Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

Csábítás vásárlásra DIVATBA JÖTT a rek­lám, ami leegyszerűsített megfogalmazásban nem más, mint jó értelemben vett ve- vöfogás, vásárlásra csábítás. Hónapok óta visszhangzik pél­dául az ország a feketekávé- ivásra buzdító és ösztökélő reklámtól. Reggel ezzel ke­lünk, este ezzel fekszünk, s az igyekezet oly nagy, hogy immár koffeinmentes kávét is kínálnak, gyanítom jó üz­leti érzékkel, arra számítva, hogy aki egyszer berendezke­dik a koffeinmentes kávé fo­gyasztására, az később merő megszokásból, az igazit se lesz képes nélkülözni. Olyan ez, mint a dohányzás; szenve­dély, S hogy a reklám üzleti szempontból egyáltalán el nem hanyagolható csábításá­nak nehéz, sőt lehetetlen el­len tállni. arra bizonvság a szuperfiit szipka. A kétségkí­vül meglévő egészséget óvó előnyeit olyan szinte tudomá­nyosan megalanozott pszicho­lógiai módszerekkel népszerű­sítik. hogy be kell menni a2 üzletbe, és meg kell vermi, ínég akkor is, ha később tesváltalában bem használja, félreteszi az ember. Kezd megdőlni az a felfo­gás, amely szerint a jő bor­nak nem kell cégér. kell. Ha másért nem, hát azért, hogy kedvet kapjunk megkóstolni a bort. hogy megiavőződjünk ró­la: jó-e csakugyan. Az érupropaganda persze SSvolról sem azonos a szöve­ges, a képes hirdetésekkel, il­letőleg a reklám nem szű­külhet le a hangra, a képre, mert ez még nagyon kevés az érdeklődés felkeltésére. Nyu­gaton nagy felkészültségű szervezetek tanulmányozzák a vásárlók lélektanát, mint­hogy az üzleti vállalkozások elképzelhetetlenek — a piac mellett — a vásárlók lélekta­nának ismerete nélkül. Olyan el se képzelhető, hogy pél­dául valamilyen termékféle­ség előpropaganda nélkül je­lenne meg az üzletekben. Az ilyen ballépés egyet jelentene a vállalkozó, a kereskedő csődjével. Olykor többet köl­tenek az előoropagandára, te­hát a portéka bevezetésére, mint magára az előállításra. Felettébb sokat jelent a vi­zuális élmény: a kirakatren­dezés. a hatásos árurendezés, a viláre His 3 szín-hatás és nem utolsó sorban a kiszere­lés, a formatervezés. A for- matervo-zácnái aondoliimk esak a zsebrádiókra. Vevőkként eleve az a zsebrádió kelti fel az emberek érdeklődését, amely ,.kecses jószág” hogy úgy mondiam. szép. formás és fénést tart a divattal. Ez vonatkozik a karórákra 0 bátorokra, a televízióra,’ a varróffénre. az íróo-ánré. a génkocsikra, a motorkerékpá­rokra is. Az űgvnevezett for­gási sebesség egyik eleme, ezen túlmenően értéknövelő tényező is a formatervezői le­lemény. SZEM! Et «nvi! a* üzletek­ben, az önkiszolgáló boltok­ban, naoiainkban Rzt látiuk, hogy főleg élelmiszeripari ter­mékekből nőtt a választék, nagyobb a kínálat, s az áru jobban felhívta magára a fi­gyelmet, mint régebben, né­hány évvel ezelőtt. Fz a ki­szerelés műve. Szebb lett a portéka „ruháia”. Színesebb, tetszetősebb a csomagolás. R nincs abban semmi meglepő, hogy ez már a kezdődő bőség jele. Amíg késztésztáből egy Egy asszony hétköznapja <■« Harmincnégy éves va­gyok. A testvéreim szerint ké­sön mentem férjhez, huszon­nyolc évesen. Ezen lehet vitat­kozni. Ha korábban, most még hosszabb albérleti múltra néz­hetnék vissza. Mert az első pillanattól kezdve albérletben laktunk. így, ha a hétközna­pomra kíváncsi, tegye hozzá, hogy ez egy „albérleti élet­formában” élő asszony hét­köznapja. Nem tudom, miért érdekli