Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-20 / 16. szám

I Budapest Béke-nagygyűlés a Nixon-politika elleni hare alkalmából A Béke-világtanáes felhívá­sa alapján kibontakozott nemzetközi tiltakozó akció budapesti eseményeként kedd délután béke-nagygyűléssel tették emlékezetessé az Egye­sült Vegyiműveknél a Nixon- politika elleni harc napját, amely azt idézi, hogy az USA két évvel ezelőtt hivatalba iktatott elnöke nemhogy be­tartotta volna ígéretét, hanem uralma idején tovább fokozta az amerikai imperialisták ka­landor politikáját. A gyűlésen ott volt Nguyen Hung Khanh, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagy- követségének első titkára is. Az Országos Béketanács ré­széről Sebestyén Nándorné titkár beszédében hangsúlyoz­ta, hogy az indokínai népek ellen elkövetett agresszióval az Egyesült Államok egyre mélyebbre süllyesztette tekin­télyét a világközvélemény és saját népe előtt is. Vietnam hősi helytállásával magára vonta a világ haladó erőinek •figyelmét és felbecsülhetetlen szolgálatot tett az egész em­beriség érdekében. A szocialista országok és a világ békeszerető erőivel együtt a magyar nép minden segítséget megad a vietnami nép jogos önvédelmi harcá­hoz. Ezt a segítséget és test- i . véri szolidaritást juttatta ' ki­A brit nemzetközösség Sin- gapore-i értekezletén részt ve­vő kormányfők és küldöttség­vezetők kedd reggel tanács­adóik nélkül zárt ajtók mö­gött titkos megbeszélésre ül­tek össze, hogy kompromisszu­mos megoldást dolgozzanak ki a Dél-Afrikába irányuló brit fegyverszállítások kérdésében. A délelőtti titkos tanácsko­zást két és fél óra után ebéd­szünetre' megszakították és délután ismét folytatták, me­gint csak tanácsadók nélkül. A délelőtti ülésen Heath brit miniszterelnök is felszólalt, de beszédéből semmit sem hoztak nyilvánosságra. A Reu­ter az értekezlethez közelálló Teljes titoktartás mellett folynak a .Jarring vezette arab—izraeli közvetett béke- tárgyalások. fejezésre állásfoglalásában a magyar kormány is. A laoszi és kambodzsai nép igazságos ügyét is támogatjuk. Chau Tho Thong, a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság nagykövetségének első titkára, aki a béke-nagygyűlés másik szónoka volt, egyebek főzött kifejtette: — Nixon hatalomra kerülé­se óta két esztendő telt el, s ez alatt az amerikai elnök nemcsak hogy nem sietett a vietnami probléma békés meg­oldásával, nemcsak nem fe­jezte be rövid idő alatt a Vi­etnam elleni agressziós hábo­rúit, hanem tovább fokozta azt, s kiterjesztette Laoszra és Kambodzsára is. Borzalmas bűnöket követett el az indo­kínai népek ellen, új, álnok és barbár módszereket veze­tett be. — A vietnami nép — mond­ta Chau Tho Thong, — mély­ségesen szereti a békét, de csak a valódi békét, békét a függetlenségben és a szabad­ságban. A béke-nagygyűlés részt­vevői állásfoglalásban ítélték el a világbékét veszélyeztető N ixon-politikát, s az Országos Béketanács útján tiltakozó táviratot küldtek az Egyesült Államok budapesti nagykö­vetségéhez. körökből szerzett értesülés alapján azt írta, hogy Heath „semmi meglepőt” sem mon­dott, az AP úgy értesült, hogy a brit miniszterelnök semmit sem engedett kormányának a Dél-Afrikába irányuló fegy­verszállítással kapcsolatos ál­láspontjából. A tanácskozás után újság­írók kérdéseket intéztek a részvevőkhöz, de a választ legtöbbjük elhárította. Obote ugandai elnök csak annyit mondott, hogy az eszmecsere „őszinte” légkörben zajlott le, Kenneth Kaunda zambiai el­nök megjegyzése csak ennyi volt: „A tárgyalás még tart.” Hétfőn a svéd diplomata továbbította Tekoah-nak, Iz­rael ENSZ-nagykövetének az izraeli javaslatokra adott egyiptomi választ. Tekoah kö­zölte, hogy az okmányt Izra­elben „nagyon alaposan fog­ják tanulmányozni.” Az izraeli javaslatok tar­talmára csak közvetett uta­lás van: a kairói A1 Ahram keddi száma hangoztatja, hogy a szóban forgó indítvány figyelmen kívül hagyja az alapvető kérdéseket, — az izraeli megszálló csapatok visszavonását és a palesztínai nép jogait. Ugyancsak