Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-07 / 5. szám

...a rendkívüli időjárásra tekintettel... • ' • I r •• • •• • - • , . Egy szállodai szoba üvegfala a helyére került. Barabás János autóbuszával nem tudott elindulni hétfőn Mohácsról. Elfagyott a vízcső. Féltizenegyre javította meg a gépet, de akkor már csak egy utast talált a Szőlőhegy—Bár —Szekcső vonalon. A többiek vagy hazamentek, megunták a várakozást, vagy pedig az első kocsival, Tarjáni Miklós vette fel őket. Az építésvezetőségen, a Tor­nyos-féle • építésvezetőségen hétfőn kezdődött ' az új év. Hétfőn, mert az emberek azt mondták a vezetőnek, még az ősszel, hogy nem kell a sza­bad szombat, és három hóna­pon keresztül nem vették ki. December huszonharmadikán aztán lezárták az évet. Elmen­tek haza, ünnepelni, disznót vágni. Pámer János kubikos bri- gádyezető hétfőn reggel négy órakor kelt németkéri lakásán. Mosdás, öltözködés, egy pár falat reggeli, egy kis tevés- vevés, aztán máris szaladni kellett a buszhoz. A külön- autóbuszhoz. Ötnegyvenötkor indult a „faros”, a faluban három helyen fölszedte a bri­gádot, hét tízkor már fékez­tek a szekszárdi építésvezető­ség előtt. — Derékig ért a hó. Sze­rencsére Mozsár István valami okból már előtte nap bejött, így befűtött az öltözőbe. Meg­melegedtünk egy kicsit, aztán gyerünk a lapátért. Egész nap hóhányók voltunk. Délben egy kis ünnep utáni maradékból ebéd. aztán megint hó. Este öt körül indultunk haza, hat­kor már az asszony mellett voltunk Németkéren. Másnap megint négykor auf, hétkor lapátfogás délig. Délben gu­lyásleves. bukta, aztán megint hólapátolás. Este megint ha­za.. . Ja, délután két óra kö­rül kaptunk kávét. Jó forrót. Aztán tegnap, mármint hato- dikán, ismét négvkor auf, és gyerünk be megint csak havat lapátolni, mert előtte egész nap esett. Bocz László építésvezető- helyettes : UJSag 3 19*1. január 7. — Leltárral foglalkoztam. Itt mindenki tudja a doigát. Amikor elmentek az emberek még' decemberben, úgy hagy­ták a munkahelyet, hogy lel­tározni is, meg majd havat hányni is tudjanak. Aztán mentek a művezetővel, amint leszálltak a buszról, és gye­rünk ... A Gemenc Szállónál állunk a legjobban. Ott már hatodikén falazni is tudtak. Halott munkahely a Szarvas Csárda. Ott még csak az alap kész... Szóval elindult áz1 építésvezetőség... Streicher Antal művezető: — Azzal kezdtem a reggelt, hogy a vízvezetékes fiúval be­tiportunk az irodáig, aztán ki­hánytuk az irodából a havat, majd jól betüzeltünk. Itt volt az eligazítás, meg a munka- védelmi oktatás is. Mert ugye síkos, havas, jeges minden, nem árt figyelmeztetni. Min­dig csak havat, meg havat hánytak. Annyi a hó, hogy nem is igaz. Az épületeket telehordta, az árkokat nem látni, vizünk sincs, mert a provizórikus vezetékről a to- tévesek lekotorták a földet, aztán a cső szétfagyott. Egy emberem hiányzott. Szóval majd talán hétfőn mondhat­juk. hogy „no, emberek, most már tudunk valamit csinálni.” Addig hóhányás, előkészület a munkára. Egész nap. Ki kell ásni minden mun­kahelyet. Az építésvezetőség­hez tartozik a csecsemőotthon, a PVC-üzem, a Gemenc Szál­ló, a tornaterem, a Szarvas Csárda. A munkát, az évet mindenütt megkezdték. Mint­egy százötven