egyáltalán? Engem az érdekel, mikor kapunk lakást. Állítólag az idén. Érettségi óta, tehát tizenhat étve dolgozom. Munka mellett végeztem az ápolónőképző tan­folyamot. Most hivatalosan egészségügyi középkádernek neveznek, a gyakorlatban nő­vérnek, a betegeim nővérké­nek. Fizetésem, korpótlékkal együtt, kétezerszáz forint. Meg persze a „mellékes”, amit ná­lunk nyugodtan nevezhet bor­ravalónak, az orvosok esetében parasolventiának szokás. Ne legyenek illúziói, ez a legszebb hónapban sem megy fel több­re háromszáz forintnál. Há­rom műszakban dolgozom, te­hát háromféle hétköznapról mesélhetek magának. © — Délelőttös vagyok. Há­romnegyed ötkor kelek. Kiké­szítem a gyerek ruháit, mert így legalább van valami re­mény arra. hogy a férjem nem teljesen ötlet ■. erű öltő­1971. január lö. zékben viszi az óvodába. Nem reggelizek, ahhoz a lakás ilyenkor még hideg, hogy lel­kierőm legyen hozzá, öltözők és megyek. A délelőtt mindig más, erről könyvet is írhatna, de minek? Egyébként: — sze­retem a munkámat, pedig nem sok megálló.som van benne. Olykor egy feketekávényi idő­re. Ebéd itt a kórházban. Kö­zepes. Elméletben kettőkor végzek, gyakorlatban mire át­adjuk az osztályt, legalább fél három. Zuhany, öltözködés, Háromkor kijövök. Négy órá­nál előbb ritkán érek Haza, mert közben vásárolok. Gyön­ge a csuklóm, mert ízületes vagyok, a lábam meg — ez nem éppen öröm egy nőnek — visszeres, ami alighanem szakmaöártalom. Így, mire ha­zacipelek mindent, jócskán, ki­készülök. Otthon rám vár a begyújtás, a kályhát a férjem már kipucolta, tüzelőt készít. Vaskályhánk van, mert éppen Szekszárdon miért is sikerült volna olajkályhát kapnunk. Gyorsan felmelegszik, ugyan­olyan gyorsan hül. Ötször-ötös a szobánk. Amíg a hőmérsék­letet sikerül feltornáztatnom húsz fokra, takarítok. Az nem igaz, hogy egy szo­bában, ahol két felnőtt és egy ötéves gyerek él, mennyi ta- karítanivaló akad! Több mint két és félben. Hacsal: meg­mozdul valamelyikünk, mind - árt szín ászé' van minder an előnye is, nem hívunk mert nem hí nh arunk vendéget Nincs hová ültetni, meg mi­nek szánják az embert a havi vagy két üzem uralta a ha­zai piacot, addig egyáltalán nem számított a csomagolás, hiszen a vevő „eszi, nem eszi” alapon vásárolt. Miután a polcokon megjelent a kon- kurrencia, nyomban változott a helyzeti, s megfigyelhető, hogy e változás következté­ben a bogyiszlói tészták mai csomagolása már össze se ha­sonlítható a régivel. Ebből logikusan következik: a rek­lámtevékenység élénkülése politikai aspektusból azt je­lenti ; színvonalas árupropa­ganda akkor van és ott van, amikor és ahol a kínálat ja­vára billen a mérleg, más­szóval, ha van mit eladni, ha van mire csábítani a vevőt. Ott még nem tartunk, hogy mindebből nagyobb a kínálat, mint a kereslet, de az már megfigyelhető, hogy a kínálat erőteljesebb, lendületesebb, mint volt a régi mechaniz­musban. Ez egyértelműen a növekvő bőség jele., vaev le­gyünk szerényebbek, előiele. Egvfaita reklám a részletre vásárlás is. Azt jelenti: túl­adni a készleteken és beivel csinálni az űj készleteknek. Világos azonban, hogv addig lehetetlen részletre adni a te­levíziót.. a mosógépet, a hű­tőszekrényt. amíg nagvnbb a kereslet, mint a kínálat, ille­tőleg amíg nem fut fel a tér- melés •egv megfelelő szintre, színvonalra, tömegtermelésre és amív nem nő az életszín­vonal. Érdemes végiggondolni a