az A1 Ahramban olvasható, hogy Zajjat egyipto­mi ENSZ-fődelegátus kormánya nevében emlékiratot juttatott el Gunnar Jarring-hoz. Az emlékirat ismételten leszöge­zi, hogy az EAK elfogadja a Biztonsági Tanács határozatát, tartalmazza továbbá a hatá­rozat végrehajtásának mi­kéntjével kapcsolatos egyip­tomi elképzelést, valamint tisztázza Egyiptomnak azt az álláspontját, amellyel a múlt évben ismertették meg a svéd diplomatát. Megbeszélésre került sor Yost, amerikai fődelegátus rezidenciáján: itt a ^ négy nagyhatalom megbízottai tar­tották meg soron lévő tanács­kozásukat a közel-keleti vál­ság rendezésének lehetőségei­ről. Hasonlóan a korábbiak­hoz, a mostani megbeszélés­ről sem adtak ki közleményt. Kairóban ma kezdődik a tervezett arab államszövet­ség négy kormányfőjének értekezlete, amelyre kedden megérkezett Gaafar Nimeri vezérőrnagy, szudáni elnök. Ammanban, ahol az el­múlt napokban ismét össze­csapások voltak, nyilatkozott a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Központi Bizott­ságának hivatalos képvise­lője. Szavaiból arra lehel következtetni, hogy a leg­utóbbi megegyezés eredmé­nyes lesz, ugyanis azt mond­ta, hogy a szeptemberi pol­gárháború óta a kormány és az ellenállási szervezetek először teljesítik maradék­talanul vállalt kötelezettsé­geiket. A partizánok vissza­vonultak a fővároson kívül levő támaszpontjaikra, a hadsereg pedig folyamatosan visszaadja a partizánoktól zsákmányolt fegyvereket, s szabadon bocsátja a még fogságban levő ellenállókat. Nyugat-Berlin Négy liatál mi megbeszélés Három és fél óra hosszat tartott kedden a négy nagy­hatalom követeinek 13. nyu­gat-berlini összejövetele. A találkozó után Rush ame­rikai nagykövet, a keddi ta­lálkozó soros elnöke, ebéden látta vendégül a szovjet, fran­cia és brit kollégáit. Politikai megfigyelőik véle- ménye szerint az európai enyhülési folyamatot gátolni akaró amerikai fékezési poli­tika akadályozza az előre­haladást a nyugat-berlini tár­gyalásokon, azzal a céllal, hogy ily módon útját állja más, lé­nyeges kérdések megoldásá­nak. Óvatos derűlátásra adhat mégis okot az a tény, hogy a közlemény szerint folytatód­nak a szakértői megbeszélé­sek. amelyeken nyilván egyes ' echnikai jellegű kérdések gya­korlati megoldásának lehető­ségeiről tanácskoznak a négy hatalom megbízottai. Singapore Tanácskozás zárt ajtók mögött A képen Julius Nyerere, Tanzánia és Milton Obote, Uganda elnöke a konferencia szünetében beszélget. Közel-Kelet ^ ^ Jarrlng-misszió Fock Jenő előadása (Folytatás az 1. oldalról.) Terveinkről csak annyit, hogy ebben az évben a nemzeti jö­vedelmet 7, az ipari termelést 6, a mezőgazdasági termelést 7—8 százalékkal kívánjuk nö­velni. Ezek az előirányzatok szeré­nyek, mégis jelentős mértékű hozzájárulást jelentenek a ma­gyar gazdasági élét további erősödéséhez, a népjólét emel- kedéséhez. Engedjék meg, hogy gazda­ságirányítási rendszerünk egyik fontos, a külkereskedelemmel is kapcsolatos jellemzőjéről bő­vebben szóljak. Konkrétan a vállalatok önállóságára, széles, önálló külkereskedelmi joggal is felruházott tevékenységére gondolok. Reformunk minden segítséget megad az arra igényt tartó vállalatoknak, hogy mi­nél eredményesebb nemzet­közi gazdasági együttműködést folytassanak külföldi partne­reikkel. Örömmel vennénk, ha a finn vállal átok felismernék ezeket a lehetőségeket és minél na­gyobb mértékben élnének azok­kal, amelyek kihasználását a magyar kormány a maga ré­széről támogatja. Szerény ered­ményeket — mint már emlí­tettem — ugyan elkönyvelhe­tünk, ez azonban még csak a kezdetet jelentheti. Megítélé­sünk szerint kívánatos lenne, ha a két ország vállalatai kö­zött az eddiginél nagyobb lép­tekkel haladna előre ez a te­vékenység. Erre a feltételek adottak — fejezte be beszédét a magyar miniszterelnök. A finn semlegesség nem jelent elszigetelődést A Központi Sajtószolgálat kiküldött tudósítója jelenti: Helsinkiben nincs hideg. Kel­lemes, szinte tavasziasan eny­he az idő, emberemlékezet óta nem volt ilyen januárban. Mindössze