az elhatározását valósítja meg, amelyet akkor hozott, amikor gránátvetőjét a barlangrendszerre irányította, vagyis, hogy a világ tudomást szerezzen Mao sorsáról. A kormány koronatanújának lenni nem volt épületes élmény, folytatta Eriksson. Az ügyész számításának megfelelően a védőügyvédek valóban megpróbálkoztak azzal, hogy „furcsa” színben tüntessék fel Erikssont, és ez még nem is a legenyhébb feltételezésük volt. Utolsó tanú- vallomása végeztéig megvádolták *hazugsággal, gyávasággal, sőt Mao meggyilkolásával is. Az egyik védőügyvéd azon erősködött, hogy az őrmester parancsára éppen Eriksson ölte meg a lányt, amikor elsütötte gránátvetőjét. Az állítást azonban nehéz volt bizonyítani, mert éppen Rafe tanúsította, hogy abban a bizonyos lá■ .1 ti . ™,..- / • .... . zas pillanatban Eriksson nem is láthatta Maót Amellett, s ezt nem vitathatta el a védelem, a gránátvető robbanótöltetét körülvevő hüvely nem ólomból, hanem rézből készül, s a kutató- csoportok szakértői Mao testének közvetlen közelében kizárólag M—16-os fegyverből származó lövedékek ólomszilánkjait találták. A bírósági jegyzőkönyvek tanúsága szerint mind a négy tárgyaláson nagy buzgalommal próbálta bizonyítani a védelem, hogy Eriksson nem tartozik a legbátrabb katonák közé, bizonyára abból a meggondolásból kiindulva, hogy ha sikerülne gyávaságot rábizonyítani, az automatikusan felmentené klienseiket. „Fél ön Me- serve őrmestertől?” — kérdezték egy alkalommal Erikssontól, amire ezt felelte: „Igen, uram, félek... De ha nincs nála fegyver, nem félek tőle.” Eriksson nemmel válaszolt, amikor az egyik védőügyvéd, arra az akcióra hivatkozva, amelyben Eriksson osztagának fele megsebesült, ezt kérdezte: „Igaz, hogy hagyta, hadd sétáljon csapdába az osztaga, és azért nem figyelmeztette őket, mert elbújt a bozótban?” Az ügyvédet a tagadó válasz sem tántorította el további kérdéseitől. az osztagán? hogy „Mit tett, amikor rajtaütöttek Elsütötte a fegyverét?” „A menetoszlop hátvédje voltam, nem volt rá alkalmam.” „Talán félt?” „Nem, uram.” „Tehát nem félt?” „Nem féltem, uram.” „Tehát nem igaz, hogy annyira félt, mozdulni sem tudott?” „Nem igaz, uram.” „Észrevette valaki,. hogy félt?” „Nem, uram.” Egy másik védőügyvéd ismételten rátámadt Efikssonra, hogy azért „agyalta ki” vádjait Me- serve és a többiek ellen, mert ki akart bújni a további, kockázatos gyalogsági bevetések alól. Mikor Eriksson igazolni tudta, hogy helikop- * térén akart gépfegyverkezelő lenni, ami egyáltalán nem nevezhető biztonságos foglalatosságnak, az ügyvéd csökönyösen arra emlékeztette, bogy „ön azt vallotta, hogy el akart kerülni a szakaszától”. (Folytatjuk) UlUiáUAimUüi AAAA á AA AAAAAAAAAAAAAAAAAA A A AjAA A A A A AMé .“«í'Uws íjabb gyógyszerbotrány: Contergan után Menocil Kihalóban az emberszabású majmok A nyugatnémetországi als- dorfi törvényszék 283 tárgyalás után december 18-án meghozta döntését a hírhedt Con- tergan-ügyben. A tárgyalás két és fél éve alatt több mint 120 tanút és 60 szakértőt hallgattak meg. Több mint kétezer tárgyi bizonyítékot tártak a bíróság, elé, a vádirat 972 ' oldalt tett ki, a tanúkihallgatásók rögzítésére felhasznált magnetofonszalagok hossza több mint 400 kilométer. Mint ismeretes, 