ember dolgozik — havat hány. Tegnap mínusz hét fok volt az építkezéseken, Gemencben még több. A mal­terkészítéshez vizet melegítet­tek. Nagyteljesítményű kazá­nok fújták a meleget a mun­kahelyekre. Száznégyzetméte­rekben számolják a fóliát, a nádpallót, minden építkezésen naponta két üst kávét főz­nek ... A munka intenzitásá­nak növeléséről nem lehet be­szélni. Az emberek „teszik- veszik” a dolgot... A hólapá­tolásért köbméterenként 1,24 forintot kapnak. Meg ennek a tizenöt százalékát, a téli pót­lékot. Az új év első napján, ami­kor egyik mohácsi busz ké­sett, Hesz Erzsébet nem a szerződésessel, hanem a „pol­gári” busszal, saját pénzén jött munkahelyére, úgyszintén Bátáról három kubikos. A melegedők ajtaja gyakor­ta csapódik, nyílik. A fagyos téglát, sódert, homokot fogni, lapátolni nagyon nehéz, Egy íjap alatt lehgrdja a kesztyű, te­nyerét, este az asszony varr- , hat rá másikat, hogy holnap is bírja. A meszet úgy hord­ják, hogy nyáron az emberek magukat nevetnék ki. Ahol a cső befagyott, vagy hat méter hosszan tüzet raknak fölé, ott melegednek, s találgatják: „Kiolvad?” S a találgatás-be­szélgetés eltart legalább fél óráig, amíg a tűz jól ég, a pa­rázs már nem melegít úgy. — Kínlódunk, kínlódunk, de azért tesszük — mondja Bocz építésvezető-helyettes. — Faluközi Béla ácsbrigádja az ünnepek előtti betonozás ki­zsaluzásával, Gál Sándorék betonnal foglalkoznak. Szabó István brigádja válaszfalat rak. Mozsár István az építés- vezetőség fűtési felelőse ap­rófát vág, olajkályhákat töltö­get. Az iroda végében, abban a szobában, amely a tömeg­szervezeteké, s ahol a brigá­dok munka után,, ha van idő, egy kicsit beszélgetni jönnek össze, most csend van. Az olaj­kályha az egyes fokozaton áll, alig ég. Az akváriumban ha­lak úszkálnak. Kintről kör­fűrész sikoltása hallik. Aztán nagy dobogás, jön a Pámer brigád melegedni. Fehér kö- tényes asszony ceglédi kannár ban viszi nekik a forró feke­tét. .. ... valamikor az év során majd azt olvashatjuk „az idő­járásra való tekintettel”... Bocz László: — A Gemenc Szállót, a Szarvas Csárdát, meg a tor­natermet idén elkészítjük. A csecsemőotthont meg jövőre. Ha a PVC-üzemnél több mó­dosítás nem lesz, akkor ta­lán azt is. Tornyos-féle építésvezető­ség. .. PÄLKOVÄCS .TENG J A X. kongresszus szellemében Gondolatok a kádermunka célszerű demokratizálásához „Hová jutunk, ha érvénye­sítik?’ — kérdezett vissza aggodalommal egyik megyénk- béli üzem jó hírben álló, középszintű szakvezetője, ami­kor a kongresszus kapcsán felidéztük a KB egyik titká­rának nagy figyelmet keltő korreferátumának újszerű ja­vaslatát. Szokatlannak talál­ta, kissé meg is rettent e sorokat fellapozva, olvasása­kor. „Az élet azt mutatja, hogy a káderek kiválasztásá­ban is jobban kell igazodni a demokrácia követelményei­hez. Ezen azt értjük, hogy valakinek a kinevezése, vagy leváltása, felmentése előtt fi­gyelembe kell venni a köz­vetlen munkatársak, a be­osztottak véleményét” .— mon­dotta Biszku Béla. lehetséges, hogy e téma­körben a „figyelembe keli venni” fogalmazás még kissé szokatlan, s elrettent. Van aki tagadja, a másik bevall­ja — eddig is megvolt, ki­alakult a beosztottakban, a munkatársakban az érték­ítélet, ha nem is számoltak vele kellően. Megmérték bi­zony és nehéznek, vagy köny- nyűnek találták egymást és főnökeiket az emberek. Kü­lönbözik előbbi felfogás a ko­rábbiaktól. Különbözik abban, hogy ezentúl nem marad pusztába kiáltott szó, vagy nem keit pusmogást az alkalmas- sági tényezők összegezése. Valószínűleg, a, közeljövőben sem lesz széles1 körű népsza­vazás tárgya minden poszton az alkalmasság megállapítása, erről szó' Sincs. Feltételezi á tájékozottságot,' a tapasztala­tokat és az illetékességet. Az újszerűség abban van, hogy az adott- kollektíva, a vezető és beosztottak személyes ér­deke is, hogy számoljanak vele, ismerjék meg, sót fej­lesszék is az értékítéletet. Igenám, de mi törtériik akkor, ha a megkérdezettek melléfognak,1 véleményük egy­oldalú, vagy nélkülözi a tár­gyilagosságot? — hangzik az ellenvetés. Megeshet, lehetsé­ges, .azonban indokolni is kell hozzá, mégpedig bizonyító módon. Sarkos kissé a meg­kérdezettek szóalkalmazása, inkább a folyamatos tájéko­zottságra tehető a hangsúly. Néhány szélsőséges felfogású egyén mindenhol akad, biz­tosíték viszont, hogy sokan és alapvetően nagyot nem té­vedhetnek. Azt se feledjük, hogy amikor elismernek, vagy kifogásolnak különböző tulaj­donságokat, többnyire éppen a párt káderpolitikájának hár­mas követelményei alapján teszik. Ennyire eljutottunk < már, s erre apellálni lehet és kell. Az aggály a kádermunka demokratizálásával szemben fakadhat az újtól való húzó­dásból, a munkatársak érett­ségének kétségbevonásából és lebecsüléséből, de esetenként, a saját münkagyengeségeinek lappangó, vagy már felismert fényeiből is. Mindezekkel szembe kell nézni, mert idő­szerű és valóságos társadalmi elvárásoknak tett eleget a KB titkára, amikór körvona­lazta a kádermunka demokra­tizálását. Többet tett a kör­vonalazásnál, félreérthetetle­nül tisztázta is, miként kell azt értelmezni. Fel kell készülni megvaló­sítására, alkalmassá válni rá ott, ahol ez még hiányzik. Máról holnapra, egycsapásra ugyan nem valósul meg a ja­vaslat, azonban elsikkadása közösségi jogokat és érdeke­ket csorbítana. Nagy kár len­ne feledni hagyni. Hogy hova jutnak, ha ér­vényesítik ? M eghonosodása azzal a haszonnal is járhat, hogy a káderhiányra panasz- kódok a közösség közremű­ködésével megtalálják as előreléptetésre méltó, veze­tesse alkalmas, vagy azzá te­hető embereket is. Megszív- lelése és gyakorlati alkalma­zása javíthatja az egyéni ön­kontrollt, jobb intézkedésekre serkent, a várható hatást is okosan bekalkuláló, körül-* . tekintő d.öntésekre sarkall. Hosszú és felfelé ívelő utat jártunk az utóbbi időszakban, Ezidőben megszűnt a káder­munka titokzatossága, elosz­lott a mesterséges-rejtélyes kö­dösítés, .hogy. napjainkra na­pirendre kerülhessen a mun­katársak, a beosztottak tár­gyilagos, tényeken alapuló véleményének hasznosítása is. A kádermunka demokratizá­lásának megszívlelésévél és megvalósításával a jövőben kevesebb lesz a káderek meg­ítélésében még ma is gyak­ran kifogásolt szubjektivitás, a hibaforrás. Egyszerre és egyöntetűen javul mind a dol­gozók, mind a vezetők mun­kahelyi biztonsága es közér­zete. H. E, Sokan látogatják a behavazott Babits-emlékházat. Foto: Gottvald.

Next

/
Thumbnails
Contents