Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-07 / 5. szám
Dcuvi&L i-cu-uj : IMtflDElflff &192-U magas lautem "■DoWorvitl^tuw» - rege r\y 10. November 22-én az ötnapos fáradalmakban kimerült Meserve, Clark és Manuel (Rate még kórházban feküdt) alig támolygott be a szakaszkörletbe, amikor Vorst százados magához hívta őket parancsnoki irodájába, amely nagyobb volt ugyan Reilly kunyhójánál, de semmivel sem otthonosabb. A századparancsnok, aki maga is az imént érkezett, türelmetlenül várta, hogy szembesíthesse a három katonát az Eriksson jelentésében foglalt vádakkal. Esküvel hitelesített nyilatkozatában a katonai nyomozók kérdésére Manuel pontosan leírta, hogyan zajlott le a kihallgatás a százados irodájában. „Tizennégy óra lehetett. Vorst százados Meserve kezébe nyomott egy cédulát, amire a következő szavak voltak írva: elrablás, nemi erőszak, gyilkosság. Valamennyien elolvastuk, és a százados megkérdezte, tudjuk-e, miről van szó. Először valamennyien tagadtunk. Elsőül Meserve őrmestert kérdezte meg: ,Mit tud erről a dologról.’ Meserve így válaszolt: ,Nem tudjuk, miről beszél.’ Mindhármunknak feltette ezt a kérdést: ,Tudnak-e arról, hogy mit követtek el odafönn a hegyekben?’ Vorst százados ekkor megkérdezte tőlem, tudom-e, mi vár rám, ha kiderül, hogy mégis ludas vagyok. Azt mondtam: »Alighanem a kivégzőosztag, uram.’ Akkor valami ilyet mondott: »Mindhármukat visszaküldhetném Amerikába a hadbíróságra”, vagy hogy itt is van hadbíróság, meg kivégzőosztag. Aztán valami ilyet mondott: ,Maguk ott úgy viselkedtek, mint az állatok; nem érdemlik meg, hogy éljenek.’ Azt mondta, sose tudta volna meg az egészet, ha egy katonának nincs annyi esze, hogy a tisztek tudomására hozza. Majd azt mondta, hogy bármi bántódá- sa esik Erikssonnak, vele pusztulnak. ’ Hogy a tömeges pusztulást megelőzze, Vorst feloszlatta az osztagot. A Qui Nohn-i kórházban fekvő Rafe máris kiesett. Clarkot viszonylag hátra, a zászlóaljparancsnokságra helyezte. Meserve új osztagba került át. Csak Manuel maradt aránylag közel Erikssonhoz, ugyanannak a szakasznak egy másik osztagában. Eriksson nem sokkal azután, hogy a három katona eltávozott, felkereste Vorstot. Nem tudta, hogy a százados már kifaggatta őket. Ha tudja, talán rájött volna, mint ahogy később rá is jött, hogy a százados nehéz helyzetbe keveredett: lelkiismerete elítélte a bűntényt, de lelkén viselte katonai pályafutását is, s ez utóbbira, mint Eriksson később felfedezte, felettese, a zászlóaljparancsnok — szintén „életfogytiglani” tiszt — fáradhatatlanul emlékeztette a századost Kezdetben azonban a belső konfliktus legapróbb jelét sem lehetett észlelni Vorst századoson. Amennyire Eriksson ki tudta venni, a századosnak világos, egyértelmű véleménye volt a bűntényről, mégpedig az, hogy a kellemetlen mellékzöngéket a minimumra kell korlátozni. „Maga az a szó, hogy .elintézni’!” — emlékezik Eriksson. „Háromszor beszéltem a századparancsnokkal Maóról, és ő mindhárom- szor ezt a szót használta: .Majd én elintézem”, ,Majd én elintézem.’ ,Majd én elintézem.’ Lehet, hogy intézkedett is, de nem olyan irányban, hogy a tettesek megbűnhődjenek.” Aznap, amikor a százados visszaérkezett a táborba, és ő beszélt vele, észrevette, hogy Reilly-hoz hasonlóan — aki egyébként jelen volt — a 'századparancsnok sem fejezte ki megdöbbenését a gyilkosság fölött, hanem azt hangsúlyozta, hogy botrány kerekedhet a dologból. Reilly később ezt vallotta a bíróságon: „Vorst így szólt Erikssonhoz: ,Azt hiszem, tudja, hogy milyen súlyos az incidens, és könnyen nemzetközi horderejű lehet.’ Mire Eriksson közölte, hogy éppen azért jelentette az incidenst, mert súlyosnak tartja. Azt is elmondta, hogy a lány elrablása, megerőszakolása és meggyilkolása elejétől végéig előre kigondolt terv szerint zajlott... és hogy a legelején ő még azt hitte, társai csak tréfából emlegetik, hogy mindezt végrehajtják.” Mindvégig az volt a határozott érzése, hogy a maga és Vorst álláspontja különbözik egymástól. Vorst lényegében semmitmondó magatartása ellenére, Eriksson mégis hitt abban, hogy a századparancsnok előbb- utóbb intézkedni fog, hogy Meserve és a többiek törvény elé kerüljenek. Egy alkalommal, emlékezik Eriksson, hogy a százados figyelmeztette, hogy ha az incidensből valóban hadbírósági ügy lesz, neki, Erikssonnak nem lesz köny- nyű dolga a tanúemelvényen. Mikor Eriksson azt fele te, hogy fel van készülve erre, Vorst megkérdezte tőle, nem akar-e elkerülni a századból, vagy akár a gyalogság kötelékéből. Eriksson azt válaszolta, hogy szívesen alakulatot változtatna, bár ez sem fogja visszatartani, hogy kitartson vádemelési szándéka mellett Szívesen lenne gépfegyverkezelő egy helikopteren, mert erre képezték ki, és szeret repülni. Vorst kitöltött egy áthelyezési űrlapot, Eriksson aláírta. Már indulóban volt, amikor a százados utánaszólt: „Majd és mindent elintézek.55 Miután négy napig nem hívta magához Vorst, jelentéstételre jelentkezett, és a százados fogadta. Utolsó beszélgetésük volt ez. Most egyedül voltak, emlékezik Eriksson, és amikor Eriksson érdeklődött, hol tart a gyilkosság ügye, a százados, mintha nem is hallotta volna a kérdést, maga kezdett kérdezni. Csak azt szeretné tudni, végiggondolta-e Eriksson, milyen következményekkel járhat a vádemelése. Gondolt-e arra, hogy máris mennyit szenvedtek az amerikai katonák a vietnami népiért? Vajon nem ötlött-e az eszébe, milyen felelősség megvádolni négy katonatársát, így tetézni azok szenvedését? És mi történik, ha a haditörvényszék bűnösnek találja őket? Vajon Eriksson tudja-e, hogy a hadibírák és hadiesküdtek hírhedten enyhe ítéleteket hoznak? Nem olyanok, mint civil kollégáik, mert a törvényszéki tisztek (így nevezik a hadbírákat) és a törvényszék tagjai (így pedig az esküdteket) rokonszenveznek, megértéssel viseltetnek a teherpróbák iránt, amelyeket az életüket napjonta kockáztató frontharcosoknak ki kell állniuk; a haditörvényszék emberei nem várják el a gyalogos legénységtől, hogy mintaszerűen viselkedjék a frontvonalban. (Folytatjuk.) UáiAAá*áitAAáAáÁátAAAAAAmAiAAiAAAiAiAAAtAAAA*iUitAátttt.ttAááá4AtAAiAiiAiAAáiAAAlAAAAAAiAAAAiAAÁAAÁAiiliiAiliii Vendéglő W ii rttembergihez44 a „ Vén A Vén Württembergihez címzett kisvendéglő. Kitűnő konyha, szolid árak. Gyakori vendég itt az Egyesült Államok johannesburgi katonai attaséja, Herman Horton és kollégája, Peter Hooper, a tengerészeti hivatalból. Herman Horton, a Pentagon elhárító csoportjának egykori vezetője, ma a Dél-afrikai Köztársaság európai származású lakosaiból toboroz ügynököket a CIA-ba. Kapcsolatokat tart a „szürkeingesekkel”, a Bruderbond tagjaival, valamint az. uralkodó nemzeti párt vezetőségének héjáival. Horto- non keresztül folyik a p>énz a Transwaaler, a Vaderland szerkesztőségébe. Nos, Horton úrnak van elég teendője! Peter Hooper, aki folyékonyan beszél németül, azokkal a hitleristákkal, háborús bűnösökkel foglalkozik,, akik annak idején Dél-Afrikáha menekültek. Számuk itt több ezerre tehető. A Peroonality című dél-afrikai folyóirat szerint több náci bujkál itt. mint akár Argentínában. Hooper eljár a hitleristák gyűléseire, kapcsolatot tart a neonáci nemzeti demokrata {Járttal, rajta keresztül kapja a pénzeket a fő náci szerv, az Afrika Spiegel. Hoopert egy alkalommal Hermann Absnak, a nyugatnémet csúcsbankéinak is bemutatták. Az amerikai katonai attasé gyakori vendég