1957 és 1961 között a nyugatnémet Chemie Grünenthal cég forgalomba hozta a Contergan-Thalidomi- de nevű idegcsillapítót, amely a széles körű reklámozás eredményeként rövid időn belül több mint húsz országban elterjedt. Csak később derült ki, hogy a Contergannak olyan káros mellékhatása van, amely sok ezer anya és gyermek életét tette szerencsétlenné. A per most hivatalos döntés nélkül ért véget. A főügyész elfogadta a védelem indítványát, hogy vessenek véget a további tanúkihallgatásoknak és függesszék fel a pert. A főügyész szerint a tárgyalás elérte célját, hisz felhívta a közvélemény figyelmét a készítmény ártal- masságára és a gyógyszer gyártásával és .ellenőrzésével kapcsolatos mulasztásokra. A krónikához tartozik, hogy a gyógyszergyártó cég — közvetve — elismerte hibáját, és 100 millió márkát (kb 800 millió forintot) fordított a Contergan áldozatául esett gyermekek és felnőttek kártalanítására. Ezt a összeget a szövetségi kormány — amelynek mulasztása az időközbeni ellenőrzés elmulasztása miatt ugyancsak kimutatható, — további 50 millió márkával megtoldotta. Peisze, ez hiábavaló, hiszen a tengernyi szenvedést! ami a hibás készítményhez fűződik, pénzzel nem lehet megfizetni. Még el sem ültek a Con- tergan-botrány hullámai, s máris újabb gyógyszer forgalomba hozásának . súlyos következményei foglalkoztatják a nyugati közvéleményt. A Menocil nevű. étvágytalanságot kiváltó készítmény ügyében folytatott vizsgálat alapján a darmstadti ügyészség elejtette a vádat, pedig az előzetes vádirat „gondatlanságból okozott emberölés, illetve egészség megkárosítása”, valamint a „gyógyszerek forgalomba hozására vonatkozó törvények megszegése” esetét állapította meg a schaffhauseni (Svájc) Cilag gyógyszergyár és annak alsbachi leányvállalata ellen. Bár jogi szempontból az ügy lezártnak tekinthető, a vizsgálati szervek döntése távolról sem nyugtatja meg a nyugatnémet közvéleményt. A Der Spiegel című hamburgi folyóirat ennek alapján határozta el, hogy önálló vizsgálatot folytat az ügy tisztázására. Mint kiderült, az igazságügyi szervek döntését nem annyira a tudósok véleménye, mint a készítményt gyártó cég állításai befolyásolták. Eredetileg a McNeil Laboratories nevű amerikai vállalat hozta forgalomba az Ami- norex nevű gyógyszert. Minthogy azonban az amerikai piacot abban az időben a szó szoros értelmében elárasztották a fogyást ígérő készítmények, McNeil a gyógyszer receptjét átengedte a svájci ”i- lag-Chemie cégnek, amely laboratóriumban előállította azt, majd átadta az Ausztriában és Nyugat-Németországban működő leányvállalatainak is. Az Aminorexet az Egyesült Államokban 2500 személyen próbálták ki, európai változatát azonban csak 150 páciens megfigyelésére korlátozták. Amikor a gyógyszert az NSZK-ban Menocil néven bejegyezték, ott eltekintettek a törvényes előírások betartásától, mert a svájci központigazolta a gyógyszer kipróbálását. Elsőként svájci szívgyógyászok adták le a vészjelet, megállapítván, hogy a Menocil magas vérnyomást okoz és szívműködési zavarokat idéz elő. Az elemzések során kitűnt, hogy száz Menocil-fo- gyasztó közül 91-nél kimutathatók e működési zavarok, s nemegyszer igen súlyos kimenetelűek. A készítmény ártalmas hatását