Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-19 / 15. szám

BC öí kérdés Mi a véleménye? Ez év április 4-én ünnepli egyéves születésnapját a Ba­bits Mihály megyei művelő­dési központ. Az egy év ele­gendő ahhoz, hogy a megye és Szekszárd lakossága elbí­rálja: beváltotta-e az 50 mil­liós beruházással épült kultúr- központ a hozzáfűzött remé­nyeket? Különböző foglalko­zású. korú, nemű embereket kértünk válaszadásra: Mi a véleményük a Babits Mihály megyei művelődési központról ? A megkérdezettek megdöb­bentően magas százaléka mondta, hogy nem látogatja rendszeresen a művelődési központot. Az okok különbö­zőek. A Szekszárdon dolgo­zók jelentős része a környe­ző községekből jár be munka­helyére, így este siet a vonat­hoz, buszhoz. Meghatározó az is, hogy Szekszárd csak a 60-as évek elején kezdett iparosodni. Azt az utat, amit más városok 3 5—20 év alatt járnak be, Szekszárd évek alatt tette meg. Ez érthető átrétegező- dést eredményezett a város társadalmi összetételében. A falvakból bekerült, ipari mun­kásokká lett parasztság kul- turigényét ,a szűk családi, baráti kör, a rádió, tv, újsá­gok és a könyv csaknem tel­jesén kitölti. ök nem járnak színházba, klubokba, szakkörökbe. Mások szerint a ,.program- kínálat” nem egyezik a „ke­reslettel’'. Az asszonyokat ér­dekelné a sütés, főzés, sza­bás-varrás tanfolyam. Ez most nincs. Más okként a nők az el­foglaltságot jelölték meg: —- nincs kire hagyni a gye­reket, — a férjem otthonülő, egye­dül nem szívesen megyek, — gyászoltam, — kicsi a gyerek. Szekszárd fiatal város, sok az ifjú házaspár, kicsi gye­rekkel. Őket egy-két évre a gyerek korlátozza abban, hogy kimozduljanak otthoni ól. Ami­kor a gyermekmegőrző léte­sítése szóba kerül, a város lakosságának 22,16 százaléka emellett, szavazott. A fiatalok: — beat-koncertekre járok legszívesebben, — a hobbi-szakkört- szere­tem," — a klubélet vonz, jó vé­leményem van, — önképzési lehetőségek is vannak. A színházbérietek utolsó szálig elkeltek. A hangverse­nyeknek, művészfilmsoroza­toknak, folyóirat-olvasóknak leghűségesebb látogatói taná­rok, orvosok, műszakiak és tisztviselők, nyugdíjasok. Csodálattal figyelem, hogy ez a hagyományokkal nem rendelkező létesítmény mekkora közönséget vonz, hogy Jól funkcionál. Színház- és művészfilmsorozat bérletem van. Amit kifogásolnék, hogy külföldi lapokat — a Kroko­dilon kívül — nem találok a folyóiratok között. (Dr, Len­gyel Aladár orvos.) A múlt Az UNESCO 1968-as buda­pesti konferenciáján fogal­mazták meg először azt a jo­gos és általános igényt, hogy a megyei művelődési köz­pontok fejlesztésével tudomá­nyos alapossággal kell fog­lalkozni. 1969-ben, mielőtt a Babits Mihály megyei művelődési központ elkészült, a megyei tanács és a művelődési ház vezetői a népművelési inté­zet két munkatársát kérték fel Tolna megye kulturális „igénytérképének” elkészítésé­re, abból a meggondolásból, hogy ennek segítségével hosz- szú távra kijelöljék a műve­lődési központ tennivalóit. Az új művelődési központ­tal kapcsolatban egy aktuális — és még ma sem feltétlenül bezárt — kérdés. volt,, hogy kik állítsák össze a progra­mot. Az első héten 25 féle rendezvénnyel, klubbal, szak­körrel indult a művelődési ház. Csiráiban, kevésbé szer­vezetten, persze korábban is megvoltak ezek a klubok, szakkörök. Az országosán is elismert, élénk zenei élet például éppen a voit megye­háza nagytermében talált ott­honra. Volt a városban hét klub, az értelmiséget pedig — ha csak nagyon lazán is — a TIT fogta össze. — 1970 áprilisában 40 075 ember vett részt a művelő­dési központ különféle szak­köreinek, klubjainak foglal­kozásain. Ez az eltelt hét hónap során 186 707 főre nö­vekedett — mondja dr. Va­das Ferenc igazgató. Decem­ber 1-ig 1077 rendezvényünk volt, 11 klub, 12 szakkör és 21 művészeti kör működik ma. A vélemények, javaslatok, számok átütő erővel igazol­ják, hogy Szekszárd lakossá­gának