két napot töltöttünk még a finn fővárosbán. de minden lépésünknél érezzük, igaz barátok között vagyunk. Az újságok vagy az első oldalon, vagy a legfontosabb híroldalon közük a magyar kormánydele­gáció hivatalos fogadtatásáról készült beszámolójukat. A la­pok részletesén ismertetik Kar. jalainen miniszterelnöknek és vacsorán elhangzott pohár. Fock Jenőnek, a Miniszterta­nács elnökének a magyar ven­dégek tiszteletére adott dísz­köszöntőit. Karjalainen pohár­köszöntőjében elmondotta: a finn semlegesség nem jelent elszigetelődést, „mindenütt, ahol erre lehetőség kínálkozik, ott akarunk lenni 'segítségünk­kel az államok közötti egyet­értésben” — állapította: meg a finn miniszterelnök. E gondolatok jegyében kez­dődtek kedden délelőtt tíz óra­kor a hivatalos tárgyalások a finn minisztertanács dísztermé­ben. A hivatalos tárgyalások szívélyes, őszinte légkörben folytaik. Karjalainen javaslatá­ra előbb a nemzetközi kérdé­Finn— magyar A finn—magyar kapcsolatok alakulásában újabb állomást je­lent Fock Jenőnek a Miniszterta­nács. elnökének finnországi láto­gatása, A két népet a nyelvi ro­konságon túl a növekvő gazdasági és kulturális együttműködés, vala­mint politikai téren az európai sék, majd a kétoldalú kap­csolatok megvizsgálására ke­rült sor. Fock Jenő, a Minisa, tertanács elnöke, Péter János külügyminiszterrel és kíséreté­vel a hivatalos látogatás első munkanapján kora reggeltől késő estig, szinte megállás nél-i kül dolgozott. A hivatalos tár­gyalások közben 12 órakor Kekkonen, a Finn Köztársaság el nolle fogadta Fock Jenőt és Péter Jánost. 12.30-kor Kek­konen elnök ebédet adott az elnöki palotában, délután foly­tatódtak a tárgyalások, s este Fock elvtárs előadást tartott az Adlon-étteremben, a Finn—- Magyar Kereskedelmi Egyesü­let ünnepi ülésén. Ilyenkor, télen Finnország­ban rövidek a nappalok, 'tíz órától délután 3 óráig tart tu­lajdonképpen a világosság. Három óra után esteledik. Ez azonban cseppet sem zavarja küldöttségünk munkáját. A szerdai program a következő­képpen alakul: Fock Jenő mi­niszterelnök kíséretével láto­gatást tesz Tamperében, ahol délben a városi tanács ebé­det ad a magyar vendégek tiszteletére. Délután városnézés következik, majd a Tampella Oy gyár megtekintése. SZEKULITY PÉTER kapcsolatok biztonságért folytatott közös erő* feszítések is összekapcsolják. A hazánktól 1500 kra-re észak­ra fekvő, 337 009 km2 területű 4,7 millió lakosú Finnország — az „ezer tó országa” (területének 9 százaléka a víztükör) — az északi erdőövezetben található. Az ország területének 71 százalékát borító fenyvesek képezik a finn gazda­ság alapját; a fa- és papíripar az ipari termelés 40, a kivitelnek pe­dig 75—80 százalékát adja. Ezekkel a termékeivel kapcsolódott be Finnország a nemzetközi munka- megosztásba is: a világ cellulóz- exportjának 20, papírexporl jának 10 százalékát biztosítja; a rotációs- papír-gyártó országok sorában pe­dig a negyedik helyet foglalja el. A finn ipar jelentős szerkezeti változáson ment keresztül az el­múlt negyedszázad folyamán: ki­épült a vízierőmű-hálózat, fejlő­dött a bányászat — az ország réz­bányászata Európában a harma­dik helyen áll — és igen jelentős a gépipara is. A gazdasági élet za­vartalan fejlődését és az 1 millió főnyi ipari munkás teljes foglal­koztatottságát a Szovjetuniótól vállalt bérmunkák, valamint a szo­cialista országokba irányuló ke­reskedelmi forgalom növelése te­szi lehetővé. (Á finn nemzeti jö­vedelem 25 százaléka a külkeres.- kedelmi forgalmon “keresztül reali­zálódik). A nagy távolság ellenére 1968. óta kétszeresére növekedett az or­szágaink közötti árucsere-forga­lom. ami az áruszerkezet korsze­rűsítésével, a kevésbé fuvarigé­nyes cikkek részarányának emelé­sével tovább bővíthető. Az áru­csere-forgalom kedvező alakulásá­hoz hozzájárult az 1969—1973 évek­re megkötött hosszú lejáratú áru­csere-forgalmi szerződés és az 1969* októberében megkötött ötéves gaz­dasági, ipari, műszaki együttmú*» lfcö4ési megállapodás is.

Next

/
Thumbnails
Contents