Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
Készülődés az SZKP XX1Y. kongresszusára Ahogy közeledik március 30, az SZKP XXIV. kongresz- szusa, úgy élénkül az egész világ érdeklődése a Szovjetunió életének e nagy eseménye iránt. A szovjet kommunisták kongresszusainak a nemzetközi munkásmozgalomban mindig rendkívüli szerepük volt. Hiszen arról van szó, hogy a legtapasztaltabb kommunista párt jelöli ki a maga számára az elkövetkező fél évtized teendőit. S mert a párt politikája megszabja a szovjet állam tevékenységének irányvonalát, az SZKP kongresszusainak mindenkor hatalmas nemzetközi jelentősége van. A kongresszus előkészítése a Szovjetunióban már hosz- szabb ideje tart. A párt alaposan átvizsgálja az elmúlt időszakban végzett tevékenységét. Alakul az új ötéves terv: mérlegelik a különböző változatokat, egyeztetik a nemzetközi együttműködést, vizsgálják a legcélravezetőbb gazdaságpolitikai megoldásokat. S eközben fokozott ütemet diktálnak a mindennapi munkának is, mert az SZKP vezetői és a párttagság egyaránt arra törekszik, hogy sikerekről adhasson számot a kongresszus színe elett. A Pravda méltán hangsúlyozza: „A szovjet nép nagyszerű eredményekkel halad az SZKP XXIV. kongresszusa felé. Sikeresen teljesíti azokat a feladatokat, amelyeket a XXIII. pártkongresszus írt elő az ország gazdasági és szociális fejlesztésére. A szovjet ipar termelése 1970-ben majdnem kétszer akkora, mint az összes hábotú előtti ötéves tervek idején együttvéve volt... Figyelemre méltó eredmények születtek a mező- gazdaságban. Az ország földművelésének egész eddigi történetében 1970-ben értük el a legnagyobb terméshozamot szemes terményekben és gyapotban !” Hozzátehetjük: sikeresen fejlődik a szovjet tudomány, a technika, a kultúra. Erőteljesen növekedett az ország védelmi ereje. Ugyanakkor komoly előrehaladás mutatkozik a nép életszínvonalának emelkedésében. Az imént idézett Pravda-cikk mindebből azt a következtetést vonja le, hogy „A szovjet nép hangulata jó. A kommunisták, a pártonkívüliek, az ifjúság támogatja a párt irányvonalát és önfeláldozóan munkálkodik programja megvalósításán, az általa kijelölt történelmi feladatok megoldá- * sán.” Hadd álljon itt e megállapítások bizonyítására néhány fontos adat. A nyolcadik ötéves terv teljesítése során 1970 végére a foglalkoztatottak száma elérte a 90 milliót, vagyis az 1965. évi 76,9 milliónál mintegy 18 százalékkal több. Az újonnan munkába álltaknak több mint a fele a felső- és középfokú szakiskolákat végzettek közül került ki. Az országos átlagbér az előző pártkongresszus idején, 1965-ben havi 95,6 rubel volt. 1970-re 122 rubelra emelkedett. Az átlagbér növekedésének sokféle összetevője van. Először is 1968-ban eg.vharmad- dal növelték a minimális bért. Ugyanebben az évben 15 százalékos béremelést kaptak a fémfeldolgozó es a gép- gyártóipar munkásai. 1969-ben az építő- és építőanyaggyárak — ide számítva az üveg- és porcelánipart is — kerültek sorra: az emelés átlagban 25 százalékos volt, és mintegy 9 millió embert érintett. Emelték a szibériai, a távol-keleti és az északi területek dolgozóinak „területi pótlékát” is. A XXIII kongresszus irányelvei azt írták elő, hogy öt év alatt a munkások és alkalmazottak 20 százalékának a bérét kell rendezni. A valóságban 26 százalékuknak a bérét és a fizetését növelték; az átlagbér-növekedés országos aránya pedig meghaladta a 25 százalékot. Talán ennél is