szórakozási igényét nem elégítik ki csak a tömegkom­munikációs eszközök. Jók a kapcsolatok az üze­mekkel, intézményekkel is. Dr. Mészáros Gyula mú­zeumigazgató: — Elégedett vagyok a mű­velődési központtal. A ren­dezvényekről értesítenek ben­nünket. egymás kiadványait, ismeretterjesztő füzeteit pél­dául kölcsönösen árusítjuk. Van lehetőség olyan repre­zentatív kiállítások megren­dezésére is, amelyeknek ko­rábban a múzeum már nem tudott helyt adni. Egy meg­jegyzés: a hőszabályozás nem mindig megfelelő. Apróság­nak tűnik ez, de véleményem szerint fontos. Megyei irányító központ? Művelődési központnak, — mint megyei kultúreentrum- nak — természetesen az ed­dig elmondottakon kívül fon­tos feladata az egész me­gye kulturális, népművelési munkájának irányítása. Országos hírű a fiatal kép­zőművészek dunaföldvári al­kotóhelye, a Liszt Fet enc da- Ibktalálkózó, a Tolna megyei kórusok minősítő hangverse­nye, a népművészeti találko­zók stb. Újabb lehetőség a filmek, ismeretterjesztő anyagok „ki­vitelére” a művelődési autó. Említésre méltó kezdeménye­zés az iskolán kívüli felnőtt- oktatás, amit tavaly kísérlet­képpen Faddon, Tolnán és Sióagárdon, az idén Eölcskén, Szakoson, Kurdon, Pincehe- lyen és Iregszemcsén is be­indítottak. Mi a véleménye a felüqyeleti szervnek ? Másodpercenként ötvenezer művelet A Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola Kecs­keméten új számítógépet kapott. A magyar gyártmányú berendezésből eddig mindössze egy működött az orsz>w;í>an. A gép teljesítménye ötvenezer művelet másodpercenként. Képünkön: programozási művelet az új számítógépen. (MTI foto: Karáth Imre felvétele — KS). Dr. Gyugyi János, a megyei tanács vb-elnökhelyettese foglalta össze az eddigi ta­pasztalatokat és a jövő te­endőit. Elmondta, hogy a művelő­dési központ eddigi munkájá­val elégedettek. Várakozáson felüli érdeklődés mutatkozott az egves klubok, szakkörök munkáia iránt. Mivel a szín­házi előadások között a ko­moly és a könnyű műfaj mér­lege inkább az előbbi felé billen, helyesnek tartják a művelődési központ kultúr­politikáját. — A körzeti munkát — folytatta a vb-elnők he1 tettes — a szakreferensek segítségé­vel oldják meg. A közeljövő terveiben, szerepel egy autó­busz vásárlása, ami a közsé­gek lakosságát hivatott be­hozni egyes előadásokra. A jövő tennivalóit a város várható további növekedése, újabb üzemek elsősorban Szekszárdra és Dombóvárra telepítése határozza meg. En­nek megfelelőén a további feladatokat az újabban fel­merülő igények alapján dol­gozzák ki. Ne haragudj, kérlek, ha ismét vétót emelek és megkísérlem ezúttal is a lehetet­lennek látszót, nevezetesen megmagyarázni azt, hogy a női egyenjogúságot alapvetően rosszul értelmezed. Mentségedre szolgáljon, nem egészen saját kútfőből merített az okoskodá­sod, érezni rajta a hazai, ha így jobban érted, a családi ízeket, amelyek nem nélkülözik — sajnos — a maradi gon­dolkodás ismérveit sem. Na lám, hiszen magad mondod, hogy te rá sem rántasz arra, ha valaki szoknyát visel, álljon nyugodtan a zsúfolt autóbuszban, vonaton, bárhol, nyissa ki magának az ajtót, ha ki akar menni, vegye föl egyedül a kabátját és kaphat éppen sérvet is, ha annyi cuccal igyekszik haza a boltból, piacról, mert te bizony, tartod magadat ahnoz, hogy a nők kiharcolták maguknak az egyenjogúságot, nincs hát pardon, előzékenység és ud­variasság. Egyék, amit főztek, mert nézeteid szerint, ha a nők megmaradtak volna a fakanálnál (következésképpen annál, hogy pl. egy hozzád hasonlóan „széleslátókörű” fér­fiú szerelmetes szolgálólányai óhajtsanak csak lenni), akkor nem lenne semmi probléma. Akkor. köszönnél előre, udva­rias lennél minden helyzetben, föltétlenül átvennéd a tömött szatyrokat és méltányolnád a — szerinted — „ásatag lova- giassági szabályokat”, mi több, gyakorolnád is a gyöngébb nemmel szemben, de így, hogy a nők mindenhova „oda­dug ják" magukat, ami