motorkerékpár útját az 5t­yppes ' étrölrtől a hetvenes évekig. TTesőefkar» VSlftsIés—a ment. ŐSSZelröttetésotrot keTletf igénybe venni, most meg már részletre kínétlék. VAGY NÉZTtlK a tojást, a tejet, a tejtermékeket, a vá­hatszázötven forintos nyomor­tanyáért. Hatra a férjem meg­hozza a gyereket. Ö hordja a vizet, mert az utcai csap öt- ven méterre van. Ilyenkor kö­vetkezik a mosás, meg hát a kislányommal is lenni kell va­lamicskét. Vacsorát vagy tu­ristagázon kotyvasztok, vagy hideget eszünk. Utóbbit sűrűb­ben. pedig ez drágább. Gye- rekfürdetés, fektetés mese. Ha vasalniva'óm vart. az a lányom elatvása utáni i^őre marad Tíz óra, fél tizenegy körül fekszem. — D élutános vagyok. Más szóval, előző éjiéi tizenegyre értem haza. Olykor, legfeljebb kétszer egy héten, én viszem óvodába a lányomat. Ez nem jó módszer, viert sok időt el­lop a délel-'hillői, amikor ala­posabban csinálhatnám azt, ami délelőtti műszak idején sie tó : 'i marad. Ha a jér- ,/mmel megy, akkor több a szabad időm. Olykor átme­gyek a szomszédba, van egy hm- "őm. a7-1 "r csak azért is - retek, talán az egyetlen nő a városban, akit még nem ••/W-'nftam r oszolni an kit. Bér' retün k, ha van •ü-:or, tévé, nézünk. Délláj >an levelei hág ok az asztalon ’ér 1 •tép;/ mit adjon , s r.i ■ er 'nek, meg más efféle szaktanácsokkal lá­ván el. Mire éjid hazaérek, ők már alszanak. Rakok a kály­gott baromfit. Lehetett volna; szabad lett volna húsz évvel ezelőtt arra bíztatni Magyar- országon a dolgozókat, hogy fogyasszanak több tojást, vá­gott baromfit, tejterméket? Nem. Jól tudjuk, miért nem. „Se pénz, se posztó”. Mosf vi­szont a tojást már kínálják porban, sőt sóletben is, mert van, mert sok van. A sajt m.eg, hogy kapósább legyen, többféle. Van gombasajt, van sonkaízű, szalámiízű, csokolá­déízű a régi választék mel­lett A gazdasági élet fellendülé­sét a termelés állandó egyen­letes növekedését jelzi a rek­lámtevékenység szélesedése még akkor is, ha olykor szín­vonaltalan, ügyetlenke vagy éppen bosszúságot vált ki az emberekből, mert hiánycikr keket népszerűsít. Itt van ez a kávé dolog. Sok boltos el­mondja, nem érti, miért csap­nak akkora reklámot a kávé­nak, amikor úgy is keresik és veszik. Miért hirdetik a kof­feinmentes kávét, ha hiány­cikk? Ennél, már csak az a rosszabb, amikor a reklám becsapia a fogyasztókat és nem létező jótutaidonsá gokkal ruházza fel adott esetben az árut. Ilven is van. MÁSKOR MEG csakugyan nagyon ügyetlenke. An ünne­pek óta mindennap halljuk a rádióban egy Pest környéki cég felhívását: kérik, vigyék vissza a vásárlók az üres üve­geket Kilátásba helyezik, hogy az üvegek beváltói pénzhez jutnak, sőt soron kí­vül élveznek kiszolgálást. So­ron kívül? Howhogy? Mi­lyen címen? Milyen alapon óhajt kedvezni bármelyik • üzlet is az egyik vevőnek a. másik vevő rovására?... De hát ez az ügyetlenkedés is a dolgok velejárója, hiszen a tiszta búzába mindig kevere­dik ocsú. Sz. P. hára, így másnap reggel, fel­keléskor nincs olyan hideg. Az is előfordul, hogy a fér­jem felébred, amikor haza­érek. ö egyébként fél kilenctől ötig dolgozik, boldog ember. — Éjszakás vagyok. Több­nyire az utcán találkozóin a családommal. Megbeszélj út­vonalunk van, én jövök, ők mennek. Szeretném magam­nak se bevallani, de az éjsza­kás napjaimat a gyerek is megsínyli. Legalábbis reggel. A férjem, korábban felveri, hogy én előbb