Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-24 / 20. szám

1 Á kosos munkának „ára” van 'ÍÜnyíIik a <hpbt>r kötésű disz- aapló. Hét fénykép, hét név. Idősebbek, fiatalabbak. Mind­annyian nők. A MÉK Vállalat szekszárdi 7. számú üzleté­nek. — vagy ahogy emlegetni szoktuk, a mezőgazdasági tér-* tóéfkek boltjának — egyik mű­szakjában dolgozók mosolyogd n'ak a naplóból. tÄ brigád tavaly április 3-án aiakult. :— 5 azóta semmit sem vál­toztunk, illetve .mégis váKoz-’ '.unit. Persze nem az egy-esz- rébdő elteltére gondolok,' ami a. nőiméi sokat jelent — ne­vét Tóth' lat-vénné, a brigád vezetője.-Tehát jogosan teheti fel a fcérdés»: az olvasó: ami átváltozott. Az elmúlt'idő- szakban a dicséretek- könyve lett... —- Nem akarok közhelyeket mondani ;—. kapcsolódik a be­szélgetésbe Madaras Ferencné, az üzlet vezetője —, de a bri­gád valóbaji kitett és .kitesz magáért. Nemcsak teljesítik, hanem túlteljesítik vállalásu­kat. Először a legkonk-rétabbal: vállalták, hogy. az ő műszak­jukra eső ötmillió i'orinto.s tervet kétszázötvenezerrel túl­teljesítik, s ime — mutat a kimutatásra. Valóban. A túlteljesítési vál­lalást is túlteljesítették. Két­százötvenezer helyett, hatszáz­ezer. S ez a közösen végzett, jó munka a brigád minden tagjának jelentős: az erkölcsi elismerés, megbecsülés mellett havonta kétszáz-kétszázötven forinttal emelkedett mind- annyiuknak a -forgalmi juta­léka. A VÁLLALAT ELSŐ NÉVADÓJA A brigád vállalása nem-hi­valkodó, de gazdag. A 'forgalmi terv túlteljesíté­sen kívül vállalták, hogy nem lesz év végi leltárhiány; úgy dolgoznak, -hogy a vásárlóknak ne legyen panaszuk; szakmai­lag, politikailag folyamatosán «£/ AKKOR MIBEN M. VÁLTOZHATTAK? /Hiszen, egy év felnőtt ember életében, már ami a. változást hiteti, nem nagy idő. Barnáshoz és az üzlethez való viszonyunk változott, meg. Olyanok vagyunk, mint egy család —• mondja Tóth 1st vármé, — S az a legjobb, hogy mindezt a vevők is érzik. Az­óta. kétszer írtak a panasz- könyvbe.- A panaszkönyvbe? Á csodálkozó kérdésre nem válaszai. Helyette mosolyogva teszi elém a panaszkön yvei, képzik magukat; segítik egy­mást a munkában és sok köz.ös programot szerveznek, Nos, hiány egyikben sincs. Az asszonyéit vidám történe­tekkel spékelve számolnak be budapesti kirándulásukról — az ipari vásáron voltak —. közös mozilátogatásaikról, a halvacsoráról és a január 17-i névadó ünnepségről. — Egyik brigádtagunknak — Markó Istvánnénak — kislánya született. A brigád lett Erika névadó mamája. Vasárnap délelőtt 10-től délután 5-ig vol­tunk együtt. Büszkék vagyunk, hogy a vállalat első névadóját a mi brigádunk szervezte — így a brigád vezető. — Miiven ajándékot kapott Erika ? — Sok mindent. A vállalat­tól aranyláncot, evőeszköz- készletet. A brigádtól pedig a nagymackón kívül csupa hasz­nos dolgot: kocsitakarót, ove­rall t, fülbevalót. — Honnan volt pénzük? — Részben összeadtuk, rész­ben gyűjtöttük. Amióta meg­alakult a brigádunk, eladjuk a papírhulladékot, meg például leltározáskor van egy-ltét túl­óránk, s azt tesszük a közös kasszába — magyarázza Tóth Istvánná. Versenyben a két brigádtag A „türelmetlen” vevőnek ketten is csomagolnak. Foto: Gottvald Károly menyeket ér el, a másik „bri­gád'’ pedig csali vegetál. Ezt úgy értem, hogy brigádvezető- jük nem fogja össze a tago­kat, közös programot soha nem szerveznek, s a jó közös­ségi hangulat is hiányzik ná­luk. Sokat beszélgettünk ró­luk. Arra az elhatározásra ju­tottunk, hogy ilyen körülmé­nyek között nem felelnek meg a brigádmozgalom követelmé­nyeinek, sőt. a szocialista cí­mért küzdő brigád név hasz­nálatára sem méltóak. Szeret­nénk, ha az idén összeülnének ők is, új brigádvezetőt válasz­tanának. Tehát jó lenne, ha ők is éreznék mennyire más a munka, a hétköznapok, ha együtt dolgoznak, s dicséretes, eredményeket érnek el — Azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, ha elmondom, hogy Tóth Istvánná brigádja az 1970. év teljesítése alapján elnyeri a Szocialista brigád cí­met — fejezi be a beszélgetést K/láb József H. M. NAGY A KÜLÖNBSÉG Amint az üzlet szűk irodá­jában beszélgetünk, belép Bor­ki Ferencné, a brigád egyik tagja, aki szerint a legjelentő­sebb'az, hogy: ■— Mióta megalakultunk, más szellemben dolgozunk, más' szellemben gondolkodunk. Előt­te széthúztak az emberek, most meg