Ausztriában is észlelték és 1968 szeptemberében betiltották a használatát. Alig egy hónapra rá Svájc is követte az osztrák példát. ^ * A nyugatnémet cég vezetői mindent elkövettek, hogy a gyógyszer betiltását megakadályozzák. Szakvélemények alapján azonban végül is az NSZK-ban is úgy döntöttek, hogy kivonják a forgalomból a Menocilt. Szakemberek véleménye szerint azonban a Menocil fogyasztása az NSZK- ban jó néhány tucat halálos kimenetelű és több mint 1106 súlyos megbetegedéshez vezetett. A svájci és a nyugatnémet Cilag cég nem válaszolt a Der Spiegel megkeresésére: véleményük szerint a darmstadti ügyészség döntése lezárta az ügyet. A Der Spiegel azonban tovább folytatja a vizsgálatot annál is inkább, mivel egy tekintélyes orvosi egyesület bejelentette, hogy megfellebbezi a bíróság döntését. A lap további adatokat gyűjt annak bizonyítására, hogy valóban hány ember egészségét rendítette meg a Menocil fogyasztása. g — a A tudományos kísérletek, főleg pedig a vakcinák készítésére, szükséges majmok olyan - nagy mennyiségben kerültek kereskedelmi forgalomba, hogy számos fajnak a létét kipusztulás fenyegeti. A Nemzetközi Természetvédelmi Szervezet folyóirata felhívja a figyelmet e veszélyre, amely különösen a csimpánzt és 23 más majomfajt fenyeget. A szervezet legfontosabbnak tartja a csimpánz megmentését, mivel legközelebb ez áll az emberhez. Nem lehet tudni, hány csimpánz él ma a világon, de az Egyesült Államokba szállított kísérleti. alanyok száma egyik évről a másikra 300-ról 400-ra emelkedett. S ez csak egy állam! Ehhez hozzá kell még számítani azt is, hogy 4—5 állatot ölnek meg, mire egyet éjve el tudnak juttatni a laboratóriumba, vagy az állatkertbe, ami annyit jelent, hogy 1500— 2700 csimpánz pusztul el egy évben. Az exportáló államok között Kenya vezet, amely 18 A fagyálló gumi A háncsukhoz kevert különféle lágyító anyagok időivel elillannak az anyagból, ami jelentősen csökkenti a gumi fagy állóságát. A Szovjetunió Országos Polimérkutató Intézetében két, a hagyományos lágyító anyagokat nem tartalmazó fagyálló gumifajtát hoztak létre, — az Északon -’yakran mínusz 40 foknál is 1 hidegebb időben tevékenykedő felhasználók nem kis örömére. ezer különféle majmot ad el egy évben, — de nem lehet tudni, mekkora vadállomány* ból! A pusztulás mérvéhez azt is figyelembe kell venni, hogy a fiatal nőstényállatok rendkívül keresettek. Az ötvenes években, a nagy gyermekbé- nulási járvány idején, az Egyesült Államok 1,5 millió rhézus-majmot vásárolt oltóanyaggyártás céljára, viszont az indiai falvak és templomok szentnek tartott rhézus- maj mainak kétharmada kipusztult. Légi jégtel derítés Leningrádi szakemberek és sarkkutatók új jégfelderítő rádiólokációs állomást szerkesztettek, jelentősen megkönnyítve ezzel a sarkvidéki hajósok munkáját. A repülőn is elhelyezhető „Torosz” készülék sugárnyalábja 30 km szélességű jégmezőt vizsgál egyidejűleg. A földfelszín állapotára vonatkozó impulzusokat a berendezés fénysugárrá alakítja, és az adatokat széles filmen rögzíti — éjjelnappal biztosan felfedve a jégmező hóval borított repedéseit. Népújság 4 1&71. Január IX, äAAAAAAJtMAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAA_A.AAAAAAAAAAA,AAAAAAAAs,