fontosabb hogy társadalombiztosításra és általában a társadalom által ingyen nyújtott egyéb szolgáltatásokra öt év alatt 42 milliárdról 63 milliárdra, tehát 50 százalékkal növekedtek a ráfordítások. A nemzetközi politikában is nagy sikerek alapozták meg a lehetőségét annak, hogy a XXIV. pártkongresszus további nagy előrehaladás kiindulópontja legyen. A szovjet diplomácia számtalan olyan eredményt ért el, amelynek a gyümölcsei éppen most kezdenek beérni. Európában közelebb került a megvalósuláshoz a biztonsági értekezlet. A szovjet—NSZK szerződés, amelyben nyugatnémet részről először ismerik el a háború után kialakult európai határokat, így az Odera—Neisse határt, s amely tartalmazza az erőszakról való kölcsönös lemondás kötelezettségét, utat nyitott az NSZK és a többi európai szocialista ország vitás problémáinak békés rendezéséhez is. Talán a Közel- Keleten is kibontakozik valamilyen mozgás a békés megoldás felé, a Szovjetunió következetes békepolitikája eredményeként. Biztosak lehetünk abban: a szovjet békepolitika a márciusig hátralévő hónapokban is minden lehetőséget ki fog használni annak érdekében, hogy meggyőző eredményekről számolhassanak be a párt XXIV. kongresszusán. Sz. Iá. L Idegek — huzalból Irina Jakovleva doktori disszertációt írt a hátsógarat- idegek pótlásáról. A téma szovjet orvoskörökben rendkívül nagy érdeklődést keltett. Ismeretes, hogy ha a hátsó- garat-idegek, vagy a hangszálak megsérülnek, az ember elveszti a hangját. Jakovleva sok kísérlettel bebizonyította, hogy a hangképzési készséget úgy lehet visszaállítani, ha a sérült idegrészt huzallal pótolják. — Az idegpótlás problémájával több mint 15 éve foglalkozom — mondotta Jakovleva doktornő —, de csak aa utóbbi nyolc év hozott eredményt Ehhez hozzásegített aa elektronikai technika, különösen az elektronikus számító? gép-technika erőteljes fejlődése, hiszen az ideget elektrotechnikai szempontból sajátos vezetéknek tekinthetjük. — A sikerrel végrehajtott kísérletek szolgáltak alapul ahhoz, hogy arcideg-sérülések. nél is alkalmazzuk az idegpótlást. Moszkvában, a II. számú Sebészeti Klinikán már több mint 40 ilyen műtétet hajtottunk végre. Szovjet teherautók Európa útjain Sok országba indulnak naponta a „Szovavto-Moszkva” szovjet autóközlekedési vállalat teherautói. A külföldre irányuló szovjet teherautó-közlekedés áruforgalmát 1970-ben hétszeresére növelték. Különösen intenzív a közúti áruforgalom a KGST-országok között, de sikeresen fejlődnek a Szovjetunió kapcsolatai a többi országgal is. Rendszeres teher- járatot indítottak többek között a Moszkva és Helsinki, Togliatti és Torino, valamint a Moszkva—Leningrád—Stockholm—Göteborg útvonalon. A vasútinál gyorsabb szállítás és az átrakás nélküli „háztól-házig” történő fuvarozás előnyei nyilvánvalóak. Az országutakon most próbaüzemelő nagy teherbírású szovjet gépkocsik megjelenésével a nemzetközi forgalom jelentős növekedése várható. Szerte a Szovjetunióban szocialista munkaverseny bontakozott ki az SZKP közelgő XXIV. kongresszusának tiszteletére. Egy hónappal a határidő előtt teljesítette tervét Krivoj Rog-ban a Gvargyejszkaja vasércbánya kollektívája. A bányászok elhatározták, hogy terven felül 300 ezer tonna vasércet küldenek a felszínre. A képen: a bánya egyik legjobb brigádja, Vaszilij Udodik kollektívája, akik naponta 120—125 százalékra teljesítik a normát. (Foto: APN—KS — V. Akinova felv.) fTTTTfTTTTTTTTTTTTTTTTTTfTTTTTTTTTTTTTTTTTVfTTTTTTTTTVTTTTTf fVTTTTTVTTTVTVVVTVTTTIYYYYTTTVWTTTTYTVYTVYT1 Várkonyi Nándor: Ősrégi kultúrák nyomában Nemzetközi istenségek 2. „SÁRKÁNY-FAJZAT” Különös találkozások tűnnek fel a Földkerekség olykor távolélő tájain. A germán népek főistene s egyben a tudományok és az írás istene délen Wodan, északon Cdinn; a chiapasi tzeltal indiánok egyik mitikus őskirálya, aki könyvet írt az indiánok eredetéről és vándorlásairól, Votán. egy másik törzsé Ódon. Az egyiptomi Napisten szent állata az ureusz-kígyó, templomvárosának oszloprengetege Karnakban áll, a prekelta Napisten több ezer megalit-men- hirt számláló fővárosa Carnacban (Bretagne), ez a név kígyóhegyet jelent. Az indus Pramathatűzgerjesztő istenség, névrokona, a pelaszg-gö- rög Prométheusz („Előrelátó”) tüzethozó titán. A görögöknél a háromfejű, kígyóbőrű Ker- berosz őrizte az Alvilág, a Hadész bejáratát, és senkit sem engedett ki; ennek párja az azték Xolotl isten, kutya alakban vezette a halottakat és a lenyugvó Napot az Alvilágba. Emezt a Chicunauhmictlán nevű folyó folyta körül, mint a Sztüx a Hadészt; az elhunytak egy vörös kutya segítségével juthattak át rajta. Mexikóban szintén kutya volt az alvilági vezető. A chimu indiánok a halottak szájába rézlapocskát tettek, mint a görögök oboloszt Charon, az Alvilág révésze számára. Nem véletlen, hogy a Kerberosz kígyóbőrű, pikkelyes állat. Ahogyan az indiánoknál a kutya a Hold-vallás vagyis az éjszakai kultusz fontos szereplője, mert éji állat s a Holdra vonít, azaz „tiszteli”, — ugyanúgy az éjszakával és a Holddal van kapcsolatban a kígyó és a sárkány is. A Hold ti. a sötétség és a víz istensége egyszerre, az ő megtestesítői tehát a kígyó és a sárkány (e kettő persze egy), s ez a két mozzanat egyesül a kígyóbőrű kutyában. Természetes lakóhelyük pedig az Alvilág. HONNAN A MCZESKOSÁR? Mi váz eredete annak a képzetnek, hogy sok stent, istengyermeket, héroszt, népteremtő, vallásalapító hőst, uralkodót születése után „kitesznek” — erdőbe, pusztaságba, hegyre, barlangba, szurkozott kosárban vagy teknőben folyóvízre? így az indus Rámát, a babiloni Sar- rukint (Szárgont), a zsidó Mózest, a római Ro- mulust és Remust, az ír-kelta Dylant, a keresztény legenda Gergely pápáját, a számos görögről nem is szólva (Peliasz és Néleusz, Amphion és Zéthosz, Parthenopaiosz, Aigiszthosz, Hippolütosz, Perszeusz, Oidipusz). Vagy hogy nyomban születésük után sárkányok, démonok, daévák akarják megölni őket? Mint Krisnát, Zeuszt, Apollónt, Héraklészt, Zara- thustrát. Vagy ellenkezőleg hősök, sőt egész népek és nemzetségek sárkánytól származtatják magukat: a spártaiak, a Scipiók, Nagy Sándor, Augustus, az indus naga-papok, a tolték papkirályok. Mivel magyarázzuk azt a képzetet, hogy .sok istent, félistent meg hőst csecsemő korában „istenszoptató” nőstényállat táplál? Az etruszkrómai anyafarkas, a Kürosz-mondabeli nősténykutya, a Zeuszt tápláló Amaltheia kecske, a germán Heidrun kecske párjai a mongol szürke farkas, a maya nőstényjaguár és a tzeltal indiánok anyatapírja. Nimá-Tziis. Ilyen esetekben totemállatról is lehet szó, de a jaguár semmi esetre sem az, hanem földistennő, s mint az anyaföld, a többi élőlénnyel együtt szüli indián fiait is; a tzeltalok tapírja szintén „anya”, szent állat, Votán, az őskirály vezette be tiszteletét. (Folytatjuk.) 4 ■* 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4) 4 4 4 4 4-4 4 4 4 4 4