férfi dolog és soha nem polt női, vessenek magukra a nők, téged nem érdekel semmiféle egyenjogúság! Nem, és nem a jóistenért sem állsz föl a buszban, és ha még egyszer úgy rád találnának „mászni”, mint most is, amikor nem adtad át a helyedet annak a nőnek, akkor majd megmutatod te, hogy... Várj csak... mit akarsz tulajdonképpen? Mit gondolsz, ki kíváncsi arra, hogy szókészség dolgában milyen legény vagy te, hogy hányák ellenében tudod megvédeni a csörte- téssel megszerzett ülőhelyet, nem kockáztatva ifjú lábadat, mert ugyebár. kímélni kell azt, lévén, hogy a tanítási idő alatt sem tettél mást, csak kímélted. Ne haragudj, Barátom, de éppen azért, mert barátom vagy, ki kell mondanom, hogy aki manapság olyan nézeteket hangoztat a női nem és az egyenjogúság megítélésében, mint te, amögött össze­néznek a józanul gondolkodó emberek és maximum derűs fejcsóválgatás közepette jegyzik meg, igen diszkréten, hogy; — „Na, ennek se osztottak valami sok észt, de legalább ne ütné dobra!” Már megbocsáss, amikor azt hallod, hogy egyenjogúság, nem ártana hegyezned észt és fület — vagy fordítva, — ahogy neked könnyebb —, mert igen sok tévedésre ad lehe­tőséget, ha az egyenjogúságot összecseréled az egyenrangú­sággal. Az egyenrangúsággal élő nők — társadalmunkban egyre növekszik e joggal valóban élők száma! — világért sem óhajtanak a férfiakkal egyeiirangúakká is válni, egy jogait gyakorló nő sem óhajt férfimódra ember lenni, szó­val, a gyöngébb nem tehát (amit édesanyádban, nőtestvé­reidben is tisztelhetnél) változatlanul számot tart mind­azokra az „előnyökre”, amire számot tarthattak csak -a tűzhely mellett álló, csak fakanalat forgató elődei. Hogy könnyebben megérts: a mai nő Embermódra akar nő és asszony lenni és ha ebben a törvények biztosította jogában a fiatal nemzedékhez tartozók nem tisztelik, mit várjanak az idősebbektől, például nagyapáinktól? Száz szónak is egy a vége, azt hiszem Barátom, ismét igaz, hogy „Ha nem szóltál volna, bölcs maradtál volna”, nem árt az, ha mondandóját meggondolja az ember, mielőtt szól és olyan igénnyel, hogy arra oda is figyeljenek. — li — Az új esztendő hangversenyprogramja Gazdag program várja az új esztendő első felében a szekszárdi és Szekszárd kör­nyéki hangversenylátogatókat. Januárban a Budapesti Fúvós­ötös hangversenyével folytató­dik az 1070-—71. évi hangver­senyévad, Februárban Ungár Imre, a vak zongoraművész szerepel immár harmadízben Szekszárdon. A március lesz a leggazdagabb zenei esemé­nyekben. Március 1-én ka­maraestre kerül sor, amely­nek keretében Hambalkó Edit (zongora), Kóté László (he­gedű), Mező László (gordon­ka) és Prőhle Henrik (fuvo­la) szerepel. Március 22-én a Magyar Állami Hangverseny- zenekar Beethoven hangver­senyt ad Ferencsik János, há­romszoros Kossuth-díias kar­mesterünk közreműködésével a szerző Születésének 200. év­fordulóin alkalmából. Ez lesz a hangversenysorozat legran­gosabb eseménye. Még ugyan­ebben a hónapban, 26-án is­mét ..nagy” hangversenyre ke­rül sor. Jeanne Marie Darré, francia zongoraművésznő lá­togat el Szekszárdra. A zon­gora világviszonylatban is elsővonalbeli mesterének hangversenyét nagy várako­zás előzi meg annál is in­kább, mivel Jeanne Marie Darré a háború után köz­vetlenül már egy ízben járt Szekszárdon. Még nagyon so« kan vannak, akik annakide­jén tanúi lehettek sikeres hangversenyének a volt me­gyeháza nagytermében. A zeneiskola is Beethoven születése 200. évfordulójának megünneplésére készül. A ter­vezet szerint 4 zongoraest ke­retében emlékeznének a nagy géniuszra és ezeken a hang­versenyeken Bánki József és Bánrévi Antal (Pécs), vala­mint Husek Rezső, Thész László, Kovács József (Szek­szárd) és Lányi Péter (Dom­bóvár) működnek közre. ÜVEGEZÉST, K ÉPKERETEZ ÉST VÁLLALUNK. HÍVÁSRA HÁZHOZ IS MEGYÜNK. Tm. Építőanyag-ipari Vállalat üvegező részle­ge Szekszárd, Marx K. u. 11. (190)

Next

/
Thumbnails
Contents