Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
1 Á kosos munkának „ára” van 'ÍÜnyíIik a <hpbt>r kötésű disz- aapló. Hét fénykép, hét név. Idősebbek, fiatalabbak. Mindannyian nők. A MÉK Vállalat szekszárdi 7. számú üzletének. — vagy ahogy emlegetni szoktuk, a mezőgazdasági tér-* tóéfkek boltjának — egyik műszakjában dolgozók mosolyogd n'ak a naplóból. tÄ brigád tavaly április 3-án aiakult. :— 5 azóta semmit sem változtunk, illetve .mégis váKoz-’ '.unit. Persze nem az egy-esz- rébdő elteltére gondolok,' ami a. nőiméi sokat jelent — nevét Tóth' lat-vénné, a brigád vezetője.-Tehát jogosan teheti fel a fcérdés»: az olvasó: ami átváltozott. Az elmúlt'idő- szakban a dicséretek- könyve lett... —- Nem akarok közhelyeket mondani ;—. kapcsolódik a beszélgetésbe Madaras Ferencné, az üzlet vezetője —, de a brigád valóbaji kitett és .kitesz magáért. Nemcsak teljesítik, hanem túlteljesítik vállalásukat. Először a legkonk-rétabbal: vállalták, hogy. az ő műszakjukra eső ötmillió i'orinto.s tervet kétszázötvenezerrel túlteljesítik, s ime — mutat a kimutatásra. Valóban. A túlteljesítési vállalást is túlteljesítették. Kétszázötvenezer helyett, hatszázezer. S ez a közösen végzett, jó munka a brigád minden tagjának jelentős: az erkölcsi elismerés, megbecsülés mellett havonta kétszáz-kétszázötven forinttal emelkedett mind- annyiuknak a -forgalmi jutaléka. A VÁLLALAT ELSŐ NÉVADÓJA A brigád vállalása nem-hivalkodó, de gazdag. A 'forgalmi terv túlteljesítésen kívül vállalták, hogy nem lesz év végi leltárhiány; úgy dolgoznak, -hogy a vásárlóknak ne legyen panaszuk; szakmailag, politikailag folyamatosán «£/ AKKOR MIBEN M. VÁLTOZHATTAK? /Hiszen, egy év felnőtt ember életében, már ami a. változást hiteti, nem nagy idő. Barnáshoz és az üzlethez való viszonyunk változott, meg. Olyanok vagyunk, mint egy család —• mondja Tóth 1st vármé, — S az a legjobb, hogy mindezt a vevők is érzik. Azóta. kétszer írtak a panasz- könyvbe.- A panaszkönyvbe? Á csodálkozó kérdésre nem válaszai. Helyette mosolyogva teszi elém a panaszkön yvei, képzik magukat; segítik egymást a munkában és sok köz.ös programot szerveznek, Nos, hiány egyikben sincs. Az asszonyéit vidám történetekkel spékelve számolnak be budapesti kirándulásukról — az ipari vásáron voltak —. közös mozilátogatásaikról, a halvacsoráról és a január 17-i névadó ünnepségről. — Egyik brigádtagunknak — Markó Istvánnénak — kislánya született. A brigád lett Erika névadó mamája. Vasárnap délelőtt 10-től délután 5-ig voltunk együtt. Büszkék vagyunk, hogy a vállalat első névadóját a mi brigádunk szervezte — így a brigád vezető. — Miiven ajándékot kapott Erika ? — Sok mindent. A vállalattól aranyláncot, evőeszköz- készletet. A brigádtól pedig a nagymackón kívül csupa hasznos dolgot: kocsitakarót, overall t, fülbevalót. — Honnan volt pénzük? — Részben összeadtuk, részben gyűjtöttük. Amióta megalakult a brigádunk, eladjuk a papírhulladékot, meg például leltározáskor van egy-ltét túlóránk, s azt tesszük a közös kasszába — magyarázza Tóth Istvánná. Versenyben a két brigádtag A „türelmetlen” vevőnek ketten is csomagolnak. Foto: Gottvald Károly menyeket ér el, a másik „brigád'’ pedig csali vegetál. Ezt úgy értem, hogy brigádvezető- jük nem fogja össze a tagokat, közös programot soha nem szerveznek, s a jó közösségi hangulat is hiányzik náluk. Sokat beszélgettünk róluk. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy ilyen körülmények között nem felelnek meg a brigádmozgalom követelményeinek, sőt. a szocialista címért küzdő brigád név használatára sem méltóak. Szeretnénk, ha az idén összeülnének ők is, új brigádvezetőt választanának. Tehát jó lenne, ha ők is éreznék mennyire más a munka, a hétköznapok, ha együtt dolgoznak, s dicséretes, eredményeket érnek el — Azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, ha elmondom, hogy Tóth Istvánná brigádja az 1970. év teljesítése alapján elnyeri a Szocialista brigád címet — fejezi be a beszélgetést K/láb József H. M. NAGY A KÜLÖNBSÉG Amint az üzlet szűk irodájában beszélgetünk, belép Borki Ferencné, a brigád egyik tagja, aki szerint a legjelentősebb'az, hogy: ■— Mióta megalakultunk, más szellemben dolgozunk, más' szellemben gondolkodunk. Előtte széthúztak az emberek, most