örülnek, ha akár szóban, akár munkában támogathatják egymást. No persze a támoga­tás mellett egymás nevelése sem marad el. Soha nincs ve­szekedés abból, ha szólunk va- 1 amiért egymásnak. Régén mindig probléma volt, hogy melyikünk takarít. Nyilván nem nagy kedvvel tettük. Most meg abból van probléma, hogy ki tudja a másikat megelőzni, ki ér előbb a söprűhöz. . Kláb József, a vállalat osz­tályvezetője, egyben párttitkár- — .1970. április 3-án tulaj­donképpen két brigád, — a két műszak dolgozói — alakult meg. Tóthnéék brigádja azóta szinte minden nap jobb ered­A mikor késő éjszakánként elmentem a sü­töde mellett, megcsapott a forró kenyér illata. Télen mindig arra gondoltam, mi­lyen jó lehet ott dolgozni. Meleg van. i A kenyereseknél két duplagőzös kemence m ü- ködik. Kétszázötven-kétszázhatvan fokon sütne/:. v Nyáron 30—40 fokot mérnek az aknában. Most ; sem fáznak. A süteményeseknél talán 'még rek- j. kenőbb,..a hőség. Gép módjára adagolják, for- - múlják,, sütik a kiflit, a zsemlyét, a zsúrkenye- l'yVrét. Nincs megállás reggelig. Az emberek arca kivörösödik. Hátukon széles csíkban izzadság folyik. Az alsónadrágot is alig bírják elviselni. — Sok ezret.kell kirakni a táblán, amíg össze- '■*-' jón a fizetés. Ma tízezer péksütemény jut egy sütőre. A hét-nyolc órás műszak'még hagy jón. de a tíz-tizenkét órás már nehéz. — mondja Szarvas,Pál pék—, de közben ujjai úgy járnak, mint a motolla, ,' Tizenkilenc éve-, dolgozik a vállalatnál. 'Két ■■évig a pécsieknél volt, mert mind mondta: „a , ’"•! Vállalat is, én is hibás voltam. Lecsillapodtam. : • Nem. mindegy o~ a hatvan kilométer irt- 1.: • A■ szekszárdi Sütőipari Vállalat Bogyiszlói úti .üzemében .ötvenöt, vjázsa kenyeret és harminc- ■ negyvenötezer süteményt készítenek műszakon- - ként.' ' .......-.......­- * • ‘Mözsről,Szekszárdról; Bátaszékről. Dunaföld- vatrói és Dombóvárról érkezik a liszt. A raktár­ban hat vagonnal tárolnak. Négy silóból jut a liszt Bartók Lajos csoportvezetőhöz. Ö adagolja az anyagokat, kelteti, dagasztja a kenyeret. Mindennapi kenyerünk >— A kenyereseknél egyedül én. vagyok szak­munkás. Országos probléma a szakemberhiány. Azt hiszem, részben ez az oka a minőségrom­lásnak, A feleségem ás itt dolgozott. Elküldték, amikor beállították a mérő, gömbölyítő, formá­zó gépsort. Azt hitték, nincs szükség emberekre, és a minőség is jobb lesz. Most már rájöttek, nem így van. Olyan a gépsor, mint a téglavető. .Kidarabolja és összetöri a tésztát. A dagasztógép egyenletesen püföli az alap­anyagot. Az emberre vastag lisztréteg rakódik. Úgy hírlik, ez szanatórium, a régi üzemhez ké­pest. Bartók Lajos megcseréli a háromszázötven kilós csészéket, frisset hoz, Remeg a keze. •— Nem álmos? — Éjszakánként mindenkinek van egy idő­szaka, amikor álmos. Főleg ha nem pihen dél­után. Ilyenkor kínlódunk. — Nehéz szakma? — Nincs idő szórakozásra. Harminckilenc éves vagyok és asztmás.-f: ■Pat-yi Károly telepvezető mutatja be az üze­met. Reggel öt órától késő estig, sokszor kilen­cig dolgozik.. Nem, ritka, hogy beáll sütni. Fő­leg az ünnepek táján. Fáradhatatlan. Szereti a munkáját. — Rossz kenyeret is sütnek? — Előfordul, Nálunk is van selejt. Az egy- kezi munkások — így hívják a betanított dol­gozókat — bevetik a kemencébe, kisütik a ke- jtyeret, de nem tudják mit kell tenni, ha már piros és nincs meg a sütési idő. — Hirtelen hány emberre volna szüksége? — Öt-hat szakemberre, és három takarítóra. Az az igazság, hiába fizetünk viszonylag jól. kevesen bírják az éjszakázást és a megerőltetést. * A sárgás, pirosas ropogós zsemlye futószala­gon kerül út az elosztóba. Három asszony szál­lításra készíti elő a pékárut. Zörényi Sándorné az egyik, Két éve éjszakás. Reggel-este hat kilo­métert gyalogol. — Hány feketekávét iszik? — Éjjel kettőt, nappal hatol is. Csak négy. esetleg öt órát álhatok. , — Bírja? \ *— Muszá j. * Negyed öt. Az első ZSUIÍ-kocsi péksüteményt visz a Volán-telepre, ahol indulásra készek az autóbuszok, a korán nyitó üzletekbe, s az épí­tők konyhájának. Az állomás melletti büfében lángos sül, A forró kolbász gőzfelhőben terpesz­kedik, Az újságos néni kiakasztja a már meg­levő lapokat. A tejes nagy dübörgéssel hajt el mellettem. Egy-két munkába induló is feltűnik az úton. Reggel van. HORVÁTH TERÉZ

Next

/
Thumbnails
Contents