a Veritas könyvesboltban, amely a szélső- jobboldali elemek afféle találkahelye, a legvadabb náci és fajgyűlölő propaganda irodalom terjesztője. Horton és Hooper közvetlen főnöke Ch, Wheeler és W. H. A CIA Dél-Afrikában Witt, a pretoriai amerikai nagykövetség két tanácsadója. Ók persze nem járnak a Vén Württembergihez, csak a fényes éttermeket látogatják, általában magasabb körökben forognak és a nagy politikával foglalkoznak. A CIA fő feladata a délafrikai amerikai. imperialista pozíciók szilárdítása, mégpedig annak a helyi sajátosságnak a messzemenő figyelembevételével, hogy a fajüldözők pánikszerűen félnek minden haladó megmozdulástól, amire nyomban rásütik a „kommunista” bélyeget. Wheeler egy alkalommal, felsőbb utasításra, összeállította a dél-afrikai fehér- és színesbőrű haladó személyek jegyzékét és átadta azt egy, a CIA által ellenőrzött amerikai folyóiratnak. A folyóirat „Kommunisták Dél- Afrikában” hangzatos cím alatt és természetesen megfelelő kommentárral leközölte a névsort. A pretoriai titkos- rendőrségnek ezután nem volt más dolga, mint szépjen össze- fogdosni és rács mögé dugni az érintetteket. 1968 októberében Wheeler tanácsára a dél-afrikai katonai felderítést és a titkosrendőrséget állambiztonsági hivatal néven egyesítették és Van den Berg tábornok, Forster elnök biztonsági tanácsadója alá helyezték. A hivatal igen széles körű külföldi kémhálczattal rendelkezik. Az állambiztonsági hivatal kedvenc szokása, hogy beépül az afrikai nemzeti felszabadító mozgalom külön-* böző részlegeibe. A dél-afrikai és rhodésiai fe_ hér tömböt a CIA, legalábbis a külföldi sajtó szerint, úgy értékeli, mint a „Nyugat bástyáját Afrikában”. Ezzel magyarázható, hogy a CIA mindenáron ellenőrizni akarja a nemzeti felszabadító mozgalmat a „tömb” északi határán, Angolában és Mozambique- ban azzal, hogy a portugál uralom megszűnése esetén északi imperialistabarát rendszerekkel fedezze a fajgyűlölő Delet. Tanzániai lapjelentés szerint a CIA „Rhodesia Barátainak Társaságán” keresztül pénzeli Rhodesiát, Adatok vannak arról, hogy a CIA mögött egy szupertitkos terrorista szervezet áll, amelynek központja Pretoriában van. Malgas köztársaság sajtója szerint ez a szervezet a kontinens különböző országaiban a haladó érzelmű afrikai személyiségeket tartja szemmel. Számos ügynöke működik Angolában, Mozam- bique-han, Rhodesiában, Botsa- wanban, Swazi-íöldön és más afrikai országokban. Az ügynökök semleges országok útleveleivel, „újságírókként”, „tudósokként”, sőt „politikai menekültekként” tevékenykednek. A brit titkosszolgálat emberei azzal magyarázzák az amerikai kémszolgálat aktivizálódását Dél-Afrikéban, hogy Washington mindeddig nem tudott a maga számára megbízható katonai és politikai bázist teremteni, egyetlen fejlődő és független afrikai államban sem. Washington tehát olyan reakciós rendszerekre teszi most a lapot, mint a Dél-afrikai Köztársaság. I* Kwayejev Szállítás — csövön A cseppfolyós és gáznemű anyagokat nagy távolságok esetén is csővezetékeken lehet leggazdaságosabban szállítani. A képen látható csehszlovák gyártmányú csőhegesztő berendezés a legkorszerűbbek közül való. A szalaganyagból spirálisan csővé tekercselt lemez egymáshoz simuló éleit folyamatos varrattal egyesíti. Sokáig gondot okozott a csöveknek megfelelő hosszú darabokra történő szétvágása. Fűrészeléssel nem oldható meg ez a feladat, az autogén-vágópisztoly pedig „rojtossá” teszi a csővégeket. A magas hőmérsékleten dolgozó plazmasugaras vágófej (a csehszlo ak berendezés tartozéka) tökéletesen sima vágási felületet ad és minden más vágási módnál sokkal gyorsabban darabol. ^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAA