Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-29 / 24. szám
Az agitáció második lépcsője „Esztendeje még mindig — mert már évek óta — azon siránkoztunk, hogy a három munkásszállásunkon lakó emberek közömbösek, nem érdeklődnek a politikái kérdések iránt,' nem vagyunk képesek bevonni őket a vállalat közös dolgainak közös megvitatásába. Próbálkoztunk sok mindennel. Vásároltunk még egy-egy tv- késztiléket mindhárom helyre. Ismeretterjesztő előadásokat rendeztünk. Kicseréltük a kihelyezett könyvtárak anyagát, újabb lapokra fizettünk elő; semmi változás. Tavaly, év elején azután bejött hozzám egy fiatalember, a szálláson lakók közül, s tipródva, szabadkozva előadta, szeretné, ha segítenénk áthelyezésében, mert mint hallotta, a vállalatnak lakóhelyéhez közel is van gyáregysége, nem kellene szüleitől, ismerőseitől távol... Megütötte a fülem a mondat: mint hallotta. Ezek az emberek nem tudják, hogy hol vannak egységeink? Hiszen akkor azt is aligha tudják, milyen szerepet tölt be vállalatunk az iparágban. .. Nem részletezem. Olyasmire figyelmeztetett a fiatalember, ami — nem rös- tettem bevallani —; elemista tudnivaló a politikai munkában: a szóbeli agitáció, a közvetlen eszmecsere nélkülözhetetlenségére”. Nem helyettesíthető Azért idéztük hosszabban a pártbizottság titkárának szavait, hogy ne csak maga a tény, de a belőle levonható tanulság is megvilágosodjék. Az, hogy sűrűn a pártszervezetek tevékenységében a legegyszerűbb igazság is szem elől tűnhet, a rész elfedheti az egészet. Mi tagadás, a pártalapszerveze- tek egy részében ez történt a szóbeli agitációval. Ügy vélték, fölös dolog bajlódni vele, hiszen a sajtó, a rádió, de főként a televízió tájékoztat mindenről, tudatja a legfontosabbakat, országos vezetőket szólaltat meg egyre sűrűbben... Igaz. Ám az is igaz, hiszen tapasztalatok igazolják, hogy a tömegpolitikai munkának, a felvilágosításnak van második lépcsője is. s ahogy az első, úgy ez sem helyettesíthető semmi mással. A föntebb idézett példa rávilágít, hogy nem „magyaráz meg mindent a televízió”, nem szabad, nem lehet ráhagyatkozni az agitációban az országos érvényű, tehát általános igazságokra. Nem. mert ezeknek az igazságoknak a helyi tények, tapasztalatok ellentmondhatnak, s nem, mert a teendők, a feladatok is különbözők. A párt X. kongresszusának előkészületei, tanácskozásai és dokumentumai tagadhatatlanul növelték a politikai érdeklődést. Jó alap ez ahhoz, hogy a pártalapszervezetekben megnövekedjék a szóbeli agitáció becsülete, szerepe. Persze, ehhez elsősorban az kell, hogy legyen miről beszélni; létezzék világos, félreérthetetlen helyi koncepció, akár a gvár- tásfejlesatésről, akár a dolgozók munkakörülményeinek javításáról is legyen szó. Fentiekből következik, hogy nincs általános érvényű módszer, s az eszközök, lehetőségek is különbözőek. Az egyes embercsoportok másféle megközelítéssel válnak csak elérhetővé a tömegpolitikai munka számára. Más módszerekre, más hullámhosszra van szükség, amikor az udvari munkásokhoz fordulnak a kommunisták, másra ha a TMK, zömében magas képzettségű szak. munkásaival folytatnak eszmecserét, s megint másra, ha a gyártmányfejlesztés technikusaival, mérnökeivel. Látni és láttatni A tömegpolitikai munka differenciáltsága, amiről oly sok szó esik, a gyakorlatban ilyen és hasonló, aprónak tűnő különbségekben ölt testet. Az előbbi bekezdésben leírtakhoz visszatérve: még azonos ember- csoporton belül is jelentősek az eltérések. A segédmunkások között is találni középiskolai végzettségűt, jól tájékozottat, s lelni a diplomások között is a világban vakon élő, semmiről nem tudót. Az az igazi próba, hogy az emberek e sokféle vonása ellenére, az agitáció képes-e betölteni kettős feladatát, a látást és a láttatást. Azaz: fölvázolja-e a munkahely beilleszkedését az ország gazdasági szervezetébe, a munkahely egységeinek funkcionális szerepét, s teendőit, s íáttatja-e mindezeken belül a kis közösségek — a műhely, a brigád — sőt. az egyén tevékenységének célját, értelmét, fontosságát? Ugyanakkor: lát-e az agitáció, azaz összegyűjti-e a véleményeket, kérdéseket? Mert nagy hiba lenne úgy felfogni a szóbeli agitációt, mint igazságaink, véleményünk, érveink puszta közlését. Eredményesen csak akkor le. hét felvilágosító munkát végezni, ha arról is beszélünk, ami „nem szerepel a munkatervben"; anú foglalkoztatja környezetünket, amiről szóbeszéd születik, híresztelések terjednek el. A helyi kérdésekre — s most helyi alatt akár egy munkaközösséget, de akár egy település lakóit is érthetjük — helyben lehet választ adni. s ritka kivételektől eltekintve, e válaszadás csakis szóban történhet. S ami döntő: a válasznak nemcsak igaznak, de egyszerűnek, közérthetőnek is kell lennie. Napjainkban ugyanis sűrűn megtörténik, hogy elhangzik a válasz, de megértésre, s így elfogadásra sem talál, mert bonyolult, csak a „beavatottak” számára érthető. Egy termelőszövetkezetben úgy kell agitálni az új agrotechnika bevezetése mellett, hogy az növeli a halmozott termelési értéket,’ a gyárban úgy győzködni, hogy minden mondát megfejtéséhez a közgazdasági kislexikon után Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának titkára szerdán délelőtt Tamásiban, a járási művelődési központban nyitotta meg a „Közgazdasági fórum” rendezvénysorozatának második összejövetelét, melyet a Hazafias Népfront megyei bizottsága és az OTtj1 közösen rendez. A hangulatosan berendezett teremben a X, pártkóngresz- szus egyik idézeté: „A gazdálkodás magasabb szintién feltétlenül szükséges, hogy minden gazdasági döntésben messzemenően érvényesüljenek a közgazdasági szempontok” fogadta a megjelenteket, s hozzá kell tenni, hogy az idézett mondat határozta meg a vitafórum hangulatát. Bencsik István, a Hazafias Népfront főtitkára vitaindító tájékoztatójában az elismerés hangján^. szólt megyénk köz- gazdasági fórum sorozatáról, melynek a lakosság tájékoztatásán, látókörének bővítésén kívül jelentősége, hogy országos szinten is felmérhetik az egy-egy járásban felmerülő problémákat; tájékozódhatnak, hogy a közgazdasági szabálykellene nyúlni, nemcsak fölösleges erőfeszítés; hanem az agitációval is szembefordíthatja, immunissá teheti az embereket. /. . ■■ kII ff Az ohosság: ésszerűség Dicséretként egy-egy beszélgetés, gyűlés, értekezlet után elhangzik: sok okos dologról esett szó. Az agitáció második lépcsőjének is okosnak, azaz ésszerűnek kell lennie. Baj, ha az agitáció túlságosan kötődik a mindennapok ezernyi dolgához, s baj, ha elszakad azok. tói. Hatástalan ott az agitáció, ahol túl sokat markol: egyik nap a termelés szervezettségének növelését hangsúlyozza, másik nap viszont a sokasodó túlórákat indokolja az exportterv időbeni teljesítésével... S igaz a fordítottja is. Aligha vernek visszhangot a szavak, ha csupán az országosan igaz, de a helyi tényekkel össze zókon hol, és milyen mértékben kell változtatni. A továbbiakban szólott a negyedik ötéves terv célkitűzéseiről, a közgazdasági szabályzók céljairól, az ipar és mezőgazdaság kapcsolatáról, a jó és a gyengébben működő termelő- szövetkezetek nagy különbségének megszüntetéséről. Tolna mezőgazdasági jellegű megye, így természetes, hogy az ankéton a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdések körüli vita volt a meghatározó. A kerekasztal-konferen- ciának érdeme volt, hogy a kérdések és a válaszok ugyan az általánosból indultak ki, de minden esetben visszatértek a járás, illetve a termelő- egységek sajátos problémáira. A felszólalók foglalkoztak a mezőgazdasági gépellátás gondjaival, említették az alkatrészhiányt, érdekelte őket, hogy milyen felmérések, elgondolások vannak a nagyüzemi ipari kapacitás fejlesztésére, miért alacsonyabb a mezőgazdaságban dolgozók családi pótléka, mint az iparban stb. Bencsik István a szerteágazó kérdésekre rendszerenem vetett dolgokat közliik. Ä jövedelmek növekedését méltatni ott, ahol két esztendeje nem fizettek nyereséget, s a bérfejlesztés is minimális vol,, aligha nevezhető szerencsésnek. Ám arról beszélni, amellett agitálni, hogyan lábalhatnának ki a bajból, milyen teendők építenek utat ehhez: az észszerűség fölismerése, okos agitáció tehát, amely meghallgatásba talál, s cselekvésre ser-, kent. A lépcsők egymáshoz illeszkedő fokozatok. Azok az agitáció esetében is. A jó illesztés, a hézagok kiküszöbölése, az országos és a helyi kérdések egészséges arányának meglelé- se, a célravezető módszerek, eszközök megkeresése a pártcsoportok, a pártalapszerveze- tek erejének próbatétele. Az erő megvan, ezer tény bizonyítja. Okosan, ésszerűen élni vele: ez az, amit napjainkban a változó körülmények, a megnőtt igények minden kommunista közösség feladatává tettek! MÉSZÁROS OTTŰ zett, összefoglaló jellegű válaszában elmondotta, hogy a gazdasági reform a mezőgazdaságban jobban „sikerült”, mint az iparban. Felmerült, hagy az ipari árak igen magasak, komoly megerőltetést jelent a mezőgazdasági üzemeknek megvásárolni azokat, Bencsik István a vita befejezéséül kiemelte, hogy a mi parasztságunknak biztos a jövője és nagy perspektíva áll előtte. „Egyike vagyunk az olyan országoknak, ahol ezt legjobban megoldottuk.” Hangsúlyozta, örvendetes az, hogy a Hazafias Népfront az élet minden problémájára jó érzékkel figyel fel és foglalkozik. Czéh Lajos, a megyei OTP igazgatója röviden szólott a hitelrendszerről és az OTP nevelő munkájáról. A jelenlevők e témakörhöz is élénken kapcsolódtak. A közgazdasági fórum legközelebbi összejövetele február 3-án lesz Pakson, a járási könyvtárban, ahol dr. Verécz- kei Imre, a MÉM főosztály- vezetője tart vitaindító beszédet. Közgazdasági fórum Tamásiban Metszenek a tolnai Aranykalász Tsz-hen Foto: Gottvald