meg örülnek, ha akár szóban, akár munkában támogathatják egymást. No persze a támogatás mellett egymás nevelése sem marad el. Soha nincs veszekedés abból, ha szólunk va- 1 amiért egymásnak. Régén mindig probléma volt, hogy melyikünk takarít. Nyilván nem nagy kedvvel tettük. Most meg abból van probléma, hogy ki tudja a másikat megelőzni, ki ér előbb a söprűhöz. . Kláb József, a vállalat osztályvezetője, egyben párttitkár- — .1970. április 3-án tulajdonképpen két brigád, — a két műszak dolgozói — alakult meg. Tóthnéék brigádja azóta szinte minden nap jobb eredA mikor késő éjszakánként elmentem a sütöde mellett, megcsapott a forró kenyér illata. Télen mindig arra gondoltam, milyen jó lehet ott dolgozni. Meleg van. i A kenyereseknél két duplagőzös kemence m ü- ködik. Kétszázötven-kétszázhatvan fokon sütne/:. v Nyáron 30—40 fokot mérnek az aknában. Most ; sem fáznak. A süteményeseknél talán 'még rek- j. kenőbb,..a hőség. Gép módjára adagolják, for- - múlják,, sütik a kiflit, a zsemlyét, a zsúrkenye- l'yVrét. Nincs megállás reggelig. Az emberek arca kivörösödik. Hátukon széles csíkban izzadság folyik. Az alsónadrágot is alig bírják elviselni. — Sok ezret.kell kirakni a táblán, amíg össze- '■*-' jón a fizetés. Ma tízezer péksütemény jut egy sütőre. A hét-nyolc órás műszak'még hagy jón. de a tíz-tizenkét órás már nehéz. — mondja Szarvas,Pál pék—, de közben ujjai úgy járnak, mint a motolla, ,' Tizenkilenc éve-, dolgozik a vállalatnál. 'Két ■■évig a pécsieknél volt, mert mind mondta: „a , ’"•! Vállalat is, én is hibás voltam. Lecsillapodtam. : • Nem. mindegy o~ a hatvan kilométer irt- 1.: • A■ szekszárdi Sütőipari Vállalat Bogyiszlói úti .üzemében .ötvenöt, vjázsa kenyeret és harminc- ■ negyvenötezer süteményt készítenek műszakon- - ként.' ' .......-.......- * • ‘Mözsről,Szekszárdról; Bátaszékről. Dunaföld- vatrói és Dombóvárról érkezik a liszt. A raktárban hat vagonnal tárolnak. Négy silóból jut a liszt Bartók Lajos csoportvezetőhöz. Ö adagolja az anyagokat, kelteti, dagasztja a kenyeret. Mindennapi kenyerünk >— A kenyereseknél egyedül én. vagyok szakmunkás. Országos probléma a szakemberhiány. Azt hiszem, részben ez az oka a minőségromlásnak, A feleségem ás itt dolgozott. Elküldték, amikor beállították a mérő, gömbölyítő, formázó gépsort. Azt hitték, nincs szükség emberekre, és a minőség is jobb lesz. Most már rájöttek, nem így van. Olyan a gépsor, mint a téglavető. .Kidarabolja és összetöri a tésztát. A dagasztógép egyenletesen püföli az alapanyagot. Az emberre vastag lisztréteg rakódik. Úgy hírlik, ez szanatórium, a régi üzemhez képest. Bartók Lajos megcseréli a háromszázötven kilós csészéket, frisset hoz, Remeg a keze. •— Nem álmos? — Éjszakánként mindenkinek van egy időszaka, amikor álmos. Főleg ha nem pihen délután. Ilyenkor kínlódunk. — Nehéz szakma? — Nincs idő szórakozásra. Harminckilenc éves vagyok és asztmás.-f: ■Pat-yi Károly telepvezető mutatja be az üzemet. Reggel öt órától késő estig, sokszor kilencig dolgozik.. Nem, ritka, hogy beáll sütni. Főleg az ünnepek táján. Fáradhatatlan. Szereti a munkáját. — Rossz kenyeret is sütnek? — Előfordul, Nálunk is van selejt. Az egy- kezi munkások — így hívják a betanított dolgozókat — bevetik a kemencébe, kisütik a ke- jtyeret, de nem tudják mit kell tenni, ha már piros és nincs meg a sütési idő. — Hirtelen hány emberre volna szüksége? — Öt-hat szakemberre, és három takarítóra. Az az igazság, hiába fizetünk viszonylag jól. kevesen bírják az éjszakázást és a megerőltetést. * A sárgás, pirosas ropogós zsemlye futószalagon kerül út az elosztóba. Három asszony szállításra készíti elő a pékárut. Zörényi Sándorné az egyik, Két éve éjszakás. Reggel-este hat kilométert gyalogol. — Hány feketekávét iszik? — Éjjel kettőt, nappal hatol is. Csak négy. esetleg öt órát álhatok. , — Bírja? \ *— Muszá j. * Negyed öt. Az első ZSUIÍ-kocsi péksüteményt visz a Volán-telepre, ahol indulásra készek az autóbuszok, a korán nyitó üzletekbe, s az építők konyhájának. Az állomás melletti büfében lángos sül, A forró kolbász gőzfelhőben terpeszkedik, Az újságos néni kiakasztja a már meglevő lapokat. A tejes nagy dübörgéssel hajt el mellettem. Egy-két munkába induló is feltűnik az úton. Reggel van. HORVÁTH TERÉZ