elalhassak. Hazudik, aki azt mondja, hogy a dél­előtti alvás sokat ér. Altató­val élek, így kihúzom kettőig, ha nagyon nehéz volt az éj­szaka délután háromig. ’ Köz­ben legalább két alkalomra be kell állítani a vekkert, mert különben kialszik a tűz. Ha csakugyan, akkor fűtés, vásár­lás. mosás, szóval amit már elmeséltem. Egy réten egyszer átmegyünk a másik szomszéd­ba. egy házaspárhoz, ahol há­rom. kisfiú van és akkora la- "á,-. hogy négy nyerek tom­ol ása se okoz rí lönösehb za­vart. Én fürdetek, fektetek és ha a lánvom különösen ké­ss hangulatban van. akkor tőben elalszik és este három­negyed kilenc, kilencig én is bóbiskolhatok. Szóval, ilyen a hétköznapjaim három váltó, zata. Tulajdonképpen mi írni- valót talál áz egészben? Csak összefogással lehet! M ár azt hittük, az idén nem lesz fehér karácso­nyunk. December végén az­után akkora hótömeg szakadt ránk hirtelen, hogy nemcsak fehér karácsonyunk lett egy­szerre, de lettek újabb gondj jaink is nyomban. Hóügyiben. Jóllehet fel­készültünk a télre, — hó­marók, só, lapátok tucatjai áll. tak startra készen hetek óta — ez most mégsem elég. Arra gondolok, hogy vannak rend­kívüli esetek. Például a hó­vihar. És ilyenkor nem elég a gép. Az emberi összefogást, a segítőkészséget semmi sem pó­tolhatja. Éppen ezért döbbentett meg a hír, hop: akad község, ahol egy; a külvilágtól átmenetileg elzárt faluból azt üzenték a Tejipari Vállalat igazgatójá­nak, ha nem küld a begyűjtött tejért, kiöntik azt és az árát á Tejipari Vállalattal fizettetik meg! Vagy: tegnap este láttam a Széchenyi utcában Szekszárdon egy hóba fulladt teherautót. A sofőr, — mert egyedül mi mást tehetett volna —, kiszállt a tehetetlenül berregő kocsiból és vállal próbálta megtolni. Jó tíz percig figyeltem: fél tucat férfi ment el mellette, egyi­küknek sem jutott eszébe se­gíteni. Vajon ma nem közü­lük akad-e el valaki a hóban ? Nem esne-e jól nekik , is a se­gítség? Nem azért írom ezeket le, mert jellemző lenne. Szeren­csére nem az. A közömbösök és azok vannak kevesebben, akik nem hajlandók a saját kenyerükért, a saját tejükért' szánnal a kocsi elé menni. .Igaz, »' (kenyérellátás a Sütő­ipari Vállalat, ‘a tejellátás a Tejipari Vállalat feladata. De elhgtárolhatókr-e.,,. ilyenkor a feladatok? : A behavazott utak, fehér- ** sapkás háztetők ismét emlékezetembe idézik a ko­rábbi évek nehéz teleit, a sók­sok megnyert hócsatát.. Van abban valami elgondolkoztató és tiszteletet érdemlő konok- ság, ahogy a mentők, a posta, a tejes és kenyeres kocsik küz­denek a hó, a tél, a természet ellen, öellenük és miértünk. Ez pedig csak velünk együtt, csak összefogással megy zök­kenőmentesen. De sokat írtunk-sírtunk pél­dául a Veszélyesen síkos. . le- takarítatlan járdákról, köz­terekről, az ilyenkor hirtelen felszökkenő számú comb- és kartörésekről. Mindez elkerülhető lenne: lapáttal, sóval, emberséggel és összefogással. Tessék csak megnézni egy hótól megtisztí- 'ott utcát. Van ilyen bőven a megyében. Ugye, hogy fehé­rebb. fényesebben ragyogó ott a hó? — rá — Villanyszerelő'pari Vál­lalat Beremend mun­kahelyre azonnal felvesz villanyszerelőket, segédmunkásoké?. Jelentkezés: Beremend f'orrp- m i VIV-kiren- deltség Knapp Lajos ve­zető szerelőnél. Villany- j szerelőipari Vállalat 2. sz. szerelőipari üzem Bp. VII. Síp utca 23, Vassnénál. (34)-on.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents