Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-07 / 5. szám

„Az egész tudománnyal nem lehet versenyre kelni44 Beszélgetés Erdey-Grus Tiborral Pártunk X. kongresszusán ő is a meghívottak; között ült. Olykor villám-véleménycserére összesúgott szomszédjával: ' „Nagyszerűen beszél dr. Már­ta Ferenc, a szegedi egyetem rektora”. „Szellemes ember Keres Emil...” Érdekes portré­ját neves rajzoló a helyszínen megörökítette. Ismerősök: tu­dósok, pártmunkások, régi ba­rátok és tisztelők vették körül a szünetben. S a fárasztó fi­gyelés, a teljes embert kívánó /hat nap közben szakított né­hány percet az újságíró szá­mára is. Erdey-Gruz Tibor fiziko- ‘kémikus, a budapesti tudo­mányegyetemen tanít és az Akadémia elnöke. Kétszer tün_ tették ki Kossuth-díjjal. Tudo­mányos munkái a fizikai ké­mia, különösen az elektro­kémia, az elektroditoldatokban és az elektródok felületén 'végbemenő folyamatok tanul­mányozásából születtek. Jelen, leg a vizes oldatokban bekö­vetkező szállítási folyamatok­éról ír könyvet. A belső szállí­tásról, a diffúziós vezetésről. Könyveiről szűkszavúan nyi_ . latkozik, egyéb kutatásairól 'azonban örömmel tájéjsoztat. Évek óta, szünet nélkül kí­sérletezik: melyek jelenlegi vi­szonyaink között a legmegfe­lelőbb módszerek a felsőfokú -oktatásban. Korunk egyik jel- .lemző ellentmondásának meg­oldásában szeretne segíteni, hi­szen gátló kísérője fejlődé­sünknek az oktatás maP'tnód- szere. Tudomásul kellene ven­ni — mint mondotta —, hogy bármennyire erőltetjük, az emberi agy befogadóképessége nem nő arányosan a technikai, tudományos élet gyorsuló fo­lyamatával. Az egyetemi okta­tásban sem lehet versenyezni Az a véleményem — mon­dotta Erdey-Gruz Tibor —, nem az egész tudománnyal keli birokra kelni, hanem meg kell vizsgálni, mennyi az a tárgyi ismeretmennyiség, amennyivel az ifjú szakembereknek feltét­len rendelkezniük kell. A tu­domány alapjait, a tudomá­nyos gondolkodásmódot sajá­títsák el, legyenek arra képe­sek, hogy felkutassák, honnan kaphatják a korszerű informá­ciót, miképpen teremthetik meg önmaguk továbbképzését. így biztosíthatja az egyetem az alapokat, az igényesség felkel­tését, különösen akkor, ha az egyetemi tanároknak sikerült megértetniük diákjaikkal: az egyetemi tudás nem az a fajta tőke, amelynek kamataiból egy életen át gond és tanulás nél­kül megélhetnek. Csupán indu­lási lehetőség, amellyel alkal­mazkodni. lehet a választott hivatáshoz szükséges újabb és újabb ismeretanyaggal. Erdey-Gruz Tibor a termé­szettudománnyal foglalkozik. Fontosnak tartja, hogy a ter­mészettudomány eredményeit, tanításait felhasználják a mo­dern életben. Különböző kö­rülmények között a törvények különösképpen érvényesülnek. Mindig a konkrét helyzet konkrét elemzése • alapján. le­het csak vizsgálódni. Ami tíz esztendeig talán jónak is bi­zonyult, ma minden valószínű­ség szerint nem állja meg a helyét. Másra, újra van szük­ség. S ebben ’ Storni' kövétke- i zetlenség sincs, csak az állan­dó változás hű tükröződéséről van szó. Példaként említette Erdey- Gruz Tibor az ismert gravi­tációs törvényt. A kő, ha el­engedjük, lefelé esik. Lehet azonban olyan körülmény, amikor a kő felfelé „esik”, az­az marad, A követ egy fonal­ra függesztjük, a fonalat csi­gára fűzzük és másik oldalára nehezebb követ akasztunk. Ilyen esetben az előbb még le­felé eső kő most ellenkező irányban, felfelé fog mozogni. Ebben és a hasonló fizikai pél­dákban semmi különös sincs. Ettől még a gravitáció törvé­nye változatlanul igaz, érvé­nyes. Ez egyszerű, primitív példa, de ez is hozzásegít cso­dálatos dolgok megértéséh,ez. Mint ahogy a tudós elmon­dotta, a kongresszuson is az ragadta meg, hogy a társada­lom összetett és ellentmondá­sos helyzetének részletes, tu­dományos elemzéséből alakult ki a megítélés és a cselekvés. A kongresszus előkészítésében és a határozatok megfogalma­zásában is ugyanaz a gondol­kodásmód volt jellemző, mint ami a természettudományok sajátja. S ez is természetes: nem lehet válaszfalat húzni a természet és a társadalom- tudomány közé. Csupán mód­szereiben. eljárásaiban más, .mint ahogy más az eljárás az új technikai megismerés és a természettudomány-megisme­rés során is. A fejlődés mindig az objektív törvények alapján megy végbe, és ezt tükrözik a vizsgálódások, amelyeknek rnódszerei sajátosan alkalmaz­kodnak a vizsgálandó témához — fejezte be nyilatkozatát Erdey-Gruz Tibor. SÁGI ÁGNES Ahol as etalonok késsülnek Az etalonok, a méréstechnika „nélkülözhetetlen közkatonái", Az etalon a nemzetközi megállapodás alapján definiált mérték- egység állandónak tekintett mintamértéke (lehet: méter, kg, ohm. sib.) Az etalonok eredetijét a franciaországi Sévres-ben őrzik. Közvetlen másolatait egyes országok mértékügyi intézményeiben tárolják. Ez a tárolás olyan körülmények között történik, hogy a lehetőségek szerint kiküszöböljék az etalonok állandóságát ve­szélyeztető' körülményeket és hatásokat, A használati mértékek az etalonok alapján készülnek. De hol készülnek az etalonok? Az etalonlemezkék gyártástechnológiája egy sor igen bonyo­lult műveletet jelent. Á gyáriás speciális anyagok, acéU és ke­mény ötvözet alkalmazását igényli. A moszkvai ,,KALTBR” gyár a világ igen kevés etalongyártó üzemeinek egyike. Ebben a gyár­ban egyúttal az etalonlemezkék tömeggyártásához szükséges mű­szereket is készítik A ,,KALIBR>> gyár etalontermékeit több mint c*aiunres£«eg meosa in»cncicnoa micoszkop segít- ségével vizsgálja a kemény ötvözetből készült etalon- lemezkék minőségét. AZ INTER K OZMOSZ PROGRAM a tudomány rohamos fejlődé­sével. Arra kellene koncentrálni, hogy a fiatalság képes legyen önállóan gondolkodni, 'öninagá- ’ tői kiválasztani a lényegest. Az 'egyetemi tanulmányok elvég­ezése után legyen olyan kész­ség, képesség a fiatalságban, hogy önállóan is megszerezze alaptudásához azt a konkrét tudást, amire társadalmi és (szakmai munkájához feltétlen szüksége van. Az egyetemi ta­nulmányi idő rövid ahhoz, hogy mindannak az ismeret- anyagnak birtokába jussanak, amellyel egy emberöltőt hasz­nosan végigmunkálkodhatnak. Sajnos, a felsőfokú oktatás­ban eddig azon érvek előtt hajoltak meg, amelyek annak hasznossága . mellett szállnak síkra, hogy mindent megismer­tessenek az egyetemistákkal: a régi és az arra épülő, gyorsan fejlődő mai, holnapi tudo­mányt is. Minden tanár súly- kolja saját tárgya anyagát és nincs tekintettel tanítványai véges erejére. Kevés oktató hajlandó észrevenni, hogy ez a módszer kudarcra ítéltetett. Az egyetemisták pedig éjjel- nappal tanulnak, hogy meg­feleljenek a követelmények­nek, jól vizsgázzanak, s az ál­landóan frissülő tudomány tel­jes megismeréséért kelnek ver­senyre. Ezt az igyekezetei azonban nem kísérheti siker, legfeljebb idegeskedés, a fia­talok " gyakori „kiborulása”. Ha .mindent” meg akarnak tanítani a tanárok, és feltéte­lezzük, hogy az egyetem! stáb „mindent” megtanultak, akkor 'is a tanulmányi évek befeje­zése után két-három esztendő­vel már részben elavult isme­retekkel rendelkeznek, mert a technika, a tudomány a kor követelményeinek megfelelően, fejlődik toyáibb­A szocialista államok kö­zötti közös űrkutatási prog­ram alapját 1965-ben rakták le. Az Interkozmosz-program nemzetközi . egybehangolása 1987-ben kezdődött, majd a tervek megvalósításába 1968- ban a Magyar Tudományos Akadémia Napfizikai Obszer­vatóriuma is bekapcsolódott. A program során szovjet hordozórakétákkal olyan szov­jet gyártmányú mesterséges holdakat állítanak pályára, amelyek műszerezésének ter­vezésében és gyártásában más szocialista államok, elsősorban cseh és német szakemberek is részt vállaltak. 1969. októ­ber 12-én állították pályára az Interkozmosz—1 mester­séges holdat. Ennek az első közös szocialista mesterséges holdnak a célja a Nap rönt­gen- és ultraibolya sugárzá­sának a vizsgálata. 1969. december 25-én már a világűrben keringett az Interkozmosz—2 is, amelynek fő feladatául az ionoszféra tanulmányozását tűzték ki. 1970. augusztus 7-én állítot­ták pályára az Interkozmosz jelzésű mesterséges holdat, szintén az ionoszféra kutatá­sára. Végül 1970. novembe­rében következett az Ipter- kozmosz —4 pályára állítása. A legutóbb fellőtt mestersé­ges , hold az Interkozmosz—1 tökéletesített műszereit hor­dozza és szintén napfizikai kutatásokat végez. Mind a négy szputnyikot a Szovjet­unió területéről lőtték fel, szovjet rakétákkal. Az Interkozmosz-program- ban bizonyos mértékig min­den európai szocialista or­szág részt vállal. A szovjet és csehszlovák kutatók első­sorban a Nap röntgensugár­zását vizsgálják. A program keretén belül jelentős súlyt kaptak a napkitörésekkel kap- -csolatos vizsgálatok is. Az Interkozmosz-programba a debreceni Napfizikai Obszer­vatórium is bekapcsolódik. A tervek szerint 19/1-ben Deb­recenben egy napkorongra fi­gyelő távcsövet állítanak fel. A távcsövet szovjet szakem­berek tervezték és a Szovjet­unióban építik. Ezzel a be­rendezéssel más obszervató­riumokkal és a mesterséges holdakkal párhuzamosan vég­zik majd 1971-től a napfizi­kai méréseket és megfigyelé­seket. Az Interkozmosz-program keretén belül a hetvenes év­tizedben további nagyszabású űrkutatási programokat hajta­nak végre, egy részüket egyes nyugat-európai országok űr­kutatási szerveivel karöltve. Jelentősnek ígérkezik például a hetvenes évtized közepén a magnetoszféra vizsgálatára irányuló kutatási program. E. I Az ondrejovi (Csehszlovákia) szputnyikfigyelő állo­más rádióteebaikusa az Interkozmosz—1 bold leiéinek vé­tele közben illetve ugyanén az állomásnak a hold­követő speciális radarberendezése az antennákkal.

Next

/
Thumbnails
Contents